PK ÍH 2018/132.
PK ÍH 2018/132.
2018.12.01.
A közéleti tevékenységet folytató személy hivatásának alapvető szakmai és etikai szabályaival szembeni magatartására tett megalapozatlan közlés alkalmas az érintett jóhírnevéhez és egyben a becsületéhez fűződő személyiségi jog megsértésére. [Alkalmazott jogszabályok: a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. § (1) bekezdése, 2:43. § d) pontja, 2:45. § (1) és (2) bekezdése, 2:52. § (1)-(3) bekezdése.]
A felperes szerkesztette az általa kiadott internetes újságot, amely működése során H. város közéletével foglalkozott.
A városban közéleti szerepet vállaló alperesi szervezet 2017. május 10. napján a saját nevén fenntartott közösségi oldalán az alábbi bejegyzést tette közzé: „Az álláspontot meghatározza az »üléspont« - szoktunk viccelni, ha olyan emberről beszélünk, aki nézeteit élethelyzete szerint válogatja. Úgy tűnik, a (felperes neve) ilyen ember. Jelentős sértettség munkál benne, a városi televízió vezetője szeretett volna lenni, de a testület túlnyomó többsége alkalmatlannak tartotta. Azon kérését sem lehetett teljesíteni, hogy a város fizessen az általa reklámozott rendezvényekért. Tv-s pályázata szerint alapvetőnek tartja a kiegyensúlyozott, tárgyilagos és független újságírást. Hírforrásából sok mindent ki lehet olvasni, de ezeket nem. Egyoldalú tájékoztatás a város közéletéről, másokat lejárató levelek közzététele a megszólított véleményének megjelenítése nélkül, kitalált történetek tálalása. Ilyen »újságírás« is létezik, de az színvonaltalan, elkötelezett, szűk csoportok érdekeit szolgálja. Egyéne válogatja, hogy ki képes erre!«
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a fenti közlemény „Tv-s pályázata” kezdetű mondatának kivételével kötelezze az alperest a jogsértő magatartás abbahagyására és tiltsa el a további jogsértéstől; kötelezze az alperest arra, hogy adjon megfelelő elégtételt és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot; továbbá fizessen meg 500 000 forint sérelemdíjat. Hivatkozása szerint az idézett szövegrész - egy mondat kivételével - megsértette a becsülethez, illetve jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát.
Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását, azt mind jogalapjában, mind összegszerűségében vitatva.
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül törölje az internetes közösségi oldalon 2017. május 10. napján tett bejegyzéséből az alábbi mondatot: „Egyoldalú tájékoztatás a város közéletéről, másokat lejárató levelek közzététele a megszólított véleményének megjelenítése nélkül, kitalált történetek tálalása.” Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül az internetes közösségi oldalon tegye közzé az ítélet rendelkező részét, és fizessen meg a felperesnek 50 000 forint sérelemdíjat. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az ítélet rendelkező részében idézett mondattal megsértette a felperesnek a jóhírnévhez és a becsülethez való személyiségi jogát, amely az úgynevezett felróhatóságtól független szankciók mellett a felperes sérelemdíjra való igényét is megalapozta. A per tárgyát képező közlemény szövegezése túlnyomó részben véleménynyilvánítást fogalmaz meg, de az érintett mondatban foglaltak olyan közléseknek minősülnek, amelyek objektív eszközökkel utólagosan ellenőrizhetőek, ezért tényállításnak tekintendőek. Ezen állítások valóságtartalmának bizonyítása az alperest terhelte, amelynek a perben meghallgatni indítványozott tanúk vallomásaival és a csatolt okiratokkal nem tudott eleget tenni. Mivel nem nyert bizonyítást, hogy a felperes az általa szerkesztett internetes újságban másokat lejárató leveleket tett volna közzé a megszólított véleményének megjelenítése nélkül, valamint hogy kitalált történeteknek adott volna nyilvánosságot, az alperes közleményének ezen része megsértette a felperesnek a becsülethez illetve jóhírnévhez való személyiségi jogát.
Az alperes felelősséggel tartozik az érdekében fenntartott internetes felületen közzétett bejegyzés tartalmáért, ezért a felperes megalapozottan kérte a jogsértés abbahagyására történő kötelezését, amelynek megfelelően az elsőfokú bíróság a felperest sértő valótlan tényállítást tartalmazó mondat törlésére kötelezte az alperest. Mivel a jogsértés nem volt ismétlődő jellegű, elutasította a további jogsértéstől való eltiltásra vonatkozó kereseti kérelmet. Az elsőfokú bíróság megalapozottnak találta a megfelelő elégtétel adására irányuló keresetet. Utalva arra, hogy e vonatkozásban nem a keresethez kötöttség, hanem az arányosság és a végrehajthatóság szempontjai érvényesülnek, a jogsértés megtörténtének helyén, azaz az internetes közösségi oldalon kötelezte az alperest az ítélet rendelkező részének közzétételére.
Feltüntetve a sérelemdíjjal, annak összetevőivel kapcsolatos indokokat (jogsértés súlya, felróhatóság mértéke, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatása), az elsőfokú bíróság úgy találta, hogy a felperest ért, a köztudomású tényként elfogadható immateriális sérelmeket meg nem haladó hátrányokért 50 000 forint sérelemdíj megítélése volt szükséges, egyben elegendő. A sérelemdíj alapjául szolgáló köztudomású tényként azt fogadta el, hogy az újságíróként tevékenykedő felperes számára hátrányt jelent, ha az adott települési önkormányzatot irányító szervezet nyilvános közleményben olyan tényeket állít róla, amelyek alkalmasak arra, hogy a közlemény tartalmát megismerő személyekben annak képzete alakulhasson ki, hogy az újságíróként tevékenykedő felperes az alapvető, újságírás területén megkövetelhető szakmai-etikai szabályokat nem tartja be azzal, hogy szándékoltan valótlan tartalmú híreket, eseményekről szóló beszámolókat tesz közzé, illetve nem ad lehetőséget arra, hogy az adott hírrel, eseménnyel érintett személyek saját álláspontja, legalább szerkesztett formában, megjelenjen az újságban.
Az alperes a fellebbezésében kérte elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan - a bizonyítás kiegészítése és lefolytatása érdekében - az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását.
Elsődleges álláspontja szerint a támadott bejegyzés egésze véleménynyilvánításnak minősül, ezért a jogsértés fel sem merülhet. Másodlagosan, amennyiben az ítélet rendelkező részében idézett szövegrész tényközlés, az esetben is eleget tett bizonyítási kötelezettségének. A támadott szövegrészben említett „levelek” a felperes által szerkesztett bejegyzéseknek feleltethetők meg, ezért az alperes ténylegesen a felperes által tett bejegyzések tartalmát minősítette. Ezt támasztja alá, hogy a bejegyzés magyar megfelelője, a „poszt” - az angol „post”, azaz levelezés, posta, közzététel szóból származik. Utalt arra is, hogy a felperes maga is elismerte, hogy bejegyzései során nem óvakodott a „hatásvadász” megoldásoktól. Harmadlagosan arra is hivatkozott, hogy a személyiségi jog esetleges megsértése esetén sincs helye sérelemdíj megítélésének. Utalt a bírói gyakorlatra, amely szerint a sérelemdíj alkalmazása nem automatikus következménye a jogsértés megállapításának. A felperes pusztán a köztudomásúlag a sérelemmel együtt járó joghátrányokra hivatkozott, ez alapján pedig az elsőfokú bíróság nem volt abban a helyzetben, hogy az esetleges „jogsértés” felperes személyére, környezetére gyakorolt hatását, továbbá az eset egyéb körülményeit figyelembe vegye, hiszen a felperes ilyet nem valószínűsített, ennek bizonyítatlansága pedig a felperes terhére esik.
A felperes az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján történő helybenhagyását kérte fellebbezési ellenkérelmében.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta megalapozottnak:
Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott rész vonatkozásában a szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást helyesen állapította meg, és abból helytálló jogi következtetéseket vont le.
Az elsőfokú bíróság a bírói [és alkotmánybírósági - 36/1994. (VI. 24.) AB számú határozat indokolása] gyakorlat által kimunkált szempontoknak megfelelően húzta meg a tényállítás és a véleménynyilvánítás közötti határvonalat. Ennek megfelelően utalt arra, hogy míg a tény valamely, a múltban vagy jelenben létező, érzékelhető jelenség, állapot, esemény, történés vagy cselekvés, azzal szemben a vélemény szubjektív kategória, valamely tényre vonatkozó állásfoglalás, értékítélet, következtetés. Mindezek részletes kifejtése mellett megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy az ítéletének rendelkező részében idézett alperesi bejegyzés egésze tényközlés. Annak ugyanis valamennyi összetevője (lejárató levelek közzététele, kitalált történetek tálalása, ezek alapján egyoldalú tájékoztatás a város közéletéről) tényállítás, amely utóbb objektív módon ellenőrizhető, és amelynek megfelelően erre vonatkozóan a perben bizonyítás is folyt. Ezért a fellebbezés elsődleges hivatkozásától eltérően a jogsértőnek minősített mondat nem véleménynyilvánítást, hanem - alaptalan - tényközlést tartalmaz.
Abban is helytállóan foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a tényállítások valóságára irányuló bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget.
Ezzel összefüggésben megalapozatlanul hivatkozott a fellebbezés a „poszt”-„post” kifejezésekkel kapcsolatos párhuzamra. Az elsőfokú bíróság által is helytállóan hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú kollégiumi állásfoglalása szerint a közléseket a maguk egészében kell vizsgálni, és a kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valóságos tartalmuk szerint kell figyelembe venni, az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is.
Az alperes pedig mint a közéletben, így a politikai életben is megjelenő szervezet, a közléseire nyitott közvélemény egészéhez intézte bejegyzését, és nem csupán annak angolul beszélő, vagy az angol nyelvterülethez köthető asszociációkra nyitott részéhez. A szöveg egyszerű nyelvtani, szemantikai és logikai értelmezése, de a társadalmilag kialakult közfelfogás szerint is az alperes másként nem értelmezhető módon lejárató levelek és nem posztok közzétételéről tett említést (a megszólított véleményének megjelenítése nélkül). A szöveg egységet képez ugyanis a névtelen levelek és a megszólított véleményének megjelenítése kérdésében, így amennyiben az utóbbit bizonyította is volna az alperes, az egységet képező mondatrész törlésére és az alperes ezzel kapcsolatos marasztalására vonatkozó döntés megalapozott volt.
Mindezekből következően az elsőfokú ítélet helyesen állapította meg, hogy a közlemény felhívott, csak egységében értelmezendő mondata olyan tényeket állított, amelyek valóságtartalmát az alperes nem bizonyította.
Az ítélőtábla abban is osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, hogy az alapvető szakmai és erkölcsi újságírói normákkal szembeni magatartásra tett megalapozatlan közlés megsértette az érintett jóhírnevét, és miután a jogsértő magatartás egyben bántó is, ezért a becsületét is.
Megalapozatlan volt a sérelemdíjjal összefüggő fellebbezési hivatkozás is. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor külön bizonyítás hiányában kizárólag a köztudomásúlag ismert sérelmek alapulvételével marasztalta az alperest, amelynek ugyanakkor az összegszerűség megítélésénél jelentőséget tulajdonított. Az alperes a fellebbezésben helyesen hívta fel, hogy a személyiségi jogsértésnek nem automatikus következménye a sérelemdíj, a Ptk. 2:52. §-ának (3) bekezdésében rögzített körülmények a fél részéről történő feltárásának és bizonyításának elmaradása ugyanakkor nem jelenti automatikusan a sérelemdíj iránti kereset elutasítását sem. Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan utalt arra, hogy a felperes közéleti szerepvállalására tekintettel az a köztudomású hátrány vehető figyelembe, hogy mivel újságírói tevékenységét kifejezetten a város közéletével kapcsolatban fejti ki, a város közéletében domináns szerepet vállaló alperes valótlan, a felperes hivatásának alapvető szakmai és etikai szabályait megkérdőjelező tényállításai a felperes társasági kapcsolatrendszerében és társadalmi presztízsében elérik azt a szintet, amely mellett az alperes sérelemdíjban történő marasztalása indokolt. Ennek összegét pedig az elsőfokú bíróság az általa felhívottak alapján (a jogsértés súlya, a felróhatóság mértéke, a jogsértés köztudomású hatása) helytállóan mérlegelte, az ítélőtábla nem talált okot annak felülmérlegelésére.
A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 253. §-ának (2) bekezdése alapján, és annak a 254. §-a (3) bekezdése szerinti helyes indokainál fogva, helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.053/2018/7.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás