PK ÍH 2018/134.
PK ÍH 2018/134.
2018.12.01.
A sérelemdíj a személyiségi jog megsértésének nem automatikus jogkövetkezménye; a bíróság az adott ügy egyedi tényállása alapján dönthet úgy, hogy a személyiségi jog sérelmének kiegyenlítéséhez az alkalmazott felróhatóságtól független szankciók mellett sérelemdíj alkalmazása szükségtelen. A sérelemdíj mellőzésére alapot adhat, ha a köztudomás-doktrína mellett a jogsértésnek a felperesre és a környezetére gyakorolt negatív hatása hiányában sem a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja, valamint a jogsértő magatartás körülményei - különös figyelemmel arra, ha a közléseket a közélet eseményeiről kifejtett bírálat során fejtették ki - folytán sem a magánjogi büntetés nem igazolható. [Alkalmazott jogszabályok: A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:42. §-ának (2) bekezdése, 2:43. § d) pontja, 2:45. § (1) és (2) bekezdése, 2:52. § (1)-(3) bekezdései.]
Az 1923-ban született alperes 1974-től 1981-ig egy erőmű igazgatója volt. A felperes nagyapja és az alperes között baráti kapcsolat állt fent.
A felperes nagyapja és az alperes 1980-ban az erőmű hűtőtavának a medrében építettek egy ikerstéget, amelyen két azonos nagyságú felülépítményt, illetőleg azok között a horgászathoz szükséges felszereléseik tárolására egy közös tárolót létesítettek, azokat közösen használták. Ez az ikerstég nincs feltüntetve az ingatlan-nyilvántartásban. Az alperes területhasználati engedély alapján a hűtőtavon horgászházat épített.
A tulajdonos önkormányzat 2012. augusztus 15-én a felperes, valamint két további vevő részére eladta az összesen 1650 m2 területű horgásztanya megjelölésű ingatlanokat mindösszesen 2 690 000 Ft összegű vételárért. Az adásvételi szerződés 2. pontja szerint az eladó azzal a feltétellel értékesítette a vevők részére a fenti ingatlanokat, hogy az azokhoz csatlakozó, az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett stégeken lévő faházakhoz a mindenkori tulajdonosok vagy használók részére gyalogos bejárási szolgalmi jogot kötelesek biztosítani. A szerződés 6. pontja értelmében a vevők kifejezett hozzájárulásukat adták ahhoz, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlanok vonatkozásában a földhivatal az eladó önkormányzat kérelme alapján az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezze a gyalogos átjárási szolgalmi jogot olyan módon, hogy a közútról a gyalogos lejárási jog az erőműi tóhoz biztosítva legyen a mindenkori stég tulajdonosainak, használóinak.
Az ikerstéget a közútról az adásvételi szerződés tárgyát képező egyik ingatlanon keresztül lehet megközelíteni.
Az alperes a születésétől fogva ismeri a felperest. A felperes és az alperes közötti kapcsolat akkor romlott meg, amikor a felperes 2011-ben vételi ajánlatot tett az alperesnek, illetőleg öröklési szerződést kívánt kötni vele abból a célból, hogy az ikerstég alperesi 1/2 arányú tulajdoni illetőségét megszerezze. Az alperes nem fogadta el a felperes vételi ajánlatát, és öröklési szerződést sem kívánt kötni a felperessel, majd a felek között az ikerstég használatával kapcsolatban birtokvita alakult ki. Ennek során a felperes által az alperes ellen kezdeményezett birtokvédelmi eljárás eredményeképpen jegyzői határozat megállapította, hogy az alperes birtokháborítást követett el azzal a magatartásával, hogy 2014. szeptember 16. napján a közös tulajdonban álló horgászstég közepén térelválasztót szerelt fel, egyben kötelezte az alperest, hogy az eredeti birtokállapot helyreállítása érdekében az általa felépített válaszfalat 3 napon belül bontsa le, és tartózkodjon a hasonló birtoksértő cselekmény elkövetésétől, valamint az alperesnek megtiltotta, hogy a horgásztanya megjelölésű ingatlanra gépjárművel behajtson; az alperes által a 2012. augusztus 15-én létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének, valamint az ingatlanra a gépkocsival való bejáráshoz és az ottani parkoláshoz való szolgalmi jog elbirtoklásának a megállapítása iránt előterjesztett keresetét a bíróság elutasította; míg az alperes által az ingatlanok valós értéke alatti eladása miatt jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettessel szemben tett feljelentés alapján indult nyomozást a rendőrkapitányság megszüntette.
Az alperes az 1960-as évektől napjainkig az érintetteknek, továbbá folyóiratoknak elküldött levelekben és karcolatokban reflektál az általa hibásnak, károsnak vagy igazságtalannak tartott közéleti történésekre.
2015-ben Levelek fél évszázad gondjairól és bajaiˇról címmel könyve jelent meg. E könyv 133-137. oldalain az alperes közzétette azt a levelet, amelyet 2015. június 8. napján az eladó önkormányzat képviselő-testületének írt, és amelyben a 2012. augusztus 15-én megkötött adásvételi szerződés felmondását és „érvényteleníttetését” kérte a képviselő-testülettől. Arra hivatkozott, hogy a szerződés a város számára nagyon előnytelen, azt jogszabálysértő módon kötötték, és az üggyel kapcsolatban a korrupció gyanúja is felmerül.
A N. című napilap 2014. június 26-i számában Mai magyar mese az ellenséggé vált barátokról címmel írt cikk - többek között - a következőket tartalmazza: „(alperes neve) szerint a földvásárlás hátterében egy fondorlatos ügylet áll: A T. család ugyanis szavai szerint idős otthonok működtetésével foglalkozik, s úgy véli a l.-i tó partján is építeni szeretnének egyet. (...) Ehhez azonban az kell - mondja -, hogy őt kiűzzék az ingatlanból. Ez azonban nem fog sikerülni - teszi hozzá -, mert igaz, hogy ő maga már megette a kenyere javát, de örökösei sem fogják soha eladni a fél stéget az immár ellenséggé vált korábbi barátoknak.”
Az ikerstég használatával kapcsolatos birtokvita alatt az alperes a horgászház falára kifüggesztett egy fehér papírlapot, amelyre a következő szöveget írta:
„ENGEDD BE A TÓTOT AZ
AJTÓDON,
KIVER A HÁZADBÓL!
A KUTYA UGAT,
A PÉNZ BESZÉL!”
Az alperes a közúttól 60-70 m távolságra, a horgászház falára kihelyezett két táblát is, amelyeken az alábbi szöveget tüntette fel:
„_______ Itt nyugszik______
(alperes neve)
... Erőmű egykori dolgozója
Élt: 1923-20
Életének utolsó éveit megkeserítették és megrövidítették gonosz harácsoló, tolvaj milliárdosok, a halál kufárjai.
Ők, korrupt lakájaikkal mindent elkövettek, hogy kiűzzék őt erről a maga építette horgászstégről.
»Verje a gonoszokat átok!«”
Az alperes 2015 tavaszán a következő levelet tette közzé internetes közösségi oldalán:
„Tisztelt Horgászok és Stégtulajdonosok!
A H. hűtőtavon horgászók és stégtulajdonosok túlnyomó többsége szerény jövedelemmel bíró dolgozó, vagy kisnyugdíjas szegény ember. Mindenkinek BÉRLETI Díjat kell fizetni azért a föld és vízfelületért, amelyen a stégje áll. 2014-ben ennek az összege 850 FORINT volt négyzetméterenként. Ez az összeg minden évben emelkedik!
A tó partjának a legszebb, legkulturáltabb, legjobban közművesített, egyszóval legértékesebb szakasza a H. elnevezésű terület. Ez a terület egy b-i lakosú család tagjainak birtokába került 374 forintért négyzetméterenként!
A 374 forint nem éves bérleti díj, hanem örökös vételi ár, amelyért a tulajdonuk lett, és a telekkönyvbe bejegyezték!
Hogyan lehetséges, hogy egyesek ilyen kiváltsághoz jussanak a kisemberekkel szemben? Úgy, hogy valakik hozzásegítették! Még semmiféle döntés nem volt, de T. G. p-i lakos 2012. január 4-én írásban jelentette be az önkormányzatnak a vételi szándékát és kérte, hogy becsültessék fel a terület értékét. Az ingatlanbecslő kirívóan alacsony értéket jelölt meg. Ez összefügg azzal, hogy az ingatlan jellemzőinek leírásában 5-6 téves dolgot olvashatunk. Ezek a tévedések mind olyanok, amelyek az érték csökkentését eredményezik és egy olyan sincs, amely növelné az értéket. Gondoskodtak arról, hogy az értékesítésről a milliárdos család tagja T. G. és társain kívül ne sokan szerezzenek tudomást. Ezt szolgálta a hirdetés címe: »Az l-3 hrsz.-ingatlan (H) licitálása« A szövegében is csak az új helyrajzszámokról és terület négyzetmétereiről volt szó. Manapság, amikor mindent reklámozni kell, semmit nem írtak arról, hogy ez egy gyönyörű szép tóparti üdülőnek alkalmas zöld terület, amely közművesített, be van vezetve a villany és az ívóvíz, a közelében adottak az ellátási lehetőségek élelmiszer, vendéglő, sőt benzinkút és más szolgáltatás is van. Elhallgatják azt is, hogy a helyszínt végig betonozott úton lehet megközelíteni. Arról sem szólnak, hogy két egyenként 30 m2-es faház áll a területen összeépített pincével. A licitálásról szóló hirdetés csak a L honlapján jelent meg mindössze 8 napig, valamint a hivatal belső hirdetőtábláján elbújva sok más között. Nem tették közzé a rendelet előírásának megfelelően a y-ban, de a szokásos hirdetőtáblákon /még a H-n lévő táblán sem/ és nem jelent meg a L Hírekben sem. Ezek után érthető, hogy »milliárdosékon« kívül nem jelentkezett más vevő, így az potom pénzért az övék lett. Én, aki egész életemben mindig nyíltan léptem fel az igazságtalanságok, az embertelenség és a korrupció ellen, most sem bírtam szótlan maradni. Fellépésemet eddig több mint 100 000 forintom bánja, egészségemet idegileg tönkretették, gyakorlatilag lehetetlenné vált, hogy horgásszak. 2014-ben a fogási naplóba csak 1 db pontyról tudtam számot adni. Ez ügyben többek között feljelentést tettem a rendőrségen, de azt érdemi vizsgálat nélkül elutasították, az ügyészség ugyanezt tette. Többször intéztem levelet a helyi képviselőtestülethez, sőt az egyes képviselőkhöz külön is. Válaszra sem érdemesítettek. Manapság, ha valakit a politikai, vagy gazdasági hatalommal bírókkal szemben sérelem ér, nem számíthat az igazságszolgáltatásra. Rajtunk csak a közvélemény ereje tud segíteni, ahogy az internetadónál történt. Ezért nagyon szépen kérek minden tisztességes és jó szándékú embert, aki e sorokat olvassa, legyen szíves ezt mindenkinek továbbküldeni, esetleg kinyomtatni és terjeszteni.
L 2015-03-21
(alperes neve)”
Az alperes 2014. augusztus 31-én a következőket írta a közösségi oldalán: „(...) a határozat indokolásából tudom, hogy a bűncselekmény elkövetési magatartásai az eltitkolás, a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása, a hozzáférhetetlenné tétel. Jelen esetben mindegyik megvalósult. Az önkormányzat, amikor az értékesítésről meghozta a határozatát, megbízta S. K. képviselőt, hogy erről minden a területen lévő stég tulajdonosát tájékoztassa. S egyedül csak felperest informálta. Ő szerzett vevőtársat. A tájékoztatási kötelezettségnek nem tettek eleget azzal, hogy a honlapon megjelentették a licitálásról szóló hirdetést. Hiába van országosan több millió internet előfizető, ha L-ben csak a lakosság kisebb része bír azzal és akkor sem nézi minden nap a helyi honlapot, vagy az önkormányzaton belüli falon elhelyezett hirdetéseket. Ez utóbbiakat kizárólag csak munkanapon, munkaidőben lehet megtekinteni. A nyilvánosságot a minden házhoz hetenként eljutó y jelenthette volna. Eddig senki nem kísérelte megindokolni azt, hogy mi volt az akadálya annak, hogy a hirdetést az önkormányzati rendelet szerint az y-ban is megjelentessék! Nagy valószínűség szerint az, hogy ez esetben nem lehetett volna ilyen nevetséges összegért megvenni. A vevők kiszámítva négyzetméterenként 374 forintért vásárolták meg a területet és váltak tulajdonosaivá. Ugyanakkor a tó partján lévő stég tulajdonosok Mvm.-nek ÉVENKÉNT 600 Ft BÉRLETI DÍJAT kell fizessenek. Ezzel súlyos kárt szenvedett az önkormányzat. Gyanítom, hogy ebben közrejátszott a korrupció is.”
Az alperes 2014. december 23-án a következő bejegyzést írta a közösségi oldalán: „Mi jár a fejemben? Két régi, igaz magyar közmondás! 1./ Engedd be a tótot az ajtódon, kiver a házadból! 2./ A pénz beszél, a kutya ugat. Mindkettő igazságát számomra tapasztalat kegyetlenül igazolta! k.m.”
Az alperes 2015. április 19-én a következő közlést tette ki a közösségi oldalára:
„Válasz egy pökhendi milliárdosfinak. Az én tulajdonomat képező területen, az én épületem előtt feküdt a földön egy vékony panel faszerkezet, amely az én tulajdonom. Távollétemben, megkérdezésem nélkül kidobtad a sáros udvarra. Amikor ezt megláttam közöltem veled, hogy engem zavar az általad önkényesen odahelyezett füstölő tűzhelyed és egyéb tárgyak. Felszólítottalak, hogy megjelölt határidőre távolítsd el azokat, ellenkező esetben én fogom kidobálni úgy, ahogy te bántál az én tárgyammal. Válaszként azt írtad, hogy te azokat a tárgyakat csak bírósági döntés alapján vagy hajlandó elszállítani onnan, egyúttal megfenyegettél, hogy becsületsértésért milliós pert indítasz ellenem a Korruptházai Bíróságon, ahol »engem már jól ismernek«! Honnan tudod azt? Csak nem előre megbeszélted velük? Vagy ez is olyan, mint a többi hazugságaid, amelyekből dokumentálhatóan egész listát lehetne összeállítani. Az a körülmény, hogy valakinek a nagyapja rendesen dolgozó ember volt, akit a másokkal szembeni jóindulat és segítőkészség jellemzett, ez nem zárja ki, hogy az unokája gonosz rosszindulatú és harácsoló legyen. Olyan, aki képes mindent elkövetni, hogy a nálánál fizikailag és gazdaságilag gyengébbet kiüldözzön a tulajdonából, hogy magának megszerezze. E célból, egyes gyengébb jellemű személyeket korrumpálva fillérekért vásárolt értékes területet, ezzel bekerítve és lehetetlenné téve a célalanyt. A »milliárdosfi« önmagát a jogszerűség bajnokának állítja be. A valóságban a jogszerűség nem feltétlenül esik egybe az igazságossággal. Lehet egy ügy igazságos és mégis jogszerűtlennek minősítik. Nem véletlen, hogy a jogalkotók között ritkábban lehet találkozni szegény emberrel. A gazdag gazemberek esetenként ügyvédek alkalmazásával elérhetik, hogy ügyüket jogszerűnek minősítsék. A nem jogász emberek többsége az igazságosságot keresi. A jogalkotóknak arra kellene törekedni, jogszerűséget minél jobban közelítsék az igazságossághoz. k.m.”
Az alperes 2014. szeptember 9-én ezt a bejegyzést írta a közösségi oldalán:
„Mi jár a fejedben? Ezt kérdezik tőlem... A válaszom: Egy 2012. augusztus 15-én megkötött korrupciótól nem mentes ellenem irányuló szerződés. Annak az lett a következménye, hogy rólam is elmondható: SZERTENÉZETT ÉS NEM LELÉ HELYÉT A TANYÁJÁBAN. Minderre némely hivatalok azt mondják: »BŰNCSELEKMÉNY NEM TÖRTÉNT« Ez jár a fejemben két esztendeje éjjel-nappal.
L, 2014-09-05 (alperes neve)”
Az alperes 2015. szeptember 24-én a következő bejegyzést írta a közösségi oldalán:
„Vesszenek a halál kufárjai!
Ki a korrupt gazemberekkel a közéletből!
Börtönbe a megvesztegetőikkel!”
Az alperes 2014. november 5-én az alábbi bejegyzését tette közzé a közösségi oldalán:
Aki más tulajdonát ellopja, annak a neve TOLVAJ. Akármilyen gazdag és pökhendi. Bármennyire is próbálják ivó és kártyapartnerei mentegetni és bizonygatni, hogy a lopással nem az eltulajdonítás volt a célja. Az aljas gazemberség, az gazemberség!!!”
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg: az alperes a közösségi oldalán közzétett, fentebb részletezett tartalmú 7 db, valamint az általa kihelyezett 2 db táblára, valamint a felülépítmény falára kirakott papírlapra írt, fentebb idézett közléseivel, továbbá a N. napilap 2014. június 26-i számában megjelent, Mai magyar mese az ellenséggé vált barátokról című cikkben tett, a tényállásban idézett közléseivel megsértette a felperes becsülethez és jóhírnévhez fűződő személyiségi jogait. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására, a jogsértést megelőző állapot helyreállítására és 1 000 000 Ft sérelemdíj megfizetésére, továbbá az alperest tiltsa el a további jogsértéstől.
Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az általa közöltek a valóságnak megfeleltek.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a közösségi oldalán 2015. április 19. napján közzétett bejegyzésében tett azon kijelentésével, hogy „(..) [a felperes] e célból egyes gyengébb jellemű személyeket korrumpálva fillérekért vásárolt értékes területet” megsértette a felperes jóhírnevét. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől, és kötelezte, hogy 15 napon belül sérelemdíj jogcímén fizessen meg a felperesnek 250 000 Ft-ot. A felperes keresetét ezt meghaladóan elutasította.
Az elsőfokú ítélet indokolása megállapította, hogy a felek nem minősültek közszereplőnek.
A 2015. április 19-i bejegyzéssel kapcsolatban azt állapította meg, hogy abból beazonosítható a felperes személye, ezért érdemben is vizsgálható, hogy a közlés egésze vagy annak bármely kijelentése sértette-e a felperes jóhírnevét. Ebben a közlésben az alperes által használt „gonosz”, „rosszindulatú”, „harácsoló” jelzőket akként indokolt értékelni, hogy ezeket a nem vitásan negatív tulajdonságokat az alperes szembeállította barátjának, a felperes nagyapjának a pozitív tulajdonságaival, amikor őt jóindulatú és segítőkész emberként írta le. A közlésnek az „e célból egyes gyengébb jellemű személyeket korrumpálva fillérekért vásárolt értékes területet” része viszont jogsértő, ezzel a kijelentéssel az alperes megsértette a felperes jóhírnevét, mert valótlanul - egy konkrét bűncselekmény elkövetésével vádolta - állította, hogy a felperes másokat korrumpálva lett résztulajdonosa a perbeli ingatlannak. A közlés értékelésekor nincs jogi relevanciája annak, hogy esetlegesen az alperes meg volt győződve ennek a tényállításnak a valóságáról, ugyanis e tekintetben a felperes felróhatóságtól független szankció alkalmazását is kérte. A szabad véleménynyilvánítás alkotmányos alapjoga nem terjed ki arra, hogy valaki bárki mást alaptalanul bűncselekmény elkövetésével vádoljon meg, ezáltal másnak a jóhírnevét sértse.
A további sérelmezett közlésekkel kapcsolatban pedig úgy foglalt állást, hogy azokkal az alperes
- nagyobb részben nem is a felperes személyére vonatkozó - országos nyilvánosságot is kapó helyi közüggyel összefüggésben fogalmazta meg a véleményét.
Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az ítélet rendelkező része szerint megállapította a felperes jóhírneve védelméhez fűződő személyiségi jogának a megsértését. Az alperest eltiltotta a további jogsértéstől azzal az indokolással, hogy az előzmények alapján nem zárható ki, hogy az alperes erős igazságérzete alapján személyiségi jogsértő módon is megnyilvánuljon a felperes irányában. Nem kötelezte az alperest a jogsértés abbahagyására és a jogsértést megelőző állapot helyreállítására, ugyanis álláspontja szerint a közlésnek csupán egyetlen mondata sértette a felperes jóhírnevét, és a folyamatos személyiségi jogsértés tényét a felperes nem bizonyította.
Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a személyiségi jogi jogsértés súlyára és annak a felperesre gyakorolt hatására is figyelemmel az alperest 250 000 Ft sérelemdíj megfizetésére kötelezte. E körben azt értékelte, hogy az alperes nem magánvádra üldözendő bűncselekmény elkövetésével vádolta meg a felperest, hanem kifejezetten azt a tényt állította, hogy a felperes „közvádra üldözendő bűnesetet követett el”, amely tény állítása negatívan befolyásolta a felperes társadalmi megítélését, azaz az alperesi személyiségi jogsértés egyértelmű konkrét hátrányt is okozott a felperesnek.
Ezt meghaladóan a keresetet az elsőfokú bíróság elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezést, a felperes pedig csatlakozó fellebbezést terjesztett elő.
Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és elsődlegesen a teljes kereset elutasítását, másodlagosan a sérelemdíj összegének a leszállítását kérte.
Indokolásában kifejtette, hogy a 2015. április 19-i közlésből a felperes személye nem azonosítható be. Az alperes közéleti aktivitásából fakadóan nemcsak a felperest érintő ügyekkel foglalkozik, sőt, a felperest érintő közlések száma csak kisebb arányt képvisel az alperesi közlésekben, így a még őt a közösségi oldalon aktívan követők számára sem volt összekapcsolható a közlés a felperes személyével.
Fellebbezése elkészítése napján - amikor a vitatott bejegyzés az üzenőfalán már nem volt fellelhető - összesen 105 ismerőse volt a közösségi oldalon, és valószínűsíthetően mindannyian ők sem követik az alperes közléseit. Jóval 100 alatt lehet azoknak a száma, akiknek a sérelmezett bejegyzés elolvasására egyáltalán lehetősége volt. Megítélése szerint a sérelemdíj összegének a meghatározása során az elsőfokú bíróság nem értékelte, hogy a jogsértés csak egyszeri volt. Felróhatósága is csekély mértékű volt, hiszen az életútjából következően nem öncélúan járt el, hanem azért, mert az erős igazságérzetét sértette az ingatlant értékesítő önkormányzat eljárása.
A vitatott bejegyzését csak néhány ismerőse olvashatta, akik a felperest nem is ismerik, ezért a felperes megítélése hátrányosan nem változhatott.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a teljes keresetének való helyt adást, emellett az alperes saját költségén való elégtétel adására kötelezését és az álláspontja szerint jogsértő közlést tartalmazó, tényállásban írt közléseket tartalmazó tábla leszerelését is kérte. Indokolása szerint a sérelmezett közlésekből a felperes egyértelműen beazonosítható. A sérelmezett közlések bármely felhasználó számára elérhetőek voltak. A felperes személye ellen az alperes évek óta rágalomhadjáratot folytat, ezzel a felperesnek súlyos lelki sérüléseket okoz, és a bejegyzések miatt magyarázkodásra kényszeríti.
Az ítélőtábla az alperes fellebbezését részben alaposnak, a felperes csatlakozó fellebbezését pedig teljes egészében alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a kereset elbírálásához szükséges mértékben feltárta, megfelelő irányú és terjedelmű bizonyítást folytatott le, az ítélőtábla a sérelemdíj szankciójának alkalmazásán kívül a levont jogi következtetésével is mindenben egyetértett.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42. §-ának (2) bekezdése szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 2:43. §-ának d) pontja értelmében a személyiségi jogok sérelmét jelenti a becsület és a jóhírnév megsértése. A Ptk. 2:45. §-ának (1) bekezdése szerint a becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése alapján a jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.
Az ítélőtábla a felperes által sérelmezett közlések értékelése előtt mindenekelőtt rögzítette, hogy az ítélkezési gyakorlat jogirodalomban is megjelenő álláspontja szerint személyiségi jogot sértőnek tartott közlés értékelésekor „sohasem lehet elvonatkoztatni a körülményektől, a szövegkörnyezettől, a kiváltó közléstől, az élethelyzettől. Lehetséges, hogy a véleménnyel illetett szituáció maga váltja ki, indukálja a véleménynyilvánítást, s így az a megengedhetőségi határon belül marad. (...) [Minden esetben vizsgálni kell tehát, hogy] a közlésre milyen szövegkörnyezetben, közegben, milyen előzményeket követően került sor. Ilyen előzmény lehet a közléssel érintett személy előzetes olyan megnyilvánulása, esetlegesen kihívó magatartása, amely kiváltotta az adott közlést. A közlés jogi megítélése nem függetleníthető tehát attól, hogy a megfogalmazást milyen felperesi magatartás, megnyilvánulás váltja ki.” [Lásd Görög Márta: A személyiség védelme a becsület és a jóhírnév vonatkozásában. In: Csehi Zoltán - Navratyil Zoltán (szerk.): A személyiség és a média a polgári és büntetőjogban. Complex Kiadó, Budapest, 2014. 160-161. o.; a Legfelsőbb Bíróság PK 12. számú állásfoglalása és EBH 2007.1599. szám alatt közzétett határozata]
A Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott, személyiségi jogi perekben alkalmazandó PK 13. számú állásfoglalása értelmében a személyiségi jogi jogsértés megállapításának elengedhetetlen feltétele a kifogásolt közlés alapján az igényt érvényesítő személy beazonosíthatósága, azaz a felperes személyes érintettsége.
Az Alkotmánybíróság a 96/2008. (VII. 3.) számú AB határozatának az indokolásában kifejtette, hogy „a személyiségi jogok megsértése nem a személy szubjektív »érzete« alapján, hanem akkor következik be, amikor annak a külvilág számára is kézzel fogható jelei vannak: a jogsértő magatartás és a személy személyhez fűződő jogainak megsértése között közvetlen és a külvilág számára is egyértelmű a kapcsolat.”
Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával annyiban, hogy - a 2015. április 19-i bejegyzés kivételével - a kritikai hangvételű közlésekből, felszólításokból egy átlagos tájékozottságú helyi lakos, illetőleg a közösségi oldal használója számára - aki a felek kapcsolatának részleteit, „fejlődéstörténetét” nem ismeri - nem azonosítható be a felperes, de azok egyébként a felperes jóhírnevének a megsértésére alkalmas valótlan tényállítást, illetőleg az emberi méltóságát vagy a becsületet sértő, társadalmi megítélésének a hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleményt sem tartalmaznak. A közlések alapvetően a helyi közéleti kérdésben megfogalmazott, a közvagyonnal kapcsolatos gazdálkodást, a közvagyon értékesítésének a körülményeit sérelmező véleménynyilvánításnak minősülnek, amellyel az alperes nem követett el személyiségi jogi jogsértést. A bírói gyakorlat következetes álláspontja szerint a helyi közéleti, közpénzekkel kapcsolatos vitákban a véleménynyilvánítás lehetőségei akkor is tágabbak, ha valamelyik résztvevő alany - a perbeli esetben a felperes - egyébként nem minősül közéleti szereplőnek. (Így foglalt állást a Kúria a Pfv.IV.21.912/2016/11. számú ítéletében.) Az alperes kétségkívül negatív, elítélő véleményt fogalmazott meg a felperesről, de ez a jellemzés nem tekinthető sem a felperes becsületét, sem a méltóságát sértő közlésnek.
Az elsőfokú bíróság ugyanakkor helyesen állapította meg, hogy az alperes a 2015. április 19-i bejegyzésben írt azon kijelentésével, miszerint a felperes azért, hogy a nála fizikailag és gazdaságilag gyengébbet kiüldözze a tulajdonából, „egyes gyengébb jellemű személyeket korrumpálva fillérekért vásárolt értékes területet”, megsértette a felperes jóhírneve védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az az alperesi tényállítás, hogy a felperes „egyes gyengébb jellemű személyeket korrumpálva” szerezte meg a perbeli ingatlanok tulajdonát, valótlannak bizonyult.
Az alperesnek a perbeli adásvételi szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránti keresetét bíróság ítéletével elutasította, a rendőrségen tett feljelentésének pedig az lett az eredménye, hogy a rendőrkapitányság határozatával a jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megalapozott gyanúja miatt ismeretlen tettessel szemben folytatott nyomozást - mivel a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette.
Ha valakiről alaptalanul azt állítják, hogy korrumpált, tehát valakit megvesztegetett, az a közfelfogás szerint sérti az érintett személy jóhírnevét.
Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen vonta le az a következtetést, hogy az alperes az idézett közléssel megsértette a felperes jóhírneve védelméhez fűződő személyiségi jogát.
Az elsőfokú bíróság e személyiségi jogi jogsértésre tekintettel helyesen alkalmazta a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és b) pontjának II. fordulatában írt objektív szankciókat is, tehát helyesen állapította meg a személyiségi jogi jogsértés megtörténtét, és az alperest jogszerűen tiltotta el a további jogsértéstől.
Az alperes az elsőfokú ítélet után törölte a felperes által sérelmezett bejegyzéseket, ezért a felperes által kért, a sérelmezett közlések eltávolítására irányuló, a Ptk. 2:51. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint objektív szankció bíróság általi alkalmazása okafogyottá vált.
A felperes a csatlakozó fellebbezésében a Ptk. 2:52. §-a (1) bekezdésének c) pontjában írt jogkövetkezmény alkalmazását (elégtétel adását) is kérte, amely szankció iránt keresetet nem terjesztett elő, ezért ennek a kérelmének a teljesítése a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 247. §-ának (1) bekezdésében írtak miatt, miszerint a másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet, nem volt teljesíthető.
Az alperes alappal sérelmezte a sérelemdíj megfizetésére történő kötelezését.
A Ptk. 2:52. §-ának (1) bekezdése szerint, akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire - különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára - a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.
A Ptk. e szakaszához fűzött indokolás szerint „a sérelemdíj a személyiségi jogok megsértésének vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja és egyben magánjogi büntetése”, az e szakaszhoz fűzött kommentár viszont azt emeli ki, hogy a sérelemdíj vonatkozásában mindenképpen elkerülendő, hogy „a bírói gyakorlat a büntető elemnek adjon hangsúlyt, és egyfajta büntető kártérítés (punitive damages) irányába menjen el, mint pl. az Egyesült Államokban”. [Székely László: Sérelemdíj. In: Vékás Lajos - Gárdos Péter (szerk.): Kommentár a Polgári Törvénykönyvhöz. 1. kötet. Budapest, 2014. 174-175. oldalai]
Az ítélőtábla álláspontja szerint a sérelemdíj kétségkívül szankció, azonban nem büntetőjogi, hanem restitutív (civiljogi) szankció, így az nem a jogsértő „megbüntetésére”, hanem a sértett életvitelében, személyiségének kibontakoztatásában elszenvedett hátrányoknak, a sértett társasági kapcsolatrendszerében és társadalmi presztízsében bekövetkezett töréseknek, valamint a sértett belső (lelki) egyensúlyában beállott kedvezőtlen változásoknak a kiegyenlítésére, kompenzálására szolgál. (Vékás Lajos: Parerga. Dolgozatok az új Polgári Törvénykönyv Tervezetéhez. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2008. 172-173. o.)
A kártérítés két alapfunkciója, a kártérítési jog két fő célkitűzése a reparáció és a prevenció.
Az ítélőtábla rögzítette, hogy a sérelemdíj elsődleges funkciója a jogsértés vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzációja, reparálása; e kompenzációs funkció mellett a sérelemdíj fizetésére kötelezésnek nyilvánvalóan lehet/van prevenciós funkciója is, ugyanis - mint minden szankciónak, úgy e szankciónak is - célja a jogsértéstől való távoltartás, „elriasztás” (a sérelemdíj megfizetésére kötelezés mint a jogsértőre hátrányos jogkövetkezmény ennyiben egyúttal represszív szankció is), azonban a sérelemdíj fizetésére kötelezésnek nem célja a jogsértő „megbüntetése”.
A Ptk. 2:52. §-ának (3) bekezdése szerint a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire - különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására - tekintettel, egy összegben határozza meg.
A jogirodalom álláspontja szerint a jogsértés súlya annak a megítélése, hogy a jogsértő mennyire távolodott el a társadalom által elvárt, elfogadott, de legalábbis tolerált magatartásformától. (Fuglinszky Ádám: Kártérítési jog. HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2015. 834. o.)
Itt lehet értékelni az esetleges többes személyiségi jogi jogsértést, illetőleg azt is, ha a jogsértést például üzleti felhasználás vagy haszonszerzés céljából követték el.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes egy valótlan tényállítással a felperes egy személyiségi jogát, nevezetesen a jóhírnevét sértette meg, kritikus hangvételű közlése közvagyon értékesítésével volt kapcsolatos, ezért az általa elkövetett jogsértés kisebb súlyúnak minősül.
A bíróságnak az alperesi felróhatóság vonatkozásában a Ptk. 1:4. §-ának (1) bekezdésében írtakból kellett kiindulnia, miszerint ha e törvény eltérő követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Az ítélőtábla álláspontja szerint az alperes nem egy észszerűen gondolkodó embertől általában elvárható módon járt el akkor, amikor azelőtt írta azt a felperesről, hogy korrumpált valakit, mielőtt valamely hatóság vagy bíróság erre a következtetés levonására alapot adó megállapítást tett volna, ezért az alperes magatartása felróható volt.
Az ítélőtábla a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatásával kapcsolatban kiemeli, hogy e körben továbbra is irányadó és alkalmazandó az ítélkezési gyakorlat által a nem vagyoni kártérítés kapcsán kidolgozott szempontrendszer, amely szerint „a személyiséget ért nem vagyoni sérelem kifejeződhet:
a) mozgáskorlátozottságban, csonkoltságban, torzulásban, egészségromlásban, a test szerveinek működési zavaraiban, bénulásban, a nemzőképesség csökkenésében vagy elvesztésében, fogamzó-képtelenségben stb. (testi változások);
b)) személyiségzavarban, pszichikai fájdalomban, kisebbrendűségi vagy megalázottsági érzés kialakulásában, lelki válságban stb. (lelki változások);
c) a személyiséget körülvevő társadalmi-természeti környezetnek a személyiségre hátrányos megváltozásában (környezeti hatások)” [Petrik Ferenc: Sérelemdíj. In: Petrik Ferenc (szerk.): Polgári Jog - Kommentár a gyakorlat számára (a 2013. évi V. tv., az új Ptk. kommentárja). I. kötet. Második könyv, harmadik rész. Budapest, 2013. 101. o.]
Ezen példálózó jelleggel felsorolt nem vagyoni sérelmek egy részének a jogsértésre visszavezethető bekövetkezését a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvényen alapuló bírói gyakorlat az 1952. évi Pp. 163. §-a (3) bekezdésének első mondatában foglaltakat alkalmazva köztudomású tényként bizonyítottnak fogadta el.
A jogalkotó ezt a bírói gyakorlat által kidolgozott ún. köztudomás-doktrínát emelte jogszabályi szintre akkor, amikor a Ptk. 2:52. §-ának (2) bekezdésében kimondta, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Mindezekből következően valamely személyiségi jog megsértésére alapított kereset esetén a személyiségi jogi jogsértést állító félnek - az 1952. évi Pp. 121. §-a (1) bekezdésének II. fordulatában írt tényállítási-kötelezettségéből is levezethetően - továbbra is meg kell jelölnie azt a konkrét nem vagyoni sérelmet (immaterális hátrányt), amely őt az állított jogsértő magatartás következtében érte.
Az ítélőtábla a perbeli esetben az objektív és szubjektív személyiségvédelmi szankciók iránti igényre tekintettel - a fentebb írtak mellett - azt a megoldást is alkalmazhatónak tartotta, amely szerint a bíróság az adott ügy egyedi tényállása alapján akként is dönthet, hogy „(...) az adott esetben a személyiségi jog (személyhez fűződő jog) sérelmének kiegyenlítéséhez a rendelkező részben foglalt szankciók mellett sérelemdíj alkalmazása szükségtelen.” [Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyv első évének tapasztalatairól. In: Barzó Tímea - Juhász Ágnes - Leszkoven László - Pusztahelyi Réka (szerk.): i. m. 628. oldal]
Ezt az álláspontot a bírói gyakorlat is elfogadta (lásd a Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.240/2015/4. számú, a Kúria Pfv.IV.21.764/2015/4. számú ítéleˇtével hatályában fenntartott ítéletét, amely BH 2016.241. szám alatt közzétételre is került). Ennek értelmében a személyiségi jogi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A körülmények bírói mérlegelése adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jogsértő nem kötelezhető sérelemdíj megfizetésére.
Az új Ptk. Tanácsadó Testületének a Ptk. 2:52. §-ához fűzött véleménye szerint személyiségi jogi jogsértés megállapítása, valamint az objektív szankciók megítélése mellett is a bíróság elutasíthatja a sérelemdíj iránti keresetet, ha a sérelmet szenvedett felet nem érte olyan nemvagyoni sérelem, amely sérelemdíj megítélésére adhatna alapot.
Figyelemmel egyrészt arra, hogy a felperes oldalán az úgynevezett köztudomás-doktrínát alkalmazva nem volt kimutatható olyan nem vagyoni sérelem, amely a felperest az alperesi közlés következtében érte, továbbá a felperes nem bizonyította, hogy az alperes 2015. április 19-i bejegyzésének a hatására a lelki életében negatív változás állt volna be vagy a társadalmi megítélése hátrányosan változott volna, ezért az ítélőtábla nem látott lehetőséget az alperes sérelemdíj megfizetésére történő kötelezésére.
Az ítélőtábla megítélése szerint a perbeli esetben a felperes jóhírneve védelméhez fűződő személyiségi joga sérelmének a kiegyenlítéséhez a jogsértés megállapítása és a további jogsértéstől való eltiltás jogkövetkezményeket elegendő alkalmazni, azok mellett az alperes sérelemdíj megfizetésére kötelezése a jogsértésnek a felperesre és a környezetére gyakorolt negatív hatása hiányában kifejezetten büntető jellegű szankciónak minősülne, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és mellőzte az alperes sérelemdíj megfizetésére kötelezését; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.032/2018/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás