BÜ BH 2018/135
BÜ BH 2018/135
2018.05.01.
Nincs törvényi alapja az előzetes bírósági mentesítésnek annak a terheltnek az esetében, aki cselekményét az ügyvédi foglalkozás szabályainak ismételt megszegésével, olyan sértett sérelmére követte el, olyan alapcselekmény elkövetéséhez nyújtott hathatós (szakszerű) segítséget, amely a koránál és állapotánál fogva a bűncselekmény felismerésére korlátozottan képes személy megtévesztését célozta, illetve eredményezte [Btk. 102. §].
[1] Az elsőfokú bíróság a 2016. szeptember 13-án kihirdetett ítéletében a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. bc) alpont, (5) bek. b) pont] és 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bek. c) pont]. Ezért őt „halmazatul” 2 évre próbára bocsátotta.
[2] A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján eljárt törvényszék ítéletével a bűnjelekre vonatkozó kiegészítéssel, illetve pontosításokkal érdemben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint az I. r. terhelt elhatározta, hogy P. S. befolyásolhatóságát, rossz mentális állapotát kihasználva ellenérték fizetése nélkül megszerzi a sértett két ingatlanon fennálló tulajdonjogát. Amikor az I. r. terhelt tudomására jutott, hogy P. S. súlyos állapotban kórházba került és halálának közeli bekövetkezésével számolni kell, megkereste a IV. r. terheltet, aki ügyvédként praktizált, de a cselekmények elkövetése idején elmebetegségben, szellemi leépülésben, elbutulásban szenvedett és cselekménye következményeinek felismerésében, illetve a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsításában súlyos mértékben korlátozott volt.
[4] Az I. r. terhelt a IV. r. terhelttel 2004. június 16. és július 7. napjai között ismeretlen helyen elkészíttetett egy 2004. július 5. napjára dátumozott adásvételi szerződést, amely szerint P. S. a B., R. utcai – tehermentesen 8 400 000 forintot érő – lakását holtig tartó haszonélvezeti jog fenntartása mellett 1 500 000 forint vételár megfizetése ellenében az I. r. terheltnek értékesíti. Az így elkészített szerződést az I. r. terhelt P. S. nevében ismeretlen személlyel eladóként aláíratta. Ezt követően az adásvételi szerződést a IV. r. terhelt annak tudatában, hogy a szerződéses nyilatkozatot ténylegesen nem az ingatlan tulajdonosa tette, ellenjegyezte.
[5] Mivel az I. r. terhelt P. S. a B., B. J. utcai ingatlanon fennálló 3/24 rész tulajdoni hányadát is meg kívánta szerezni, a IV. r. terhelttel 2004. június 16. és július 28. napjai között elkészíttetett egy 2004. július 5. napjára dátumozott, V. M. nevére szóló meghatalmazást és egy 2004. július 6. napjára dátumozott ajándékozási szerződést, amely szerint P. S. a B., B. J. utcai ingatlanon fennálló – legalább 800 000 és legfeljebb 2 000 000 forintot érő – 3/24 rész tulajdoni hányadát haszonélvezeti jog, illetve egyéb korlátozás nélkül az I. r. terheltnek ajándékozza. Az I. r. terhelt a meghatalmazást egy ismeretlen személlyel aláíratva, illetve a V. M. által ismeretlen körülmények között aláírt ajándékozási szerződést visszajuttatta a IV. r. terhelthez, aki ezt követően azokat ellenjegyzéssel látta el, noha tudta, hogy a nyilatkozatot meghatalmazóként nem az ingatlanrész tulajdonosa, P. S. írta alá.
[6] Ezt követően az általa készített és ellenjegyzett szerződéseket, valamint meghatalmazást az I. r. terhelt tulajdonjogának bejegyzésére vonatkozó kérelemmel a IV. r. terhelt annak tudatában nyújtotta be a földhivatalhoz, hogy a szerződéses nyilatkozatot ténylegesen egyik esetben sem az ingatlan tulajdonosa tette. Az adásvételi szerződés alapján az ingatlan-nyilvántartásba az I. r. terhelt tulajdonjogát jogerősen bejegyezték, míg az ajándékozási szerződés alapján erre – az örökös fellépése miatt – nem került sor.
[7] A cselekmény következtében P. S. örökösének legalább 9 200 000 forint, de legfeljebb 11 000 000 forint kára keletkezett.
[8] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a főügyészség a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapítva a IV. r. terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelttel szemben kiszabott próbára bocsátás helyett rövid tartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[9] Indokául arra hivatkozott, hogy a terhelttel szemben úgy alkalmaztak jogerősen próbára bocsátást, hogy annak törvényi feltételei nem álltak fenn. Egyrészt a törvény a Btk. 17. § (2) bekezdésére alapított, a Btk. 82. § (5) bekezdése szerinti korlátlan enyhítés keretében csak a büntetés nemének és mértékének szabad megválasztását teszi lehetővé azzal a megkötéssel, hogy az adott büntetési nemre ilyenkor is az Általános Rész generális minimuma az irányadó. A korlátlan enyhítés lehetősége tehát nem alapozza meg büntetés helyett intézkedés, így próbára bocsátás alkalmazását. Másrészt az intézkedés alkalmazásának egyéb törvényi feltételei is hiányoztak figyelemmel arra, hogy a Btk. 65. § (1) bekezdése értelmében próbára bocsátásnak vétség, valamint 3 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt van helye, s ezzel szemben a terhelnek felrótt legsúlyosabb vagyon elleni bűncselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Így az intézkedés alkalmazására az anyagi jogi szabályok megsértésével került sor.
[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt – helyes indokainál fogva – annyi változtatással tartotta fenn, hogy a terhelt vagyon elleni cselekménye tettesként, folytatólagosan, de nem üzletszerűen elkövetett csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (4) bek. a) pont], azonban az intézkedés alkalmazása a helyes minősítés mellett is törvénysértő. Ezért a próbára bocsátás mellőzésével a terhelttel szemben rövid tartamú, végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
[11] A Kúria a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés második fordulata szerint nyilvános ülésen bírálta el.
[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványt azzal tartotta fenn, miszerint a terhelttel szemben intézkedés alkalmazását az elkövetéskor hatályos Btk. 72. § (1) bekezdése és a 87. § (4) bekezdése zárta ki. Érdemben változatlanul a próbára bocsátás mellőzésére, és a terhelttel szemben felfüggesztett szabadságvesztés kiszabására tett indítványt azzal, hogy az ügyvédi foglalkozás visszaélésszerű felhasználásával megvalósított bűncselekmények miatt előzetes mentesítés megadását nem tartotta indokoltnak.
[13] A terhelt védője felszólalásában az ügyészi indítvány érveit elfogadva felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetére a terhelt előzetes mentesítésben részesítését kérte.
[14] A felülvizsgálati indítvány alapos.
[15] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pont második fordulata kifejezetten biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét, ha törvénysértő intézkedést szabtak ki.
[16] A másodfokú bíróság 2017. március 22-én hozta meg határozatát, a főügyészség a felülvizsgálati indítványt 2017. május 29-én nyújtotta be, így a felülvizsgálati indítvány terhelt terhére való előterjesztésének a Be. 418. § (1) bekezdésében meghatározott időbeli feltétele adott, az indítvány joghatályos.
[17] A bíróság jogerős ítéletében elbírált cselekményeit a terhelt 2004. július 7. és 28. napjai között követte el. A bíróság a Btk. 2. § (1) bekezdése alapján az elbírálás idején hatályos büntető jogszabályokat alkalmazta. Helyesen, mert annak valamennyi, a jelen ügyben alkalmazott rendelkezése az elbíráláskor hatályos Btk.-ban is azonos szövegezésű és tartalmú, az újabb törvény alkalmazása csak szabadságvesztés kiszabása esetén, a feltételes szabadságra vonatkozóan eltérő szabályozás miatt eredményezett volna a terhelt számára kedvezőbb elbírálást.
[18] A bíróság jogerős ítéletében elbírált vagyon elleni bűncselekmény tekintetében a tettes (I. r. terhelt) hét sértettet érintően valósította meg a csalás törvényi tényállását. A IV. r. terhelt azonos sértett két ingatlanon fennálló tulajdonjogát érintő szerződéseket készített és a változás földhivatali bejegyzése érdekében be is nyújtotta azokat. A tettes esetében az eltérő sértettek számának megfelelő, a rendszeres haszonszerzésre törekvés folytán üzletszerűen elkövetett csalások anyagi halmazata volt megállapítható. Ezzel szemben a IV. r. terhelt az I. r. terhelt minőségi túllépéséért (a vele szemben vád tárgyát nem képező további sértettek sérelmére elkövetésért) nem tehető felelőssé.
[19] Egyetértett a Kúria a Legfőbb Ügyészségnek az üzletszerűséggel kapcsolatos álláspontjával. Ekként a IV. r. terhelt vagyon elleni cselekményét – bűnsegédi minőségét nem érintve – a Btk. 373. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének minősítette, amely egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Mindemellett az irányadó tényállásból kitűnően a sértett a bűncselekmény felismerésére koránál és állapotánál fogva korlátozottan volt képes [Btk. 373. § (4) bek. c) pont], bár ez a minősítésben nem jelenik meg. Ez a körülmény a mentesítés lehetőségének vizsgálata körében bírt jelentőséggel.
[20] Ugyanakkor sem az elkövetéskor, sem az elbírálás idején hatályban lévő törvény nem teszi lehetővé a próbára bocsátás alkalmazását háromévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntett esetén. A Btk. 72. § (1) bekezdése szerint a bíróság – ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja így is elérhető – csupán a vétség, valamint a háromévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett miatt halaszthatja el próbaidőre a büntetés kiszabását.
[21] A Btk. 82. § (4) és (5) bekezdése szerint bűnsegély esetében a törvény korlátlan enyhítést enged, és bármely büntetési nem legkisebb mértéke is kiszabható. A Btk. 82. § (5) bekezdése tehát – a törvényben foglalt esetekben – a büntetési tétel alsó határát oldja fel, és a büntetési nem megválasztását teszi lehetővé. A korlátlan enyhítés lehetősége azonban önmagában nem ad alapot büntetés helyett intézkedés, így próbára bocsátás alkalmazására (BH 2006.139.).
[22] Tehát a terhelttel szemben a helyes (s egyébként enyhébb) minősítés esetében is kizárt a próbára bocsátás. Ehhez képest a felülvizsgálattal megtámadott ítélet a Btk. 65. § (1) bekezdésében, illetve a 82. § (5) bekezdésében írt szabály megszegésének következményeként törvénysértő intézkedést alkalmazott.
[23] A IV. r. terhelttel szemben a büntetés célját végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása szolgálja megfelelően. A Kúria a szabadságvesztés tartamát a törvényi minimumnak megfelelő egy évben határozta meg, amelynek végrehajtását ugyancsak egyévi próbaidőre felfüggesztette [Btk. 85. § (1) és (2) bek.]. Végrehajtása elrendelése esetén a szabadságvesztést [a Btk. 34. § (2) bekezdése felhívásával] a IV. r. terhelt életkorára és jelenlegi élethelyzetére tekintettel a törvényben meghatározott börtönnél enyhébb, fogház fokozatban [Btk. 37. § (1) bek.] határozta meg. Amennyiben a szabadságvesztés végrehajtásra kerül, abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra [Btk. 38. § (2) bek. a) pont].
[24] A Btk. 102. § (1) bekezdése szerint a bíróság az elítéltet előzetes mentesítésben részesítheti, ha a szabadságvesztés végrehajtását felfüggeszti, és az elítélt a mentesítésre érdemes.
[25] A törvény eleve behatárolja az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, ezen belül pedig a bíróság mérlegeléséhez köti. Ehhez képest az érdemesség szempontjából a bűncselekmény jellegén, a büntetés mértékén túlmenően, alapvetően a terhelt személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége mérlegelendő.
[26] Nem a terhelt büntetőjogi felelősségéről való döntésről van szó, hanem arról, hogy bűncselekménye ellenében és kiszabott büntetése mellett a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is.
[27] A IV. r. terhelt bűncselekményével törvényt sértett, személye társadalomra veszélyessége kapcsán pedig nem hagyható figyelmen kívül, hogy cselekményét az ügyvédi foglalkozás szabályainak ismételt megszegésével, olyan sértett sérelmére követte el, aki koránál és állapotánál fogva korlátozottan volt képes a bűncselekmény felismerésére. Másképpen szólva a terhelt olyan alapcselekményhez nyújtott hathatós (szakszerű) segítséget, ami ilyen ember megtévesztését célozta, illetve eredményezte. Ehhez képest az előzetes mentesítésnek nincs törvényi indoka.
[28] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a szerint hatályában fenntartotta, és a Be. 429. § (1) bekezdés második mondata alapján rendelkezett a felülvizsgálati eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.
(Kúria Bfv. III. 1.055/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás