BÜ BH 2018/138
BÜ BH 2018/138
2018.05.01.
A Be. a feltétlen, felülvizsgálatban is hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket kimerítően meghatározza. Az ilyen eljárási szabálysértés értelemszerűen azt eredményezi, hogy a bizonyításfelvétel nem érvényes, így az ilyen bizonyításra épülő ügydöntő határozat sem érvényes. Ha azonban az eljárási szabálysértés olyan perjogi helyzetben történik, amikor akár a törvény erejénél fogva, akár ténylegesen érdemi bizonyítás nem történt, akkor nyilvánvaló, hogy az eljárási szabálysértés az ügydöntő határozat érvényességére nincs kihatással. Ez a helyzet a nem érdemi (elhalasztott) tárgyaláson való szabálysértés esetében, de ez a helyzet akkor is, ha ténylegesen nem folyt bizonyítás az adott perjogi helyzetben. Körültekintően kell tehát vizsgálni, hogy a bizonyítás érvényességére kiható abszolút eljárási szabálysértés ténylegesen megvalósult-e [Be. 373. § (1) bek. II. pont].
[1] A törvényszék a 2016. február 18-án kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnsegédként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.] miatt 4 év 6 hónapi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 4 évi eltiltásra;
[2] a IV. r. terheltet társtettesként elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette [Btk. 178. § (1) bek. III. ford., (2) bek. b) pont] miatt 2 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra;
[3] a VI. r. terheltet társtettesként elkövetett kábítószer birtoklásának bűntette [Btk. 178. § (1) bek. III. ford., (2) bek. b) pont] miatt 3 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra;
[4] a VIII. r. terheltet társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.] miatt 3 év 6 hónapi fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre, a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltásra ítélte.
[5] Egyben a VI. r. terheltet felmentette az ellene kábítószer-kereskedelem bűntette [Btk. 176. § (1) bek.] miatt emelt vád alól. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a szabadságvesztés kétharmad részének kiállását követően a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, a lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.
[6] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a 2017. január 19-én kihirdetett ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta, a III. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetettnek minősítette és szabadságvesztése tartamát 7 évre, a mellékbüntetését 6 évre, a IV. r. terhelt szabadságvesztésének és közügyektől eltiltás mellékbüntetésének tartamát egyaránt 5 évre, a VI. r. terhelt szabadságvesztését 5 év 6 hónapi fegyházra, a közügyektől eltiltást 5 évre, a VIII. r. terhelt szabadságvesztésének mértékét 7 évre, a közügyektől eltiltást 6 évre súlyosította. A VIII. r. terhelttel szemben 100 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Ezt meghaladóan a beszámítás, illetve a bűnjelkezelés tekintetében pontosítva a III. r., a IV. r., a VI. r. és a VIII. r. terheltet érintően helybenhagyta az elsőfokú ítéletet.
[7] Az elsőfokú ítélettel megállapított és a másodfokú bíróság által irányadónak tekintett tényállás lényege a következő.
[8] A VIII. r. terhelt 2012. április 4-én, előzetes telefonos egyeztetést követően a IX. r. terheltnek 14,18 gramm tiszta hatóanyag-tartalmú marihuánát adott el (II. tényállási pont). 2012. május 31-én az I. r. és a II. r. terhelt az előző nap telefonon megbeszélteknek megfelelően a IV. r. és az V. r. terheltnek, valamint a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. terhelt részére értékesítettek 2-2 kilogramm tömegű, a jelentős mennyiség alsó határát külön-külön kétszeresen meghaladó hatóanyag-tartalmú marihuánát. Az adásvétel lebonyolításában a III. r. terhelt tartott kapcsolatot az eladók és a vevők között, aki úgy szervezte meg az átadás időpontját és körülményeit, hogy a IV. r. és a VI. r. terhelt egymással ne találkozzon. Miután a IV. r. terhelt az I. r. terheltnek kifizette a marihuána vételárát, az I. r. terhelt telefonált a közelében gépkocsival várakozó II. r. terheltnek, aki a kábítószert átadta az V. r. terheltnek. A helyszínről az V. r. terhelt az általa átvett kábítószerrel taxival, míg a IV. r. terhelt saját gépkocsijával távozott. Eközben a VI. r. és a VII. r. terhelt gépkocsival a megadott helyszínre ment, ahol a III. r. terhelttel együtt várakozott, majd a VIII. r. terhelt is csatlakozott hozzájuk. A IV. r. terhelt távozása után a III. r. terhelt jelezte a VI. r. terheltnek, hogy immár ők is mehetnek az áruért. Ezt követően a VI. r. terhelt a VII. r. terhelttől kábítószer vásárlására kapott pénzt átadta a III. r. terheltnek, aki azt továbbította az I. r. terheltnek, aki telefonon felhívta a II. r. terheltet, hogy a hozzá küldött személynek adja oda a kábítószert. a III. r. terhelt jelezte telefonon a VI. r. terheltnek, hogy melyik gépkocsihoz kell odamenniük a kábítószerért, majd a VI. r. terhelt a VIII. r. terheltet küldte oda a megadott gépjárműhöz, ahol a II. r. terhelt a kábítószert a VIII. r. terhelt táskájába tette, aki ezzel együtt a helyszínről taxival távozott. A kábítószer átadását figyelemmel kísérő rendőrök ezt követően követték a helyszínről távozó gépjárműveket és az V. r., valamint a VIII. r. terhelttől a kábítószert lefoglalták. Ezt meghaladóan a III. r., a VI. r., a VII. r. és a VIII. r. terheltek elfogásukat megelőzően a csekély mennyiség felső határát meg nem haladó mennyiségű marihuánát fogyasztottak.
[9] Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint a III. r. terhelt elősegítette, hogy a kábítószer az eladóktól a fogyasztókhoz eljusson, s ezzel a kábítószer-kereskedelemben olyan közvetői közreműködést valósított meg, amely tettesi cselekvőség [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.]. A bűncselekménynek a társaival szándékegységben történő megvalósítására figyelemmel azt társtettesként követte el.
[10] A IV. r. és a VI. r. terhelt esetében a jelentős hatóanyag-tartalmú kábítószer megszerzését társtettesként elkövetett kábítószer birtoklása bűntetteként [Btk. 178. § (1) bek. III. ford., (2) bek. b) pont] értékelte.
[11] A VIII. r. terheltnél az előzményi kábítószer-értékesítésre figyelemmel a későbbi cselekmény kapcsán a kábítószer kereskedési célzatú megszerzésére vont következtetés és az együttes hatóanyag-tartalom alapulvételével minősítette a cselekvőségét tettesként megvalósított kereskedésnek [Btk. 176. § (1) bek. IV. ford., (3) bek.]. A fogyasztással is érintett terheltek közül a IV. r. és a VI. r. terhelt cselekményeit a megszerzéssel azonos törvényi tényállásba ütköző magatartásnak, így egységben állónak tekintette. A kereskedésért felelősségre vont III. r. terhelt tekintetében a csekély mennyiségű kábítószer fogyasztását a Btk. 178. § (6) bekezdésére figyelemmel, a szubszidiaritás miatt a súlyosabb bűncselekmény mellett nem értékelte halmazatként.
[12] A jogerős ügydöntő határozat ellen a III. r., a IV. r., a VI. r. és a VIII. r. terheltek védői nyújtottak be felülvizsgálati indítványt.
[13] A III. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontját jelölte meg. Álláspontja szerint a terheltnek felrótt magatartás minősítése nem felel meg az anyagi jogi szabályoknak, a kiszabott büntetés pedig törvénysértő. Indokai szerint az I. r. terhelt cselekvősége nem társtettesi elkövetés, hanem bűnsegédi bűnrészesség, ami miatt enyhébb joghátrány alkalmazása indokolt. Indítványa ekként a minősítés megváltoztatására és enyhítő szakasz alkalmazásával a kiszabott büntetés enyhítésére irányult.
[14] Felülvizsgálati indítványában a IV. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját jelölte meg. Indokai szerint az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással ellentétesek, továbbá a másodfokú eljárásban kiszabott vagyonelkobzás a súlyosítási tilalomba ütközik. A felhozott abszolút eljárási szabálysértések miatt az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a jogerős ítélettel kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[15] A VI. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontját jelölte meg. Álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítása sérti az anyagi jogi szabályokat és törvénysértő büntetés kiszabására került sor. Indokai szerint a terhelt saját fogyasztásra, másokkal közösen szerzett be kábítószert, s így a kábítószerből neki szánt rész nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát. Kifogásolta a bűnjelek kezelésére és a lefoglalásra vonatkozó szabályok megsértését. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a IV. r. terhelt védelmében két tárgyaláson is olyan védő járt el, aki az adott időben ügyvédi tevékenységét nem gyakorolhatta, következésképpen olyan személy távollétében tartották meg a tárgyalást, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező lett volna [Be. 373. § (1) bek. II/d) pont]. Elsődlegesen a minősítés megváltoztatását és a kiszabott büntetés enyhítését, felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását, másodlagosan hatályon kívül helyezést, az első- és másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[16] Felülvizsgálati indítványában a VIII. r. terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a), b) és c) pontját jelölte meg. Indokai szerint az elsőfokú ítélet rendelkező része és indokolása egymással ellentétesek, továbbá a másodfokú eljárásban kiszabott vagyonelkobzás a súlyosítási tilalomba ütközik. A felhozott abszolút eljárási szabálysértések [Be. 373. § (1) bek. III/b) pont, Be. 354. § (2) bek., (4) bek. d) pont] miatt az első- és másodfokú határozat hatályon kívül helyezését és a jogerős ítélettel kiszabott büntetés végrehajtásának felfüggesztését kérte.
[17] A Legfőbb Ügyészség átiratában (valamint a védői észrevételekre válaszolva) a védők által benyújtott felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, jogi érvelését tekintve pedig alaptalannak tartotta, és mind a négy terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
[18] A III. r. terheltnél rámutatott, hogy az irányadó tényállás szerint az I-II. r. terheltek a III. r. terhelt közreműködésével adtak el a IV-VI. r., illetve a VII-VIII. r. terheltek részére kábítószert. A III. r. terhelt folyamatos telefonkapcsolatban volt mind a vevői, mind az eladói körrel. Az I. r. terhelt vele közölte a kábítószer vételárát és azt a kívánságát is, hogy úgy szervezze meg a kábítószer átvételét, hogy a két vevő egymással ne találkozzon. A III. r. terhelt közölte a vevőkkel a vételárat, továbbá a marihuána átvételének helyét és idejét. Együtt várakozott a később vásárló terheltekkel, akiket ő indított el a kábítószerért. A marihuána átadásának helyén a III. r. terhelt vette át a vételárat és továbbította az I. r. terheltnek, majd ezt követően átvételre ő küldte a II. r. terhelthez a VII. r. terheltet. Ez a magatartása megfelelt a közvetítés fogalmának, amely a kereskedés elkövetési magatartása, így helytállóan rótt fel neki a bíróság társtettesi elkövetést. A helyes minősítés mellett a törvényi keretben kiszabott büntetés nem vizsgálható felül.
[19] A IV. r. terhelt esetében az ügyvédi tevékenységéből kizárt védő eljárása tekintetében a másodfokú bíróság álláspontjával értett egyet. Eszerint valóban úgy kell tekinteni, hogy a két kifogásolt tárgyaláson védő nem vett részt, azonban ezeken nem került felvételre olyan bizonyítás, amely a IV. r. terheltet érintette volna. Ebből adódóan nem az történt, hogy az eljárás bírói szakában végig kizárt védő járt el, így feltétlen hatályon kívül helyezésre okot adó körülmény sem valósult meg. Ekként az indítvány nem alapos.
[20] A VI. r. terhelt védője azért ítélte tévesnek a történeti tényállásban foglalt bűncselekmény minősítését, mert álláspontja szerint a közös vásárlásra tekintettel csak részmennyiség lett volna a terheltnek felróható, amely az alacsonyabb hatóanyag-tartalom miatt enyhébb megítélést eredményezne. Ezzel szemben az irányadó tényállás semmilyen adatot nem tartalmaz arra nézve, hogy a kábítószert a terheltek megosztva kívánták megszerezni, vagy azon később miként akartak osztozni. Emiatt a felülvizsgálati indítvány a bizonyítékok mérlegelését vitatja, amely a törvényben kizárt. Az eljárt bíróság a tényállásnak megfelelően minősítette a terhelt cselekményét és büntetését is a törvényes keretben határozta meg. A nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértések nem vezettek a törvényes vád hiányához, így felülvizsgálatot sem alapoznak meg. A IV. r. terhelt védőjével kapcsolatos eljárási szabálysértés megállapíthatósága esetén sem lenne kihatással a VI. r. terheltre.
[21] A VIII. r. terhelt esetében az elsőfokú ítélet rendelkező része és jogi indokolása között felmerült ellentmondás nem eredményezett feltétlen hatályon kívül helyezési okot, az másodfokon korrigálható volt és az ítélőtábla a jogi indokolás pótlásával ki is küszöbölte az ellentmondást. Téves az indítványnak a súlyosítási tilalommal kapcsolatos hivatkozása is, mivel a gyakorlat szerint az ügyész által súlyosításért bejelentett fellebbezés az erre irányuló kifejezett visszavonást tartalmazó nyilatkozat hiányában a másodfokú eljárásban mindvégig hatályos, akkor is, ha azt a fellebbviteli főügyészség módosított tartalommal – hatályon kívül helyezést indítványozva – tartja fenn. A jelen ügyben pedig nem került sor az ügyészi fellebbezés visszavonására. Ekként a felülvizsgálati indítványban kifejtettek erre nézve sem alaposak.
[22] Felülvizsgálatot megalapozó eljárási szabálysértés sem állapítható meg, ezért a III. r., a IV. r., a VI. r. és a VIII. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta, a IV. r. és a VIII. r. terheltnél a végrehajtás felfüggesztését sem tartotta indokoltnak.
[23] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[24] A III. r., a IV. r., a VI. r. és a VIII. r. terheltek védőinek felülvizsgálati indítványa egyaránt nem alapos.
[25] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető. A törvényi feltételeknek megfelelő törvényes ok a felülvizsgálatra, ha a bíróság jogerős ítéletében törvénysértően állapítja meg a terhelt büntetőjogi felelősségét [Be. 416. § (1) bek. a) pont], vagy törvénysértő büntetést szab ki [Be. 416. § (1) bek. b) pont]. A felülvizsgálatot lehetővé tevő eljárási szabálysértéseket pedig a törvény taxatíve sorolja fel [Be. 416. § (1) bek. c) és d) pont]. Végül a Be. 416. § (1) bekezdése pedig valamennyi felülvizsgálati okra kiterjedően rögzíti, miszerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye.
[26] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[27] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A jogkövetkeztetések – így a bűnösség vagy a jogi minősítés megállapításának – helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján valóban felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására az anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[29] A jelen ügyben azonban erről nincs szó.
[30] A III. r. terhelt védője kifogásolta a bűnsegély helyett a társtettesi elkövetést. Álláspontja szerint a terhelt cselekvősége nem felelt meg a közvetítés fogalmának, így a kereskedést tettesként nem valósíthatta meg, legfeljebb ahhoz segítséget nyújtott. Előrebocsátja a Kúria, hogy a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni [Btk. 14. § (3) bek.]. Ebből következik, hogy az elkövetői alakzat (tettes/társtettes, részes) valójában akkor jelent felülvizsgálati okot, ha ahhoz törvénysértő büntetés kapcsolódik. A III. r. terhelt védőjének kifogása valójában azt jelenti, hogy a III. r. terhelt nem valósított meg tényállásszerű magatartást, ezzel szemben az irányadó tényállás rögzíti, hogy közreműködésével ő teremtett kapcsolatot a kábítószert kínáló és megvásárolni kívánó terheltek között, azaz közvetítői tevékenységet fejtett ki, amely a kábítószerrel kereskedés tettesi elkövetése.
[31] A VI. r. terhelt védőjének indítványával kapcsolatban az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti, hogy a VI. és VII. r. terheltek együtt szerezték meg a kábítószert. Az indítvány szerinti kifogás pedig valójában a VI. r. terhelt szándéktartalmát kívánja a közös megszerzésben részt vevők között arányosítani, megosztani. Ez azonban olyan tudattartalomra vonatkozó feltételezés, aminek ténybeli alapja nincs. Nincs adat arra, hogy a VI. r. terhelt az elkövetéskor társai előtt kifejezte volna, ekként korlátozta volna a külvilágban kiismerhető módon megszerzési szándékának mennyiségi terjedelmét, és egyébként ilyen (limitáló) tudattartalom a megszerzést követően, az irányadó tényállás szerinti magatartásból sem következik. Nincs tehát ténybeli alapja az indítvány szerinti kifogásnak.
[32] Ehhez képest az eljárt bíróság a terheltek valamennyi bűncselekményét törvényesen minősítette, következésképpen a felülvizsgálati indítvány valamennyi érve alaptalan. Az eljárt bíróság nem sértett törvényt, amikor a terheltek bűnösségét az elkövetéskor hatályos törvény helyes alkalmazásával minősítette és az elkövetői alakzatot is a tényállással összhangban állapította meg.
[33] Ha a tárgyaláson kötelező védői részvételre vonatkozó szabály megsértésével megvalósuló feltétlen (abszolút) eljárási szabálysértés a bizonyítást akár egyetlen tárgyalási napon belül részlegesen, vagy különösen több tárgyalási nap esetén egyetlen tárgyalási napon érintette, ez a megelőzően törvényesen lefolytatott bizonyítás törvényességét utólag nem befolyásolja és az azt követően törvényesen lefolytatott bizonyításra sincsen hatása.
[34] Ehhez képest a több tárgyalási napon folytatott bizonyítás során egyetlen tárgyalási napon a védő kötelező jelenléte ellenére nélküle (védő hiányában) lefolytatott bizonyítás minden mérlegelés nélkül érvénytelen. A korábbi és a későbbi tárgyalási napokon lefolytatott bizonyítás törvényességét azonban nem érinti, ezért a másodfokú (és a harmadfokú) felülbírálat során csupán annyiban van jelentősége, amennyiben a kötelezően figyelmen kívül maradó bizonyítás a tényállás esetleges felderítetlenségét és ezzel az ítélet megalapozatlanságát eredményezheti (Bhar.II.1.549/2013/11. szám).
[35] Az indítványban a védő kizártságára hivatkozás kizárólag a IV. r. terhelt perjogi helyzetére vonatkozó. Más védő erre hivatkozó indítványa pedig valójában arra nem jogosulttól származó kifogás.
[36] A Be. a feltétlen, a felülvizsgálatot is lehetővé tevő hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéseket kimerítően meghatározza. Az ilyen eljárási szabálysértés értelemszerűen azt eredményezi, hogy a bizonyításfelvétel nem érvényes, így az ilyen a bizonyításra épülő ügydöntő határozat sem érvényes. Ha azonban az eljárási szabálysértés olyan perjogi helyzetben történik, amikor akár a törvény erejénél fogva, akár ténylegesen érdemi bizonyítás nem történt, akkor nyilvánvaló, hogy az eljárási szabálysértés az ügydöntő határozat érvényességére nincs kihatással. Ez a helyzet a nem érdemi (elhalasztott) tárgyaláson való szabálysértés esetében, de ez a helyzet akkor is, ha ténylegesen nem folyt bizonyítás az adott perjogi helyzetben. Körültekintően kell tehát vizsgálni, hogy a bizonyítás érvényességére kiható abszolút eljárási szabálysértés ténylegesen megvalósult-e. Kétségtelen, hogy – az iratokból kitűnően – a IV. r. terhelt védelmét a 2014. november 28-án és 2015. február 2-án tartott tárgyaláson olyan védő látta el, akinek ekkor ügyvédi tevékenységét a Magyar Ügyvédi Kamara felfüggesztette. Ugyanakkor kétségtelen az is, amit a Legfőbb Ügyészség kifejtett, hogy e tárgyalási napokon az adott terhelt vonatkozásában, őt érintő bizonyítás ténylegesen nem folyt. Kétségtelen továbbá az is, hogy a tárgyalás későbbi szakában már olyan védő látta el a védelmét és volt jelen, akinek tevékenységét nem függesztették fel, s kétségtelen az is, hogy e védő jelenlétében az eljáró bíró szabályszerűen ismertette az eljárás során keletkezett iratok között a 2014. november 28-i tárgyalásról készült 127. sorszámú, illetve a 2015. február 2-i tárgyalásról felvett 132. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyveket.
[37] Mindemellett rámutat a Kúria, hogy a felülvizsgálat indítványozására minden jogosult csak a saját érdekében jogosult, más érdekében nem. Ennélfogva a védő eljárása is kizárólag azon terhelt érdekében vizsgálandó, akinek védelmét ellátja.
[38] Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés a Be. 373. § (1) bekezdés III. pont b) alpontja értelmében, ha az elsőfokú ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A VIII. r. terheltet érintően valóban volt ellentmondás az elsőfokú határozat rendelkező része és az indokolása között, ez azonban a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető volt és az ítélőtábla ezt orvosolta is. Ekként az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozással hatályon kívül helyezésre irányuló indítvány alaptalan.
[39] A VIII. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványában kifejtette, miszerint a másodfokon eljáró fellebbviteli főügyészség átiratában a terhelt terhére első fokon bejelentett – a büntetés súlyosítására irányuló – fellebbezést megváltoztatta, egyben a védelmi fellebbezéseket részben alaposnak találta. Ezért az elsőfokú ítélet megalapozatlan volta, továbbá eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezését indítványozta. Ennek ellenére az ítélőtábla sem az ügyészi, sem a védelmi fellebbezéseknek nem adott helyt, ellenben – a büntetés súlyosítására irányuló ügyészi fellebbezés hiányában – büntetésének tartamát felemelte, s egyben vagyonelkobzást is elrendelt a terhelttel szemben.
[40] Előrebocsátja a Kúria, hogy a súlyosítási tilalom szempontjából az a nyilatkozat veendő alapul, amit az ügyész az ítélet kihirdetése után tett, ha ezt utóbb a másodfokú ügyész nem vonja vissza.
[41] A súlyosításért bejelentett ügyészi fellebbezés – az erre irányuló kifejezett visszavonást tartalmazó nyilatkozat hiányában – a másodfokú eljárásban mindvégig hatályos akkor is, ha azt a fellebbviteli főügyészség módosított tartalommal – hatályon kívül helyezést indítványozva – tartja fenn (BH 2007.332.I.).
[42] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.
[43] A fellebbviteli főügyészség az ügyész fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. Valóban az elsőfokú ítélet megalapozatlansága és az indokolási kötelezettség teljesítésének hiánya miatti hatályon kívül helyezését indítványozta, hozzátéve, hogy a védelmi fellebbezés részben alapos. Ám a büntetés súlyosítására irányuló fellebbezést a fellebbviteli főügyészség nem vonta vissza.
[44] A védő a vagyonelkobzás törvénysértő alkalmazása miatti kifogása alapján a Be. 416. § (4) bekezdés c) pontja szerint a felülvizsgálat kizárt, mivel a törvénysértés különleges eljárás (a Be. XXIX. Fejezet I-II. Címe) keretében orvosolható. Miután a törvény nem tesz különbséget az egyes különleges eljárások között, az idézett szabály valamennyi, a XXIX. Fejezet I-II. Címében szabályozott eljárásra vonatkozik. A Be. a XXIX. Fejezet II. Címe alatt, az 570. §-ban szabályozza az utólagos vagyonelkobzást. Az (1) bekezdés a) pontja szerint a bíróság különleges eljárásban határoz a vagyonelkobzásról, ha ügydöntő határozatában arról nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett. Ugyanezen bekezdés szerint a vagyonelkobzásról szóló utólagos határozat meghozatalára ügyészi indítványra vagy hivatalból kerülhet sor. Emellett azonban a Be. 43. § (2) bekezdés d) pontja a terhelt alapvető jogává teszi, hogy az eljárás bármely szakában indítványokat és észrevételeket tegyen. A Be. 50. § (3) bekezdése a terhelt védőjének is biztosítja ezen alapvető jogosultságot, rögzítve, hogy a terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik. Amennyiben a terhelt, illetve védője a vagyonelkobzás törvénysértő rendelkezéseit kifogásoló indítványt terjeszt elő, az ügyésznek, illetve a bíróságnak a Be. 6. § (1) bekezdésére figyelemmel azt érdemben meg kell vizsgálnia, és amennyiben a különleges eljárás feltételei fennállnak, az ügyésznek kötelessége az ilyen eljárás kezdeményezése, a bíróságnak pedig kötelessége hivatalból – azaz ügyészi indítvány hiányában is – lefolytatni az eljárást. Emellett a Be. 570. § (1) bekezdésére, illetve az abban felhívott 569. § (3) bekezdésére figyelemmel a bíróság határozata ellen ugyan fellebbezésnek nincs helye, azonban az ügyész és az, akire nézve a határozat rendelkezést tartalmaz, a végzés kézbesítésétől számított nyolc nap alatt tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson pedig az 570. § (2) bekezdése alapján a Be. XXVII. fejezetének rendelkezései – értelemszerűen – az irányadók. Mindezekből következően a Be. 570. §-ában írt különleges eljárás alkalmas a védők által állított esetleges törvénysértés orvoslására, így felülvizsgálat kezdeményezésének – a törvényi tilalom ellenére – ez okból nincs helye (EBH 2017.B.23.).
[45] A fentiek szerint a felülvizsgálati indítvány valamennyi érve alaptalan.
[46] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a III. r., IV. r., VI. r. és VIII. r. terhelt tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.228/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás