PK ÍH 2018/138.
PK ÍH 2018/138.
2018.12.01.
I. A közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti perben a jogellenességgel kapcsolatban azt kell vizsgálni, hogy a hatóság a rá irányadó jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően járt-e el.
II. A nyomozó hatóságnak nem feladata, hogy a büntetőeljárásban lefoglalt ingóság kiadása során a dolog tulajdonosának kilétét felderítse, és az ezzel kapcsolatos - a többszöri eladás miatt keletkezett, polgári jogi - jogvitát eldöntse. Magatartása jogszerű, ha a lefoglalás megszüntetéséről és a dolog kiadásáról rendelkező határozata a büntetőeljárásra irányadó jogszabályoknak megfelel [rPtk. 349. § (1) bekezdés, 339. § (1) bekezdés].
A felperes végleges keresete szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése és 349. § (1) bekezdése alapján 17 250 000 forint kártérítés, valamint 2012. március 6-tól a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Előadta, hogy a B.-i Rendőrkapitányság közreműködésével a tulajdonát képező Komatsu PC 240. NLC-7 típusú, K. szériaszámú lánctalpas kotrógépet 2009. november 17-én a T. beruházás helyszínéről a B. Kft. képviselői elszállították. Ezt követően pedig az alperes B.-i Rendőrkapitánysága jelentős értékre elkövetett lopás bűntettének megalapozott gyanúja miatt folyamatban lévő büntetőügyben a munkagépet lefoglalta, majd annak ellenére a D.-T. Kft. részére rendelte kiadni 2012. január 25-én kelt határozatával, hogy tulajdonjogát adásvételi szerződéssel és számlákkal igazolta. Kárát elsődlegesen a kotrógép értékében, másodlagosan a 2009. november 17. és 2012. március 15. közötti időszakban a kotrógép használatának hiányából eredő elmaradt haszonban jelölte meg.
Az alperes a jogalapot, összegszerűséget egyaránt vitatva a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a 2012. január 25-én meghozott határozata a Be. 155. § (4) bekezdésének megfelelt. A felperes a tulajdonjogát kétséget kizáró módon igazolni nem tudta, és ilyen esetben a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták. Arra hivatkozott, hogy 2009. november 17-én a részéről nem történt rendőri intézkedés. A rendőri intézkedés elmulasztása miatt a felperes panaszt nem terjesztett elő, így a kárfelelősségének speciális feltétele hiányzik. Álláspontja szerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, amennyiben a D.-T. Kft.-vel szemben nem kezdeményezett ingó kiadása iránti, illetve birtokvédelmi eljárást. Vitatta az okozati összefüggés fennállását, magatartásának jogellenességét. Állította, hogy kárának összegét a felperes nem bizonyította.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Ítéletének indokolása szerint a felperes nem vitatta, hogy korábban a B. Kft. tulajdonában állt a kotrógép, ezért a perben azt kellett volna bizonyítania, hogy azt a B. Kft.-től megvásárolta. A felperes állításának alátámasztására a 2009. június 30-án kelt „Vételárelőleg megállapodás” elnevezésű okiratot, valamint a 2009. július 26-án kelt előlegszámlát, a 2009. augusztus 6-án kelt adásvételi szerződést és a 2009. szeptember 5-én kelt számlát csatolta. A B. Kft. képviseletében eljárt M. Z. a büntetőeljárás során következetesen állította, hogy a megállapodások mögött nem volt valós tulajdonátruházási szándék. A felperes tulajdonosa és jelenlegi ügyvezetője C. B. nem vitatta, hogy az ügylet mögött pénzmozgás nem volt. Állította, hogy a vételár kifizetése váltóval történt, azonban állítását nem bizonyította. A felperes korábbi ügyvezetője, B. P. az adásvétellel kapcsolatos tárgyalásokról beszámolni nem tudott, állította, hogy az ügyletet C. B. intézte, ő valójában csak aláírója volt az okiratoknak. Utalt arra, hogy a csatolt számlák a teljesítés igazolására alkalmatlanok és egyébként ellentmondásosak is voltak. A „Vételárelőleg megállapodás” tényként rögzíti az előleg számla ellenében történt megfizetését, ugyanakkor az előlegszámla kelte és a teljesítés időpontja négy nappal korábbi. A teljesítés módja váltókiállítás, amelyet a felperes igazolni nem tudott. Az sem volt bizonyított, hogy a kotrógép a felperes birtokába került, az ugyanis a szerződés keltének időpontjában a T. beruházás területén volt található, ahol a B. Kft. is dolgozott. A kotrógépet továbbá jelzálog terhelte, az adásvételről a jelzálogjogosultat egyik fél sem értesítette, a törlési engedélyt pedig az adásvételt követően a B. Kft.-nek adta ki a jelzálogjogosult. Kiemelte, hogy a felperes az általa érvényesnek tekintett adásvételi szerződés alapján sem a B. Kft.-vel, sem a későbbi vevő D.-T. Kft.-vel szemben nem indított pert. Mindezen körülmények értékelése alapján arra következtetett, hogy az adásvételi szerződés mögött valós tulajdonátruházási szándék nem volt. Egyező szerződéskötési akarat hiányában az okiratban rögzített adásvétel nem jött létre, a kotrógépnek a felperes nem tulajdonosa. Kiemelte, hogy a felperes azt sem tudta bizonyítani, hogy a kotrógép a B Kft. általi elszállításának időpontjában az alperesnek a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, valamint a 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 3. § (1) bekezdése értelmében intézkedési kötelezettsége állt volna fenn. Utalt arra, hogy a felperes által indítványozott többszöri megkeresésre a F. T. Kft. nem válaszolt, a további bizonyítástól az eltelt időre is tekintettel pedig nem volt olyan tény felmerülése várható, amely az érdemi döntést befolyásolhatta volna.
Álláspontja szerint az alperesi hatóság a nyomozás során lefolytatott bizonyítás eredményét helyesen mérlegelte és helyesen járt el, amikor a Be. 155. § (1)-(4) bekezdései alapján a kotrógépet, egyéb jogosult hiányában, a lefoglalást elszenvedőnek adta ki. Helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a tulajdonos személye kétséget kizáróan nem volt megállapítható. Ezt támasztotta alá az ügyészségnek a felperes panaszát elutasító határozata is. A felperes nem bizonyított az alperes részéről olyan kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedést, amely a kárfelelősségét megalapozta volna. A felperes nem igazolta azt sem, hogy a kotrógép már nem fellelhető, ennek hiányában pedig kárának összege sem volt bizonyított. A birtokos D.-T. Kft.-vel szemben igényét nem érvényesítette, így az sem volt kétséget kizáróan megállapítható, hogy tulajdonjogának bizonyítása esetén a kotrógép kiadása iránti intézkedések nem vezettek volna eredményre. Ebből következően a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget. Annak bizonyítását is elmulasztotta, hogy a kotrógép hasznosítása milyen bevételekkel és kiadásokkal járt volna.
Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte.
Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló tényeket és bizonyítékokat nem a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte, a tényállást helytelenül állapította meg, és abból téves jogi következtetéseket vont le. Utalt arra, hogy a büntetőeljárásban nem volt vitás, hogy az adásvételi szerződést a szerződő felek aláírták. A perben sem vitatta senki az aláírások valódiságát, az elsőfokú bíróság pedig nem vezetett bizonyítást az aláírások valótlanságára vagy az okirat elégtelenségére nézve. Ebből következően az okirat bizonyította, hogy tulajdonosa volt a kotrógépnek, ezért az alperes a Be. 155. § (2)-(3) bekezdését megszegte, amikor a kotrógépet nem neki adta ki. Hivatkozott arra, hogy a telephely, ahonnan a kotrógépet jogosulatlanul elszállították, a saját és nem a B. Kft., telephelye volt, ezért a birtokbaadás hiányára alapított tényállási elem sem helytálló. Sérelmezte, hogy a rendőri cselekmények tisztázására alkalmas bizonyítási indítványait az elsőfokú bíróság mellőzte. Kifogásolta, hogy olyan adásvételi szerződés érvényességét negligálta a bíróság, amely minden formai és tartalmi követelménynek megfelelt. Állította, hogy nincs olyan jogerős bírói határozat, amely a szerződés érvénytelenségét megállapította volna, a szerződés megtámadására nyitva álló határidő pedig már eltelt. Önmagában M. Z. azon állítása, hogy nem tudja, hogyan írta alá az adásvételi szerződést, nem értelmezhető a szerződéskötési akarat hiányaként. Kifejtette: az alperes azzal, hogy nem akadályozta meg a kotrógépnek az őrzött telepről való elszállítását, az 1994. évi XXXIV. törvény 1. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése és a 62/2007. (XII. 23.) IRM rendelet 3. § (1) bekezdése alapján fennálló kötelezettségét megszegte. Álláspontja szerint a kár összegszerűségét is bizonyította, ugyanis a becsatolt bérleti szerződések igazolják, hogy a perbelihez hasonló kotrógép használata ellenében a bérbeadók milyen összegre jogosultak. Bejelentette, hogy a kotrógép kiadása iránt pert indított a D.-T. Kft.-vel szemben, ezért kérte a per tárgyalásának felfüggesztését.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen felderítette és a jogszabályoknak megfelelő döntést hozott. A kotrógép elszállításának megakadályozására intézkedési kötelezettsége nem volt. A nyomozóhatóság eljárási cselekményei jogszerűek voltak. A felperes tulajdonjogát, az okozati összefüggés fennállását és kárának összegét sem bizonyította.
A Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelemben vizsgálta felül az elsőfokú bíróság ítéletét, mert annak első fokon jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt [Pp. 228. § (4) bekezdés].
A fellebbezés nem megalapozott.
A fellebbezési kérelmek sorrendjétől függetlenül az ítélőtáblának elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy indokolt-e valamilyen okból az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése [Pp. 252. § (2)-(3) bekezdése]. A felperes erre irányuló kérelmét egyfelől a bizonyítékok téves értékelésére és az ítélet indokolásának hiányosságára, másfelől további bizonyítás szükségességére alapította. Az ítélőtábla álláspontja szerint a perbeli esetben az érdemi döntéshez szükséges bizonyítékok a rendelkezésre álltak, további bizonyítás lefolytatására nem volt szükség. Ebben az esetben pedig az ítélet tartalmi hiányosságai önmagukban a tárgyalás megismétlését nem teszik szükségessé. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a rendelkezésre álló adatok alapján érdemben bírálta felül.
Az alperes felperessel szembeni kárfelelőssége szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy jelenleg ki a kotrógép tulajdonosa. A D.-T. Kft.-vel szemben indított per eredménye nem volt jelen kártérítési per szempontjából előzetes kérdés, ezért az ítélőtábla a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján a per tárgyalás felfüggesztésére nem látott indokot.
Az elsőfokú bíróság a tényállást túlnyomórészt helyesen állapította meg, amelyet az ítélőtábla azzal egészít ki, hogy a B.-i Városi Ügyészség 2011. december 7. napján utasította a B.-i Rendőrkapitányságot a lefoglalás megszüntetésére, és a kotrógép R. L. részére történő kiadására.
Az így kiegészített tényállás mellett az ítélőtábla a per főtárgya tekintetében az elsőfokú bíróság döntésével egyetértett, annak indokait azonban csak részben osztotta, és azokat a fellebbezésre figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki.
A lefoglalás megszüntetéséről és a kotrógép kiadásáról hozott határozattal szemben a felperes panasszal élt. A panasz előterjesztésének a lehetősége a B.-i Rendőrkapitányság 2009. november 17-én történt intézkedésével, illetve annak elmulasztásával szemben is fennállt, az azonban a kár bekövetkezésének elhárítására, a kotrógép elszállításának megakadályozására nem lett volna alkalmas. A kártérítési felelősség Ptk. 349. § (1) bekezdésében meghatározott speciális feltételei tehát fennálltak.
Keresete eredményességéhez azonban a felperesnek a kártérítés Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott elemei közül az alperes magatartásának a jogellenességét, a kára bekövetkezését és a kettő közötti okozati összefüggés fennállását is bizonyítania kellett. Az alperes pedig a felelősség alól azzal menthette ki magát, hogy bizonyítja, úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben elvárható.
Az alperes felelőssége szempontjából alapvetően nem annak volt jelentősége, hogy a felperes által hivatkozott okiratok (számlák, szerződések) alátámasztják-e a B. Kft.-vel kötött adásvételi szerződése létrejöttét és érvényességét, hanem annak, hogy az alperes 2009. november 17-én tanúsított-e olyan jogellenes magatartást, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek a kotrógép értékével egyező összegű kára keletkezett. K. P. körzeti megbízott tanúvallomása szerint a helyszínen való megjelenésekor a kotrógép elszállítására még nem került sor. A rendőri intézkedést kérő B. Kft. jelenlévő képviselője pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes képviselője útban van a telephelyre, így a vitát el fogják tudni egymással rendezni. A B.-i Járásbíróság előtt folyamatban volt büntetőügyben a felperes akkori ügyvezetője olyan vallomást tett, ami szerint a második alkalommal intézkedő járőrök azért nem akadályozták meg a munkagép elszállítását, mert C. B. olyan adásvételi szerződéssel kívánta a tulajdonjogát alátámasztani, amit az eladó B. Kft. nem írt alá. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság helyesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes nem mulasztott, amikor a kotrógép elszállítását nem akadályozta meg.
A Be. lefoglalás megszüntetésére vonatkozó szabályai [155. § (2)-(6) bekezdése] meghatározott sorrendet állítanak fel arra nézve, hogy a lefoglalt dolog kiadására ki tarthat igényt. A Be. 155. § (2)-(3) bekezdése szerint a lefoglalt dolgot elsősorban a bűncselekmény elkövetéskori tulajdonosának kell kiadni, ha ezt a minőségét kétséget kizáró módon igazolni tudja; másodsorban annak, aki a kiadása iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Ilyen személyek hiányában a (4) bekezdés szerint a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták.
A lopás bűntettének gyanúja miatt indult nyomozás során beszerzett bizonyítékok alapján nem lehetett egyértelműen állást foglalni abban a kérdésben, hogy a kotrógép 2009. november 17-én kinek a tulajdonát képezte. A lefoglalás megszüntetéséről és a kotrógép kiadásáról rendelkező határozattal szemben benyújtott panaszában a felperes maga is a kotrógépre vonatkozó szerződések közül a későbbi adásvétel érvénytelenségével érvelve igyekezett tulajdonjogát alátámasztani, holott többszöri eladás esetén - a polgári anyagi jog szabályai szerint - a második adásvételi szerződés nem érvénytelen pusztán a korábbi adásvételi szerződés megkötése folytán. Több érvényes adásvételi szerződés esetén az a vevő, aki a szerződése alapján nem tud tulajdonjogot szerezni, jogszavatossági igényt érvényesíthet. A nyomozóhatóságnak azonban nem feladata, hogy a büntetőeljárás keretein belül a tulajdonos kilétét felderítse, és a tulajdonos személyével kapcsolatos jogvitát eldöntse. A Be. 155. § (4) bekezdése éppen ezért tartalmazza azt a kisegítő szabályt, hogy ilyen esetben a dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták. Az alperes pedig ennek a szabálynak megfelelően járt el a kotrógép kiadása során, magatartása tehát nem volt jogellenes.
Az ítélőtábla kiemeli, hogy a lefoglalás megszüntetésére és a kotrógép meghatározott személy részére történő kiadására a Be. 165. § (1)-(2) bekezdése alapján ügyészi utasításra került sor. A nyomozóhatóság az ügyész utasításának köteles eleget tenni, ami magatartásának felróhatóságát kizárta. Jogellenes és felróható magatartás hiányában pedig az elsőfokú bíróság megalapozottan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes káráért az alperes nem felel.
A kifejtettekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.903/2016/8.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás