PK ÍH 2018/143.
PK ÍH 2018/143.
2018.12.01.
I. Nem hitelkeret-szerződés, hanem bankkölcsön-szerződés az olyan megállapodás, amelyben a hitelező nem a hitelkeret rendelkezésre tartását, hanem ténylegesen a kölcsön folyósítását vállalja több részletben.
II. A kölcsönfelvétel során a „gazdasági kényszer” önmagában nem érvénytelenségi ok, az legfeljebb az uzsora tényállásának felelhet meg. A pénzintézet részéről egy felszámolás alá került cégnek jelentős összegű kölcsön nyújtás olyan többletkockázat felvállalását feltételezi, melyet az átlagoshoz képest egy nem eltúlzott, de magasabb mértékű kamat kikötés ellentételezhet. Az ilyen tudatos gazdasági kockázatvállalás az uzsora megállapítását nem teszi lehetővé.
III. A határozathirdetés nem minősül érdemi tárgyalásnak, arra a feleket külön megidézni nem kell, hanem elegendő a félnek a jegyzőkönyv megküldésével történő tájékoztatása a határozathirdetés időpontjáról.
A felperesi pénzintézet, valamint a már felszámolás alatt álló P Zrt. „f.a.” kölcsönvevő között 2012. június 13-án írásban vállalkozói kölcsönszerződés jött létre. Az egyenes adóst a szerződéskötés során a felszámoló alperes képviselte kijelölt felszámolóbiztosa, B. I. útján.
A szerződés I/1. pontja szerint a felperesi takarékszövetkezet az egyenes adósnak 80 000 000 forint összegű kölcsönt nyújtott. A kölcsön megnevezése: felszámolás alatti gazdasági társaság részére nyújtott éven túli vállalkozói kölcsön. Célja: az egyenes adós felszámolási eljárása során keletkezett költségek fedezete. A szerződés 2/d. pontja szerint a felszámolóbiztos visszavonhatatlanul nyilatkozott arról, hogy az egyenes adós társaság továbbgazdálkodása finanszírozásához a felperestől igényelt és folyósított hitelt a felszámoló a Cstv. 57. § (1) bekezdés „a” kategóriájába tartozó felszámolási költségként veszi nyilvántartásba, a felperesi hitelező kielégítése során ennek megfelelően jár el. A felszámolóbiztos egyúttal mentesítette a felperesi takarékszövetkezetet a hitelezői igénybejelentés alól. A kölcsön folyósítása oly módon történhetett, hogy a felperes a kölcsön összegét az egyenes adós képviselőjének írásos lehívás alapján folyósítja az egyenes adós felperesi takarékszövetkezetnél vezetett, pontosan megjelölt pénzforgalmi számlájára. A kölcsön felhasználása az adós képviselője által benyújtott számlák, és azok teljesítésére vonatkozó átutalási megbízások alapján történik. A III/6. pontban az egyenes adós tudomásul vette, hogy az igénybe vett kölcsönösszeg után a visszafizetés időtartama alatt évi változó, a mindenkori kamatperiódusra érvényes 3 havi BUBOR + 10% (a kölcsönszerződés kötésekor évi 17,26%) ügyleti kamatot, és egyszeri 1 600 000 forint kezelési költséget köteles megfizetni. A III/7. pont szerint az adós a még le nem hívott keretösszeg után a szerződéskötés napjától kezdődően rendelkezésre tartási jutalékot is fizet, évi 2% mértékben. A szerződés IV/9. pontja szerint az egyenes adós a kölcsönt 2014. május 31-i lejárattal vállalta visszafizetni. A szerződés 14. pontja késedelmi kamatfizetésről rendelkezik, melynek mértéke a szerződés 6. pontjában rögzítettek szerint: az ügyleti kamat + évi 6%.
A szerződés alapján a felszámolóbiztos által benyújtott számláknak megfelelően 2012. július 11. és november 10. között, 10 alkalommal összesen 79 996 267 forint folyósítása történt meg, mely tételek után a felperesi bank a lejárat időpontjáig 20 193 089 forint összegű ügyleti kamatot számított fel.
Az egyenes adós részére felszámolóként kirendelt alperest a Budapest Környéki Törvényszék 8.Fpk.13-10-001881/89. számú végzésével felmentette, egyidejűleg az A. Kft.-t jelölte ki felszámolóként. A végzés 2013. november 19. napjával vált jogerőssé. A korábbi felszámoló a könyvelés során nem tartotta be a számviteli törvény előírásait, ezért ezt a felszámolási időszakot teljes mértékben az új felszámolónak újra kellett könyvelnie, majd pedig 2013. november 19-i fordulónappal közbenső mérleget készített, mellyel szemben három hitelező tett észrevételt. Az A. Kft. újonnan kijelölt felszámoló szervezet 2016. december 6-án kelt tájékoztatása szerint jogerősen jóváhagyott közbenső mérleg nem áll rendelkezésre. A felszámoló a felperest hitelezőként tartja nyilván, a 80 000 000 forint összegű hitelezői igényt „a” pontba besorolt, de vitatott követelésként kezeli.
A peres felek 2013. november 18. napján, még a kölcsönszerződés lejártát megelőzően készfizető kezességi szerződést írtak alá, melyben rögzítették, hogy a kölcsönszerződésből adódóan az egyenes adóst 80 000 000 forint összegű tőketartozás és járulékai terheli. A hitelszerződés egy példányát a kezes is átvette, annak tartalmát ismeri. A kezes feltétlenül és visszavonhatatlanul kijelentette, hogy kezessége fennáll, és az érvényes úgyis, hogy azt az alapszerződés külön nem tartalmazza. A szerződés 2. pontjában az alperes készfizető kezességet vállalt az adós szerződés 1. pontjában megjelölt tartozásának megfizetéséért. Tudomásul vette, hogy ha az adósnak az 1. pontban megjelölt tartozása bármely okból lejár, esedékessé válik, azzal az ő fizetési kötelezettsége is esedékessé válik a felperessel szemben.
A kölcsön visszafizetési határidő eredménytelen elteltét követően a felperes 2015 januárjában két ízben, írásban szólította fel az alperest kezesi helytállás alapján, az egy összegben esedékessé vált teljes kölcsöntartozás megfizetésére. Az alperes a felszólításokat kézhez vette, azonban elzárkózott a teljesítéstől.
A felperes keresetében kérte az alperes kötelezését 79 996 267 forint tőkeösszeg, ennek a folyósítástól a szerződés lejártáig felszámított 20 193 080 forint ügyleti kamata, valamint a tőkeösszeg után a szerződés szerinti mértékű késedelmi kamatok megfizetésére, kölcsönszerződésből eredő fizetési kötelezettség címén.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a keresetet jogalapjában és összegszerűségében egyaránt vitatta. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes követelését az egyenes adós felszámolási eljárásában törölték, ezért jogvesztés folytán a hitelező készfizető kezes alperessel szemben már nem érvényesíthet igényt. További védekezésként előadta, hogy az álláspontja szerint hitelszerződésnek minősülő jogviszony alapján folyósított egyedi kölcsönök külön szerződésnek tekintendők, melyekre nézve írásbeli megállapodás nem jött létre. A kötelező alakiság elmulasztásával folyósított kölcsönök érvénytelen jogviszonyok, melyek kezességgel nem biztosíthatók. Állította továbbá, hogy a felperessel megkötött kezesi szerződés kényszer, fenyegetés hatására jött létre, az alperesi társaságnak felperes irányában fennálló függősége kizárta azt, hogy visszautasítsa a készfizető kezesség vállalás aláírását. Ezt azzal indokolta, hogy az alperesi cégcsoportba tartozó két kft. tulajdonában álló ingatlanokra a felperesi társaságnak bejegyzett zálogjoga áll fenn. Hivatkozott továbbá uzsorára is, a költségek finanszírozásával kapcsolatos szükséghelyzetét a felperes kihasználta, számára kedvezőtlen késedelmi kamatkikötést alkalmazott. Ezzel kapcsolatban is előadta, hogy az érvénytelen szerződés készfizető kezességgel nem volt érvényesen biztosítható.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a kereseti kérelem szerint 79 996 267 forint tőke, 20 193 089 forint ügyleti kamat, valamint a tőkeösszeg után 2014. június 1. napjától a kifizetésig terjedő időre késedelmi kamatban marasztalta felperes javára az alperest. Ítéletének indokolásában elsődlegesen vizsgálta, hogy az egyenes adós új felszámolójának volt-e olyan intézkedése, mely a felperes bejelentett hitelezői igényét törölte. Az új felszámoló megkeresésével beszerzett nyilatkozat alapján azt állapította meg, hogy a felperesnek az egyenes adós felszámolási eljárásában 80 000 000 forint „a” kategóriába sorolt vitatott követelése továbbra is nyilván van tartva, e tekintetben tehát nem helytálló az alperesi nyilatkozat, jogvesztés nem következett be.
A bíróság az egyenes adós és a felperes közötti jogviszonyt kölcsönszerződésnek minősítette, melynek szabályszerű írásba foglalása megtörtént. Az ugyancsak írásba foglalt kezességvállalással a szerződés biztosítható volt, alaki érvénytelenség nem állapítható meg. Nem helytálló az az alperesi álláspont, hogy hitelkeret-szerződés jött létre a felek között. A felperes nem rendelkezésre tartást vállalt a jövőre szóló kölcsönszerződés-kötésekkel, hanem a kölcsön folyósítására nézve szabott feltételt, tekintve, hogy kizárólag a felszámolási eljárás során keletkezett költségek kiegyenlítésére használhatta fel a felszámoló a kölcsönt. Ennek megfelelően az adós képviselője által benyújtott számlák alapján került sor 10 alkalommal a kölcsönösszeg folyósítására. A bíróság a kényszer, fenyegetés miatti érvénytelenségi kifogást sem találta alaposnak. Ezzel kapcsolatos állításait alperes bírói felhívás ellenére nem bizonyította. Az uzsorás szerződés miatti kifogást illetően a bíróság sem a feltűnő aránytalanságot, sem pedig a kölcsönbevevő szorult helyzetének kihasználását, mint az uzsora konjunktív törvényi tényállási elemeit nem találta fennállónak jelen esetben. A felperes és alperes üzleti érdekei találkoztak, amikor egy egyedi konstrukció keretében megkötötték a kölcsönszerződést. Az alperesnek szüksége volt a felszámolási eljárás során keletkező költségek finanszírozására, másrészt a felperesi takarékszövetkezetnek a felszámolás alá került adós részére történő kölcsönfolyósításokkal egy magasabb kockázatot kellett vállalnia, ezt a szerződésben kikötött nagyobb mértékű kamat ellentételezte. Mindezek alapján a bíróság nem látta törvényi akadályát a készfizető kezességet vállaló alperes marasztalásának, az 1959-es Ptk. 272. § (1) bekezdés, valamint 274. § (2) bekezdései alapján.
Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezésben felvetett eljárási kifogások nem megalapozottak.
A tárgyalás folyamán hozott ítéletet a bíróság kihirdetés útján közli a felekkel, a Pp. 218. § (1) bekezdés 2. fordulata értelmében a kihirdetést azonban – az ítéletre nézve – legfeljebb 15 napra elhalaszthatja azzal, hogy a kihirdetés napját kitűzi és a határozatot a kihirdetés napjáig írásba foglalja. A jelen esetben a 2017. április 3. napján szabályszerűen megtartott tárgyaláson a berekesztés után határozathirdetésre halasztás történt. A határozathirdetés napjára azonban a peres feleket már nem kell megidézni, ennek közlésére a végzés kihirdetésével kerül sor. Jelen esetben a bíróság a határozathirdetésről szóló értesítést postai úton megküldte az alperesi jogi képviselő részére, míg a felperes jelenlévő jogi képviselőjével azt szóban közölte.
A határozathirdetéskor érdemi tárgyalás tartására, a felek nyilatkoztatására vagy egyéb hatályos percselekményre – a tárgyalás esetleges ismételt megnyitásának esetét kivéve – már nem kerülhet sor. Ennek megfelelően ezen időpontra a felek folytatólagos tárgyalás szabályai szerinti idézésére sincs szükség. A határozathirdetés ugyanis már nem a per egységes tárgyalásának része, attól elkülönült eljárásjogi mozzanat. Nem történt tehát eljárási szabálysértés azzal, hogy csak a határozathirdetés napján kapta meg az erről szóló tájékoztatást az alperesi képviselő. Ezzel kapcsolatban nincs olyan eljárási határidő, melynek betartása az elsőfokú bíróság kötelezettsége lett volna, hiszen alperes szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg a per 2017. április 3. napján megtartott tárgyalásán, így saját mulasztása folytán nem értesült korábban a tárgyalás berekesztéséről és a határozathirdetésről.
A Pp. 218. § (1) bekezdés 2. fordulata szerinti határozathirdetés esetén az ítélet kihirdetésének nem akadálya a felek távolmaradása, ahogy az a jelen esetben is történt (Polgári Perrendtartása Magyarázata, 1. rész, 1224. oldal, Complex Kiadó, Budapest, 2007.).
A periratokból megállapítható, hogy a határozathirdetésről távolmaradt felek jogi képviselői részére ezt követően a bíróság az írásba foglalt ítéletet szabályszerűen kézbesítette, azt az alperes jogi képviselője 2017. április 26-án kapta kézhez. A fellebbezési határidő ezen időponthoz igazodóan kezdődött meg az ő esetében, ezáltal eljárási joghátrány a perorvoslati lehetőség tekintetében nem érte alperest.
A kezes az 1959-es Ptk. 273. § (1) bekezdése szerint érvényesítheti azokat a kifogásokat, amelyeket a kötelezett érvényesíthet a jogosulttal szemben, ezért a kezes mentesülése érdekében felhozhatta az alapszerződés érvénytelenségére, és saját kezesi szerződése érvénytelenségére vonatkozó kifogásait, egy éven túl is [1959-es Ptk. 234. § (1) bekezdés, 236. § (3) bekezdés].
Az alperes elsődlegesen arra hivatkozott, hogy az alapmegállapodás hitelszerződésnek minősül, az alapján írásbeli kölcsönszerződés nem jött létre, ezért az alaki érvénytelen szerződés kezességgel nem biztosítható.
A felperes, valamint az egyenes adós között létrejött jogviszonyt helytállóan minősítette az elsőfokú bíróság 1959-es Ptk. 523. § (1) bekezdés szerinti banki kölcsönszerződésnek. A felperesi pénzintézet szerződési kötelezettségként az ott meghatározott kölcsönösszeg egyenes adós hitelfelvevő részére történő rendelkezésre bocsátását (folyósítását) közvetlen szerződési kötelezettségként vállalta. Az alperes által hivatkozott bank-hitelszerződés ezzel szemben tartalmában lényeges eltérést mutat, mivel egy hitelkeret rendelkezésre tartását – és nem kölcsön folyósítását – vállalja a pénzintézet, mellyel kapcsolatban a későbbiekben nemcsak kölcsönszerződések kötése, hanem egyéb hitelműveletek végzése is felmerülhet [1959-es Ptk. 522. § (1) bekezdés]. A bank-hitelszerződés és a kölcsönszerződés elhatárolását a bírói gyakorlat a Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 2001/544. szám alatti közzétett eseti döntésében rögzített szempontok szerint vizsgálja, és további megkülönböztetéseket is tesz. A bank-kölcsönszerződés létrejöhet olyan formában is, hogy bizonyos előfeltételek teljesítésétől teszi függővé (pl. igazolások, számlák csatolása) a kölcsönnyújtó pénzintézet a kölcsön folyósítását, mely az előfeltételek teljesüléséhez igazodóan, akár több részletben is megvalósulhat. A jelen esetben is ez történt, a felek már a szerződéskötéskor kikötötték, hogy a bank-kölcsön folyósítását több részletben, időben folyamatosan az egyenes adós felszámolási eljárásával kapcsolatos költségeket igazoló számlák benyújtásától, felmutatásától függően kellett biztosítania a felperesi pénzintézetnek. Az alperes által hivatkozott alaki érvénytelenségi ok nem áll fenn, az írásban megkötött szerződés egy hatályosan létrejött bank-kölcsönszerződés, melyet ugyancsak írásban kötött készfizető kezességvállalást tartalmazó szerződéssel (1959-es Ptk. 272. §, 274. §) utólag szabályszerűen biztosíthattak a felek.
Az alperes fellebbezésében fenntartotta a kölcsönszerződésnek uzsorára alapított érvénytelenségi kifogását is, állítva, hogy a gazdasági kényszerhelyzetét használta ki a felperes, amikor a kölcsönt folyósította, illetve amikor a készfizető kezességvállalásra rávette őt. A szerződések semmisségét a 1959-es Ptk. 202. § alapján előidéző uzsorás szerződés feltétele az, hogy a feltűnően aránytalan előny kikötésére a másik fél (a kiuzsorázott) helyzetének kihasználásával kerüljön sor. A szerződés uzsorás jellegének megállapításához objektív és szubjektív feltételek együttes, konjuktív léte szükséges, ha bármelyik hiányzik, a szerződés uzsorás jellegének megállapítására nincs mód (BDT 2003/891.). Az uzsora megállapításának objektív feltétele az, hogy a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltűnően aránytalan különbség álljon fenn. A jelen esetben ezt az alperes a magas kamatra hivatkozással kívánta alátámasztani. E körben helyes az az elsőfokú ítéleti megállapítás, mely szerint lényeges tényállási többletelem, hogy a felperesi pénzintézet egy már felszámolás alá került cégnek vállalt jelentős, több tízmillió forint összegű kölcsönnyújtást. Ez nyilvánvalóan jelentős kölcsönadói többletkockázat felvállalását feltételezi, melyet az átlagoshoz képest egy nem eltúlzott, de limitáltan magasabb összegű érvényes késedelmi kamatkikötés ellentételezett. Az alperes, mint az egyenes adós cég felszámolója által ellenjegyzett szerződés e feltételéről az alperes nyilvánvalóan tudott, azt felvállalva, az egyenes adós törvényes képviselőjeként eljárva kötötte meg a szerződést. A visszafizetés üzleti kockázatának felvállalása ezekkel a feltételekkel valósult meg részéről. Az ilyen gazdasági kockázatvállalás a bírói gyakorlat szerint nem teszi lehetővé az uzsora megállapítását (BDT 2012/2819.). Hasonlóképpen: a gazdasági társaság törvényes képviselőinek üzleti döntése alapján a társasági működés költségeinek finanszírozására felvett bankkölcsön, még ha az nem is kedvező kondíciójú, nem tekinthető uzsorának, még abban az esetben sem, ha az üzleti elképzelések utóbb nem realizálódnak (BDT 2008/1832.).
Mindezeken túlmenően a perbeli esetben az uzsora szubjektív feltételének fennállta sem állapítható meg. Ez magában foglalja egyrészt az egyik fél hátrányos helyzetét, amely arra készteti, hogy a szerződést számára előnytelen feltételekkel is megkösse, másrészt a sérelmet okozó fél célzatos magatartását, amelynél fogva a másik fél általa ismert hátrányos helyzetét kihasználva köti ki a maga javára az aránytalan előnyt. Jogi személy esetében az uzsora megállapításának alapfeltétele, hogy a szerződést kötő gazdálkodó szervezet válságos helyzetét kihasználva jusson a másik fél feltűnően aránytalan előnyhöz (BDT 2005/1089.). Kihasznált helyzetben különösen az a fél lehet, aki a másik féltől függő vagy bizalmi viszonyban, esetleg gazdasági kényszerhelyzetben, sürgős szükséghelyzetben van a szerződéskötéskor, és önhibáján kívül kellő üzletkötési jártassággal nem rendelkezik. A jelen esetben azonban az említett körülmények egyike sem állt fenn a felek viszonylatában. A tényállásból megállapítható, hogy kifejezetten az alperesi felszámolóbiztos, mint az egyenes adós képviselője kereste meg a felperesi pénzintézetet kölcsönigénylési szándékkal. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a gazdasági kényszerhelyzet valójában nem akarati hiba, hanem az uzsora tényállásához tartozhat, azonban ilyen esetben különös szigorral kell vizsgálni az üzleti döntéseknél elvárható szakszerűséget, gondosságot [Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 1996/326.].
Az alperes további fellebbezési hivatkozásként vetette fel, hogy kezesi kötelezettsége az ügyleti kamatokra csak annyiban terjedhet ki, amennyiben azok a kezességvállalás után váltak esedékessé. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet már a kezességvállalási szerződés megkötése előtt keletkezett ügyleti kamatok tekintetében is marasztalta őt.
Általánosan érvényesülő szempont, hogy a kezes felel mindazért, ami a szerződésszegéshez szükségszerűen kapcsolódó kötelezettség. A kezes kötelezettsége annyiban limitált, hogy az nem lehet súlyosabb annál, mint amilyen a kötelezetté volt a kezesség elvállalásakor, és később sem válhat terhesebbé. A helytállás kiterjed a kezesség elvállalása után keletkezett mellékszolgáltatási kötelezettségekre. Az 1959-es Ptk. 273. § (2) bekezdés által megfogalmazott főszabály célja az, hogy ha a főkötelezett a kezességvállalást követően újabb kötelezettségeket vállal, ez a kezest már ne terhelje, ha csak erre vonatkozóan is nem vállal külön helytállást. A perbeli esetben a szerződéskötéshez képest időben későbbi kezességvállalásra az alperes által alkalmazni kívánt szabály nem vonatkozik. Az írásban kötött kezesi szerződés 1. pontjában egészen pontosan körülírták a felek a főadós fizetési és egyéb szerződési kötelezettségeit, melyekért az alperesi kezes teljes körű helytállást vállalt. Megjegyzendő, hogy az 1959-es Ptk. korlátozó szabálya nem konjunktív, attól diszpozitív eltéréssel egyedi megállapodás útján akár még további többletkötelezettségeket is vállalhat utólagosan a kezes, amennyiben az alapszerződés megszegése miatt az egyenes adósnak ilyen többletköltségei is keletkeznek. A kezességvállalási szerződésből kitűnik, hogy mindezek ismeretében, a főadósi kötelezettségekért való teljes körű helytállás felvállalása történt meg az alperesi készfizető kezes részéről, ezért a kölcsönszerződéshez kapcsolódó valamennyi ügyleti kamat tekintetében is fennáll a helytállási kötelezettsége, függetlenül azok keletkezési időpontjától.
A kereseti kérelem szerinti helyes marasztalást tartalmazó ítéletet az ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdésre történt hivatkozással ezért helybenhagyta.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.288/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás