PÜ BH 2018/144
PÜ BH 2018/144
2018.05.01.
Hatósági szerződés megszegésével kapcsolatos igények a tényleges szerződéses tartalom szerint minősülhetnek polgári vagy közigazgatási jogi vitának [A pénzügyi támogatásokkal kapcsolatos perek hatásköri kérdéseiről szóló 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK vélemény, 2004. évi CXL. tv. (Ket.) 77. § (3) és (4) bek., 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 1. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes – a pénzügyi támogatást nyújtó minisztérium megbízottja – és a perben nem álló Kft. 2013. november 28-i keltezéssel hatósági szerződést kötöttek egymással, amelyre tekintettel a miniszter a Kft. részére vissza nem térítendő, teljesítésarányosan kifizetésre kerülő pénzügyi támogatást folyósított. A támogatott Kft. nyilatkozott, hogy a 2013. szeptember 1-jén megkezdett munkahelyteremtő beruházást 2013. november 30-áig befejezi és a záró pénzügyi elszámolást benyújtja azzal, hogy a szerződés megszegése esetén a támogató a szerződéstől elállhat és a folyósított támogatást visszakövetelheti. A Kft. szerződéses kötelezettségét a felperes zálogjogosult és az alperes zálogkötelezett közötti szerződés alapján az alperes tulajdonában álló perbeli ingatlanra – a támogatás 358 millió forintos összege erejéig – alapított jelzálogjog biztosította. A hatósági szerződést megkötő felek a beruházás teljesítési határidejét több alkalommal módosították, a végső határidőt az utolsó, negyedik módosítás 2014. június 30-ában határozta meg. A szerződés módosításait egy – a harmadik módosítás – kivételével az alperes is aláírta.
[2] A kedvezményezett Kft. a beruházást a módosított határidőre sem fejezte be, ezért a felperes a hatósági szerződést 2014. október 27-én azonnali hatállyal felmondta, további kifizetést nem teljesített és határozatával a már folyósított 224 219 350 forint összegű támogatás és kamatai visszafizetésére kötelezte a Kft.-t. Követelését a Kft. ellen 2014. október 10-én indult felszámolási eljárásban is bejelentette és ellene nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntette miatt feljelentést tett.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A jelen pert megindító keresetében a felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 255. §-a alapján annak tűrésére kérte kötelezni az alperes jelzálog-kötelezettet, hogy a jelzálogul lekötött ingatlanából kielégíthesse a támogatott Kft.-vel szemben fennálló, a 223 910 173 forint tőke és 2014. október 27-étől a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) szerinti késedelmi pótlék címén járó követelését.
[4] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a hatósági szerződést a felek visszadátumozták, ezért az jó erkölcsbe ütközően érvénytelen, ezenkívül az eredeti teljesítési határidő tarthatatlansága miatt lehetetlen szolgáltatásra is irányult, a legutolsó módosítását pedig nem írta alá, így az létre nem jött módosításnak tekintendő. Hivatkozott arra is, hogy a támogató a pályázat elbírálásánál és a megvalósulás ellenőrzésénél nem a kellő körültekintéssel járt el.
Az első- és a másodfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó ítéletével az alperest a felperesi követelés kielégítésének tűrésére kötelezte. A szerződés érvényessége kérdésében úgy foglalt állást, hogy a ténylegesen 2013. december 4-én – megkötésének valós időpontjában – létrejövő szerződés jó erkölcsbe már a beruházás célja miatt sem ütközhetett. Utalt arra, hogy az alperes a zálogfedezetet nem ingyenesen, hanem a kötelezettel való gazdasági együttműködés nyereségéből való részesedés reményében vállalta, a hatósági szerződés – általa is tudott – visszadátumozása az ő érdekeit is szolgálta. Ilyen körülmények között nem felel meg az elvárható magatartás és a jóhiszemű joggyakorlás követelményének, hogy utóbb, amikor a beruházás meghiúsulása nyilvánvalóvá vált, a zálogkötelezettség alóli szabadulása érdekében a szerződés visszadátumozása miatt annak jó erkölcsbe ütközését állítja.
Megalapozottnak találta ugyanakkor, hogy a felek lehetetlen szolgáltatást foglaltak szerződésbe, mert a beruházás akkor sem lett volna befejezhető, ha az ténylegesen az okirat szerinti időpontban jön létre. Az események későbbi menete, a teljesítési határidő módosítása, ahhoz a támogató hozzájárulása viszont azt támasztják alá, hogy a felek a szerződést e lehetetlen feltétel – az érvénytelen rész – ismeretében, kifejezetten a későbbi módosítás szándékával kötötték meg. Minderre figyelemmel a perbeli esetben a részleges érvénytelenség azon szabályát kell alkalmazni, hogy a felek a szerződést az érvénytelen rész nélkül is megkötötték volna, ezért a szerződés egésze nem dől meg, ezen túlmenően az érvénytelenség okát a teljesítési határidő módosításával ki is küszöbölték, így a teljesítés lehetségessé vált.
Az a körülmény, hogy az alperes a hatósági szerződés harmadik módosítását nem írta alá, a végső határidőt megállapító negyedik módosítást azonban igen, a korábbi módosítás érvénytelenségét eredményezi csupán, azonban nem változtat azon, hogy az utolsó, negyedik módosítás érvényes: az alperes a zálogkötelezettséget a 2014. október 31-i teljesítési határidőnek megfelelően elvállalta.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak találta azt az alperesi hivatkozást is, hogy a támogató a pályázat elbírálásánál és a megvalósulás ellenőrzésénél, a nyertes pályázó kiválasztásánál nem a kellő körültekintéssel járt el, mivel a pályázatot nem a felperes, hanem a támogató bírálta el, míg a támogatás folyósítása utólag, számla ellenében, teljesítésarányosan történt, és a felperes a helyszínen hatósági ellenőrzéseket tartott. Mindezek alapján a támogatói oldalon mulasztás nem állt fenn.
[6] Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokolásában rámutatott: az alperes ügyvezetőjének a fellebbezési eljárásban közvetlenül, jogi képviselő közreműködése nélkül benyújtott beadványát – hatálytalansága miatt – nem értékelhette. Álláspontja szerint a támogató pályázati felhívása alapján a pályázónak küldött tájékoztató levél a Ket. 100. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdésének megfelelő, a miniszter által hozott, nem fellebbezhető elsőfokú közigazgatási határozat, ellene közigazgatási perben van helye jogorvoslatnak, a polgári per bírósága a pályázat jogszerűségének kérdésében nem foglalhat állást. Utalt arra: a támogató hatóságnak a folyósítás feltételeivel kapcsolatos esetleges mulasztása szerződésszegés, amely miatt az alperes a Ket. 77. § (3) bekezdése értelmében közigazgatási bírósághoz fordulhatott volna, a polgári perben eljáró másodfokú bíróságnak nem volt hatásköre az ezzel kapcsolatos fellebbezési érvelés elbírálására. A szerződés okirat visszadátumozására alapított érvénytelenséget a teljesítési határidő módosítása miatt az elsőfokú bírósággal egyezően kiküszöböltnek tekintette. Hangsúlyozta: az ily módon konvalidálódó szerződés érvénytelenségét a kötelezett csalárd magatartására, a teljesítési szándék hiányára vonatkozó alperesi érvelés sem teszi megállapíthatóvá, a kötelezettnek a támogatót tévedésbe ejtő magatartására a megtámadás konstitutív jellegéből következően az alperes a keresettel szemben nem hivatkozhatott. Az alperes kifogás formájában gyakorolt megtámadása csak a kereset alapjául szolgáló szerződésre vonatkozhat, az alapszerződés érvényességét azonban a fél csak keresettel vagy viszontkeresettel, valamennyi szerződő fél perben állása mellett vitathatja. Rámutatott, hogy a hatósági szerződés módosításával a felek szerződési akaratukat megerősítették, melynek következtében a Ptk. 236. § (4) bekezdése értelmében a megtámadás joga meg is szűnt.
A felülvizsgálati kérelem és a felperes ellenkérelme
[7] A jogerős ítélet ellen, hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító ítélet hozatala érdekében az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
[8] Továbbra is a szolgáltatás lehetetlenségére, ez okból a szerződés semmisségére hivatkozott, mert a szerződéskötés valós időpontjában, 2013. december 5-én a beruházás mindkét fél által tudottan, legfeljebb 10%-os készültségű volt, és abból – annak ellenére, hogy a támogatás folyósítása teljesítésarányosan, számlák ellenében történt – utóbb is alig valósult meg valami: a kedvezményezett Kft. ügyvezetője a támogatási összeg nagy részét ismeretlen célra költötte. Hangsúlyozta: ő maga zálogkötelezettként sem a támogatási összegek kifizetéséről, sem a beruházás megvalósíthatatlanságáról, sem a szerződés felmondásáról, sem a támogatási összeg visszaköveteléséről nem értesült, mindenről kizárólag a jelen per megindulásakor szerzett tudomást.
[9] Nézete szerint az eljárt bíróságoknak az általa hivatkozott érvénytelenség kérdését szélesebb körben kellett volna vizsgálniuk, különös tekintettel arra, hogy a jelen per alapját képező zálogszerződés érvényessége a járulékos jelleg miatt önmagában nem vitatható, így annak a szerződésnek az érvényessége a meghatározó, amelynek teljesítéséért helytállást vállalt. A másodfokú bíróságnak az érvénytelenség kiküszöbölődésére vonatkozó álláspontjával kapcsolatban rámutatott, hogy jelzálogjoga abban az időszakban került bejegyzésre, amikor a szerződés nyilvánvalóan semmis volt, a másodfokú bíróság azonban sem ezzel, sem azzal nem foglalkozott, hogy a valótlan tartalmú közokirat készítése nem jelent-e abszolút semmisségi okot.
[10] A közigazgatási bíróság hatáskörével kapcsolatban azt hangsúlyozta, hogy a közigazgatási határozatot nem kézbesítették a részére, a felperes őt sem a szerződés felmondásáról, sem a folyósított összeg visszaköveteléséről nem tájékoztatta, így nem került abba a helyzetbe, hogy érdekeit bírósági vagy egyéb hatósági eljárásban érvényesítse. Utalt arra: fedezetet adóként alappal bízhatott abban, hogy a támogatást folyósító állami szerv az elvárható fokozott gondossággal vizsgálja a folyósítás feltételeit. Amennyiben pedig a kormányhivatal a támogatást a feltételek hiányában fizette ki, akkor a járulékos kötelezettől sem tarthat igényt – vagy csak részben – annak megtérítésére. Hangsúlyozta: ellentétes a joggyakorlattal, hogy a felperest ért kárt a közrehatás vizsgálata nélkül hárítják át a zálogkötelezettre. Amennyiben ugyanis a károsult magatartása hozzájárult a kár bekövetkeztéhez, a zálogkötelezett nem, vagy nem kizárólag kötelezhető helytállásra. Nézete szerint a kormányhivatal megfelelő eljárása esetén nem kerülhetett volna sor arra, hogy a beruházás alacsony készültségi foka mellett a támogatási összeget kifizetik: a bekövetkezett eredmény önmagában bizonyítja, hogy a kormányhivatal nem úgy járt el, ahogy az elvárható lett volna.
Érvelt azzal is, hogy a másodfokú bíróság helytelenül alkalmazta az érvénytelenséggel kapcsolatos törvényi rendelkezéseket és tévesen hagyta figyelmen kívül a fellebbezési eljárásban jogi képviselő nélkül előterjesztett beadványát, különös tekintettel arra, hogy az abban foglaltakra a jogi képviselője később hivatkozott is, azaz a beadvány tartalmát a magáévá tette.
[11] A régi Ptk. 234. § (1) bekezdésének alkalmazása is helytelenül történt, a szerződés semmisségét ugyanis az alperes azért nem tudta bizonyítani, mert az elsőfokú bíróság azt nem vizsgálta, a másodfokú bíróság pedig úgy foglalt állást, hogy arra csak közigazgatási bíróság eljárásában kerülhetett volna sor. Erre azonban az alperesnek – az ismertetett okok miatt – nem volt lehetősége.
[12] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Hangsúlyozta: az alperes felülvizsgálati kérelmében csupán a bizonyítékok mérlegelését kifogásolta, az eljárt bíróságok azonban ezzel kapcsolatos kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tettek, és egyéb jogszabálysértésre sem került sor.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők szerint alapos.
[14] A másodfokú bíróság helytálló hivatkozása szerint: a pénzügyi támogatással kapcsolatos jogviszonyok a hatályos jogszabályi környezetben nem mindig kezelhetők egységes jogszabályi alapokon. Ennek elsődleges oka az, hogy az adott támogatási forma minimálisan kétarcú: hierarchikus a kapcsolat a támogatás folyósítója és a kedvezményezett között, és mellérendelt a viszony a támogatás felhasználására, működtetésére kötött szerződés keretei között. A gyakorlatban e két alaptípus keveredése és jogi megítélése okozza a legtöbb jogvitát, amelyet érzékelve a Kúria joggyakorlat-elemző csoportja is foglalkozott a pénzügyi támogatási szerződések témakörével. Megállapításait a Kúria a hatásköri kérdések tekintetében az 1/2012. (XII. 10.) KMK-PK közös véleményben foglalta össze. E szerint a pénzügyi támogatással összefüggő per attól függően minősülhet polgári vagy közigazgatási pernek, hogy az anyagi jogi – vagy az ahhoz kapcsolódó eljárási – szabályok biztosítanak-e a jogviszonyban részes szervezet számára közigazgatási hatósági hatáskört vagy sem. A hatósági jogkör akkor áll fenn, ha maga a jogszabály arról egyértelműen állást foglal, és megnevezi az első fokon eljárni jogosult hatóságot is. A szerződésben található egyes közjogi elemek e téren nem igazítanak el biztonsággal: a megállapodás – megnevezésétől függetlenül – akkor tekinthető hatósági szerződésnek (Ket. 75. §), és ezáltal közigazgatási ügynek, ha a felek azt közigazgatási határozat helyett kötötték. A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye arra is kitért, hogy a felmerülő viták közigazgatási vagy polgári jogi kérdésnek minősülése a szerződés egyes létszakaiban módosulhat is: jellemzően polgári peres útra tartozik – kifejezett közigazgatási hatáskör és ellentétes jogszabályi rendelkezés hiányában – a támogatás megfizetésének, visszatérítésének vagy a biztosítékok érvényesítésének kérdése. Ezek a kérdések a pénzügyi támogatás úgynevezett megvalósulási szakaszában merülnek fel, ahol a polgári jogi jogviszonyokra jellemző mellérendeltség leginkább érvényesül. A szerződést megelőző pályázati szakasz és az azzal kapcsolatos jogviták ezzel szemben tipikusan közigazgatási jelleget öltenek, míg a jogviszonyok harmadik, az ún. ellenőrzési-visszakövetelési szakaszának minősítése okozza a legtöbb nehézséget. Ebből a szempontból annak van döntő jelentősége, hogy a visszakövetelésre mely szerv, milyen tartalmú eljárásában kerül sor, és e vonatkozásban milyen jogviszony jött létre a kedvezményezett, a pályázatot kiíró és az ellenőrzést végző között.
[15] Az adott esetben a felperes a pályázatot kiíró minisztérium (támogató) megbízottjaként eljárva kötött szerződést az alperes zálogadóssal és a kedvezményezett Kft.-vel is, a szerződésben foglaltak szerint ellenőrizte a támogatási cél megvalósulását, majd a szerződésszegést észlelve egyoldalúan felszámolta a jogviszonyt és a támogatás visszaköveteléséről határozott.
Az eljárt bíróságok helytállóan foglaltak állást abban, hogy a pályázattal és annak lebonyolításával kapcsolatos kérdések közigazgatási útra tartoznak, jogszabály: a foglalkoztatást elősegítő támogatásokról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendelet (Flt.) alapján megkötött hatósági szerződés kifejezetten utal azokra a jogszabályi rendelkezésekre, amelyek a támogatást nyújtó minisztérium eljárását szabályozzák. Ennek megfelelően a pályáztatással kapcsolatos kifogások is – ahogyan az eljárt bíróságok helyesen kifejtették – a közigazgatási fórumrendszerben érvényesíthetők, elbírálásukra a polgári bíróságnak nincs hatásköre.
[16] A támogatási összeg visszakövetelése viszont – az azt megelőző, a visszakövetelés okát és alapját adó szerződésszegés megítélésével együtt – polgári anyagi jogi kérdés, ezért elbírálása az általános hatáskörű bíróság eljárására tartozik (régi Ptk. 1. §).
Hangsúlyozza a Kúria: a hatáskör megítélésénél a vitatott szerződési tartalom, és az arra vonatkozóan jogszabályban meghatározott fórum az irányadó. Az adott esetben jogszabály írta elő a hatósági szerződés megkötését, azonban nem közigazgatási határozat helyett. Sem a jogszabály, sem a szerződés nem határoz meg a kötelezettségek megszegése esetére a hatósági eljárásra jogosult fórumot, a IV./3) pontban meghatározott lehetőség az egyéb szerződéses rendelkezésekkel összevetve csupán formális átemelése a Ket. 77. § (3) bekezdésében foglaltaknak: a szerződésben a szerződésszegés esetére szabályozott eljárás a polgári jogi jogviszonyokra jellemző mellérendeltséget tükrözi, ezért a jogvita elbírálására az általános hatáskörű bíróságnak van hatásköre.
[17] Az alperes ellenkérelmével a per tárgyává tett felperesi ellenőrzés elégtelenségét mint a kedvezményezettért való helytállás alól őt legalább részben mentesítő körülményt a másodfokú bíróság – helyesen – szerződésszegésre történő hivatkozásnak tekintette; azonban tévesen ítélte ezt az alperesi hivatkozást közigazgatási útra tartozó, ezért a jelen perben nem vizsgálható kérdésnek: a kedvezményezett szerződéses kötelezettségéért helytállni köteles alperes – a jelzálogjog járulékos jellegéből következően, a kötelezettség alóli mentesülése érdekében – a zálogjogosult felperessel szemben hivatkozhat arra, hogy a szerződésben foglalt ellenőrzési kötelezettségét nem megfelelően teljesítette, és ezzel legalábbis közrehatott a kedvezményezett szerződésszegése miatt bekövetkező károsodásában. A szerződés azonnali hatályú felmondását követően a felperes haladéktalanul határozatot hozott a folyósított támogatásnak és járulékainak visszaköveteléséről, határozatához azonban közvetlen kötelező erő nem kapcsolódik: a támogatás visszakövetelése a felmondás következménye, a felperesnek a visszakövetelést megalapozó önálló hatósági hatásköre nincs. Attól sem lehet ugyanakkor eltekinteni, hogy a felperes sem a felmondást, sem a támogatás visszaköveteléséről szóló határozatot nem közölte az alperessel, hiszen emiatt e jognyilatkozatok vele szemben nem hatályosultak, így az ezekkel kapcsolatos jogorvoslat igénybevételére sem volt lehetősége.
[18] Az eljárt bíróságok az alperes e védekezésével nem foglalkoztak érdemben: a másodfokú bíróság – tévesen – közigazgatási útra tartozónak találta a felperes esetleges szerződésszegésének megítélését, az elsőfokú bíróság pedig formálisan vizsgálta és értékelte azt, holott maga a felperes nyilatkozott úgy a kereseti tényelőadásában, hogy a helyszíni szemlék alapján állapította meg: a teljesítés nem felel meg a szerződés előírásainak, ennek ellenére a támogatási összeget több részletben folyósította a kedvezményezettnek.
A kifejtettek alapján az alperesnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a felperes követelésével szemben előadott, a polgári anyagi jog területére tartozó érveit bizonyítékokkal támassza alá, erre azonban a felülvizsgálati eljárásban – az eljárás Pp. 275. § (1) bekezdésében előírt korlátai miatt – nincs lehetőség.
[19] Tekintve, hogy a másodfokú bíróság a hatáskörébe tartozó kérdést téves jogi álláspontja miatt nem bírálta el és erre a felülvizsgálati eljárásban nincsen lehetőség, a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú eljárás megismétléséről rendelkezett azzal, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét az alperesnek a felperes szerződésszegésével kapcsolatos fellebbezési érvei alapján meg kell vizsgálnia.
[20] A Kúria – az indokaira is kiterjedően – egyetért a pályázati eljárás közigazgatási útra tartozása és a szerződés érvénytelensége tekintetében kifejtett jogi állásponttal, osztja a jogerős ítélet semmisségi okokkal kapcsolatos indokait is, és csupán a felülvizsgálati érvelés kapcsán mutat rá arra, hogy a valótlan tartalmú, vagyis színlelt szerződés semmis ugyan, az adott esetben azonban a felek a szerződésben foglaltakat nem színlelték: kifejezett szándékuk volt a megállapodás létrehozása. Az a körülmény, hogy már a szerződéskötéskor számítani kellett a határidő-hosszabbítás szükségességére, nem a szerződés színlelése, hanem – a jogerős ítélet helytálló indokai szerint – a lehetetlen szolgáltatás fogalmi körén belül bírálandó el.
[21] Az eljárt bíróságok az adott körülmények között – a többszöri módosításra tekintettel – helyesen foglaltak állást a szerződés konvalidálódása mellett, így annak sincsen jelentősége, hogy a felperes jelzálogjoga abban az időszakban került bejegyzésre, amikor a szerződés „nyilvánvalóan semmis” volt.
Arra is helytállóan mutatott rá a másodfokú bíróság, hogy a kedvezményezett csalárd magatartása megtévesztésnek minősülhet, ám az azzal kapcsolatos igény érvényesítésére az alperes a jelen per keretei között nem jogosult. A másodfokú bíróság indokait a Kúria annyiban egészíti ki, hogy az alperes ezzel összefüggésben a felperes gondatlan magatartására hivatkozott, azzal, hogy gondosabb eljárás esetén elkerülhető, mérsékelhető lett volna a károsodás. Ez a magatartás viszont az alperes szempontjából egyértelműen a szerződésszegés keretei közé illő, és a közrehatás jogi kategóriáján belül megítélendő kérdés. A megtévesztéssel kapcsolatos önálló igényérvényesítéshez arra lett volna szükség, hogy az alperes a saját, a felperes által felismerhető tévedésére hivatkozzon [régi Ptk. 210. § (1) bekezdés], ilyen perbeli előadást azonban az alperes nem tett.
A kifejtettek szerint a Kúria mind a szerződés semmisségére, mind a megtámadására vonatkozó ítéleti állásponttal és annak indokaival is egyetértett, ezért a megismételt eljárásban az érvénytelenséggel kapcsolatos kérdésekre már nem kell visszatérni.
[22] A megismételt másodfokú eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletét kizárólag a szerződésszegés tekintetében kell felülbírálni, mivel ezt a másodfokú bíróság – a hatáskör kérdésében elfoglalt eltérő jogi álláspontja miatt – nem vizsgálta. Értelemszerűen ez a Pp. 252. § (3) bekezdésében foglalt jogkövetkezmény alkalmazását (az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését) is eredményezheti, ha a másodfokú bíróság ebben a körben az elsőfokú bíróság döntését nem találja alkalmasnak a felülbírálatra.
A szerződésszegéssel kapcsolatos igények elbírálásának általános gyakorlata alapján utal arra a Kúria, hogy a polgári jogi igények szempontjából jelentősége lehet a felperes által közölni elmulasztott felmondás és a visszakövetelés tárgyában keletkezett határozattal szembeni jogorvoslatnak, és az annak alapján érvényesíthető igények előzetes elbírálásának, mely jogorvoslatokat az alperes – kézbesítés hiányában – nem vehetett igénybe.
(Kúria Pfv. I. 21.927/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás