PÜ BH 2018/145
PÜ BH 2018/145
2018.05.01.
Ha a fél a bizonyítási indítványát a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjesztette elő, a bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles [1952. évi III. tv. (Pp.) 3. § (4) bek., 8. § (1) bek. 141. § (2) és (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes tulajdonában áll a perbeli ingatlan, amelyen lévő ún. gondnoki lakást 2008. szeptember 1-től a felperes bérelte. A bérleti jogviszony kezdete előtt a felek szóban megállapodtak a lakás közös felújításában. Az alperest képviselő P. Holding Zrt. a karbantartási és felújítási munkálatok elvégzését az A. Kft.-től rendelte meg a 2007. december 10-én kelt vállalkozási szerződés útján azzal, hogy az átlagos színvonalú munkáktól eltérő minőségű kivitelezés értékkülönbözetét a felperes finanszírozza. Az A. Kft. ennek megfelelően a felek irányában külön számlákat állított ki az elvégzett munkákról 2008 márciusában.
[2] A felperes a perbeli ingatlant egy könnyűszerkezetes technológiával épült toldalékrésszel bővítette, amely a lakás hasznos alapterületét 20 négyzetméterrel növelte, ennek során 4 db 150 cm × 150 cm méretű ablakot és egy erkélyajtót vásárolt és építtetett be.
[3] A határozatlan időre kötött bérleti szerződés az alperes felmondása folytán 2012. január 31-én szűnt meg. A felperes 2012. február 21-én költözött ki a perbeli ingatlanból, amellyel összefüggésben 62 756 forint lakáshasználati és közüzemi díjat nem fizetett meg az alperesnek.
[4] A felperes a P. Holding Zrt. által 2012. július 7-én átvett levelében felszólította az alperest az általa elvégzett munkálatok ellenértékeként 5 675 617 forint megfizetésére. Az alperes a felszólításnak nem tett eleget.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes leszállított keresetében 4 800 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest jogalap nélküli gazdagodás címén arra hivatkozva, hogy a perbeli ingatlanban még a bérleti jogviszony kezdete előtt értéknövelő beruházásokat végzett: beépített 4 db ablakot és egy erkélyajtót, valamint azt 20 négyzetméter alapterületű, könnyűszerkezetes toldaléképítménnyel bővítette.
[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, emellett viszontkeresetet is előterjesztett – egyebek mellett – 62 756 forint ki nem egyenlített lakáshasználati díj és rezsiköltség megfizetése iránt.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében a leszállított kereset szerint marasztalta az alperest, a viszontkeresetnek részben – a lakáshasználati díj és rezsiköltség erejéig – helyt adott.
[8] Határozata indokolásában rámutatott, hogy a keresettel érintett beruházások a bérleti jogviszony kezdete előttiek, ezért a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 361. § (1) bekezdésében foglaltak az irányadóak.
[9] Az elsőfokú bíróság elfogadta a perben kirendelt szakértő véleményét ítélete alapjául a nyílászárók és a toldaléképítmény értéknövelő hatása tekintetében, mellőzte viszont az alperes által becsatolt magánszakvéleményt.
[10] Az ítélet ellen, annak részbeni megváltoztatása és a kereset teljes elutasítása érdekében az alperes terjesztett elő fellebbezést.
[11] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet nem fellebbezett rendelkezéseit nem érintette, fellebbezett rendelkezését helyes indokaira utalással helybenhagyta.
[12] A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítése mellett formai és tartalmi okokból nem fogadta el a felek közötti elszámolásként az alperes által csatolt „Gondnoki lakás felújításával kapcsolatos elszámolás” elnevezésű iratokat. Az alperes által hivatkozott, a bérleti jogviszonyt lezáró 2012. február 21-i jegyzőkönyv kapcsán rámutatott, hogy bár az valóban nem tartalmazta a felperes jogalap nélküli gazdagodás iránti igényét, ám azt a felperes a jogviszony lezárultától (2012. január 31.) számított elévülési időn belül érvényesítette, és e vonatkozásban már 2012 júliusában felszólítással élt, majd pert indított.
[13] A másodfokú bíróság nyilvánvalóan alaptalannak ítélte az alperesnek a munkálatok elvégzését vitató állítását, utalva a kirendelt szakértőnek átadott, az eredeti állapotot tükröző fényképekre és alaprajzra, valamint a bővítmény tényére.
[14] Egyetértett az elsőfokú bírósággal az alperesi magánszakvélemény mellőzését illetően, figyelemmel annak elkészültére, az ezt követő 2 tárgyalásra és arra, hogy az alperes – hivatkozása szerint „pertaktikai okokból” – csak a kirendelt szakértő tárgyalásról történt távozása után csatolta azt. Kiemelte: ilyen előzmények után a Pp. 3. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak mellőznie kellett a magánszakvélemény vizsgálatát, amelynek fő indoka – valósága ellenére is – nem az volt, hogy azt az alperes neki felróható okból elkésetten terjesztette elő, hanem, hogy a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon tette azt. Rámutatott, hogy az alperes nem adta elfogadható indokát annak, miért nem élt a kirendelt és a magánszakértői vélemény ütköztetésének lehetőségével, amelytől ezáltal saját magát zárta el. Hangsúlyozta, hogy a bíróságnak a Pp. 8. § (2) bekezdése értelmében a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, a per elhúzására irányuló szándékot meg kell akadályoznia.
[15] Kitért arra is, hogy a magánszakvélemény okirati bizonyítékként sem volt figyelembe vehető, mert az a fél szakmai tartalmú előadásának minősül, amely önmagában bizonyításra nem alkalmas.
[16] Az alperesnek a felperes perelhúzó magatartásával kapcsolatos hivatkozásával összefüggésben hangsúlyozta, ennek vizsgálata szükségtelen volt, mert annak megállapítása sem változtatott volna azon a tényen, hogy az alperes rosszhiszemű pervitele miatt kellett mellőzni a magánszakvéleményt.
[17] Egyetértett továbbá az elsőfokú bíróságnak a kirendelt szakértő szakvéleménye aggálytalanságával kapcsolatban kifejtett álláspontjával.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[18] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében.
[19] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[20] A Kúria a felülvizsgálati eljárás kereteit illetően elöljáróban rámutat, hogy az alperes felülvizsgálati kérelmében a felek szóbeli megállapodásával, erre tekintettel a jogalap nélküli gazdagodás aggályos alkalmazhatóságával kapcsolatos felvetését a felülvizsgálati eljárás során nem vizsgálhatta. A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja [Pp. 272. § (2) bekezdés]. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti [1/2016 (II. 15.) PK vélemény 3. pontja].
[21] Az alperes a Ptk. 361. § (1) bekezdés anyagi jogi szabályának alkalmazásával összefüggésben megsértett jogszabályhelyet nem jelölt meg, felülvizsgálati kérelmében kizárólag eljárásjogi rendelkezésekre hivatkozott, amelyek ezzel a tartalmi érvelésével nem függenek össze, ezért felülvizsgálat alapjául e tekintetben nem szolgálhattak.
[22] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[23] Az érdemben vizsgálható hivatkozások tekintetében a Kúria a felülvizsgálati eljárás során azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[24] A másodfokú bíróság helytállóan értékelte az alperes által elszámolásként hivatkozott A/10/I. és A/10/2. szám alatti iratokat. Kifejtett indokaival a Kúria mindenben egyetért, ezért azokra a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 254. § (3) bekezdése szerint csupán visszautal, és megjegyzi, hogy miután az okiratok nem az alperestől származtak, P.-né pedig nem volt az alperes képviselője, ezekre az okiratokra a felek közötti relációban létrejött elszámolásra vonatkozó megalapozott tényállást nyilvánvalóan nem lehetett építeni. Emellett az alperes által a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott Pp. 163. § (1) bekezdése (a bizonyítás elrendelésének általános szabálya) és a Pp. 206. § (1) bekezdése (a bizonyítékok értékelésének, mérlegelésének szabálya) másodfokú bíróság általi megsértését azért sem lehetett megállapítani, mert a felperes keresetében az érvényesíteni kívánt jogot [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pont] kifejezetten a jogalap nélküli gazdagodásban jelölte meg, a jogerős ítélet is ezen az alapon marasztalta az alperest, aki ezt a jogalapi kérdést – a fentebb kifejtettek szerint a felülvizsgálati kérelmében vizsgálható módon – nem támadta.
[25] Ugyancsak helytálló a másodfokú bíróság érvelése a 2012. február 21-i jegyzőkönyvvel összefüggésben. Az a körülmény, hogy ebben az okiratban a felperes perbeli igénye nem került rögzítésre – kifejezett joglemondás hiányában – nem zárta ki annak az elévülési időn belüli érvényesítését, amire kétségtelenül sor került. [A Kúria e ponton pusztán megjegyzi, hogy a felperesi igényérvényesítés szempontjából nem a másodfokú bíróság által a bérleti jogviszony lezárásának időpontjaként megjelölt 2012. január 31-i dátum az irányadó figyelemmel arra a nem vitatott tényre, hogy a perbeli ingatlan felújítása a bérleti jogviszonyt megelőzően, 2007-2008 fordulóján történt. A felperes igényérvényesítése azonban még ezen időponthoz képest is az általános elévülési időn – Ptk. 324. § (1) bekezdés szerinti öt éven – belüli.]
[26] Az A. Kft. a nem vitatott peradatok szerint mindkét fél részére végzett munkálatokat és számlázott is. A felperes által érvényesített igény szempontjából az értéknövelő munkálatok elvégzésének (a produktumnak) van jelentősége, az a körülmény, hogy e gazdasági társaság a cégjegyzékbe végül nem került bejegyzésre és ehhez képest miként számlázott, a jelen perben relevanciával nem bírt.
[27] Az eljárt bíróságok a Pp. 3. § (4) bekezdése harmadik mondatának mindenben megfelelően mellőzték az alperes által csatolt magánszakértői vélemény befogadását, értékelését és a kirendelt szakértő véleményével való ütköztetését. A Kúria a másodfokú bírósággal egyetértően kiemeli: e jogszabályhely a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon előterjesztett bizonyítási indítvány tekintetében egyértelmű eljárásjogi parancsként írja elő annak kötelező mellőzését. Erre figyelemmel a rosszhiszemű pervitel mint feltétel bekövetkezése után a bíróságnak nincs mérlegelési joga a felajánlott bizonyítást illetően, azt mellőznie kell. Ezért nincs – nem lehet – jelentősége annak sem, hogy ezt követően a per tárgyalása folytatódott-e.
[28] Ez a jogszabályhely a Pp. 8. § (1) bekezdésének rendelkezésével együtt alkalmazandó, amely a bíróság és rajta keresztül nevesítetten „a felek és a per többi résztvevője” – ezáltal az alperes jogi képviselője – számára is egyértelmű eljárásjogi kötelezettségként írja elő a rendeltetésszerű joggyakorlást és a perbeli kötelezettségek teljesítését. Ehhez kapcsolódó preklúziót tartalmaz a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdése, amely szerint a fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni és előterjeszteni.
[29] Az alperes jogi képviselőjének az a magatartása, hogy a 2014. november 4-én kelt és ekkortól rendelkezésére álló magánszakértői véleményt sem a 2014. november 21-i, sem a 2015. január 13-i tárgyaláson nem csatolta, arra nem is hivatkozott, azt csupán a kirendelt szakértőnek ez utóbbi tárgyalásról történt távozását követően terjesztette elő, semmiképpen nem egyeztethető össze a „per állása szerint”, és a „megfelelő időben” történő előterjesztés kötelezettségével, különösen arra tekintettel, hogy a kirendelt szakértő mindkét tárgyaláson jelen volt, idézésére, személyes meghallgatására kifejezetten az alperesnek a szakvéleményre tett észrevételében előterjesztett indítványára került sor. Mindezekre tekintettel az alperes által hivatkozott „pertaktikai ok” mint indok nem fogadható el.
[30] Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy jogszabálysértés nélkül mellőzi a bíróság a bizonyítási indítvány folytán a további bizonyítás elrendelését, ha a fél azt a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjesztette elő (BH 2013.18.).
[31] Ezért mindkét bíróság az eljárási rendelkezések helyes alkalmazásával foglalt állást a magánszakvélemény mellőzése kérdésében, részletesen kifejtett indokaikkal a Kúria mindenben egyetértett.
[32] Miután erre tekintettel a perben csak a kirendelt szakértő – egyébként aggálytalan – szakvéleménye állt rendelkezésre, a magánszakértői vélemény pedig helyes mellőzése folytán – sem szakvéleményként, sem okirati bizonyítékként – nem vált a peranyag részévé, annak tartalma nem volt figyelembe vehető, így a szakvélemények ütköztetésének lehetősége fel sem merülhetett.
[33] Alaptalan az alperesnek a kirendelt szakértő szakmai kompetenciájával kapcsolatos kifogása is. A perbeli igény elbírálásához az ingatlan értéknövekedését kellett meghatározni, nem műszaki kérdéseket, a kirendelt szakértő pedig – az alperes által sem vitatottan – ingatlanforgalmi értékbecslés területen szakértelemmel rendelkezik, így eljárása nem kifogásolható, kirendelése a Pp. 177. § (1) és (2) bekezdéseit nem sértette. Az a körülmény pedig, hogy a másodfokú bíróság e kérdésre külön nem tért ki jogerős határozata indokolásában (Pp. 114. §) az ügy érdemére nem hatott ki. A Kúria ugyanakkor megjegyzi, hogy az alperes a kirendelt szakértő kompetenciáját sem a kirendelését követően, sem a szakvélemény előterjesztésekor nem kifogásolta, ez irányú hivatkozását a 36. sorszámú beadványában – a kirendelt szakértő kétszeri meghallgatása és a magánszakértői vélemény sikertelen előterjesztése után kb. 1 hónappal – adta elő, ami szintén a Pp. 3. § (4) bekezdése és 8. § (1) bekezdése keretében lett volna értékelhető.
[34] A kifejtettekből következően a másodfokú bíróságnak nem volt törvényes oka az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, így a Pp. 252. § (2) és (3) bekezdése megsértése nélkül hozta meg jogerős határozatát.
[35] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 21.982/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás