PK ÍH 2018/145.
PK ÍH 2018/145.
2018.12.01.
A hatáskör megállapítása a felperes keresete alapján történik. Az alperes megtámadási kifogása – mint a védekezés eszköze – elbírálható a járásbíróság előtt folyó perben akkor is, ha az keresetként előterjesztve a törvényszék hatáskörét alapozná meg [1952. évi III. tv. 27. §, 2016. évi CXXX. tv. 23. §].
A felperes, mint átadó és a P. Kft. mint franchise átvevő 2012. július 10-én franchise szerződést kötöttek. A szerződés 9. § szerint az átvevő kötelezettséget vállalt arra, hogy a szerződés hatályban léte alatt, valamint az azt követő 12 hónapon belül nem végez az átadóval versenyben álló tevékenységet (ingatlan közvetítés, hitel közvetítés, biztosítás közvetítés). A fenti kötelezettség vonatkozik magára az átvevőre, valamint amennyiben az átvevő társas vállalkozás, úgy az átvevő tagjaira, ezek házastársára, továbbá a fentiek hat hónapon belül alapított cégére. Az átvevő és a megjelölt személyek tanácsadással vagy egyéb más módon sem segíthetik az átadó versenytársának minősülő vállalkozást olyan kérdésekben, amelyek a jelen szerződést tárgyával és annak tartalmával közvetlenül vagy közvetve összefüggnek. A versenytilalmi szabályok megszegése esetén az átvevő köteles a jogsértést haladéktalanul beszüntetni és az átadó részére 5 000 000 Ft átalány kártérítést fizetni.
2017. október 17-én a felperes azonnali hatállyal felmondta a franchise szerződést, és a versenytilalmi megállapodás megszegésére tekintettel felhívta a P. Kft.-t, hogy a szerződés 9. §-ában meghatározott 5 000 000 Ft összegű átalány kártérítést fizesse meg. A felmondás oka az volt, hogy a felperes tudomást szerzett arról, hogy a P. Kft. tagja, az alperes egy szintén ingatlanközvetítési tevékenységet folytató társaság munkatársa lett.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátása és az alperes ellentmondása után a járásbíróságon előterjesztett keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 5 000 000 Ft kártérítés és járulékai megfizetésére. Keresetének jogalapjául az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 318. § (1) bekezdése szerinti szerződésszegésért való felelősséget jelölte meg, az alperes ugyanis megszegte a franchise szerződés 9. §-ában rögzített versenytilalmi szabályokat.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyebek mellett arra hivatkozott, hogy a franchise szerződésben alkalmazott versenytilalmi megállapodásra való felperesi hivatkozás a vertikális megállapodások egyes csoportjainak a versenykorlátozás tilalma alóli mentesítéséről szóló 205/2011. (X. 7.) Korm. rendelet szabályait sérti. A rendelet szerint ugyanis a gazdasági versenykorlátozó megállapodás tilalma alól nem mentesíthető az olyan versenytilalmi kötelezettség, amely határozatlan időre teremt kötelezettséget.
A Siófoki Járásbíróság 2.P.20.048/2018/6. számú végzésével megállapította hatáskörének hiányát és elrendelte az iratok áttételét a Kaposvári Törvényszékhez. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy az alperes érdemi védekezésében többek között arra hivatkozott, hogy a kereseti kérelem az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 11. §-ában megfogalmazott szabályokat, valamint a 205/2011. (X. 7.) Korm. rendelet szabályait sértheti. Utalt a Tpvt. 88/A. § (3) bekezdésében foglaltakra, mely szerint a törvény IV. és V. fejezete rendelkezéseinek, valamint az EUMSZ 101. vagy 102. cikkének megsértésén alapuló polgári jogi igények érvényesítése esetén a törvényszéknek van hatásköre e perek elbírálására.
A járásbíróság megállapította, hogy a felperes által történő igényérvényesítés érinti a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében foglalt szabályozást, melyre figyelemmel – az 1996. évi LVII. törvény 88/A. § (3) bekezdése alapján a Siófoki Járásbíróságnak a per elbírálására hatásköre nincs, az a törvényszék hatáskörébe tartozik.
A Kaposvári Törvényszék jelen ügyben még alkalmazandó 1952. évi III. törvény (Pp.) 28. § alapján megállapította hatáskörének hiányát és a Pp. 45. § (2) bekezdés b) pontja alapján az eljáró bíróság kijelölése végett felterjesztette az iratokat a Pécsi Ítélőtáblához.
A törvényszék utalt arra, hogy a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmára vonatkozó rendelkezéseket a Tpvt. IV. fejezete tartalmazza. A 11. § (1)–(2) bekezdése sorolja fel (részben példálózóan) – a versenyt korlátozó magatartások, megállapodások tartalmát. A Tpvt. 88/A. § (1) bekezdése szerint a Gazdasági Versenyhivatalnak a 44. § (2) bekezdésében megállapított, a 67. § (2) bekezdése alapján a közérdek érvényesítésére irányuló hatásköre nem zárja ki a IV. vagy az V. fejezetben foglalt rendelkezések, illetve az EUMSZ 101. vagy 102. cikkében foglalt tilalom megsértésére (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban: versenyjogi jogsértés) alapított polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti érvényesítését. A 88/A. § (3) bekezdése szerint az e fejezet alapján indított perekre a törvényszéknek van hatásköre.
A törvényszék rámutatott arra, hogy a Tpvt. 88/A. § (1) bekezdése alapján a versenyjogi jogsértésre alapított polgári jogi igények közvetlen bíróság előtti érvényesítése esetén van hatásköre az ilyen perek elbírálására. A felperes keresetét a franchise szerződés 9. §-ában foglaltak megsértése miatt a régi Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján szerződésszegéssel okozott kár megtérítése jogcímén terjesztette elő. A felperes értelemszerűen nem hivatkozott a franchise szerződés 9. §-ának a Tpvt.-be és a 205/2011. (X. 7.) Korm. rendeletbe való ütközésére és emiatti érvénytelenségére, erre érdemi ellenkérelmében az alperes utalt. Az alperes állította, hogy az esetleg határozatlan idejűvé vált franchise szerződés versenytilalmi megállapodás feltétele, azaz a Franchise szerződés 9. §-a érvénytelen az említett jogszabályokba ütköző volta miatt. Az alperes az érvénytelenség megállapítása iránt viszontkeresetet nem terjesztett elő, ezen ellenkérelme lényegét tekintve érvénytelenségi kifogásnak tekintendő. A Tpvt. 88/A. § (1) bekezdése szerinti értelemben nem érvényesít a perben az alperes versenyjogi jogsértésre alapítva polgári jogi igényt. Polgári jogi igényt – más jogcímen – a felperes érvényesít, az alperes csak érvénytelenségi kifogást terjesztett elő.
A BDT 2009.1956. szám alatt közzétett döntésben a Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy az érdemi védekezés keretében előterjesztett tisztességtelen általános szerződési feltételre alapított érvénytelenségi kifogást a helyi bíróság érdemben vizsgálhatja. Ebben ugyan nem a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló jogszabályba ütköző franchise szerződésről volt szó, a lényeg azonban a mindkét esetben előterjesztett érvénytelenségi kifogás, ezért analógia útján a döntésben írtak jelen ügyben is irányadók.
Utalt továbbá a törvényszék az érvénytelenségi perekben felmerülő egyes eljárásjogi kérdésekről szóló 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 9.b. pontjában foglaltakra, miszerint a megtámadási kifogás elbírálható a helyi bíróság előtt folyó perben akkor is, ha önálló keresetként történő érvényesítése esetén a megyei bíróság hatáskörébe tartozna. Így ha az alperes az ellene a helyi bíróság előtt szerződésből eredő követelés iránt indított perben kifogásként hivatkozik az adott szerződés tisztességtelen szerződési feltételének az érvénytelenségére, – amely igény önálló keresetként történő érvényesítés esetén a Pp. 23. § (1) bekezdésének k) pontja értelmében megyei bíróság hatáskörébe tartozna –, a Pp. szabályai szerint a pert a hatáskör szempontjából a felperes keresete alapján kell minősíteni.
Mindezek alapján az ítélőtábla megállapította, hogy jelen per tárgya a szerződésszegéssel okozott5 000 000 Ft összegű kár megtérítése, nem pedig versenyjogi jogsértésre alapított polgári jogi igény érvényesítése, ezért a per elbírálása a járásbíróság hatáskörébe tartozik.
A tényállásban részletezett hatásköri összeütközés tárgyában tehát az ítélőtábla a Kaposvári Törvényszék jogi álláspontjával ért egyet.
A Pp. 23. § (1) bekezdés a) pontja szerint a törvényszék hatáskörébe tartoznak azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot meghaladja, kivéve a házassági vagyonjogi pert, ha azt a házassági perrel együtt vagy annak folyamán indítják meg, o) pontja szerint pedig azok a perek, amelyeket törvény a törvényszék hatáskörébe utal. A 24. § (1) bekezdése szerint a pertárgy értékének megállapításánál a keresettel érvényesített követelés vagy más jog értéke irányadó.
A járásbíróság álláspontja szerint a per Pp. 23. § (1) bekezdés o) pontja és a Tpvt. 88/A. § (1) bekezdése alapján tartozik a törvényszék hatáskörébe. A törvényszék helyesen vizsgálta, hogy a per a Tptv. XIV/A. Fejezete alapján indított per-e, és helyesen jutott arra a következtetésre, hogy nem az. A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény alapján kötelmi igényt érvényesít az alperessel szemben, ez a per tárgya, melynek értéke nem haladja meg a harmincmillió forintot, így a per a járásbíróság hatáskörébe tartozik. Erre fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 45. § b) pontja alapján a Siófoki Járásbíróságot jelölte ki azzal, hogy erről a Kaposvári Törvényszéket értesíteni rendelte.
(Pécsi Ítélőtábla Gkk.V.45.105/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás