MÜ BH 2018/149
MÜ BH 2018/149
2018.05.01.
A másodfokú bíróságnak vizsgálnia kell a balesetet szenvedett munkavállaló kőműves képesítését igazoló okiratának valódiságát, ha annak hamis létét a munkáltató az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követő tudomásszerzés miatt csak ezen eljárásban állítja [1952. évi III. tv. (Pp.) 235. § (1) bek., 141. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes kőműves munkakör ellátására létesített határozott idejű jogviszonyt az alperessel 118 000 forint személyi alapbér mellett. 2013. május 4-én a munkahelyén baleset érte, amikor az egyik munkatársa a lépcsőről a felperes hátára esve neki gerincsérülést okozott.
[2] A járásbíróság 2014. október 6-án meghozott végzésével az alperes ügyvezetőjét és a felperes munkatársát foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége miatt pénzbüntetésben marasztalta. A végzés indokolása szerint a munkatárs a nap folyamán alkoholt fogyasztott, ezután felment a védőkorláttal nem rendelkező lépcsőn az emeletre, ahol megbotlott, és a lépcső alján ülő felperesre esett. Az ügyvezető mint építésvezető nem gondoskodott arról, hogy a lépcső mellett ideiglenes korlát legyen kialakítva, ezáltal megszegte a munkavédelmi rendelkezéseket.
A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése
[3] A felperes a keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni kár, 2014. május 4-étől 2014. december 31-éig 944 000 forint elmaradt munkabér, valamint 2015. március 16-ától ugyancsak elmaradt munkabér címén havi 95 200 forint, általános kártérítés címén 500 000 forint, míg 2016. április 1-jétől havi 40 000 forint járulék megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozása szerint maradandó egészségkárosodást szenvedett, a baleset korlátozta az egészséghez és a munkához való alapvető emberi jogait, a szakmájához kapcsolódó munkavégzésben is jelentős hátrány érte, kőművesként munkát végezni a jövőben nem tud. Előadta, hogy a balesetet követő egy éven keresztül táppénzes ellátásban részesült, annak lejártát követően azonban 2014. május 4-étől semmilyen ellátást nem kap.
[4] Az alperes a munkáltató kárfelelőssége jogalapját nem vitatta, azt elismerte, és jogszerűnek találta a felperes nem vagyoni kár megfizetésére irányuló igényét 1 000 000 forint erejéig.
Az első- és másodfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1 711 519 forintot, valamint 2016 májusától minden hónap 30. napjáig havi 69 950 forintot elmaradt munkabér (jövedelempótló kártérítés), valamint 2 000 000 forintot nem vagyoni kár címén. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[6] Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a perben készült igazságügyi orvos szakértői vélemény rögzítette, hogy a felperes a perbeli balesetben a háti XII-es csigolya ún. összenyomatásos, kompressziós törését szenvedte el. Gyöki nyomás, illetőleg gerinccsatorna szűkület nem alakult ki a baleseti állapot következtében. A hosszan tartó fűzőviselet a gerinc melletti izomzat gyengülését eredményezte, amely miatt funkcionális kezelése – fizioterápia, gyógytorna – a későbbiekben még indokolt volt, a táppénzes időszaka egy évig tartott. A szakértő szerint a felperes állapota kialakult, végleges, a panaszai nem szűntek meg, azonban a szakorvosi vélemények alapján azok csak részben függnek össze a baleseti sérüléssel, az alsó végtagi zsibbadásos panaszok már nem a csigolyatörés következményei. A törés után megmaradt ékcsigolya önmagában 16%-os mértékű egészségkárosodást eredményez.
[7] A szakvélemény szerint a felperes a tartós állást, ülést, járást, hajolást, kényszertartást igénylő nehéz fizika munka végzésére korlátozottá vált, ezen tevékenységek nála panaszt, fájdalmat eredményeznek.
[8] Mindezek alapján a bíróság megállapította, hogy a kőműves, hegesztő végzettséggel rendelkező felperes számára a szakmája gyakorlását a jövőben a balesettel összefüggő egészségkárosodás lehetetlenné teszi. A szakértő előadta, hogy a felperes a kőműves és hegesztő végzettsége szerinti munkakörök hivatásszerű gyakorlására alkalmatlanná vált. Mindez azt jelenti, hogy bár a balesetből eredő egészségkárosodása 16%-os mértékű, az ún. professzionális (szakmai) munkaképesség-csökkenése 100%-osnak tekintendő.
[9] Minderre figyelemmel a bíróság kötelezte az alperest a táppénz lejártának időpontjától 2014. december 31-éig felmerült elmaradt munkabér megtérítésére a felperes által megjelölt 944 000 forint erejéig levonásba helyezve az Mt. 172. § (2) bekezdése alapján a 18,5%-os mértékű járulékterhet.
[10] Megalapozottnak ítélte a bíróság a felperes módosított kereseti kérelmében 2015. március 16-ától előterjesztett elmaradt jövedelem (jövedelempótló kártérítés) iránti igényt a fentiekhez hasonló indokok alapján. A felperes igazolta, hogy több ízben próbált munkaviszonyt létesíteni, ez azonban meghiúsult a fizikai állapota miatt, amely ugyancsak alátámasztja a kárigényének megalapozottságát.
[11] A bíróság részben tartotta alaposnak a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igényét. Az alperes a perben 1 000 000 forintig elismerte ennek összegszerűségét, efölött kérte a kereset elutasítását. Az alperes által elismert mérték alacsony ahhoz képest, hogy a felperes szakmai munkaképesség-csökkenése teljes mértékű, a jövőben a megélhetésének biztosításához olyan többlettevékenység szükséges, amely a munkaerőpiacra való visszavezetését alapozza meg figyelemmel arra, hogy a jövőben tartós állást, ülést, járást, hajolást igénylő nehéz fizikai munka végzésére alkalmatlanná vált.
[12] Bizonyítatlanság miatt a bíróság nem adott helyt a felperes 500 000 forint összegű általános kártérítési igényének, mivel nem igazolta, hogy felmerült már olyan tanulmányi költsége, amellyel harmadik szakma ismereteinek elsajátítását finanszírozta volna. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján a felperesnek döntően a sorsszerű, elfajulásos gerincelváltozások miatt lehet szüksége a jövőben fizioterápiás mozgásszervi rehabilitációs kezelések igénybevételére, esetleges gyógyszeres kezelésre, ezért a bíróság ugyancsak elutasította a havi 40 000 forint járadékigényt, mivel az nem hozható összefüggésbe a munkahelyi balesetével.
[13] Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a jövedelempótló kártérítési járadék összegét havi 96 170 forintra felemelte. Az ítéletet ezen felüli fellebbezett részében helybenhagyta.
[14] A másodfokú bíróság ítélete szerint 2016. május 1-jétől a felperes már nem részesül jövedelempótló támogatásban, jövedelme nincs, így az elsőfokú bíróság által helyesen meghatározott havi 96 170 forint elmaradt jövedelemből ennek összegét már nem kell levonni.
[15] Alaptalanul tette vitássá az alperes, hogy a felperes a baleseti sérülése miatt a képesítésének (kőműves, hegesztő) megfelelő munkakörét nem tudja betölteni, mert az aggálytalan orvos szakértői vélemény, illetve annak kiegészítése alapján megállapítható, hogy a felperes a végzettségéből adódó munkakörök hivatásszerű (napi 8 órai) gyakorlására nem alkalmas.
[16] Az alperes a másodfokú eljárásban hivatkozott először arra, hogy a felperes valójában nem rendelkezik kőműves szakmunkás végzettséggel, az ezt tanúsító bizonyítványa nem valós, ezért a tárgyalás felfüggesztését kérte a büntetőeljárás jogerős befejezéséig, illetve a munkaszerződés érvénytelenségére, a felperes kártérítési felelősségére utalással a kereset teljes elutasítását igényelte.
[17] A másodfokú bíróság szerint az alperes fenti tényállításai, illetve az általa előadott új bizonyítékok a Pp. 235. § (1) bekezdésében írt szabály miatt a másodfokú eljárásban érdemben nem vizsgálhatóak, ezért ezeket a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, a tárgyalás felfüggesztésére okot nem látott.
[18] Az alperes kizárólag a jövedelempótló kártérítési járadék iránti kereset elutasítását kérte a fellebbezésében, így az elsőfokú ítéletnek a többi kereseti kérelmet elbíráló része jogerőre emelkedett, a fellebbezési határidő elteltét követően ezek a rendelkezések fellebbezéssel, illetve csatlakozó fellebbezéssel már nem támadhatók, ezért a kereset teljes elutasítása nem kérhető.
[19] A felperes a csatlakozó fellebbezését a másodfokú eljárásban megváltoztatta, a határidőben előterjesztett kérelmében a jövedelempótló kártérítési járadék összegét 2016. május 1-jétől havi 96 170 forintra felemelni kérte. A 2016. december 21-én érkezett csatlakozó fellebbezésben a jövedelempótló kártérítési járadék összegét 2016. május 1-jétől havi 105 135 forintra, 2017. január 1-jétől havi 131 125 forintra, míg 2018. január 1-jétől havi 147 108 forintra kérte felemelni a garantált bérminimum évenkénti emelésére tekintettel. Ez a kiegészített csatlakozó fellebbezési kérelem a Pp. 247. § (1) bekezdésébe ütközik, mert keresetváltoztatásnak minősül, melynek a másodfokú eljárásban nincs helye.
[20] Az elsőfokú eljárásban a felperesnek az volt az utoljára fenntartott határozott kereseti kérelme, hogy a bíróság a munkaszerződés szerinti bruttó 118 000 forintos bér alapulvételével ítélje meg az elmaradt jövedelem iránti igényét, márpedig a garantált bérminimum már 2015. január 1-jétől meghaladta ezt az összeget. Ezért a másodfokú bíróság a felemelt keresetet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Ezért a törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében részben megváltoztatta, és a jövedelempótló kártérítési járadék mértékét 2016. május 1-jétől havi 96 170 forintra felemelte, ezen felüli fellebbezett részében helybenhagyta.
Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme
[21] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte a felperes keresetének elutasítása mellett.
[22] Érvelése szerint a felperes soha nem rendelkezett kőműves szakképesítéssel, az alperes a másodfokú bíróság ítéletének meghozatala előtt néhány nappal szembesült azzal, hogy a részére fénymásolatban átadott bizonyítvány hamis.
[23] A másodfokú bíróság nem foglalkozott a hamis bizonyítvány tényével, csak annyit közölt, hogy „az elsőfokú eljárásban kellett volna benyújtani”. Erre azonban nem volt lehetőség, hiszen a szakközépiskola tájékoztatása a bizonyítványról csak a tárgyalás előtti napokban érkezett meg az alperes jogi képviselőjéhez, amelyből kiderült, hogy ebben az iskolában soha nem volt kőművesképzés, a dátumok, aláírások mind hamisak.
[24] A Pp. 8. § (2) bekezdése alapján a bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására figyelmeztetni köteles, amelynek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitel következményeire is. Erre a másodfokú bíróság nem figyelmeztette a felperest, nem akadályozta meg a jogellenes magatartását.
[25] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság tévesen értelmezte a Pp. 235. § (1) bekezdésében foglaltakat, hiszen új tényként értékelendő az, hogy a másodfokú ítéletet közvetlenül megelőzően az alperes tudomására jutott, miszerint a felperes nem rendelkezik kőműves szakképesítéssel.
[26] A bérminimumra vonatkozó jogszabályok azt a célt szolgálják, hogy a képesített munkaerő magasabb jövedelemben (munkabérben) részesüljön, mint az, aki ilyennel nem rendelkezik, továbbá bizonyos tevékenységek szakmai képzettséghez legyenek kötve. Az ítéletben ki kell mondani, hogy a felperes nem rendelkezik kőműves képesítéssel, így a perbeli munkaszerződése semmis.
[27] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt az Mt. 12. §-ára azzal, hogy kőműves szakképzettségű munkavállaló munkabére csakis az ilyen képzettséggel és tudással rendelkezők részére jár.
[28] A továbbiakban a felülvizsgálati kérelem az Mt. 29. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozott, amely szerint az érvénytelen megállapodás alapján létrejött jogviszonyt úgy kell tekinteni, mintha érvényes megállapodás lenne.
[29] Az alpereshez 2017. február 20-án e-mailben, majd 2017. február 21-én levélben is megérkezett az az okirat, amelyből világosan kitűnt, hogy a felperes nem rendelkezik kőműves képesítéssel. Az alperes ekkor ismerte fel, illetve szerzett tudomást arról, hogy a felperes valótlanságot állított és igazolt a munkáltatója előtt, ezáltal tévedésbe ejtette mind az alperest, mind a bíróságot.
[30] Az alperes utalt az Mt. 6. § (4) bekezdésére is azzal, hogy a munkaviszony létesítése szempontjából lényeges tény, hogy a kőművesként foglalkoztatni kívánt személy tájékoztatja-e a munkáltatót arról, hogy van ilyen képesítése vagy nincs. A munkáltatói és a munkavállalói jogok és kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges körülmény az, hogy van-e szakmai képesítése és tudása a munkavállalónak vagy nincs, illetve elvárható-e olyan minőségű és mennyiségű munka egy képzetlen munkavállalótól, mint olyantól, aki képesítéssel rendelkezik.
[31] A felperes nem köthetett volna kőműves munkakör ellátására munkaszerződést az alperessel, mert ilyen képesítése nem volt. Semmis munkaszerződés jött létre, a felperes olyan munkahelyen tartózkodott, ahol egyébként nem lehetett volna jogszerű magatartás tanúsítása mellett.
[32] Az alperes nem tudta a kötelezettségét maradéktalanul teljesíteni, a felperes ugyanis tévedésbe ejtette, nem tájékoztatta a valóságról. Amennyiben jogkövető magatartást tanúsított volna, akkor létre sem jött volna a felek között munkaszerződés, és nem következett volna be munkahelyi baleset.
[33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[34] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
[35] A Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
[36] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként hivatkozott a Pp. 235. § (1) bekezdésére. Eszerint a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény, vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve hogy az – elbírálása esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell.
[37] Jelen eljárásban nem volt vitatott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalát követően, de a másodfokú eljárást megelőzően jutott az alperes tudomására az a tény, hogy a felperes kőműves képesítését igazoló okirata hamis.
[38] Ebből következően a másodfokú bíróságnak a Pp. 235. § (1) bekezdésére figyelemmel – a fellebbezésben foglaltak körében – értékelnie kellett volna az alperes ezzel összefüggő hivatkozását mind az egészségsértés, mind a jövedelempótló kártérítési járadék összegszerűsége körében.
[39] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság eltérő álláspontja miatt a felperes végzettségét igazoló okiratot és az ezzel összefüggő alperesi hivatkozást nem vizsgálta, azt a megismételt eljárásban kell megtennie.
[40] A Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a törvényszék jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria, Mfv.I.10.421/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás