PÜ BH 2018/15
PÜ BH 2018/15
2018.01.01.
I. Amennyiben egy gépkocsi megvásárlására irányuló adásvételi szerződés megkötésének feltétele az eredetiségvizsgálat eredménye, a valótlan tartalmú hatósági bizonyítvány kiadása a vevő kárának releváns oka, ha a járművet tőle lefoglalták és az eredeti tulajdonosnak adták ki.
II. Az eladó szerződésből eredő (jogszavatossági alapú) kártérítési felelőssége mellett az előzetes eredetiségvizsgálatot végző közreműködő és a hatóság általános kártérítési felelőssége is vizsgálható [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes a 2011. április 28-án kelt adásvételi szerződéssel 12 220 000 forint vételárért megvásárolta az I. rendű alperestől a perbeli gépjárművet. Az ügylettel összefüggésben a felperesnek további költségei merültek fel: 12 000 forint előzetes eredetiségvizsgálat hatósági díja, 8000 forint eredetiségvizsgálat költsége, 2300 forint átírási költség, 71 832 forint tulajdonátruházási illeték, 32 729 forint üzemanyagköltség és 9990 forint biztosítási díj.
[2] A gépjármű előzetes eredetiségvizsgálatát a szerződéskötés napján a II. rendű alperes végezte, amely alapján a III. rendű alperes jogelődje bocsátotta ki a hatósági bizonyítványt.
[3] A felperes kérésére 2011. május 5-én egy szervizben kulcsdiagnosztikai tesztet végeztek, amelynek során megállapították, hogy a gépkocsi alvázszáma és a forgalomba helyezés időpontja eltér a jármű-dokumentációban feltüntetettektől.
[4] A rendőrség a gépkocsit 2011. május 12-én a felperesnél lefoglalta, megállapította, hogy az körözés alatt áll ismeretlen tettes által elkövetett lopás bűntettének gyanúja miatt, majd 2011. június 28-án a lefoglalást megszüntette és a járművet P. Z. tulajdonosnak kiadta. A felperes által az I. rendű alperesnek kifizetett vételár és az adásvételi szerződéssel kapcsolatos költségei nem térültek meg.
[5] Az I. rendű alperes 2016. szeptember 23-án felszámolás folytán megszűnt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[6] A felperes módosított keresetében kártérítés címén 12 356 851 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket.
[7] Az I. rendű alperes elleni keresetét az adásvételi szerződés megszegésére, a tulajdonjog átruházásának elmaradására alapította. A II. rendű és a III. rendű alperes tekintetében a II. rendű alperes által nem kellő gondossággal végzett eredetiségvizsgálatra és az annak alapján a III. rendű alperes jogelődje által kibocsátott, nem valós tartalmú hatósági bizonyítványra hivatkozott és arra, hogy a gépjárművet nem vásárolta volna meg, ha tud annak lopott voltáról, amely körülmény szakszerű eredetiségvizsgálattal megállapítható lett volna. A III. rendű alperes kapcsán utalt a II. rendű alperes mint közreműködő teljesítési segédnek a magatartásáért fennálló felelősségére.
[8] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság kötelezte az I. rendű alperest 12 606 851 forint és járulékai felperes részére történő megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[10] Határozata indokolásában a II. rendű és a III. rendű alperest illetően rögzítette: nem volt vitás, hogy az eredetiségvizsgálatot a II. rendű alperes végezte, amely alapján a III. rendű alperes határozatot bocsátott ki. Ennek során közhatalmi tevékenységet gyakorolt, ezért a III. rendű alperessel szembeni keresetet a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 349. § (1) bekezdése és 339. § (1) bekezdése alapján kellett elbírálni. Ezzel kapcsolatban azt vizsgálta, hogy a II. rendű és a III. rendű alperes terhére megállapítható-e olyan kötelezettségszegés, amely a kárral okozati összefüggésbe hozható.
[11] Az elsőfokú bíróság utalt a közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Kknyt.) rendelkezéseire, amelyek értelmében a III. rendű alperes végzi a járművek előzetes eredetiségvizsgálatát, és amelynek során a 301/2009. (XII. 22.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) szerint közreműködőt vesz igénybe. A közreműködő vizsgáló állomások – ilyen minőségben járt el a II. rendű alperes is – a felvételezett adatokat a hivatal által e célra kialakított elektronikus felhasználói felületen továbbítják, és felelősségi körükben gondoskodnak azok helyességéről, időszerűségéről. A vizsgálat technológiai folyamatát a Korm. rendelet 4. számú melléklete rögzíti.
[12] Megállapította továbbá, hogy az adatfelvételi és továbbítási folyamatban a II. rendű alperes a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 38/C. §-a szerinti tanúsító szervezetként jár el, közreműködve a tényállás tisztázásában. Az általa kibocsátott tanúsítványt a hatóság köteles elfogadni a tények igazolására, azok tekintetében további eljárási cselekményeket nem végez, így erre a III. rendű alperesnek sem volt jogosultsága.
[13] A Ptk. 315. §-ából kiindulva vizsgálta azt is, hogy a II. rendű alperes követett-e el olyan jogszabálysértést, illetve mulasztást, amely a károsodáshoz vezetett. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes tevékenysége kizárólag a Korm. rendelet 4. számú mellékletében előírtak alapján ítélhető meg, ezért nem fogadta el a perben kirendelt szakértő véleményében foglaltakat. Rámutatott, hogy a szakértő által felrótt dekódolási kötelezettséget a Korm. rendelet 4. számú melléklete nem írja elő, a motorszám kapcsán hiányolt fényképfelvétel a dokumentációban fellelhető, nem előírás az alvázszám adattartalmából a felszereltség és a biztonsági öv gyártási időpontjának ellenőrzése sem. Erre tekintettel a II. rendű alperes részéről mulasztás nem állapítható meg, ez pedig a III. rendű alperes felelősségét is kizárja.
[14] Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében a felperes annak a II. rendű és a III. rendű alperes marasztalásával történő megváltoztatását kérte.
[15] Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság a szakvéleményt okszerű indokolás nélkül mellőzte, és megalapozatlanul állapította meg, hogy az eredetiségvizsgálat jogszabályszerű volt.
[16] Hangsúlyozta, hogy a II. rendű alperes alkalmazottjának tudatos közreműködése nélkül nem érte volna kár, a Korm. rendelet 4. számú melléklete 7. pontja alapján kötelezően vizsgálandó másodlagos azonosítókból – amint arra a mellőzött szakvélemény is utalt – megállapítható lett volna a gépjármű-azonosítók hamis volta, ezért a III. rendű alperes nem állíthatta volna ki a valótlan tartalmú hatósági bizonyítványt.
[17] Kifogásolta a biztonsági öv gyártási időpontjára vonatkozó elsőfokú bírósági álláspontot is.
[18] Kiemelte továbbá, hogy a II. rendű és a III. rendű alperes kártérítési felelőssége önálló jogalapon is fennáll. Hivatkozott több közzétett eseti döntésre is.
[19] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a 12 356 851 forint és járulékai megfizetésére irányuló keresetet meghaladó – az I. rendű alperest ebben a keretben marasztaló, továbbá a keresetet elutasító – rendelkezéseit az elsőfokú bíróság kereseten való túlterjeszkedése miatt hatályon kívül helyezte, a nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyta.
[20] A II. rendű és a III. rendű alperes kártérítési felelőssége kapcsán kiemelte, hogy annak szükségképpeni feltétele a károsultat ért vagyoni hátrány és a kérelem alapjául megjelölt jogellenes magatartás közötti okozati összefüggés léte. A felperest ért kárt azonban elsősorban a gépjárművet eltulajdonító ismeretlen elkövető és az I. rendű alperes jogszavatossági felelősséget eredményező szerződésszegése okozta. Hangsúlyozta, hogy az a magatartás, amely a károsodást előidéző okok közül nem áll szükségképpen lényeges kapcsolatban a bekövetkezett vagyoni hátránnyal, még akkor sem szolgáltat ténybeli alapot a kártérítési felelősség megállapítására, ha közvetett módon – alkalomteremtő mozzanatként – a káresemény folyamatába illeszthető. A II. rendű és a III. rendű alperes eljárása károkozó magatartásként azért sem értékelhető, mert a felperes az I. rendű alperessel fennálló szerződéses kötelmen alapuló követelése folytán jogosulttá vált a teljes vételár visszafizetésére és a szerződésszegéssel okozati összefüggésben keletkezett kárai megtérítésére. Követelésének vagyoni értéke azonos azzal a vagyoni hátránnyal, amely őt a szerződéskötéssel érte.
[21] Rámutatott, hogy a II. rendű és a III. rendű alperessel szembeni kereset elbírálása szempontjából nincs jelentősége, hogy a felperes az I. rendű alperes felszámolási eljárásában nem jelentette be a törvényes határidőn belül a hitelezői igényét, mert mulasztásának jogkövetkezményeit nem háríthatja rájuk.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelmek
[22] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú határozat fellebbezéssel érintett része helyett módosított keresete szerint a II. rendű és a III. rendű alperes marasztalását, másodlagosan az első- vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[23] A II. rendű alperes és a III. rendű alperes jogutódja felülvizsgálati ellenkérelmeikben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[25] A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból – anyagi jogi jogszabály megsértése miatt – jogszabálysértő.
[26] A valótlan tartalmú eredetiségvizsgálattal kapcsolatos kártérítési perekkel összefüggésben – figyelemmel a felek által hivatkozott számos eseti döntésre – a Kúria elöljáróban a következőkre mutat rá.
[27] A perbelihez hasonló esetek tipikus tényállási eleme, hogy a közreműködő vizsgálóállomás által elvégzett előzetes eredetiségvizsgálat eredménye az érintett gépjárművön észlelhető, illetve a nyilvántartási adatok egyezését igazolja, amelyre tekintettel történik meg a szerződéskötés és a vételár kifizetése. Ezt követően – ügyenként eltérő időtartam után, de ugyancsak tipikusan – a jármű rendőrség általi lefoglalására kerül sor annak körözése miatt, majd a szükséges büntetőeljárási intézkedések foganatosítása (ugyancsak tipikusan igazságügyi gépjármű műszaki szakértői vélemény beszerzése) után a rendőrség a lefoglalást megszünteti és a járművet a tulajdonosnak adja ki, míg a vevő kára (általában a vételár és egyéb költség) nem térül meg.
[28] A vevő általában az eladótól kéri kárának megtérítését, aki gyakran használt gépjármű-kereskedéssel foglalkozó gazdasági társaság, azonban az igényérvényesítés időpontjában sokszor fizetésképtelen, felszámolás alatt áll, vagy annak folytán már jogutód nélkül megszűnt. Előfordul, hogy az eladó – aki az előzetes eredetiségvizsgálatot megrendelte és ezáltal (közigazgatási hatósági) jogviszonyba került az utóbb valótlan tartalmúnak bizonyult határozatot kiadó hatósággal – a követelését engedményezi a károsult vevőre, aki ezáltal engedményesként léphet fel. Más – a jelen perbelihez hasonló – esetekben engedményezésre nem kerül sor, ekkor a vevő perben, tipikusan egyetemleges marasztalást kérve érvényesíti igényét az eladóval (ha van), a közreműködő vizsgálóállomást működtető céggel és a hatósággal szemben.
[29] Abból a körülményből adódóan, hogy a vevő engedményezett követelést érvényesít-e és kivel szemben, többszörösen eltérő tényállású jogesetek adódnak. Az engedményezés léte, illetve hiánya, valamint a perbe vont alperesek személye a kiindulási alapjogviszonyt is meghatározza, ami lehet: szerződésből eredő (jogszavatossági alapú) követelés, illetve közigazgatási jogkörben okozott kár vagy szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti igény. Ezektől függően lehet irányadó a Ptk. 369. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 349. § (1) bekezdése és a Ptk. 339. § (1) bekezdése együttesen (a közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti igényeknél a különös és az általános feltételek szempontjából irányadó jogszabályhelyek), vagy csak a Ptk. 339. § (1) bekezdése azokban az esetekben, amikor közigazgatási jogkörben okozott kárról nem lehet szó. Emellett a hatóság és a közreműködő vizsgálóállomás tekintetében a Ket., a Kknyt. és a Korm. rendelet vonatkozó rendelkezései is irányadóak.
[30] A jelen perbeli esetben nem történt engedményezés, és a felperes az eladót (I. rendű alperes), a közreműködő vizsgálóállomást (II. rendű alperes) és a hatóságot (III. rendű alperes) egyetemlegesen kérte kártérítés fizetésére kötelezni.
[31] Az I. rendű alperest érintő részjogerőre tekintettel a felülvizsgálati eljárás csak a II. rendű és a III. rendű alperesek elleni igény vizsgálatára irányult.
[32] Az előzetes eredetiségvizsgálatot a nem vitatott peradatok szerint az I. rendű alperes rendelte meg, így a felperes nem került (közigazgatási hatósági) jogviszonyba a III. rendű alperessel – erre felülvizsgálati kérelmének 12-7. pontjában maga is utalt –, és ilyen igényt rá nem is engedményeztek. Ezért a Ptk. 349. § (1) bekezdése szerinti közigazgatási jogkörben okozott kár szabályainak alkalmazására a jelen ügyben nem kerülhetett sor, így annak megsértésére a felperes megalapozottan nem hivatkozhatott. (Ezzel összefüggésben csupán megjegyzi a Kúria, hogy az elsőfokú bíróság ítélete 5. oldal utolsó előtti bekezdésében foglaltak nem helytállóak.)
[33] A felperes vagylagosan a kártérítés általános szabályára [Ptk. 339. § (1) bekezdés] alapította igényét mind a II. rendű, mind a III. rendű alperes tekintetében. E jogszabályhelyre az elsőfokú bíróság is hivatkozott, és ítéletében állást is foglalt ennek alkalmazása körében: a III. rendű alperes felelősségét egyrészt önállóan vizsgálva arra az álláspontra jutott, hogy – miután a II. rendű alperes által tanúsított adatok tekintetében a III. rendű alperesnek nem volt jogosultsága eljárási cselekmény végzésére – „a felperes ezen az alapon nem bizonyította kereseti követelésének jogalapját a III. rendű alperessel szemben”, azaz: indokolása szerkezetéből és az azt követő tartalomból megállapíthatóan a III. rendű alperes önálló (a II. rendű alperes vizsgálati tevékenységétől független) felelősségét nem ítélte fennállónak.
[34] Ezt követően az elsőfokú bíróság – a Ptk. 315. §-ára utalva – vizsgálta, hogy a II. rendű alperes mulasztásán keresztül megállapítható-e a III. rendű alperes közreműködőért (teljesítési segédért) fennálló felelőssége. Kiemelte, hogy a III. rendű alperest illetően a szakvélemény kötelezettségszegést nem állapított meg, a II. rendű alperes által végzett vizsgálat tekintetében pedig a felperes és a szakértő által mulasztásként felróttakat (dekódolás elmaradása, motorszámról fénykép hiánya, alvázszám alapján a felszereltség ellenőrzése, biztonsági öv címke adattartalmából a gyártási év eltérésének észlelése) a Korm. rendelet 4. számú melléklete nem írja elő kötelezettségként. Ezért megállapította, hogy a II. rendű alperes a vizsgálat során nem mulasztott, ennek hiányában pedig a III. rendű alperes felelőssége sem állapítható meg. Tartalmilag tehát az elsőfokú bíróság már vizsgálta, hogy a II. rendű alperes vizsgálati tevékenysége megfelelt-e az általában elvárhatóság mércéjének [a zsinórmérték itt a Korm. rendelet 4. számú mellékletének technológiai előírása volt], azaz értékelte a II. rendű alperes felróhatóságát.
[35] Ehhez képest – a II. rendű és a III. rendű alperes önálló felelősségét és a felróhatóságot is érintő felperesi fellebbezés ellenére – a másodfokú bíróság két okból nem ítélte fennállónak ezen alperesek kártérítési felelősségét.
[36] Egyrészt az okozati összefüggés láncolatába csak közvetett elemként, alkalomteremtő mozzanatként ítélte beilleszthetőnek a II. rendű és a III. rendű alperesek magatartását olyan tényezőként, amely nem áll szükségképpen lényeges kapcsolatban a felperest ért vagyoni hátránnyal (másodfokú ítélet 4. oldal utolsó bekezdés).
[37] Ezzel az indokolással a másodfokú bíróság a II. rendű és a III. rendű alperes magatartását olyan távoli (közvetett, lényeges kapcsolatot nélkülöző) oksági tényezőnek minősítette, amelynek az okozatosság körében nincs relevanciája, mert álláspontja szerint a kár bekövetkezéséhez vezető folyamatban a gépjárművet eltulajdonító ismeretlen elkövető magatartásának és az eladó (I. rendű alperes) szerződésszegő magatartásának van csak valódi jelentősége.
[38] A másodfokú bíróság ezen álláspontja téves.
[39] Nem vitásan a kártérítési felelősség megállapításának egyik szükségképpeni feltétele a jogellenes magatartás és a kár közötti okozati összefüggés léte.
[40] A vagyoni hátrány (kár) adott esetben és adott károsult tekintetében több, időben egymást követő cselekményt, történést felölelő folyamat eredménye.
[41] Ilyen többelemű eseménysor következett be a perbeli esetben is: a gépjárművet annak eredeti tulajdonosától ismeretlen elkövető eltulajdonította, majd – nem ismert módon – a szükséges okmányokkal ellátva a járműkereskedéssel foglalkozó I. rendű alpereshez került, akivel mint eladóval a felperes vevőként adásvételi szerződést kötött úgy, hogy az eladó által megrendelt eredetiségvizsgálatot a II. rendű alperes végezte el, amely vizsgálat alapján állította ki a III. rendű alperes a (nem valós tartalmú) hatósági bizonyítványt, a felperes ennek ismeretében döntött a vételről és fizette ki a teljes vételárat, majd a gépjárművet tőle a rendőrség lefoglalta, a büntetőeljárásban az eredeti tulajdonosnak kiadta, a felperes viszont a vételárat és költségeit nem kapta vissza.
[42] Ebből a történeti tényállásból megállapíthatóan a felperest ért kár eredeti kiindulópontja a gépjármű eltulajdonítása, amit – ahogyan arra a másodfokú bíróság is utalt – az ismeretlen elkövető idézett elő.
[43] Az okozati összefüggés fennállása szempontjából a bírói gyakorlat az ún. „conditio sine qua non” (nélkülözhetetlen feltétel) formulát tekinti kiindulópontnak, amely szerint oknak tekinthető az eredmény minden olyan előzménye, amely nélkül az eredmény nem következett volna be úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett. Ennek a formulának az alkalmazása azonban az oksági folyamatot a végtelenbe vezeti vissza, így önmagában a jogi okozatosság megállapítására nem alkalmas. A jogi felelősséget csak az ún. releváns okok alapozhatják meg (hasonlóan: BDT 2016.3577. számú jogeset indokolása).
[44] Másképpen: az okozati összefüggés vizsgálata körében azt kell megállapítani, hogy az adott károsult (jelen esetben a felperes) tekintetében mi volt az az egy vagy több meghatározó mozzanat, amely vagy amelyek releváns okként kiváltotta, illetve kiváltották a kár mint okozat bekövetkezését.
[45] Az oksági láncolatban az a meghatározó cselekvés vagy mulasztás, amely az események rend szerinti lefolyása mellett – az általános élettapasztalat szerint – alkalmas volt az eredmény, a károsodás létrehozására (EBH 2008.1868.II.).
[46] A jelen perben kártérítési igényt érvényesítő felperes szempontjából az oksági láncolatban – és ezáltal a kártérítési felelősség megállapítása terén – a meghatározó mozzanatok a gépjármű megvásárlásához kötődnek: így az adásvételi szerződés I. rendű alperessel történt megkötéséhez és ettől el nem választható momentumként az eredetiségvizsgálat elvégzéséhez a II. rendű alperes részéről, valamint ennek eredményének hatósági bizonyítványban történt rögzítéséhez a III. rendű alperes által. Az e mozzanatokat megelőzően történt esemény – így a gépjármű ismeretlen személy általi eltulajdonítása – bár történetiségében valóban az oksági folyamat eredeti kiindulópontja („történeti oka”) volt, valamint az utóbb bekövetkezett történések (a rendőrség általi lefoglalás, majd a jármű kiadása az eredeti tulajdonosnak) már e meghatározó elemeken kívül esnek, azaz a felperest ért kárnak nem releváns okai.
[47] A Kúria ezért annyiban egyetértett a jogerős ítéletben foglaltakkal, hogy az I. rendű alperes jogszavatossági felelősséget eredményező szerződésszegése már jelentőséggel bírt a felperest ért kárra vezető oksági folyamatban, hiszen annak meghatározó eleme a szerződéskötés volt. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy nyilvánvalóan jelentősen közrehatott a felperes mint vevő vételi szándéka, ezáltal szerződési akarata megerősítésében a szerződéskötés folyamatába közvetlenül és elválaszthatatlanul illeszkedő eredetiségvizsgálat elvégzése és annak eredménye.
[48] A nem vitatott peradatok szerint a felperes a foglalón felüli vételárrész kifizetését az eredetiségvizsgálat eredményéhez kötötte, amelyből következik, hogy annak a valósággal egyező eredménye esetén – azaz a gépjárműről felvételezett és a nyilvántartás szerinti adatok eltérésének kimutatásakor – a felperes az adásvételi szerződést nem kötötte volna meg, nem fizette volna ki a teljes vételárat és a további költségeket, ezáltal meg sem indulhatott volna az őt ért kár bekövetkezéséhez közvetlenül vezető folyamat.
[49] A kifejtettekből következően az adásvételi szerződés mellett a II. rendű alperes által elvégzett vizsgálat és az annak alapján a III. rendű alperes által kiállított valótlan tartalmú, ezért jogellenes hatósági bizonyítvány kiadása is releváns oka a felperest ért kárnak (hasonlóan: Kúria Pfv.III.21.273/2016/7. számú határozat [13.]).
[50] A Ptk. 339. § (1) bekezdésében foglalt tényállási elemek közül tehát megvalósult: a kár (a felperes által kifizetett vételár és költségek), a jogellenes magatartás (polgári jogi szempontból minden károkozó magatartás annak minősül, jelen esetben a II. rendű alperes vizsgálata alapján a III. rendű alperes által kiadott valótlan tartalmú hatósági bizonyítvány kibocsátása) és – a fentiek szerinti okozatosságra figyelemmel – az okozati összefüggés is. Ebből következően az okozatosság terén a másodfokú bíróság ítélete a Ptk. 339. § (1) bekezdésének anyagi jogi szabályába ütközött.
[51] Az okozati összefüggés körében elfoglalt álláspontja miatt a másodfokú bíróság nem vizsgálta a kártérítési felelősség alóli kimentés (a felróhatóság hiánya) kérdéskörét, amelyet az említettek szerint az elsőfokú bíróság – legalábbis a II. rendű alperes tekintetében – vizsgált, és azt állapította meg, hogy a Korm. rendelet 4. számú mellékletében írt kötelező technológiai folyamatnak nem részei a kirendelt szakértő által vizsgálati hiánynak minősített körülmények (dekódolás elmaradása, motorszámról fénykép hiánya, alvázszámból kiindulva a felszereltség ellenőrzése, a biztonsági öv címke adattartalmából a gyártási év eltérésének észlelése).
[52] A felperes fellebbezése érintette ezt a kérdést, amit azonban a másodfokú bíróság eltérő jogi felfogása miatt nem bírált el.
[53] A II. rendű és a III. rendű alpereseknek az eredetiségvizsgálat eredményét rögzítő hatósági bizonyítvány létrejöttének folyamatában – a jelenleg rendelkezésre álló peradatok szerint – egymásra épülő (kvázi kölcsönhatásban lévő) feladatai vannak, amelyeket az eljárt bíróságok a Ket., a Kknyt. és a Korm. rendelet vonatkozó rendelkezéseire utalva rögzítettek is. E jogszabályi előírásokból kiindulva egyrészt alperesenként külön-külön, másrészt a vizsgálati megállapítások és a hatósági bizonyítvány zárt elektronikus felhasználói felületen történő létrejöttének kapcsolatát is figyelembe véve kell vizsgálni, hogy a II. rendű és a III. rendű alperesek magatartása megfelelt-e az adott helyzetben általában elvárhatóság mércéjének.
[54] Ennek körében tisztázni kell különösen azt a – fellebbezésben írtak ellenére fel nem tárt – körülményt, hogy mik minősültek a perbeli eredetiségvizsgálat elvégzésének időpontjában ún. másodlagos, illetve egyéb azonosítóknak (Korm. rendelet 4. számú melléklet 7. pont) és a fellebbezésben kifogásolt valamennyi körülményre részletesen indokolt álláspontot kell kialakítani. A felróhatóság (kimentés) kérdésében csak ily módon hozható megalapozott döntés.
[55] A másodfokú bíróság az okozatosság körében elfoglalt álláspontja mellett a felperesnek az I. rendű alperessel szemben szerződéses kötelmen (Ptk. 369. § szerinti jogszavatosság) alapuló követelésre való jogosultsága miatt sem ítélte „értékelhetőnek” a II. rendű és a III. rendű alperes felelősségét.
[56] Ez az érvelés a Ptk. felelősségi rendszerére figyelemmel téves. Az I. rendű alperes a jelzett szerződésen alapuló kötelezettségéből eredően köteles helytállni a felperes irányában. Kontraktuális felelőssége azonban nem zárja ki, illetve sem rendszertani, sem időbeli szempontból nem előzi meg a II. rendű és a III. rendű alperes – esetleges – deliktuális kártérítési felelősségét, az utóbbi érvényesítését nem teszi mögöttes jellegűvé vagy az I. rendű alperes teljesítésétől függően érvényesíthetővé.
[57] Az I. rendű, valamint a II. rendű és a III. rendű alperesek eltérő jogalapból származó, egymást ki nem záró felelőssége önállóan ítélhető meg, együttes perlésüknek eljárásjogi akadálya sincs.
[58] A másodfokú bíróság – az okozatosság körében elfoglalt, ugyancsak a Ptk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző, eltérő jogi álláspontja miatt – azonban a II. rendű és a III. rendű alperes önálló felelősségét, ezen belül magatartásuk felróhatóságát nem vizsgálta, a fellebbezést e tekintetben nem bírálta el, így értelemszerűen a többek közös károkozása [Ptk. 344. § (1) bekezdés szerinti egyetemlegesség] kérdésében sem foglalt állást.
[59] A kifejtett anyagi jogi jogszabálysértés miatt – ami szükségtelenné teszi a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott eljárási szabálysértések külön vizsgálatát – és mert a II. rendű és a III. rendű alperesre vonatkozó fellebbezés elbírálása egyaránt szükséges – a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet a felülvizsgálattal támadott részében hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[60] A megismételt másodfokú eljárásban – a fentebb írtak figyelembevételével – a másodfokú bíróságnak a felperes elsőfokú ítélet elleni fellebbezését érdemben el kell bírálnia. Ennek során a Ptk. 339. § (1) bekezdésének alapulvételével vizsgálnia kell külön a II. rendű alperes és külön a III. rendű alperes felróhatóságát a felek hivatkozásainak tükrében. Állást kell foglalnia a felperes fellebbezésében a II. rendű alperes által végzett előzetes eredetiségvizsgálat technológiai megfelelősége (dekódolás elmaradása, motorszámról fénykép hiánya, alvázszámból a felszereltségi szint ellenőrzése, a biztonsági öv címke adattartalmából a gyártási év eltérésének észlelése) kérdésében. A másodlagos azonosítók tekintetében választ kell adni különösen arra a – felek által eltérően megközelített és a szakértő által is érintett – kérdésre, hogy mi minősül másodlagos azonosítónak. Tisztázandó, hogy a felperesi hivatkozás a biztonsági öv (címke) adattartalmára vonatkozóan helytálló-e, ha igen, az a vizsgálat eredményére (a hatósági bizonyítvány tartalmára) kihathatott-e.
[61] Emellett állást kell foglalni a III. rendű alperes felróhatósága kérdésében, és abban is, hogy polgári jogi szempontból a II. rendű alperes a III. rendű alperes teljesítési segédjének (Ptk. 315. §) minősül-e, ezáltal a III. rendű alperes felróhatóságának hiánya (mentesülése) esetén a II. rendű alperes esetleges mulasztásáért ezen az alapon terheli-e felelősség. Mindezeket követően kell megítélni az egyetemlegesség kérdését.
(Kúria Pfv. V. 22.095/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás