GK ÍH 2018/156.
GK ÍH 2018/156.
2018.12.01.
Amennyiben az adós belső egyházi jogi személy, nem tartozik a Cstv. hatálya alá, ezért a felszámolása iránti kérelmet vissza kell utasítani.
Alkalmazott jogszabályok: A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 2. § (1) bekezdése, 3. § (1) bekezdése; a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (Ehtv.) 9. § (1) bekezdése, 12. § (2)–(3) bekezdése, 12/A. §; a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) [176. § (1) bekezdés b) pont].
Az adós egy bevett egyház belső egyházi jogi személye.
A jogi képviselővel eljáró hitelező az adóssal szemben felszámolási eljárás megindítása iránti kérelmet terjesztett elő.
A kérelmet az elsőfokú bíróság „A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról” szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 6. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó „A polgári perrendtartásról” szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján – hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve – visszautasította.
A végzés indokolásában az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy „A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról” szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) 12. §-ának (3) bekezdése és 12/A. §-a alapján az Ehtv. 9. §-ának (1) bekezdése szerinti tevékenységet ellátó intézmény a bevett egyház belső szabálya szerint belső egyházi jogi személynek minősülhet, nem minősül azonban belső egyházi jogi személynek a vallási közösség által létrehozott gazdasági társaság, alapítvány és egyesület.
Az Ehtv. 12/A. §-a szerint a bevett egyház belső szabálya a jogi személyre törvényben meghatározott általános szabályoktól eltérően határozhatja meg a bevett egyház és a belső egyházi jogi személy szervezetére és képviseletére, törvényes működésének biztosítékaira, átalakulására, egyesülésére, szétválására és jogutód nélküli megszűnésére, valamint a belső egyházi jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat.
Az e jogszabályhoz tartozó miniszteri indokolás szerint „az egyházi jogi személy” terminológia nem jogi személyiségtípus, a bevett egyház és a belső egyházi jogi személy jogalanyisága nem ezen alapul. Az új terminológia a bevett egyházak belső szabályainak sajátosságaihoz igazodva szolgálja a bevett egyház belső egyházi jogi személyeivel való együttes kezelését a vallási tevékenységükhöz kapcsolódóan. Erre utal az Ehtv. 12. §-ának (2) bekezdése, amely a bevett egyház és a belső egyházi jogi személy viszonyát szabályozza, egyértelművé téve azt is, hogy a bevett egyházra vonatkozó szabályokat megfelelően kell alkalmazni a belső egyházi jogi személyre is.
Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy a Cstv. 2. §-ának (1) bekezdése szerint a Cstv. hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki. A Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének a) pontját, azon belül az aa) és ab) alpontjait értelmezve pedig arra a következtetésre jutott, hogy az ab) alpontban „nem a magyar törvények szerinti gazdasági társaságról van szó, hanem annak az országnak a szabályai szerint létrejött gazdasági társaságról, ahol a céget bejegyezték”. A Cstv. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolást – azaz, hogy ki minősül gazdálkodó szervezetnek a törvény szempontjából – pedig szigorúan kell értelmezni, így az adós nem minősül a Cstv. hatálya alá tartozónak.
Mindezekre tekintettel a felszámolás iránti kérelem visszautasításának volt helye.
Ez ellen a végzés ellen a hitelező terjesztett elő fellebbezést, amelyben – annak tartalma szerint – kérte annak megváltoztatását és „az adóssal szemben a felszámolási kérelemnek történő helytadást”.
A fellebbezés álláspontja szerint az elsőfokú bíróság sérelmezett határozata megalapozatlan és jogszabálysértő. Állította, hogy az adós belső egyházi jogi személy, erre tekintettel „részesült az általa végzett szeretetszolgálati tevékenységek finanszírozására, normatív támogatásra és kifizetésre a Magyar Államkincstártól”. Hangsúlyozta, hogy az adós a felszámolási kérelemben foglaltak szerint jelentős összegű finanszírozási normatívával nem tudott elszámolni, illetve nem tudta igazolni, hogy a pénzt a folyósítási cél megvalósítására használta fel, így rászoruló személyek maradtak ellátatlanul, illetve a foglalkoztatottak nem jutottak törvényes járandóságukhoz. Rámutatott arra: bár az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adós bevett egyháznak a belső jogi személye, azonban a hatályos nyilvántartás szerint az egyház belső jogi személyei között az általa megjelölt adós nem szerepel. Korábban a nyilvántartás a megjelölt azonosítószámon más szervet tartalmazott, azonban az a kérelem benyújtása előtt már törlésre került.
Arra is hivatkozott, hogy az adósnak kifizetett összegeket a költségvetés biztosítja mint közpénzt. A közpénzt felhasználó szervezetek a támogatási normatívának a polgári jog értelmében vett jogalanyai, függetlenül attól, hogy más rendelkezések szerint azok az adott esetben belső egyházi jogi személynek minősülnek. Hozzátette, hogy az államnak és intézményeinek mindent meg kell tenni a közpénzekkel való gazdálkodás vonatkozásában azért, hogy a jogosulatlan, törvénysértő felhasználás ne maradjon szankció nélkül, illetve azok, akik a támogatások felhasználása során nem jogszerűen járnak el, a továbbiakban el legyenek zárva a támogatásoktól, normatíváktól. Álláspontja szerint az általa igénybe vett felszámolás kezdeményezése mint jogi eszköz, jogosan célozza a tisztességtelenül eljárt adósnak a további működéstől történő elzárását. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv. 3. §-ának (1) bekezdését tévesen értelmezte, mert az olyan, állami normatívák felhasználásával végzett gazdasági tevékenység, amely meghatározott személyi kör ellátását biztosítja és munkavállalókat alkalmaz, megalapítja a Cstv. hatálya alá tartozást.
A fellebbezést az ítélőtábla megalapozatlannak találta.
A hitelező a fellebbezésében maga állította, hogy az általa megjelölt adós belső egyházi jogi személy és meg is adta az azonosítószámát. Emiatt az elsőfokú bíróság helytállóan vizsgálta, hogy az adós a Cstv. hatálya alá tartozik-e, és az általa felhívott jogszabályok megfelelő értelmezése alapján helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a hitelező által megjelölt adósra mint belső egyházi jogi személyre nem vonatkozik a Cstv. hatálya.
Az adós nem szerepel a Cstv. 3. §-a (1) bekezdésének aa) alpontjában írt felsorolásban és nem tartozik az ab) alpont alá sem, mert utóbbi – a törvény miniszteri indokolása szerint – a külföldi szervezetekre vonatkozik.
Az adós nem minősül civil szervezetnek sem, így „Az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról” szóló 2011. évi CLXXV. törvény 10. §-ának (1) bekezdése alapján sem tartozik a Cstv. hatálya alá.
Mindezekre tekintettel, mivel a belső egyházi jogi személyek nem tartoznak a Cstv. hatálya alá, helyesen döntött az elsőfokú bíróság az adós elleni kérelem visszautasításáról.
A hitelező fellebbezésében felhozottak tehát nem voltak alkalmasak a jogszerű döntés megváltoztatására, azokból ugyanis az állapítható meg, hogy az egyházügyi nyilvántartás szerint nincs is bejegyezve a kérelemben megjelölt belső egyházi jogi személy, az azonosítószámhoz tartozó szervezet pedig törlésre került, így jogképességgel nem rendelkezik, amely szintén akadálya az eljárás lefolytatásának [Pp. 176. § (1) bek. e) pont].
Az ítélőtábla annak jogszerűsége miatt az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán irányadó Pp. 383. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Debreceni Ítélőtábla Fpkf.IV.30.203/2018/4.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás