PK ÍH 2018/16.
PK ÍH 2018/16.
2018.03.01.
Ha a fogvatartott – 2017. január 1. napjától megvalósult jogsértésekre hivatkozva – tartalma szerint az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények sérelme miatt kér kompenzációt, úgy a büntetés-végrehajtási intézetnek a kártalanítás iránti kérelem elbírálása végett az iratokat attól függetlenül kell továbbítania a büntetés-végrehajtási bíró részére, hogy a kérelem a „kártérítés”, „sérelemdíj” kifejezéseket használja; mivel az elhelyezési körülmények által okozott sérelmek kompenzálásának jogszabályi eszköze a Bvtv. 10/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kártalanítás; ebben a körben a polgári bíróság hatásköre kizárt.
Alkalmazott jogszabályok: a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 10/A. §-ának (1), (2) és (6) bekezdései.
A felperes 2007. február 20. és 2007. március 6. között tartózkodott az alperesi büntetés-végrehajtási intézetben; a zárka túlzsúfoltsága, a kilátásgátlók miatti levegőtlensége, a szellőzés hiányossága, a padozat egészségre ártalmassága, a meleg víz hiánya és a betegszobán elhelyezésének elmaradása miatt 2 000 000 forint összegű „kártérítés és sérelemdíj” iránt 2017. március 7-én előterjesztett kérelmét az alperes a pert megelőzően a 2017. július 21-én kelt határozatával elutasította, egyben tájékoztatást adott arról, hogy a határozattal szemben a kézbesítéstől számított harminc napon belül keresettel élhet az intézet székhelye szerint illetékes bírósághoz.
A felperes által a panaszban előadott sérelmek miatt kártérítés és sérelemdíj címén 2 000 000 forint megfizetése iránt 2017. augusztus 1-jén előterjesztett keresetlevelet az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 130. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította azzal az indokolással, hogy a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 2017. január 1-jétől hatályba lépett 10/A. §-ának (1), (2) és (6) bekezdése alapján az élettér biztosításának hiánya és az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt előterjesztett követelés érvényesítésének előfeltétele a kártalanítási igény a büntetés-végrehajtási intézet általi elbírálása, amelyre nem került sor.
A felperes, megismételve a keresetlevélben felsorolt sérelmeit, a fellebbezésében – tartalma szerint – az elsőfokú végzés megváltoztatását és az elsőfokú bíróságnak a per érdemi tárgyalására utasítását kérte.
Az ítélőtábla a fellebbezést érdemben nem találta alaposnak, de indokolását megváltoztatta a következők szerint:
Az 1952. évi Pp. 130. §-a (1) bekezdése (1) bekezdésének b) pontja értelmében a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes, de áttétel nem alkalmazható; míg ugyanehhez a jogkövetkezményhez vezet a c) pont szerint, ha a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie.
Az ítélőtábla jogi álláspontja szerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának volt helye, ennek az alapja azonban nem az 1952. évi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének c) pontján alapuló megelőző hatósági eljárás hiánya, hanem az 1952. évi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének d) pontján alapuló hatáskör hiánya a következők szerint:
Az elsőfokú bíróság a helytállóan felhívott jogszabályi rendelkezések szerint a 2016. évi CX. törvény módosítása folytán az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt a 2017. január 1-jét követő jogsértésekre hivatkozással – a Bvtv. 10/A. §-ának (1) és (5) bekezdése értelmében – harminc napot meghaladó tartózkodás esetén – a büntetés-végrehajtási intézet parancsnokához panaszt, a fogvatartás, illetve szabadítás helye szerinti büntetés-végrehajtási intézetnél a kérelem benyújtására rendszeresített formanyomtatványon kártalanítás iránti igényt kell benyújtani. A jogszabályhely (2) bekezdése szerint ezen a jogcímen további kártérítésnek vagy sérelemdíjnak helye nincs, de az elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott jogosult az ezt meghaladó igényét polgári bíróság előtt érvényesíteni. A 70/A. §-ának (1) bekezdése értelmében a büntetés-végrehajtási bíró az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekből eredő sérelmek miatt az elítélt kártalanításáról az elítélt vagy a védő kérelmére dönt.
Mindezen felül a Bvtv. 143. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az elítélt kárigényét – kivéve, ha szabadult – annál a bv. szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a bv. szervnél, amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte – ez utóbbi kérelem azonban a speciális kártalanítási jogcím következtében 2017. január 1-jét követően csak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeken kívüli egyéb jogsértésekre hivatkozás esetén alkalmazható.
A felperes mind a pert megelőző kérelmében, mind a keresetlevelében kivétel nélkül az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre hivatkozott, ebből megállapíthatóan az ügyben polgári bíróság hatásköre kizárt. A büntetés-végrehajtási intézet a kérelmet a Bvtv. 143. §-ának (1) bekezdése szerint értékelte annak ellenére, hogy abban a felperes az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményeket hívta fel, és ennek megfelelően adott tájékoztatást a határozattal szemben a polgári bírósághoz kereset előterjesztéséről, amely tájékoztatásnak megfelelően nyújtotta be a felperes az elsőfokú bírósághoz a keresetlevelét. Ezzel szemben a büntetés-végrehajtási bíróhoz kellett volna a szükséges iratokat továbbítania, függetlenül attól, hogy a felperes nem a „kártalanítás”, hanem a „kártérítés/sérelemdíj” kifejezéseket használta, mert a kérelem tartalma szerint az elhelyezési körülmények által okozott sérelmek kompenzálását kérte, amelynek elsődleges jogszabályi eszköze a Bvtv. 10/A. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kártalanítás.
Mindebből következően az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülményekre alapított igény elbírálása nem tartozik polgári bírósági hatáskörbe, és mivel az áttétel szabályai nem alkalmazhatók, ezért helyesen az 1952. évi Pp. 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának van helye.
Mindezek alapján az elsőfokú végzés érdemben helyes, ezért az ítélőtábla azt – a jogi indokolás fentiek szerinti módosításával – az 1952. évi Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
Tájékoztatta azonban egyidejűleg az ítélőtábla a peres feleket, hogy az alperesi büntetés-végrehajtási intézetnek a felperes 2017. március 7-én érkezett kérelmét a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bvtv.) 10/A. §-ának (1) bekezdésére alapított, az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt kártalanítás iránti kérelemnek kell tekintenie, és a 70/A. §-ának (2) bekezdése szerint az iratokat a kérelemről döntés végett az illetékes büntetés-végrehajtási bíróhoz kell továbbítania.
(Debreceni Ítélőtábla Pkf.I. 20.062/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás