PÜ BH 2018/167
PÜ BH 2018/167
2018.06.01.
A cselekvőképesség korlátozottságával nem jár szükségszerűen együtt a választójog gyakorlásához szükséges belátási képesség korlátozottsága, azt minden esetben önállóan kell vizsgálni [2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:19. § (2) bek., 2013. évi XXXVI. tv. 13/A. § (1) bek. és (2) bek. a) pont, Alaptörvény XXIII. cikk (1)–(2) bek. és (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes díszítőművészetek szakon szerzett diplomát. Édesapjával él közös háztartásban egy külterületi, komfort nélküli, felújításra szoruló tanyaingatlanban. Rendszeres jövedelme nincs, őstermelő, de tevékenysége évek óta veszteséges. Megélhetésüket édesapja nyugdíjából fedezik. Az alperes tulajdonában áll egy vályogból épült, elhanyagolt állapotú ingatlan is, amelyet alkotóműhelyként használhatna, iparművészeti tevékenységét azonban nem folytatja.
[2] Az alperes a külföldön élő édesanyjával és testvéreivel nem tartja a kapcsolatot. Legközelebbi hozzátartozója az idős, beteg édesapja, aki korábban pszichiátriai kezelés alatt állt, és az alperes gondozására, felügyeletére szorul.
[3] Az alperes a közéleti kérdések iránt érdeklődik. 2014. évben független jelöltként indult a lakóhelye szerinti polgármester-választáson, tíz pontból álló programot dolgozott ki. 2015 júniusában részt vett a nemzeti konzultációban, nagyszülője képviseletében a konzultációs kérdésekre részletes választ adott.
[4] Az alperes a 2012. és 2014. év közötti időtartamban az ingatlana tulajdoni helyzete, birtokállapota miatt 77 alkalommal élt – túlnyomó részében eredménytelen – panasszal, kezdeményezett eljárást vagy tett bejelentést a helyi rendőrkapitányságon és a megyei rendőr-főkapitányságon. Ezt meghaladóan a korábbi években számtalan hatósági eljárást indított, tett feljelentést állami szerveknél és az önkormányzatnál. Vélt sérelmei orvoslására peres eljárásokat kezdeményezett. Az eljárásokban való részvétel az életét teljesen kitölti, alkotómunkát nem végez. Környezete elhanyagolt, jövedelemszerzésre az iratok elkészítése miatt nincs ideje.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[5] A felperes keresetében az alperes cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezését kérte az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása, a hivatalos eljárások kezdeményezése, bírósági, ügyészségi és más hatósági eljárásokban nyilatkozatok megtétele ügycsoportokban, és kérte a választójogból történő kizárását.
[6] Keresetének ténybeli alapjául arra hivatkozott, hogy az alperes hosszú évek óta folyamatosan és rendszeresen nyújt be megalapozatlan és indokolatlan beadványokat különböző hatóságokhoz. Az ellene becsületsértés vétsége miatt indult büntetőeljárásban beszerzett szakvélemény szerint elmeállapotának olyan megbetegedésében szenved, amely belátási képességét tartósan és hátrányosan befolyásolja. Betegségbelátása teljes mértékben hiányzik, amelynek következtében nem részesülhet gyógykezelésben. Környezetével és a hatóságokkal szemben egyaránt elutasító, elzárkózó magatartást tanúsít.
[7] Az alperes a betegségbelátás hiánya miatt az egészségügyi ellátás igénybevételéhez segítségnyújtást igényel, illetve a betegségéből eredő téves eszmék, gyanakvás miatt szintén gondnoki irányítás mellett képzelhető el a hivatalos szervekkel történő levelezés, az eljárásokban való részvétel.
[8] Az állapotát jellemző téves eszmék, gyanakvás miatt a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége is tartósan és nagymértékben csökkent.
[9] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy az általa indított hatósági eljárások indokoltak, valós tényeken alapulnak. A keresetlevélhez csatolt szakértői vélemény nem a valóságot tartalmazza. Gondnokság alá helyezése indokolatlan, teljes jogfosztását eredményezné.
[10] Az alperest képviselő ügygondok a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú ítélet az alperest a Polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:19. § (2)–(5) bekezdéseinek alkalmazásával cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondokság alá helyezte az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlása, valamint a hivatalos eljárások kezdeményezése, bírósági, ügyészségi és más hatósági eljárásokban nyilatkozatok megtétele ügycsoportokban; továbbá kizárta a választójog gyakorlásából.
[12] A gondnokság alá helyezés kötelező felülvizsgálata iránti eljárás megindítására az ítélet jogerőre emelkedésétől számított hároméves határidőt állapított meg.
[13] Az elsőfokú bíróság az alperes mentális állapotának vizsgálatára szakértői véleményeket szerzett be, a szakvéleményeket aggálytalannak ítélte és ítélkezése alapjául elfogadta.
[14] A keresetlevélhez csatolt pszichiátriai szakértői vélemény, az elsőfokú bíróság által kirendelt igazságügyi pszichiáter szakértő véleménye, az alperes indítványára elkészített elmeorvos szakértői vélemény és annak kiegészítése alapján – amely szakértői vélemények egybehangzóak voltak – megállapította, hogy az alperes betegsége tartós paranoid zavar, téves eszmékkel jellemzett elmekóros állapot. Betegségével szemben semmilyen betegségtudattal nem rendelkezik, érdemi kezelést soha nem fogadott el, paranoid tartalmai évek óta teljes életvitelét átszövik, mindennapjait meghatározzák, betegsége miatt kritikai ítélő funkciói jelentősen beszűkültek. Ezen mentális zavara miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan és nagymértékben csökkent.
[15] Tekintettel azonban arra, hogy a tartós paranoid zavar pszichiátriailag kezelhető betegség, a felülvizsgálat három év elteltével indokolt.
[16] Az elsőfokú bíróság értékelte az alperes által csatolt klinikai pszichológiai leletet és véleményt is. Álláspontja szerint ez a vélemény is alátámasztja a szakértői véleményben foglaltakat, mert rögzíti az elvégzett tesztvizsgálatok eredményeként, hogy bár az alperes egy gazdag, ambiciózus személyiség, ezt a személyiségét rontja a realitásoktól való erőteljes elszakadás, emiatt egy fékezetlen indulati feszültség és egy alkalmazkodási zökkenő is mutatkozik.
[17] Bár összességében a klinikai szakpszichológus vizsgálata nem erősíti meg a paranoiditást, mégis alátámasztja a kereset indokoltságát, miután a pszichológus is azt rögzítette az összegzésben, hogy az organikus érintettség lehetősége is felvetődik.
[18] Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság indokolását kiegészítette azzal, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondokság alá helyezés elrendeléséhez az alperes károsodott egészségi állapotának tényén kívül szükséges egyéni körülményeinek, családi, társadalmi kapcsolatainak vizsgálata is. Önmagában ugyanis a belátási képesség csökkenése nem elegendő ok a cselekvőképesség korlátozására, azt is vizsgálni kell, hogy az alperes környezete, családja tud-e megfelelő segítséget nyújtani számára.
[19] A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes gondnokság alá helyezését egyéni körülményei, családi és társadalmi kapcsolatai is indokolják. Az alperes idős, beteg édesapjával egyedül él, aki maga is ellátásra, támogatásra szorul és akinek gondozója maga az alperes. Támogató környezet nem áll az alperes segítségére. Személyes kapcsolatait háttérbe szorítja, nincsenek körülötte olyan személyek, akik megfelelő segítséget, támogatást nyújtanának számára.
[20] Az alperes teljes elzárkózása az érdemi pszichiátriai kezeléstől, illetve az alperest segítő környezet hiánya kizárja a támogató kirendelését is, ez az intézmény sem nyújtana az alperes számára elegendő segítséget mindennapi életvitelében.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[21] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben – tartalma szerint – azt kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a keresetet utasítsa el.
[22] Az ítéletek jogszabálysértő voltát a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 316. § (1) bekezdése, 380. §-a és a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 4. §-a, 7. §-a, 164-167. §-ai, 278. §-a, 305-306. §-ai megsértésére alapította.
[23] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[24] Az alperes felülvizsgálati kérelmét részben a Pp. szabályainak megsértésére alapította. A Pp. 630. § (1) bekezdése szerint azonban a Pp. 2018. január 1. napján lép hatályba, és a 630. § (2) bekezdése alapján rendelkezéseit a 2018. január 1-jén és az azt követően indult ügyekben kell alkalmazni. Jelen per 2015. január 16. napján indult, az eljárt bíróságok 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: a régi Pp.) szabályait alkalmazták. Ebből következően a Pp. szabályainak a megsértésére való hivatkozás nem foghat helyt.
[25] Az alperes által megsértettnek tekintett Pp. 316. § rendelkezéseit a régi Pp. 182. § (3) bekezdése; a Pp. 380. § rendelkezéseit pedig a régi Pp. 252. § (1) bekezdése tartalmazza. A Kúria ezért úgy tekintette, hogy a felperes a régi Pp. 182. § (3) bekezdésének és a 252. § (1) bekezdésének megsértését állította.
[26] A gondnokság alá helyezés a Ptk. hatálya alá tartozó polgári peres eljárás, amely során az alperes által hivatkozott Btk.-szabályok alkalmazása fogalmilag kizárt. Az ezen jogszabályok sérelmét állító hivatkozásokat ezért a Kúria érdemben nem vizsgálta.
[27] A felülvizsgálati kérelem részben – a választójogból történő kizárás körében – alapos.
[28] Az alperes a jogerős ítélet jogszabálysértő voltát eljárási és – tartalmilag – anyagi jogi szabálysértésekre alapította. A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján elsődlegesen azt vizsgálta, hogy történtek-e eljárási jogszabálysértések; ha igen, azok az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással voltak-e.
[29] Alaptalanul hivatkozott az alperes arra, hogy az eljárt bíróságok a szakértői bizonyítás szabályait megsértve aggályos szakértői véleményeket használtak fel.
[30] A gondnokság alá helyezési eljárásban kiemelkedő fontosságú a szakértői vizsgálat, mert a mentális állapot megítélése olyan kérdés, amelyben a bíróság nem rendelkezhet szükséges szakértelemmel [régi Pp. 177. § (1) bekezdés]. A szakértő kirendelése az eljárási protokoll része [régi Pp. 310. § (2) bekezdés], a mentális állapot megítélése ugyanis orvosi szakkérdésnek minősül.
[31] E jogszabályi rendelkezéseknek eleget téve az elsőfokú bíróság igazságügyi elmeorvos szakértőt rendelt ki, majd – miután az alperes az előterjesztett szakértői vélemény megállapításait vitatta – elrendelte a szakértői vélemény Szakértői Intézet kirendelése útján történő felülvizsgálatát.
[32] A „pontatlan” kirendelés ellenére azonban nem történt eljárási szabálysértés, mert a Szakértői Intézet nem a szakértői vélemény felülvizsgálatát végezte el, hanem ténylegesen új szakértői véleményt adott. Ez a szakértői vélemény egyezik a korábbi szakértői vélemény megállapításaival: mindkét szakvélemény azt rögzíti, hogy az alperes betegsége tartós paranoid zavar, téves eszmékkel jellemzett elmekóros állapot.
[33] Miután az alperes a Szakértői Intézet által előterjesztett szakértői vélemény tartalmával szemben kifogásokat terjesztett elő, az elsőfokú bíróság elrendelte a szakértői vélemény kiegészítését is. A Szakértői Intézet szakvéleményének kiegészítésében az alperes kifogásaira választ adott, és a szakértői véleményt maradéktalanul fenntartotta.
[34] Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság értékelte az alperes által csatolt, 2015. november 3. napján kelt klinikai pszichológiai leletet és véleményt, valamint a keresetlevél mellékleteként benyújtott pszichiátriai szakértői leletet és véleményt is.
[35] A szakvélemények az alperes mentális állapotával kapcsolatosan egyértelmű megállapításokat tartalmaztak. Önmagában az, hogy az alperes nem ért egyet azokkal, nem alapozzák meg a szakvélemények aggályos voltát.
[36] A szakértői bizonyítás során nem történt tehát olyan eljárási jogszabálysértés, ami az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt.
[37] A Kúria részben egyetértett a jogerős ítélet jogi következtetéseivel is. Helyesen és a jogszabálynak megfelelően járt el az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk. 2:19. § (2) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a törvény kettős feltételrendszerének kritériumai fennállnak-e; az alperes mentális zavara és ezzel összefüggésben – családi körülményeire is tekintettel – a meghatározott ügycsoportokban való személyi autonómia korlátozásának indokoltsága.
[38] Tényként állapítható meg, hogy az alperes a peres és hivatali eljárásokon túl ügyeit, a hétköznapi életvitelét érdekeinek megfelelően intézi, a mindennapok szintjén nem szorul segítségre, támogatásra.
[39] Az aggálytalan szakértői vélemények alapján az alperes mentális állapota megítélhető volt: az alperes mentális betegségben szenved.
[40] A másodfokú bíróság a jogszabályi rendelkezésnek megfelelően járt el, amikor az alperes életkörülményeit is vizsgálta. Helyesen vonta le azt a következtetést, hogy az alperes személyes kapcsolatait háttérbe szorítja, nem áll mellette olyan támogató környezet, amely számára segítséget tudna nyújtani. Helytállóan vizsgálták tehát az eljárt bíróságok, hogy az alperes által indított hatósági és egyéb eljárások száma, jellege indokolja-e a bírósághoz, illetve más hatóságokhoz való fordulása iránti jogainak korlátozását.
[41] A lefolytatott eljárásban a bíróságok alappal jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes által kezdeményezett eljárások száma jelentős nagyságrendűnek minősíthető. Önmagában azonban a hatósághoz fordulások száma még nem alkalmas a kóros mértéket öltött perlekedési hajlam megállapításához, szükséges az iratok tanulmányozása is (Pfv.II.21.890/2012.) A keresetlevélhez csatolt kimutatás és az elsőfokú eljárás irataiból egyértelműen megállapítható, hogy a hatóságok az alperes által indított eljárásokat túlnyomó részben megszüntették, azok alaptalannak bizonyultak.
[42] Helyesen mutattak rá ezért az eljárt bíróságok, hogy az alperes nem képes az általa megindított eljárásokat átlátni, ebben a körben önmagát a helyzetnek megfelelően, adekvát módon képviselni. Paranoid tartalmai évek óta teljes életvitelét átszövik, mindennapjait meghatározzák. Az alperes esetében tehát szükséges és indokolt az a jogi védelmet is jelentő jogkorlátozás, amelynek következtében az alperes nincs elzárva a hatóságokhoz fordulás jogától, de annak érvényesítése csak gondnoka hozzájárulásával, tehát megfelelő szűrő alkalmazásával lehetséges.
[43] Azt is helyesen állapították meg a szakértői vélemények alapján az eljárt bíróságok, hogy az alperes betegségét illetően semmilyen betegségtudattal nem rendelkezik, érdemi kezelést soha nem fogadott el, és az érdemi kezelést nem pótolja, ha az alperes alkalmanként pszichológusi kezelést vesz igénybe. A tartós paranoid zavar kezelhető betegség, kezelés hiányában azonban az állapotban érdemi javulás nem várható. Ezért szükséges és indokolt az alperesnek az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlására is a cselekvőképességet részlegesen korlátozó gondnokság alá helyezése.
[44] A Kúria nem értett egyet azonban az első- és másodfokú bíróságnak azzal a döntésével, hogy az alperes mentális zavara indokolja a választójogból történő kizárását is. A választójogból kizárás súlyos alapjog-korlátozást jelent, amelynek elrendelésére csak a törvényben előírt feltételek maradéktalan és egyértelmű megvalósulása esetén van lehetőség.
[45] A választójogból kizárás jogi lehetőségét az Alaptörvény teremtette meg. Magyarország Alaptörvénye XXIII. cikkének (1)–(2) bekezdései alapján minden nagykorú magyar állampolgár általános és egyenlő, aktív és passzív választójoggal rendelkezik. A (6) bekezdés szerint nem rendelkezik választójoggal az, akit belátási képességének korlátozása miatt a bíróság a választójogból kizárt.
[46] A bíróság számára a választójogból való kizárás tárgyában történő döntés kötelezettségét a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény fogalmazza meg, amikor 13/A. §-ának (1) bekezdésében előírja, hogy a bíróságnak a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezést kimondó ítéletében rendelkeznie kell a választójogból való kizárás kérdéséről.
[47] A 13/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint a bíróság azt a nagykorú személyt zárja ki a választójogból, akinek a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent.
[48] E jogszabályi rendelkezés és a Ptk. 2:19. § (2) bekezdésének egybevetésével megállapítható, hogy a cselekvőképesség részleges korlátozásának és a választójogból történő kizárásnak a feltételei nem egyeznek meg: a választójog gyakorlásából azt lehet kizárni, akinek az ehhez szükséges belátási képessége csökkent. Ebből következően a cselekvőképesség korlátozottságával nem jár szükségszerűen együtt a választójog gyakorlásához szükséges belátási képesség korlátozottsága. A választójog gyakorlásához szükséges belátási képesség korlátozottságát önállóan is vizsgálni kell.
[49] Jelen per adataiból az állapítható meg, hogy az alperes kifejezetten érdeklődik a közélet iránt, 2014. évben nem csak passzív, de aktív választójogát is gyakorolta, amikor részletes programot kidolgozva független jelöltként polgármester-választáson is indult. A 2015 júniusában tartott nemzeti konzultációban nemcsak a kérdőívet küldte vissza, hanem nagyszülője képviseletében a konzultációs kérdésekre részletes választ is adott.
[50] A rendelkezésre álló szakértői vélemények közül kizárólag egy vizsgálat tért ki az alperes választójoggal kapcsolatos belátási képességének vizsgálatára. Az ezzel összefüggésben feltett kérdésekre az alperes teljesen adekvát válaszokat adott: megnevezte a helyi polgármestert, a miniszterelnököt és választ adott arra is, hogy milyen időközönként, kiknek a választása történik meg.
[51] Az alperes általános mentális állapotából nem következik szükségszerűen, hogy a választójog gyakorlásához szükséges belátási képessége is csökkent, nem lehet erre a következtetésre jutni sem a szakértői vélemények, sem az eljárás egyéb adatai alapján.
[52] A Kúria ezért a jogerős ítéletet részben hatályon kívül helyezte. Miután a döntéshez szükséges tények megállapíthatóak voltak, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes választójog gyakorlásából történő kizárására irányuló keresetet elutasította. Ezt meghaladóan a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II. 20.940/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás