PÜ BH 2018/170
PÜ BH 2018/170
2018.06.01.
Nem állapítható meg a szerződés megtámadására nyitva álló határidő nyugvása azért, mert az utóbb felszámolás alá került szerződő fél felszámolója később szerzett tudomást a megtámadásra okot adó körülményről [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 236. § (2)–(3) bek., 326. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2013. január 3-án eladta az alperesnek az Sz. város H. úti töltőállomás felszerelését összesen 6 350 000 Ft, a kasszarendszereit összesen 6 350 000 Ft és az autómosót 31 750 000 Ft bruttó vételáron. A felperes bruttó 44 450 000 Ft-ról állított ki számlát azzal, hogy a fizetés módja kompenzálás és az adásvétel tárgyát képező ingókat ezen a napon az alperes birtokába adta. A felperes 2014. január 7-én felszámolás alá került, a felszámolóbiztos pedig 2015. június 15-én vette át az adóhatóság határozatát, amelyből tudomást szerzett erről a korábbi jogügyletről és ezért az alperes által 2015. szeptember 14-én átvett levéllel – feltűnő értékaránytalanság miatt – az adásvételt megtámadta.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében kérte a felek közötti adásvételi szerződésnek, a töltőállomás felszerelése és a kasszarendszerek vonatkozásában a feltűnő értékaránytalanság miatti részleges érvénytelenségének a megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását.
[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperes a megtámadási határidőt elmulasztotta, de a kereset érdemben sem megalapozott, mert feltűnő értékaránytalanság nem állt fenn.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes felszámolója a felperes képviseletében eljárva a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (továbbiakban: régi Ptk.) rendelkezései alapján és nem a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 40. § (1) bekezdése szerint terjesztette elő a kereseti kérelmét. A felek közt nem volt vitás az, hogy az ingók alperes részére történő birtokba adása a számla kiállításának napján megtörtént. A felperes az egyéves megtámadási határidő megszakadására nem hivatkozott, csak arra, hogy az nyugodott egészen addig, amíg az adóhatóság jegyzőkönyvét nem vette át, mert abból szerzett tudomást az aránytalan jogügyletről. A megtámadási határidő nyugvása azonban nem volt megállapítható, mert a felperes a szerződés megkötésekor birtokában volt minden olyan információnak, amely alapján eldönthette, hogy a szerződése értékarányos volt-e vagy sem. A megtámadási határidő tehát 2013. január 3. napján megkezdődött és a felperes levelének közlésekor már eltelt, annak nyugvása nem volt megállapítható, így a kereset nem volt megalapozott. A felperes felszámolás alá kerülése a megtámadási jogot nem élesztette fel, ezért a keresetet el kellett utasítani.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy álláspontja szerint a megtámadási határidő 2015. április 3-ig az adóhatósági jegyzőkönyv felperes által történő átvételéig a régi Ptk. 236. § (3) bekezdése és 326. § (2) bekezdése értelmében nyugodott. A régi Ptk. 326. § (2) bekezdése alapján a felperesnek ettől az időponttól kezdődően állt 3 hónap a rendelkezésére a szerződés megtámadásához, de tekintettel arra, hogy erre csak a 2015. szeptember 9-én kelt levelével került sor, a megtámadási határidőt valóban elmulasztotta. Kifejtette még, hogy a felperes az önrevízió tényét csak említette, erre vonatkozóan iratokat nem csatolt, de ha az értékaránytalanságot tartalmazó szerződésről való tudomásszerzését ennek az elkészítésének az időpontjában, azaz 2014. március 24. napjában jelöli meg, a megtámadással akkor is elkésett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte, hogy a Kúria annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezésével kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati kérelem indokolásában előadta, hogy 2015. április 3-án az adóhatóság jegyzőkönyvét vette át és nem a határozatát, ez pedig nem minősülhet a megtámadási határidők alkalmazása szempontjából olyan időpontnak, amely a megtámadási határidő számítása tekintetében figyelembe vehető. A jegyzőkönyv csak egy részeleme volt a vizsgálatnak, mert az adóhatóság a kifogásait végleges és releváns formában 2015. június 8-án fogalmazta meg határozatában, amit a felperes 2015. június 15-én vett át. Ez foglalkozott az értékcsökkenési leírással és ebből lehetett megállapítani a feltűnő értékaránytalanságot. A megtámadási határidő ennek megfelelően 2015. június 15. napjával kezdődött, míg az önrevízió tényéből és tartalmából nem lehetett következtetni az értékaránytalanságra. Hivatkozott a BH 1992.393. számú eseti döntésre és arra, hogy a megtámadási idő kezdete az az időpont, amikor olyan helyzetbe került, hogy a hibát felismerhette. Ez az időpont az adóhatóság határozatának a közlése volt, mert abból volt megállapítható, hogy az ügyletkötés során helytelenül alkalmazták az értékcsökkenést. Tévesen vették ezért figyelembe az eljárt bíróságok a megtámadási idő kezdetét, mert az nem a bizonylat kiállításának dátuma, hanem az adóhatósági határozat kézhezvételének a napja volt. A másodfokú bíróság álláspontjának elfogadása mellett is ettől az időponttól kezdődően lehet figyelembe venni a 3 hónapos időtartamot, amelyen belül a szerződés megtámadására már sor került.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt helyesen állapították meg és érdemben helyesek az abból levont jogi következtetéseik is, a másodfokú bíróság döntésének indokaival azonban a Kúria csak részben értett egyet.
[10] Az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy a perbeli szerződés tekintetében a megtámadási határidő annak megkötésekor, 2013. január 3-án indult meg. A régi Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja egyértelműen kimondja, hogy a megtámadási határidő feltűnő értékaránytalanságra való hivatkozás esetén a sérelmet szenvedő, vagy azt állító fél teljesítésekor kezdődik meg. A perben nem vitásan a felperes a szerződés megkötésekor teljesített, így a megtámadási határidő kezdete 2012. január 3. napja. Tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy ez az időpont ettől eltérően 2015. június 15-e, vagy akár valamely másik nap lehetne.
[11] A megtámadási határidő – a régi Ptk. 236. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – elévülési jellegű, ezért ennek megfelelően a határidő esetleges nyugvása szempontjából lehet jelentősége annak, hogy a felperes mikor ismerte fel a megtámadásra okot adó körülményt. A jogvita elbírálása szempontjából tehát, ahogyan azt ez eljárt bíróságok is kifejtették, annak volt jelentősége, hogy nyugodott-e a megtámadási határidő és ha igen, akkor mettől meddig terjedően, mert ha ez nem állapítható meg, akkor az 2014. január 3. napján eltelt. E tekintetben alappal hivatkozott tehát a felperes a BH 1992.393. számú eseti döntésben foglaltakra.
[12] A másodfokú bíróság azonban tévesen állapította meg a határidő régi Ptk. 326. § (2) bekezdése szerinti nyugvását. A megtámadásra jogosult fél ugyanis nem a felperest jelenleg képviselő felszámoló, hanem maga a felperes cég, amelynek tekintetében a felperes még csak nem is hivatkozott semmi olyan körülményre, amely meggátolhatta volna a jogügylet esetleges aránytalanságának az azonnali felismerésében.
[13] A feltűnő értékaránytalanság egy objektív kategória és kizárólag az eladott dologtól, illetve annak a tényleges értékétől függ. Abból a szempontból, hogy egy jogügylet feltűnően értékaránytalan-e, közömbös, hogy az eladó cég milyen módon amortizálta a könyvelésében, illetve a nyilvántartásaiban az adott vagyontárgyakat. Tekintettel arra, hogy ez nem egy adózással kapcsolatos fogalom, a valós érték nem az adóhatóság megállapításaival áll összefüggésben és nem teszi a szerződést érvénytelenné az, ha az adójogi szabályokat a felperes cég nem megfelelően alkalmazta vagy tartotta be.
[14] Közömbös az ügy elbírálása szempontjából, hogy a felperes újabb képviselője – felszámolója – mikor szerzett tudomást erről a jogügyletről, mert nem az ő, hanem a felperes cég tudomásszerzése a releváns. Nincs mód a megtámadási határidő meghosszabbítására azért, mert a sérelmet állító fél képviselete megváltozott, illetve az felszámolás alá került. Nem merült fel adat, de még csak állítás sem a felperes részéről arra, hogy az amortizációt alkalmazó felperes ne lett volna tisztában a szerződés megkötésekor az eladott vagyontárgyak valós értékével és így szüksége lett volna az esetleges értékaránytalanság felismeréséhez az adóhatóság határozatára.
[15] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv.VI. 20.434/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás