PÜ BH 2018/172
PÜ BH 2018/172
2018.06.01.
I. Az a körülmény, hogy a bíróság az alperes javára bejegyzett tulajdonjogot a törlési per határidejének elmulasztása miatt nem tudta törölni, nem zárja ki, hogy más perben, amelyben az alperes a felperes vonatkozásában közvetlen szerzőnek minősül, bejegyzett joga törlésére kerüljön sor [1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 63. § (1) bek.; 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 205. §, 237. § (1) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 3. § (3) bek., 163. § (1) bek.].
II. A bíróság ítélete nem sérti az eljárási szabályokat, amennyiben a szakvélemények közötti esetleges ellentmondás ellenére a per egyéb, szakértői állásfoglalást nem igénylő adatának értékelésével az ügyben érdemi döntés hozható [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 164. §, 206. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A perbeli ingatlan a felperes és házastársa – az alperes édesapja – 1987. november 3-án kelt házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződésének eredményeként került a felperes – az alperes édesanyja – tulajdonába. A felperes tulajdonjogát az 1996. november 13-i keltezésű, az őt eladóként feltüntető és az akkor még kiskorú alperes vevő javára szóló adásvételi szerződés alapján törölte a földhivatal, egyidejűleg az alperes adásvétellel szerzett tulajdonjogát 1/1 arányban bejegyezte.
A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés „létre nem jöttének” megállapítása, valamint a jelen per felperese és alperese ellen a tulajdonjog bejegyzésének törlése iránt az alperes édesapja által indított perben a Kúria hatályában fenntartotta a jogerős ítéletet, amely szerint a bíróság a II. rendű alperessel – a jelen per felperesével – szemben a törlési per határidejének letelte miatt elutasította a keresetet.
A felperes 1987 decemberében ciguateramérgezést szenvedett, ennek következtében szervezetében tartós jelleggel izomfájdalom, kézgyengeség, zsibbadás alakult ki, állapota azonban a 2004. évre jelentős mértékben javult.
A kereset és az alperes védekezése
[2] A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy eladóként nem írta alá az alperes javára szóló adásvételi szerződést, ezért elsődlegesen az adásvételi szerződés létre nem jötte, másodlagosan semmissége miatt – az eredeti állapot helyreállítása körében – kérte az alperes tulajdonjogának törlését és saját tulajdonjogának visszajegyzését. Álláspontja szerint a „hamis” adásvételi szerződés jogszabályba, illetve jóerkölcsbe ütközik, és előadta: az alperesen kívül még egy gyermeke van, ezért kizárólag az alperes részére nem vásárolt volna lakást.
[3] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Állította, hogy az adásvételi szerződést a felperes írta alá és azzal érvelt, hogy a bíróság a felperes volt házastársa által indított perben jogerősen megállapította a felperes tulajdonjogának bejegyzése alapjául szolgáló házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés létre nem jöttét, érvényes szerződésen alapuló bejegyzés hiányában viszont a felperesnek nincsen jogcíme a törlési kereset indítására: a törlés következtében érvénytelen bejegyzés visszajegyzésére kerülne sor. Hivatkozott a felperessel ugyancsak a perbeli ingatlanra vonatkozó, de a perbeli szerződést megelőző, 1996. november 4-én azonos feltételekkel kötött adásvételi szerződésre, amelynek aláírását a felperes nem vitatta, ezenkívül 2007-ben, külön okiratban a perbeli szerződés aláírását is elismerte. Ez a tény is azt támasztja alá, hogy a felperes nem rendelkezik érvényes jogcímmel az alperes tulajdonjogának törlésére.
Az első- és a másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság a keresetnek az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 62. § (1) bekezdés a) pontja alapján helyt adó ítéletével elrendelte az alperes tulajdonjogának törlését, egyidejűleg a felperes tulajdonjogának eredeti ranghelyen történő visszajegyzését és megkereste a földhivatalt a tulajdonosváltozás átvezetése érdekében. A perben kirendelt igazságügyi írásszakértő véleménye, valamint a büntetőeljárásban beszerzett szakvélemények alapján (amelyekben a szakértők megállapították, hogy a perbeli szerződést eladóként nem a felperes írta alá) ítéletének indokolásában rögzítette: a felperes alappal kérte az alperes bejegyzésének törlését, mert a bejegyzés ellenére sem szerezhet tulajdonjogot az, akinek kötelmi jogcíme a tulajdonszerzéshez hiányzik, az alperes bejegyzésének alapjául szolgáló adásvételi szerződést pedig a felperes jognyilatkozatának hiányában „nem létezőnek” kell tekinteni. A házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés „létre nem jöttére” vonatkozó alperesi védekezést nem tartotta alaposnak, figyelemmel arra, hogy az ingatlan bejegyzett tulajdonosa a közhiteles nyilvántartás szerint 2007-ig – az alperes tulajdonjogának bejegyzéséig – a felperes volt, akinek bejegyzett jogát az alperes tulajdonjogának érvénytelen bejegyzése sértette, ezért tulajdonosi jogainak védelmében jogosult a törlési kereset indítására. Mindezek miatt az alperes nem védekezhetett eredményesen azzal, hogy a felperes tulajdonjogának bejegyzése „nem létező” szerződés alapján történt. A felek között 1996. november 4-én létrejött szerződést ugyan a felperes aláírta, az alperes azonban maga nyilatkozott úgy, hogy a szerződést a földhivatalhoz azért nem nyújtották be, mert az alakilag nem volt megfelelő, így arra jogot alapítani nem lehet.
[5] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyó ítélete indokolásában rámutatott: az alperes által hivatkozott tanúvallomások nem igazolták azt az állítását, hogy a perbeli szerződést a felperes írta alá. A perben kirendelt igazságügyi írásszakértő kategorikusan kimondta, hogy a szerződésen lévő aláírás nem a névtulajdonos felperestől származik, és egyetértett az alperes által a grafológiai intézettől beszerzett szakvélemény mellőzésével. Az elsőfokú bírósággal ellentétben azonban nem azért, mert mind a kérdéses, mind az összehasonlító iratok csupán másolatban álltak a szakértő rendelkezésére, hanem azért, mert a véleményt adó szakértő grafológus, az eldöntendő szakkérdés viszont írásszakértői szakértelmet igényel, így a grafológiai szakvéleményt kompetenciahiány miatt figyelmen kívül kellett hagyni. Az alperes által beszerzett másik szakértői vélemény mellőzésére azonban – indokai szerint – az eljárási szabályok megsértésével került sor, ezért a másodfokú bíróság helyt adott az alperesnek a szakértők együttes meghallgatására vonatkozó – az elsőfokú bíróság által mellőzött – indítványának. Figyelemmel azonban arra, hogy a magánszakértő a másodfokú tárgyaláson igazoltan nem jelent meg, a másodfokú bíróság a perbeli szakértőt nyilatkoztatta az alperes észrevételeire és a szakértő arra adott válasza alapján a szakvéleményt aggálytalannak találta, ezért az ítélethozatal alapjául elfogadta. Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen mondta ki: a felperes aláírásának hiányában a perbeli szerződés nem jött létre, míg a korábbi, november 4-i adásvételi szerződés az alperes tulajdonszerzése szempontjából irreleváns, mert a tulajdonjog bejegyzése nem annak alapján történt. Mivel a felperes volt házastársának tulajdonjoga annak ellenére nem jegyezhető vissza, hogy a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelensége miatt a felperes tulajdonszerzési jogcímmel nem rendelkezik, a jelen perben az alperes tulajdonjogának törlése mellett a felperes tulajdonjogának visszajegyzését kellett elrendelni. Utalt arra: a volt házastársaknak szerződésben vagy perben kell megosztaniuk a házastársi közös vagyont.
A felülvizsgálati kérelem
[6] A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és a keresetet elutasító ítélet hozatala, másodlagosan új elsőfokú eljárás lefolytatása érdekében – az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel.
A Kúria döntése és jogi indokai
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelme a következők miatt nem alapos.
[14] A felülvizsgálattal élő alperes egyfelől eljárási szabálysértésre: a szakértői bizonyítás hiányosságaira hivatkozott, másfelől a bizonyítékok mérlegelését kifogásolta.
A perben eljárt bíróságok a rendelkezésükre álló bizonyítási anyag alapján – valójában a Pp. 206. § (1) bekezdésében biztosított mérlegelési jogkörükben – jutottak arra a következtetésükre, hogy nem a felperes írta alá eladóként az 1996. november 13-i keltezésű adásvételi szerződést.
A Pp. 270. § (2) bekezdésének, valamint a Pp. 275. § (3) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati eljárás keretében akkor vizsgálható a bíróság mérlegelése körébe tartozó kérdés, ha az ügy érdemi elbírálására is kiható jogszabálysértés történt: a Pp. 163. § (1) bekezdésével ellentétesen – a per eldöntése szempontjából lényeges körülmények tisztázására azért nem került sor, mert a bíróság a bizonyításra kötelezett fél (Pp. 164. §) részére a bizonyítási indítvány előterjesztését nem tette lehetővé, a bizonyítatlanság következményeit – a Pp. 3. § (3) bekezdésének megsértésével – a bizonyításra kötelezett fél ellenfelének terhére értékelte, vagy a felvett bizonyítás eredményéből – figyelmen kívül hagyva a Pp. 206. §-ának rendelkezéseit – a logika szabályait megsértve következtetett a jogvita elbírálása szempontjából lényeges tényekre.
Az adott esetben azonban mindezek nem állapíthatók meg.
[15] Az alperes felülvizsgálati érvelésével kapcsolatban a Kúria álláspontja a következő: a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes és volt házastársa a család érdekkörébe tartozó ingatlanokat aktuális érdekeik szerint használták, illetve hasznosították (pl.: bérbeadás, ingatlanvásárlás a kiskorú gyermek részére), és megállapítható az is, hogy a 2000. évet követően a házasfelek között napirenden volt a közös vagyon megosztása, bár arra vonatkozó érvényes megállapodás nem jött létre. Mindezek ismeretében a felperes által készített 2007. augusztus 2-i elismerés önmagában cáfolja, hogy a perbeli adásvételi szerződést a felperes írta alá, amennyiben ugyanis az adásvételi szerződésen a felperes aláírása szerepel, nincs szükség annak külön okiratban történő elismerésére. Az elismerő okirat keletkezésének nyilvánvaló előzménye volt a felek között: tizenegy évvel a perbeli szerződés keletkezése után a felperes vélhetően nem önnön indíttatásából készített a szerződésre vonatkozó elismerést. E körben kellett értékelni azt az alperes által nem cáfolt, következetes felperesi előadást, hogy az alperesi érdekkörben bizonyítékként hivatkozott elismerést a vagyonközösségi elszámolás ígéretére, a házastársa kérésére készítette. Az alperes az elismerés keletkezésére nem adott a felperes előadásától eltérő magyarázatot, ugyanakkor arra a keresettel szemben bizonyítékként hivatkozott. Ilyen körülmények között az elismerés keletkezésére adott felperesi magyarázat esetleges vitatása önmagában nem alkalmas és elégséges annak cáfolatára, ami az okirat tartalmából következik: a perbeli adásvételi szerződést – az alperes által is tudottan – nem a felperes írta alá, ezért kellett a szerződésen lévő aláírást a felperesnek külön okiratban a sajátjának elismerni. Az elismerő okirat kifejtettek szerinti értékeléséhez az abban foglalt jognyilatkozat felperes általi megtámadására nincs szükség, a nyilatkozat ugyanis a felperes szerint sem érvénytelen, csupán nem teljesült a keletkezésére vonatkozó „háttér-megállapodás": a házastársak elszámolása, ezért az arra tekintettel keletkezett elismerés sem hatályosult.
[16] Azt, hogy a felperesnek volt az ingatlanra vonatkozó elidegenítési szándéka, az 1996. november 4-i keltezésű, a perbelivel azonos tartalmú és a felperes által aláírt adásvételi szerződés igazolja. A jelen pernek azonban kifejezetten az alperes bejegyzése alapjául szolgáló 1996. november 13-i adásvételi szerződés érvényessége és az azon alapuló alperesi bejegyzés törlése képezte a tárgyát, az adott szerződés érvényessége kérdésének eldöntésére a felek tárgyalásai, az ingatlannal kapcsolatos előzetes szándékaik nincsenek befolyással. A kifejtettek értelmében a keresetet elutasító döntés helyessége a szakvélemények közötti ellentmondás vizsgálata nélkül megállapítható volt, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta.
[17] Az alperes által hivatkozott EBH 2005.1359. számú elvi bírósági határozattal kapcsolatban csupán megjegyzi a Kúria, hogy a Pp. 206. §-a értelmében a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat a per valamennyi adatát figyelembe véve, meggyőződése szerint bírálja el, és az esetleges ellentétes szakértői vélemények esetén is állást foglalhat, ha azt nem szakértői kompetenciába tartozó kérdés mentén teszi. Az adott esetben a per előzőek szerinti adatai – különösen a 2007. augusztus 2-i elismerés keletkezési körülményei – T. E. igazságügyi szakértő megállapítását támasztják alá, így a bizonyítékok együttes értékelése is a másodfokú bíróság mérlegelését erősíti: a jogvita a rendelkezésre álló adatok alapján, további szakértői bizonyítás lefolytatása nélkül elbírálható volt.
[18] Az alperes „érvénytelenségi kifogását” illetően a Kúria rámutat: a felperes tulajdonjoga bejegyzésének alapját szolgáltató szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló per a Kúria részítéletének megfelelően folyamatban van. A per eredményeként, illetve az ahhoz képest esetlegesen meginduló törlési perben foglalható állás a bejegyzés jogszerűsége vagy jogellenessége tárgyában. Tekintettel arra, hogy a Kúria részítélete csupán indokolásában utalt a vagyonközösséget megszüntető szerződés érvénytelenségére: mindaddig, amíg a felperes tulajdonszerzése érvénytelenségét kimondó, illetve az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés törléséről rendelkező jogerős ítélet nem áll rendelkezésre, a felperes az ingatlan-nyilvántartásból nem törölhető, eredményes perlésére figyelemmel tulajdonjoga visszajegyzésének van helye. Az alperes bejegyzett jogának az előzményi perben kimondott „védelme” ugyanakkor a jelen perben nem érvényesül: a kereset szempontjából az alperes a jelen perben közvetlen szerzőnek minősül, ezért a vele szemben előterjesztett, nem létező szerződésen alapuló törlési igény az Inytv. 63. § (1) bekezdésének a per megindításakor hatályos tartalma értelmében határidő nélkül teljesíthető.
[19] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel rámutat: a bizonyítási teherről való tájékoztatás elmaradása sem róható a bíróságok terhére a következők miatt: az alperes által is hivatkozott 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény kifejezetten az egyediesített tájékoztatást teszi a bíróságok kötelezettségévé, ami a kollégiumi vélemény 3. pontjában kifejtettekkel összevetve annyit jelent, hogy a bíróságnak a szükséges mértékű tájékoztatást kell adnia. Az adott esetben az iratokból kitűnik, hogy az alperes tisztában volt az eljárási jogaival és kötelezettségeivel, bizonyítási indítványait kellő tájékozottság mellett, céltudatosan terjesztette elő. Ilyen körülmények között az elsőfokú bíróságot a tájékoztatási kötelezettség kapcsán mulasztás nem terheli. A kifejtetteken túl a tájékoztatás elmaradásának általánosságban, a konkrét tény megjelölése nélkül történő sérelmezése nem vezethet az alperes által kívánt cél – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése – eléréséhez. A bírói gyakorlat következetes abban, hogy az arra hivatkozó félnek meg kell jelölnie, mely releváns tény tekintetében lett volna szükséges a bírói tájékoztatás és annak elmaradása miként áll összefüggésben a számára kedvezőtlen érdemi döntés meghozatalával. Az alperes azonban az előzőek szerint csupán általánosságban sérelmezte a bizonyítási teher „kiosztásának” elmaradását, ez pedig a bírói mulasztás megállapításához és ez okból az ítélet hatályon kívül helyezéséhez nem elegendő.
[21] Az ismertetett indokok alapján, mivel jogszabálysértés nem történt, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 22.206/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás