PÜ BH 2018/18
PÜ BH 2018/18
2018.01.01.
Az elsőfokú bíróság konkrét tényre vonatkozó tájékoztatásának hiányában a fél a másodfokú eljárásban új bizonyítékra hivatkozhat, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul [1952. évi III. tv. (Pp.) 141. § (2) és (6) bek., 235. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes cementkötésű forgácslapgyártó tevékenységéhez a gyártási folyamatban hordozóeszközként acéllemezeket használ, amelyek időszakonként cserére szorulnak.
[2] A felperes a 2013. évet megelőző időszakban, több alkalommal a V. cégtől rendelte meg a szükséges 1200 db acéllemezt. 2013. évben a korábbi gyakorlattól eltérve különböző gyártóktól kért be előzetes árajánlatot, amelyek közül az alperesé volt a legkedvezőbb, ezért a felperes felvette a kapcsolatot P. Cs. alperesi képviselővel. A felek több egyeztetést folytattak, majd 2013. március 13. napján keretszerződést kötöttek. A felperes kérésére P. Cs. személyesen is járt a felperesi telephelyen, ahol Sz. B. műszaki igazgató, valamint T. T. beszerző 2013. március 27-én, majd április 4-én – ekkor már a gyártósort is megtekintve – ismertették vele a gyártási folyamatot, továbbá a lemezekkel szembeni igényeiket.
[3] Ezt követően került sor az alperes részéről 2013. április 9. napján az aktualizált ajánlat elküldésére, amely S235J EN10025 szabvány szerinti 4×1400×3350 mm MűBIZ 3.1.EN10024 megnevezésű, 1200 db, 177 600 kg termékre vonatkozott.
[4] A felperes ezen ajánlathoz képest 2013. április 25-én 1200 db, 177,6 tonna, 3350×1400×4 mm, melegen hengerelt, S235JRG2 EN10025 szabvány szerinti pácolt, olajozott, tanúsítvány 2.2. az EN10024 szerint, tűrések az EN10051 szabvány szerint, szélességi tolerancia -0/+5 mm megnevezésű terméket rendelt meg.
[5] Az alperes a rendelés visszaigazolásban S235JR pácolt EN10025 szabvány szerinti 4×1400×3350 mm MűBIZ 3.1.EN12004 szélességi tűrés -0/+5 mm, pácolt, olajozott termékre vonatkozóan igazolta vissza a rendelést.
[6] Az alperes az ajánlat és a megrendelés, valamint a megrendelés visszaigazolás közötti eltérésre nem hívta fel a felperes figyelmét, és arról sem tájékoztatta, hogy időközben az érvényben lévő szabvány elnevezése megváltozott.
[7] A felperes megrendelésében szereplő S235JRG2 melegen hengerelt ötvözetlen szerkezeti acél szabvány szerinti jelölése 2004 októberét követően S235JR+AR jelölésre változott.
[8] A perbeli acéllemezeket az alperes fuvarozó útján, több részletben szállította ki a felperesnek. Az acéllemezek gyártója minőségi nyilatkozatában a lemezek anyagminőségét S235JR+N szerint tanúsította.
[9] Az alperes 2013. május 21-én, 23-án és 24-én 1099 db lemezt szállított a felperesnek, amelyeket külön jelöléssel nem láttak el. 2013. július 15-én az alperes további 152 db acéllemezt szállított a felperesnek, amelyeket a felperes egy beköszörülési vonallal jelölt meg. 2013. augusztus 29-én további 149 db lemez szállítására került sor, amelyeket a felperes két beköszörülési vonallal jelölt meg.
[10] A szállítást követően a felperes mennyiségi és minőségi hibákat jelzett az alperes felé több alkalommal, majd 2013. október 14-én a szerződéstől elállt, felhívta az alperest, hogy a megfizetett 66 484,91 eurót fizesse vissza, egyúttal vállalta, hogy a visszafizetéssel egyidejűleg valamennyi, a birtokában lévő, alperestől vásárolt lemezt az alperesnek visszaszállítja.
[11] Az észlelt hibákra tekintettel a felperes az alperes által szállított lemezeket a gyártási folyamatból kivonta és korábbi beszállítójától, a V.-től új lemezeket rendelt, amelyeket a gyártásba beállított, és amelyek jelölésként három beköszörülési vonalat kaptak.
[12] A felperes a gyártási folyamatban használt acéllemezeket telephelyén egy nagy légterű raktárhelyiségben tárolta, amelyben kizárólag az alperestől és a V. gyártótól beszerzett acéllemezek találhatók. E két beszállítótól származó acéllemezeket elkülönítetten, külön máglyarakásban helyezte el a felperes.
[13] Az alperesi szállítást követően a gyártósorról levett, 4-5 éven keresztül használt V. gyártású, megmaradt lemezeken a többéves használat következtében ún. tapadványrétegek alakultak ki, a tapadványhoz kötődő lúgos szappanos oldat (amelyet a gyártás során használnak) e lemezeket jól megvédte a rozsdásodástól is, ellentétben az időközben erősen rozsdásodott alperesi lemezekkel.
[14] A felperes elállását követő egyeztetések eredménytelen lezárultát követően a felperes a 2014. február 21-én kelt levelében ismételten felajánlotta a lemezek visszaszállítását, kérve az alperest az átvételre megfelelő időpont és helyszín megjelölésére. Az alperes 2014. március 4-én kelt levelében ezt elutasította, a hibás teljesítés tényét nem ismerte el, hivatkozott arra, hogy az eredeti állapot helyreállítása nem lehetséges, mert a lemezeket a felperes több hónapja használja.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[15] A felperes keresetében 66 484,91 euró és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Hivatkozott arra, hogy az alperes hibásan teljesített, ezért a szerződéstől jogszerűen állt el. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 320. § (1) bekezdése szerint az elállás a szerződést felbontja, a Ptk. 319. § (3) bekezdése alapján a már teljesített szolgáltatások visszajárnak. Vállalta az acéllemezek visszaszolgáltatását az alperesnek.
[16] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az acéllemezek a teljesítéskor egyértelműen megfeleltek a felperes által meghatározott elvárásoknak, illetve a szabványra vonatkozó paramétereknek, így nem teljesített hibásan, ezért a felperesi elállás nem jogszerű. Az eredeti állapot helyreállítása az acéllemezek felhasználása miatt nem lehetséges.
[17] Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő 21 664 752 forint és késedelmi kamata megfizetése iránt arra hivatkozva, hogy a felperes a leszállított acéllemezek vételárát csak részben egyenlítette ki.
Az első- és másodfokú részítélet
[18] Az elsőfokú bíróság a kereset tekintetében részítéletet hozott és a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek között a Ptk. 379. § (1) bekezdése szerinti szállítási szerződés jött létre, amelyet az alperes hibásan teljesített, mert a kirendelt igazságügyi szakértő véleménye szerint az alperes által szállított acéllemezek nem a felperes által megrendelt minőségnek feleltek meg. A felperes megrendelése S235JRG2 – az időközbeni szabványváltozás miatt S235JR+AR – jelölésű (anyagminőségű) termékre vonatkozott, az alperes ezt lett volna köteles szolgáltatni, ehelyett S235JR+N anyagminőségű terméket szállított és a gyártói tanúsítvány is erre vonatkozott. A Ptk. 277. § (6) bekezdése értelmében az alperes a dolog minőségének tanúsítására köteles volt, ezen túlmenően e kötelezettségét a szabványra hivatkozással a felek között létrejött szerződés is előírta. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperesi tárolás módja miatt az alperes által szállított acéllemezek egyedi azonosítása már nem lehetséges, ezért nem lehet szakértői módszerekkel állást foglalni abban a kérdésben, hogy az alperes által szállított acéllemezek a tanúsított minőségtől függetlenül kielégítik-e a felperesi megrendelés szerinti, a módosítás folytán S235JR+AR megjelölésű szabvány előírásait. Ennek azonban az alperes hibás teljesítése szempontjából nincs relevanciája, mert a Ptk. 305. § (1) bekezdéséhez képest az alperes teljesítését mindenképpen hibásnak kell tekinteni figyelemmel arra, hogy a teljesítés a bírói gyakorlat [1/2012. (VI. 21.) PK vélemény] értelmében akkor is hibás, ha a szolgáltatás nem elégíti ki a rá vonatkozó konkrét minőségi előírásokban foglalt követelményeket, valamint ha a kötelezett nem tesz eleget a szolgáltatáshoz kapcsolódó ún. járulékos kötelezettségeknek. Erre tekintettel a felperes elállási jogával jogszerűen élhetett volna, azonban az alperes által szállított lemezek a felperesi tárolás módja miatt már nem azonosíthatók, ez a körülmény a felperes érdekkörében merült fel, amelyre figyelemmel a felperes nem tudja visszaszolgáltatni az alperes részére az általa szolgáltatott hibás lemezeket, így elállási szavatossági jogát nem gyakorolhatja.
[19] A felperes többirányú fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletében az elsőfokú részítéletet megváltoztatta, kötelezte az alperest 15 napon belül 66 484,91 euró és járulékai megfizetésére, továbbá kötelezte a felperest 15 napon belül az alperes által a részére leszállított és jelenleg a birtokában lévő 1400 db acéllemez visszaszolgáltatására az alperes részére azzal, hogy a feleket egyidejű teljesítésre kötelezte.
[20] A másodfokú bíróság részítélete indokolásában egyetértett a hibás teljesítés elsőfokú bíróság általi megállapításával, e körben a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével, és azzal is, hogy a felperes elállási jogával jogszerűen élhetett.
[21] Nem értett egyet azonban az elsőfokú bíróság által az eredeti állapot helyreállítása körében megállapított tényállással, ezért ebben a körben a bizonyítás kiegészítését rendelte el. Ennek keretében ismételten meghallgatta G. P. tanút, valamint az elsőfokú eljárás során kirendelt igazságügyi szakértőt. Értékelte továbbá a bizonyításkiegészítés során a felperes által becsatolt, dr. F. A. kohómérnök által készített magánszakértői véleményt.
[22] A másodfokú bíróság a lefolytatott bizonyításkiegészítés eredményének mérlegelésével a megállapított tényállást az eredeti állapot helyreállíthatósága körében, konkrétan az acéllemezek visszaszolgáltathatóságának kérdésében megváltoztatta, illetve kiegészítette. Utalt a Pp. 206. § (1) bekezdésére, valamint a Pp. 235. § (1) bekezdésére, miszerint a fellebbezésben új bizonyíték előadására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul. A módosított, illetve kiegészített tényállás alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy az eredeti állapot helyreállításának nincs fizikai akadálya, az megvalósítható.
[23] Határozata indokolásában – a tényállás kiegészítése mellett – rögzítette, hogy az alperesi szállítást követően a gyártósorról levett, 4-5 éven keresztül használt V. gyártású, megmaradt lemezek szemrevételezés alapján is eltérnek az alperes által szállított, hibásnak minősült lemezektől, mert a korábban éveken át használt lemezeken tapadványrétegek alakultak ki, amelyhez kötődő lúgos szappanos oldat jól megvédte ezeket a lemezeket a rozsdásodástól, ellentétben az időközben erősen rozsdásodott alperesi lemezekkel. Kiemelte, hogy a felperes már a 2013. október 14-i elállást tartalmazó jognyilatkozatában felajánlotta a lemezek visszaszállítását az alperesnek, ezt a 2014. február 21-i levelében megismételte. Az alperes ezt azzal utasította el – a hibás teljesítés tényének vitatásán túlmenően –, hogy az eredeti állapot helyreállítása a lemezek több hónapos használtsága miatt sem lehetséges, egyébként az alperes először a szakértői vélemény kézhezvételét követően hivatkozott arra, hogy azonosítási problémák miatt az általa szállított lemezek a felperesnél nem beazonosíthatók. Ezzel szemben a felperes végig konzekvensen azt az álláspontot képviselte, hogy az acéllemezeket vissza tudja szolgáltatni az alperesnek.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[24] A jogerős részítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen – tartalmilag – az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[25] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős részítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[26] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[27] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős részítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[28] Az alperes felülvizsgálati kérelmében alapvetően eljárásjogi okokból a fellebbezési eljárásban lefolytatott részbizonyítást, ennek keretében a felperes által ezen eljárási szakban csatolt magánszakértői vélemény befogadását, értékelését, az eredeti állapot helyreállíthatóságának bírói mérlegeléssel történt megállapítását sérelmezte, és ezen keresztül a perbeli acéllemezek azonosíthatóságának (alperestől származásának) anyagi jogi jelentőségű megállapítását, amely az elsőfokú részítélet megváltoztatásához vezetett.
[29] A Kúria elöljáróban – a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel – rögzíti, hogy a hibás teljesítés ténye a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya. Az alperesnek az a – megsértett jogszabályhely megjelölése nélküli – megjegyzése, miszerint sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság részítéletében nem állapította meg a hibás teljesítést, csupán az előbbi indokolásában fejtette ki ez irányú álláspontját (felülvizsgálati kérelem 7. oldal) egyrészt téves, másrészt iratellenes. A részítélettel elbírált kereset marasztalásra (66 484,91 euró és járulékai megfizetésére) irányult, a felperes ezen igényének alapját az alperes hibás teljesítésében jelölte meg. Marasztalás esetén a határozat rendelkező részében a bíróságnak nem kell a kötelezés alapját (jelen esetben a hibás teljesítés tényét, mibenlétét) rögzítenie, ez a határozat indokolására tartozó kérdés [Pp. 221. § (1) bekezdés]. Az elsőfokú bíróság részítélete 11-12. oldalain fejtette ki a hibás teljesítéssel kapcsolatos álláspontját, a másodfokú bíróság pedig a jogerős részítéletének 5. oldal utolsó előtti bekezdésében rögzítette, hogy egyetért az elsőfokú bírósággal a hibás teljesítés fennállta vonatkozásában, amely indokolás megfelel a Pp. 254. § (3) bekezdésének.
[30] A felülvizsgálat érdemét illetően a Kúria az alábbiakra mutat rá a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak dogmatikai-logikai sorrendjében.
[31] A Pp. 235. § (1) bekezdésének utolsó mondata szerint – amint arra a másodfokú bíróság is kitért – a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul; a 141. § (6) bekezdésében foglaltakat azonban ebben az esetben is alkalmazni kell. A Pp. 141. § (6) bekezdésének értelmében: ha a felek valamelyike tényállításának, nyilatkozatának előadásával, bizonyítékainak előterjesztésével – a (2) bekezdésben előírt kötelezettsége ellenére – alapos ok nélkül késlekedik, és e kötelezettségének a bíróság felhívása ellenére sem tesz eleget, a bíróság a fél előadásának, előterjesztésének bevárása nélkül határoz, kivéve, ha álláspontja szerint a fél előadásának, előterjesztésének bevárása a per befejezését nem késlelteti. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdése szerint a bíróság – ha ez a tényállás megállapításához szükséges – a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait – a per állása szerint – a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni.
[32] A fél e kötelezettségével összefüggésben a Pp. 3. §-ának (3) bekezdése azt tartalmazza, hogy a bizonyítás indítványozása elmulasztásának, illetve a bizonyítási indítvány elkésett voltának jogkövetkezményei, valamint a bizonyítás esetleges sikertelensége – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a bizonyításra kötelezett felet terheli. A bíróság köteles a jogvita eldöntése érdekében a bizonyításra szoruló tényekről, a bizonyítási teherről, illetve a bizonyítás sikertelenségének következményeiről a feleket előzetesen tájékoztatni.
[33] Az elsőfokú bíróság – az alperesi ellenkérelem tartalmára tekintettel – a bizonyítási eljárást (felek meghallgatása, tanúk kihallgatása, szakértő kirendelése útján) a hibás teljesítés tényére, mibenlétének megállapítására koncentráltan folytatta le. A szakértői bizonyítás körében a lemezek alperestől származása az anyagvizsgálati kiválasztás szempontjából merült fel. Arra vonatkozóan, hogy a felperes által érvényesített elállás szavatossági jog gyakorlásának van-e akadálya, illetve ennek körében a szolgáltatott dolog felperesi tárolóhelyen történő azonosítása és ezáltal visszaszolgáltatása lehetséges-e, kifejezett bizonyítás nem folyt. Erre nézve feladatkijelölést a kirendelő végzésben a szakértő nem kapott, a felek a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti konkrét tájékoztatásban e vonatkozásban nem részesültek, a bizonyítási teher e tekintetben kiosztásra nem került, így a felperes az erre a tényre vonatkozó bizonyítás felajánlását fogalmilag nem mulaszthatta el. A felperes ugyanakkor a lemezek visszaszolgáltathatóságára vonatkozóan az elsőfokú eljárás során 39. sorszámon benyújtott (2015. december 9-én kelt) beadványának II/1. pontjában G. P. tanúvallomására és a kirendelt szakértő nyilatkozatára hivatkozva kifejezetten utalt. Minderre figyelemmel a felperes – eljárásjogi értelemben – első ízben az elsőfokú részítéletből értesült az eredeti állapot helyreállításához szükséges azonosítás hiányáról, arról, hogy ennek következményét a bíróság az ő érdekkörében fennállónak ítélte, és a bizonyítatlanságot az ő terhére értékelte.
[34] Ehhez képest a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 235. § (1) bekezdését azzal, hogy az általa értékelendő bizonyítékok köréből nem zárta ki (és a mérlegelés során figyelembe vette) a másodfokú eljárásban előterjesztett, a tényállás megváltoztatását eredményező további bizonyítékot (magánszakértői véleményt), amelyet a felperes az elsőfokú ítélet jogszabálysértő voltának alátámasztására nyújtott be (hasonlóan: BH 2003.509.II.).
[35] Ebből adódóan a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdéseinek sérelme sem következett be.
[36] Alaptalan az alperesnek a magánszakértői vélemény perbeli minősülésével kapcsolatos álláspontja is.
[37] A magánszakértői vélemény perjogi megítélése komplex kérdés, felhasználhatóságát és minősülését a bírói gyakorlat a tényállástól és az ügy egyedi sajátosságaitól függően ítéli meg.
[38] A magánszakértői vélemény ennek megfelelően minősülhet:
a) a fél személyes előadásának, „szakmai véleményének” [tipikusan, amikor a fél a kereseti kérelme összegszerűségének megállapítása érdekében rendelte meg (pl. BH 1996.102., 2004.59. számú eseti döntések];
b) a bizonyítékok körében értékelendő „szakmai álláspontnak” (pl. BH 1999.365., 2007.192. számú eseti döntések);
c) a Pp. szabad bizonyítási rendszerében „nem nevesített bizonyítási eszköznek”, amely a kirendelt szakértő szakvéleményének aggályossá tételére, akár bizonyító erejének lerontására vezethet (pl. BH 1983.233., BDT 2003.759. számú eseti döntések);
d) kifejezett bizonyítási eszköznek, amely a perben a kirendelt szakértő szakvéleményéhez képest „másik szakvéleménynek” minősülhet (pl. BDT 2001.181., BH 2003.17. számú eseti döntések); illetve
e) a szabad bizonyítás keretében értékelendő egyedi (sui generis) bizonyítási eszköznek (pl. BDT 2001.444., 2005.1092., BH 2010.186., 2012.175. számú eseti döntések). [Bővebben lásd: „A szakértői bizonyítás a bírósági eljárásban” című Összefoglaló vélemény, Kúria Joggyakorlat-elemző Csoport, Budapest, 2014. december 19., www.kuria.birosag.hu, 242-251. oldalak.]
[39] A jelen perbeli, már jellemzett eljárásjogi helyzetben a felperes által a másodfokú eljárásban csatolt magánszakértői vélemény hiánypótló adatot tartalmazott (nevezetesen a 4-5 éven át gyártásban volt korábbi, illetve az alig használt alperesi lemezek felületén jelentkező ún. tapadványrétegek létét, a kapcsolódó korrózióvédelmi hatás következtében szabad szemmel lehetséges megkülönböztetés tényét illetően). A magánszakértői vélemény az elsőfokú bíróság által kifejezetten nem vizsgált ténykérdés (a lemezek azonosíthatósága) eldöntéséhez szolgáltatott további, kiegészítő jellegű adatokat, amelyek pontosították, kiegészítették a kirendelt szakértő következtetéseit.
[40] A magánszakértő megállapításait a fellebbezési tárgyaláson ismételten kihallgatott G. P. tanú, és a kirendelt szakértő nyilatkozatai alátámasztották (5. sorszámú fellebbviteli jegyzőkönyv).
[41] A hatályos Pp. szabad bizonyítási rendszerében a másodfokú bíróság a magánszakvélemény, továbbá a tanúvallomás és a kirendelt szakértő nyilatkozatának tartalmát a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján összességében mérlegelve értékelte, és ezekből okszerűen jutott az azonosíthatóság megállapíthatóságára vezető meggyőződésre.
[42] A Kúria megjegyzi: nem helytálló az az alperesi álláspont, miszerint az eredeti állapot helyreállítása nem eshet bírói mérlegelés körébe. Dologszolgáltatásnál a dolog visszaszolgáltathatósága jogi kérdés, a bíróság döntési jogkörébe tartozik. Adott esetben azonban a szakértői vélemény a bírói döntést segítheti, a bíróságot orientálhatja, de nem a szakértői álláspont az egyedüli szempont. Minderre tekintettel a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 177. § (1) bekezdését, sem pedig az alperes tisztességes eljáráshoz való jogát [Pp. 2. § (1) bekezdés]. A fellebbezési eljárásban lefolytatott részbizonyítás mindenben megfelelt a Kúriának az ítélet hatályon kívül helyezésével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 1/2014. (VI. 30.) PK véleménye 3. pontjában és indokolásában foglaltaknak, emellett a másodfokú bíróság mérlegelési tevékenysége logikus, önellentmondástól mentes és okszerű volt, így a bíróság nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését sem.
[43] A perbeli esetben a magánszakértői vélemény és a kirendelt szakértő – fellebbezési tárgyaláson részben pontosított – véleménye között nem keletkezett a Pp. 182. § (3) bekezdése szerinti ellentmondás, így a másodfokú bíróság e jogszabályhelyet sem sértette meg jogerős részítéletének meghozatalakor. Alapvetően téves továbbá az alperesnek az az álláspontja is, miszerint a másodfokú bíróság beazonosíthatóság esetén is legfeljebb az elsőfokú részítélet indokolását változtathatta volna meg, tekintettel a másodfokú döntés Pp. 253. § (3) bekezdés szerinti korlátaira és arra, hogy ilyen irányú fellebbezés nem került előterjesztésre.
[44] Mindezekre tekintettel az alperes eljárásjogi hivatkozásai alaptalannak bizonyultak, ezáltal a másodfokú bíróság a szolgáltatott dolog kiadását – és ezzel egyidejű teljesítést előírva a vételár visszafizetését – a Ptk. 320. § (1) bekezdés folytán alkalmazandó Ptk. 319. § (3) bekezdésének anyagi jogi szabálya megsértése nélkül rendelte el, ezért a Kúria a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 22.103/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás