KÜ BH 2018/187
KÜ BH 2018/187
2018.06.01.
A perindítás tényének feljegyzése nem akadálya az ugyanazon személy tulajdonában álló ingatlanok telekösszevonásának, ha azzal nem keletkezik új jog. A meglévő zálogjog átvezetése nem jelenti új jog keletkezését [1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.; 109/1999. FVM rendelet (Inytv.vhr.) 29. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló releváns tényállás
[1] A felperes a Balassagyarmati Törvényszék előtt élettársi vagyonközösség megosztása és egyéb igények iránt polgári peres eljárást kezdeményezett a beavatkozó ellen. A per érintette a beavatkozó kizárólagos tulajdonában álló ingatlanokat is, melyekre a bíróság a perindítás ténye feljegyzését rendelte el.
[2] Az alperesi beavatkozó a fenti két ingatlanra vonatkozóan telekösszevonás iránti kérelmet nyújtott be 2016. február 15-én a Megyei Kormányhivatal P.-i Járási Hivatalához, melyhez mellékelte a Megyei Kormányhivatal P.-i Járási Hivatal 2015. szeptember 29-én kelt határozatát, amellyel a beavatkozónak telekalakítási engedélyt adott. A kérelem mellékletét képezte továbbá a záradékolt változási vázrajz is.
[3] A Megyei Kormányhivatal a 2016. február 29-én kelt végzésével az eljárásra a Megyei Kormányhivatal S.-i Járási Hivatalát jelölte ki, ahova az iratok 2016. március 2-án érkeztek meg.
[4] Az elsőfokú hatóság hiánypótlást követően, a 2016. március 29-én kelt határozatával a telekösszevonást engedélyezte. A két ingatlan területét összevonta a tulajdoni állás, a vezetékjog változatlanul hagyása mellett. Bejegyezte az ingatlant terhelő jelzálogjogot azzal a megjegyzéssel, hogy átjegyezve a telekösszevonás következtében megszűnt ingatlanról.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2016. június 9-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) végrehajtására kiadott 109/1999. (XII. 29.) FVM rendelet (a továbbiakban: Inytv.vhr.) 29. § (1) bekezdésére utalással kifejtette, hogy az ingatlanok telekegyesítése folytán nem keletkezik új tulajdonjog, mert mindkét ingatlan ugyanannak a személynek a kizárólagos tulajdonában állt, ezért nem jogváltozás, hanem adatváltozás történt, amely a perfeljegyzés tényétől függetlenül átvezethető volt, a perindítás ténye nem képezte az adatváltozás átvezetésének akadályát. Hivatkozott arra is, hogy nincs olyan tételes jogi előírás, amelynek alapján a perindítás ténye feljegyzését tartalmazó ingatlanok telekegyesítése iránt előterjesztett kérelmet el kellene utasítani. Mindezek alapján megállapította, hogy a telekösszevonásról az elsőfokú hatóság helytálló és megalapozott határozatot hozott.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[6] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Állította, hogy a perindítás tényének feljegyzése akadálya a telekösszevonásnak, mert az élettársi vagyonközösség megosztása iránt indított polgári per végkimenetele a telekösszevonásra kihat. Állította, hogy nem adatváltozás, hanem jogváltozás történt. Arra hivatkozott, hogy amennyiben a polgári perben a bíróság döntése kapcsán a tulajdonjoga megállapítást nyer, a telekösszevonással érintett ingatlanok már nem kizárólagosan a beavatkozó tulajdonában lesznek, így az újonnan bejegyzett tulajdonos hozzájárulása hiányában telekegyesítésnek nem lenne helye. Álláspontja szerint a telekösszevonás tárgyában indított eljárásnak előkérdése a polgári per mikénti eldöntése. Sérelmezte, hogy a polgári perben a pernyertessége esetére a tulajdonjoga tehermentesen nem kerülhetne bejegyzésre. Mindezekre tekintettel – álláspontja szerint – az alperes határozata sérti az Inytv.vhr. 29. § (1) bekezdését, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. § (2) bekezdését, 2. § (3) bekezdését, 3. § (2) bekezdés b) pontját.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[8] Az alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[9] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét nem találta megalapozottnak. Rámutatott, hogy az Inytv.vhr. 29. § (1) bekezdése szerint a perfeljegyzés ténye további jogok bejegyzését a per eredményétől függő hatállyal teszi bejegyezhetővé. A perbeli esetben mindkét ingatlan ugyanannak a személynek, a beavatkozónak a kizárólagos tulajdonát képezte, ezért a telekegyesítés nem keletkeztetett új tulajdonjogot, ezáltal nem történt jogváltozás, hanem csak adatváltozás. Mivel nem jogbejegyzés volt az eljárás tárgya, a perindítás ténye feljegyzése nem képezte akadályát az adatváltozás bejegyzésének. Amennyiben a felperes tulajdonjogát jogerős ítélet megállapítja, a felperes tulajdonjoga a telekegyesítés előtti ingatlanok egymáshoz viszonyított területnagyságára és a szerzett tulajdoni arányra tekintettel tehermentesen bejegyezhetővé válik. A bíróság utalt arra is, hogy a felperes a keresetét a per első tárgyalásán tiltott módon kiterjesztette. Megjegyezte, hogy az összevonás előtti egyik ingatlant terhelő jelzálogjog nem volt más módon jogszerűen bejegyezhető, csak a telekegyesítés után létrejött ingatlan egészére.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan a közigazgatási határozatok egyike vagy mindegyike hatályon kívül helyezését, és az első- vagy a másodfokú hatóság új eljárásra kötelezését.
[11] Előadta, hogy a bíróság tévesen állapította meg, hogy a telekösszevonás új jogot nem keletkeztetett. Ez a tulajdonjogra vonatkozóan helytálló megállapítás, azonban új, egyéb jogot, jelzálogjogot a telekösszevonás eredményezett, mert az egyik ingatlant terhelő jelzálogjog a telekösszevonás után kialakult ingatlan egészére bejegyzésre került. Az új jog bejegyzésénél viszont az Inytv.vhr. 29. § (1) bekezdésére figyelemmel kellett volna lenni. Sérelmezte, hogy a bíróság azt állapította meg, hogy ha a jogerős ítélet a tulajdonjogát megállapítja, az tehermentesen kerülhetne bejegyzésre a telekösszevonás után létrejövő ingatlanra. Álláspontja szerint a tehermentes jog bejegyzése lehetetlen a perbeli esetben.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
[13] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Előadta, hogy a felperes olyan új jogsértésekre hivatkozott, amelyekre korábban nem, és ez tiltott keresetkiterjesztésnek tekintendő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[15] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és 275. § (2) bekezdése értelmében, a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. Hangsúlyozza a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 335/A. § (1) bekezdésére figyelemmel olyan jogszabálysértés nem jelölhető meg, amelyre a fél a keresetében, vagy legkésőbb a per első tárgyalásán nem hivatkozott, ezért az nem volt a peres eljárás tárgya. A felperes először a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott az Ftt. 28. § (2a) bekezdése, valamint a Ket. 1. § (3) bekezdése megsértésére, ezért ezeket az újonnan megjelölt jogszabálysértéseket a Kúria a fenti rendelkezésekre figyelemmel érdemben nem bírálta el. Az alperesi beavatkozó kereshetőségi jog körében kifejtett kifogása elkésett, azt az elsőfokú eljárásban kellett volna előterjesztenie, illetve e körben felülvizsgálati kérelem előterjesztésének lett volna helye.
[16] Az érdemben felülvizsgálható jogszabálysértéseket vizsgálva a Kúria azt állapította meg, hogy a telekösszevonásnak a perindítás tényének feljegyzése nem volt akadálya, mert az Inytv.vhr. 29. § (1) bekezdése értelmében a perindítás tényének feljegyzését követően további jogok csak a per eredményétől függő hatállyal jegyezhetők be. Ez a jogszabályi rendelkezés a további, azaz az újabb jogoknak, nem pedig meglévő jogoknak a per eredményétől függő hatállyal történő bejegyzésére tartalmaz rendelkezést. A perbeli esetben az egyik ingatlant terhelő jelzálogjog korábban is fennállt, az nem új jog, nem újonnan került bejegyzésre, tehát tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy jogváltozás történt, mert új jogot, új jelzálogjogot jegyeztek be a telekösszevonás folytán létrejövő ingatlanra. A földhivatal meglevő jelzálogjog átjegyzéséről rendelkezett, nem új, további jog bejegyzését rendelte el, ezért az Inytv.vhr. 29. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés nem volt akadálya a telekösszevonásnak és a jelzálog átjegyzésének.
[17] A felperes a Ket. 1. § (2) bekezdésének megsértésére mint az elsőfokú bíróság által elkövetett jogsértésre hivatkozott. A Kúria rá kíván mutatni, hogy a Ket. 1. § (2) bekezdése a hatósági eljárásra vonatkozó szabályt tartalmaz, az nem a bíróságra irányadó alapelvi szabály. Ennek a rendelkezésnek az alperes általi helytálló alkalmazását vizsgálhatja a bíróság. Az elsőfokú bíróság a törvényességi felülvizsgálata során azt helytállóan állapította meg, hogy a Ket. 1. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésre nem kerültek, a hatóság a rá vonatkozó, alapelvi rendelkezésben foglaltakat betartotta, a jogszabály keretei között járt el.
[18] A perbeli esetben ténykérdés és annak bizonyításának kötelezettsége nem merült fel, az elsőfokú bíróságnak jogkérdésről kellett döntenie, ezért jogkérdést illetően a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés megsértése nem értelmezhető. A tényállás kellőképpen feltárt volt, azt a felek nem is vitatták, a bíróság a jogkérdésről jogszerű döntést hozott, a meghozott ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott és érdemben vizsgálható jogszabályokat nem sértette meg.
[19] Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.137/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás