KÜ BH 2018/188
KÜ BH 2018/188
2018.06.01.
Félrevezeti a közlekedési hatóságot az a vezetői engedély megszerzésére törekvő személy, aki eltitkolja azt a tényt, hogy egy másik uniós tagállam hatósága alkoholfüggőséggel kapcsolatos vizsgálatokon való részvétel vagy orvosi szakvélemény beszerzéséhez kötötte a vezetői engedélyének visszaadását [24/2005. GKM rendelet (GKM rendelet) 15. § (6) bek., 326/2011. Korm. rendelet (Korm.rendelet) 16. § (1) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az osztrák állampolgár felperes 2013. február 16-án jelentkezett „B” kategóriás járművezetői tanfolyamra. A jelentkezési lap „Nyilatkozat” részének 2. pontja szerint a közúti járművezetéstől a bíróság, illetve szabálysértési hatóság jogerősen nem tiltotta el. A 6. pontban a felperes azt a választ adta, hogy a vezetői engedélyét hatóság nem vonta vissza. A 8. pont körében a felperes előadta, hogy amennyiben bíróság vagy rendőrség a vezetésre jogosító okmánya visszaadását vagy a vezetési jogosultság gyakorlását jártasság igazolásához, új járművezetői vizsgához, egészségi alkalmasság igazolásához vagy pályaalkalmasság igazolásához kötötte, akkor ezen kötelezettségének eleget tett. A felperes a tanfolyam elvégzése után sikeres elméleti és gyakorlati vizsgát tett, melyekről vizsgaigazolás került kiállításra.
[2] A Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala az elsőfokú hatóság felé megküldte az osztrák közlekedési hatóság iratát, mely szerint a felperes hosszú ideje áll vezetéstől való eltiltás alatt Ausztriában, mert több alkalommal vezetett ittasan járművet.
[3] Az elsőfokú hatóság határozatával a felperes forgalmi vizsgáját érvénytelenítette, a kapcsolódó vizsgaigazolást visszavonta, egyben elrendelte ezen eredmények törlését valamennyi papíralapú és az elektronikus nyilvántartásból. Az indokolás szerint a felperes a jelentkezési laphoz csatolt nyilatkozatban hamis adatokat közölt és két vezetői engedéllyel rendelkezik. A határozattal szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést. Az alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2015. április 29-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolásban rögzítette, hogy a felperes a nyilatkozat 2., 6., 8. pontjára adott válaszában hamis adatot szolgáltatott, másrészt rendelkezett cseh vezetői engedéllyel, így nem felelt meg a jogszabályi előírásoknak, ebből következően az elsőfokú határozat jogszerű.
A kereseti kérelem
[4] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresettel támadta az alperes határozatát.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Az indokolásban felhívta a vezetői engedélyekről kiadott 2006/126/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 2. cikk (1) bekezdését, 7. cikk (5) bekezdésének a) és b) pontjait, 7. cikkének utolsó mondatát, a III. számú melléklet 14. pontját; a közúti járművezetők és a közúti közlekedési szakemberek képzésének és vizsgáztatásának részletes szabályairól szóló 24/2005. (IV. 21.) GKM rendelet (a továbbiakban: GKM rendelet) 15. § (6) bekezdését, valamint a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 326/2011. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 16. § (1) bekezdésének a) pontját.
[6] Hangsúlyozta, hogy a nyilatkozat 2. és 6. pontjában szereplő kérdések múlt időben kerültek megfogalmazásra, ezért a felperesnek meg kellett volna jelölnie a korábbi járművezetéstől eltiltását, az ezzel ellentétes nyilatkozata hamis adatközlésnek minősül. Az osztrák hatóság iratából egyértelműen kiderül, hogy a felperest Ausztriában eltiltották a vezetéstől, így bizonyított a 6. kérdésre adott válasz helytelensége. A felperes a 8. kérdésre is hamis adatot közölt, mert az osztrák hatóság a vezetői engedélye visszaadását orvosi szakvélemény beszerzésétől tette függővé, melynek általa sem vitatottan nem tett eleget. A magyar előzetes orvosi alkalmassági vizsgálat nem azonos az osztrák hatóság által előírt orvosi szakvizsgálattal.
[7] A bíróság mellőzte a felperes azon bizonyítási indítványát, mely az alperes iratok becsatolására történő kötelezettségére vonatkozott.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a keresetnek való helyt adás iránt. Érvelése szerint a bíróság rosszul alkalmazta a Irányelv, a Korm. rendelet és a GKM rendelet szabályait. Emellett nem megfelelően értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat és jogszerűtlenül mellőzte a felperes bizonyítási indítványát.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[10] Az Irányelv preambulumában [pl. (2), (8) vagy (11) preambulumbekezdésében] és egyes konkrét rendelkezéseiben, illetve a vonatkozó hazai jogszabályokban is kifejezésre juttatott jogalkotói szándék nyilvánvalóan a közúti közlekedésbiztonság előremozdítása, javítása. Ezzel ellentétes volna a vonatkozó jogszabályok és az azokon alapuló, a járművezetői engedély megszerzéséhez kapcsolódó feltételrendszer olyan szűkítő értelmezése, amely lehetővé tenné, hogy releváns adatok elhallgatása folytán ne kerüljenek a magyar hatóságok olyan helyzetbe, amelyben felelősen eldönthető, hogy egy adott személy veszélyezteti-e a közlekedés biztonságát, illetve a közbiztonságot.
[11] A Kúria hangsúlyozza, hogy a jelentkezési lap „Nyilatkozat” részének bármely (akár 2., akár 6. vagy 8.) pontjára vonatkozó valótlan adatszolgáltatás, illetve az egyidejűleg egynél több vezetői engedéllyel való rendelkezés ténye önmagában, egyedül is megalapozza a közlekedési hatósági vizsga érvénytelenítésére, a vizsgaigazolás visszavonására, illetve a vizsgaeredmények valamennyi papíralapú és elektronikus nyilvántartásból való törlésének elrendelésére vonatkozó döntésének jogszerűségét.
[12] A felperes a jelentkezési lap „Nyilatkozat” részének 2. pontjában feltett kérdésre, mely annak tisztázására irányult, hogy az érintett személyt eltiltották-e a közúti járművezetéstől, nemleges választ adott. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a jelentkezési lap „Nyilatkozat” részének kitöltése során a nyilatkozattevőnek a vele szemben bármely időpontban elrendelt korlátozásokat kellett megjelölnie. A „Nyilatkozat” múlt időben megfogalmazott kérdéseiben nincs ugyanis utalás arra, hogy ezen korlátozások közül csak azokat kell megjelölni, amelyek a nyilatkozat kitöltésének időpontjában is hatályosak. A vezetési jogosultság szempontjából jelentősége lehet a múltbéli, a jelentkezés idején már nem hatályos korlátozásoknak is. A felperes által sem vitatott tényállás szerint az illetékes osztrák hatóság 2010. május 27. és 2012. május 27. közötti időtartamban a felperest eltiltotta a járművezetéstől, ezért a 2. pontban feltett kérdésre igenlő választ kellett volna adnia. Az ezzel ellentétes nyilatkozatával hamisan közölt adatot, mellyel félrevezette a közlekedési hatóságot. A felperes által hivatkozott EUB ítélet a jelen ügy jogi megítélése szempontjából irreleváns.
[13] A jelentkezési laphoz mellékelt nyilatkozat 6. és 8. pontja kapcsán a Kfv. II. 38.106/2014/11. számú ítéletében (KGD 2016.98.) is megtestesülő bírói gyakorlat alapján a Kúria kifejti, meghatározó jelentőségű a jelen ügyben, hogy a külföldi uniós (osztrák) hatóság meghatározott időtartamra eltiltotta a járművezetéstől a felperest és a felperes vezetői engedélyre való jogosultságához meghatározott feltételeket (orvosi szakvizsgálaton történő megjelenés és rá nézve kedvező orvosi szakvélemény) szabott.
[14] Az elsőfokú bíróság ugyan valóban azonosként kezelte ítéletében a vezetői engedély visszavonását és a járművezetéstől való eltiltás intézményét, de e körülménynek a perben nincsen relevanciája.
[15] A Kúria Kfv. VI.37.628/2017/4. számú ítéletében is kifejtett joggyakorlata szerint a perbeli jogviszony jogi megítélése szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bír az Irányelv, mely (8) preambulumbekezdése szerint közúti közlekedésbiztonsági okokból meg kell határozni a vezetői engedély kiállításának minimumkövetelményeit. A (9) preambulumbekezdés rögzíti, hogy a járművezetéshez szükséges fizikai és szellemi alkalmassági minimumkövetelményeknek való megfelelést a személy- és áruszállításra használt járművek vezetőjének a vezetői engedély kiállításakor, valamint azt követően rendszeresen bizonyítaniuk kell.
[16] Az Irányelv 7. cikk (1) bekezdés a) pontja alapján vezetői engedély kizárólag azon kérelmezőknek állítható ki: a) akik jártassági és magatartási, valamint elméleti vizsgát tettek, valamint megfeleltek az egészségügyi követelményeknek a II. és III. melléklet rendelkezéseivel összhangban.
[17] Az Irányelv III. melléklete a járművezetéshez szükséges fizikai és szellemi alkalmasság minimum-követelményeit szabályozza, ezen belül a 14. pont az alkoholra vonatkozik. Rögzíti, hogy az alkoholfogyasztás súlyos veszélyt jelent a közúti közlekedés biztonságára. A probléma mértékének figyelembevételével az egészségügyi szakembereknek igen nagyfokú körültekintést kell tanúsítaniuk. A 14.1. pont szerint vezetői engedély nem adható ki, illetve nem újítható meg azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik alkoholfüggőségben szenvednek vagy nem képesek tartózkodni az egyidejű alkoholfogyasztástól és vezetéstől.
[18] Azon kérelmezők vagy járművezetők számára, akik korábban alkoholfüggőségben szenvedtek, vezetői engedély kizárólag akkor adható ki, illetve újítható meg, ha bizonyos ideig igazoltan absztinensek voltak, továbbá ha kérelmüket az erre felhatalmazott orvos szakvéleménye alátámasztja, és rendszeres orvosi felülvizsgálaton vesznek részt. A 14.2. pont szerint az illetékes egészségügyi hatóságnak kellő megfontolás tárgyává kell tennie azokat a járulékos kockázatokat és veszélyeket, amelyek erre a csoportra vonatkozó meghatározás által érintett járművek vezetésével járnak.
[19] A felülvizsgálati bíróság rámutat, hogy az Irányelv a tagállamokra, azok hatóságaira és állampolgáraira nézve is kötelező rendelkezéseket tartalmaz. Ennek folytán a magyar közlekedési hatóság alkoholfüggő személynek nem adhat ki vezetői engedélyt, valamint nem újíthatja azt meg. Így elméleti vizsgára csak az bocsátható, aki a vonatkozó egészségügyi feltételeknek megfelel; jelen ügyben ez azt jelenti, hogy csak akkor, ha nem alkoholfüggő.
[20] A felperes a jelentkezési lap „Nyilatkozat” részének 8. kérdésére azt válaszolta, hogy bíróság vagy rendőrség a vezetésre jogosító okmánya visszaadását vagy a vezetési jogosultság gyakorlását jártasság igazolásához, új járművezetői vizsgához, egészségi alkalmasság igazolásához vagy pályaalkalmasság igazolásához nem kötötte. A felperes által sem vitatott tényállás szerint azonban az osztrák hatóság a felperes vezetői engedélyének visszaadását vizsgálatokon történő részvétel, illetve orvosi szakvélemény beszerzésétől tette függővé. Ennek a kötelezettségének a felperes – általa sem vitatottan – nem tett eleget. Ennek megfelelően hamis adatközlésnek, a hatóság félrevezetésének minősül a 8. pontra adott igenlő felperesi válasz.
[21] A járművezetéshez alapvető fizikai és szellemi alkalmasságot a felperesnek igazolnia kell. Az általa becsatolt egészségügyi alkalmasságról szóló vélemény azonban nem terjedt ki az alkoholfüggősége fennállására vagy annak hiányára. Ha a magyar közlekedési hatóság tudomással bírt volna a felperes Ausztriában felmerülő, alkoholfüggőséggel kapcsolatos problémáiról, akkor ennek tudatában az Irányelv III. számú mellékletének fent hivatkozott rendelkezései szerint erre is kiterjedő egészségi alkalmassági vizsgálatot és a felperesre kedvező vélemény beszerzését kellett volna előírnia a felperes részére. Alapvető közlekedésbiztonsági és közbiztonsági érdek ugyanis, hogy ne kapjon vezetői engedélyt olyan személy, aki alkoholfüggőségben szenved vagy nem képes tartózkodni az egyidejű alkoholfogyasztástól és vezetéstől.
[22] A felperes félrevezette a közlekedési hatóságot, mert nem hozta olyan helyzetbe, hogy az megvizsgálhassa, hogy közlekedésbiztonsági szempontból alkalmas-e a vezetésre, különös tekintettel az egészségügyi alkalmasságra. A magyar hatóság nem tudott vizsgálatot végezni azzal kapcsolatban, hogy a felperes alkoholfogyasztással kapcsolatos, a közlekedés biztonságát veszélyeztető magatartásával felhagyott-e. Ha az osztrák hatóság által előírt, a felperesre nézve kedvező orvosi szakvélemény beszerzése csak Ausztriában lenne releváns, akkor az azt eredményezné, hogy az Irányelv közlekedésbiztonsági előírása könnyen megkerülhető volna azzal, ha az ügyfél egy másik tagállamban folyamodik vezetői engedélyhez.
[23] A Kúria Kfv. VI.37.628/2017/4. számú ítéletében foglaltakkal egyezően ellentétes volna a közlekedésbiztonság alapelvével, ha lehetséges volna, hogy mindenki, aki korábban rendelkezett vezetői engedéllyel, de arról lemondott, azt a hatóság visszavonta, vagy az más okból megszűnt, azonban annak újbóli megszerzése valamilyen orvosi vizsgálathoz kötött, mentesül annak teljesítése alól, ha egy másik uniós tagállamban vezetői engedélyt szerez.
[24] A felperes ahelyett, hogy az osztrák vezetői engedélye visszaszerzéséhez előírt feltételeket teljesítette volna, egy másik tagállamban, Magyarországon kívánt olyan vezetői engedélyt szerezni, amely alapján Ausztriában is újra rendelkezhetett volna vezetői jogosultsággal. Ez a körülmény arra utal, hogy a felperes a vonatkozó rendelkezések kijátszására törekedett.
[25] A felülvizsgálattal támadott ítélet nem sérti az Alaptörvény XV. cikkében megfogalmazott törvény előtti egyenlőség elvét és az EUMSZ 18. cikkében meghatározott állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalmát, mert egyrészt az irányadó nemzeti jogszabályok nemcsak a felperesre vonatkoznak, hanem valamennyi vezetői engedélyt Magyarországon kérelmező személyre; másrészt az Irányelv vonatkozó rendelkezései minden tagállamra, azok hatóságaira és állampolgáraira kötelezőek.
[26] Az Irányelv 7. cikk (5) bekezdés a) pontja kimondja, hogy senki sem rendelkezhet egynél több vezetői engedéllyel. Ugyanezen bekezdés b) pontja szerint a tagállam megtagadja a vezetői engedély kiállítását, ha megállapítja, hogy a kérelmező már rendelkezik vezetői engedéllyel.
[27] Tekintettel arra, hogy a felperes állítása szerint az osztrák vezetői engedélyre vonatkozó törvény [Führerscheingesetz – FSG) 27. § (1) bekezdés 1. pontja] alapján több mint 18 hónap vezetéstől való eltiltás letelte után a vezetői engedély megszűnik. Mivel a felperes 24 hónapon keresztül állt eltiltás hatálya alatt, az osztrák vezetői engedélye 18 hónap eltelte után a törvény erejénél fogva, ex lege megszűnt. E körülmény folytán az egynél több vezetői engedély meglétének problémája csak a cseh és magyar (és nem az osztrák és magyar) vezetői engedélyek vonatkozásában merülhetett fel.
[28] A felperes keresetlevelében nem vitatta azt, hogy 2008-tól cseh járművezetői engedéllyel is rendelkezik. Sem a magyar hatóságok, sem az elsőfokú bíróság előtti eljárásban nem kérte az illetékes cseh hatóság megkeresését. A Kúria egyebekben pedig megfelelően bizonyítottnak értékeli az osztrák közlekedési hatóság hivatalos tájékoztatása alapján azt a körülményt, hogy a felperes rendelkezik cseh jogosítvánnyal is.
[29] Az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte a felperes bizonyítási indítványát, mely arra irányult, hogy az alperes csatolja be az arra vonatkozó iratokat, melyek azt igazolják, hogy a felperes vezetői engedélyét visszavonták. Az aktában elfekvő közigazgatási iratok ugyanis alátámasztották a per tárgyát képező ügyben a közigazgatási hatóság által megállapított tényállást és az elsőfokú közlekedési hatóság, illetve az alperes döntését.
[30] Az elsőfokú bíróság a Pp. 336/A. § (2) bekezdését nem sértette meg. A Pp. 336/A. § alkalmazásához szükséges előfeltétel, hogy a felperes bizonyítsa azt, hogy az alperes a közigazgatási eljárásban megsértette a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) eljárási jogok gyakorlására, a bizonyításra, a bizonyítékok rögzítésére és kiértékelésére vonatkozó szabályait.
[31] A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, lévén az a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg.
(Kúria, Kfv.VI.37.966/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás