PK ÍH 2018/19.
PK ÍH 2018/19.
2018.03.01.
I. A PPP szerződési konstrukció – valamely létesítménynek a vállalkozó beruházásában történő felépítése, az infrastruktúra kiépítése, majd közcélra önkormányzati tartós, határozott időre szóló használatba adása, ennek fejében díjfizetési kötelezettség kikötése, végül a felépítmény tulajdonjogának az önkormányzat által jelképes összeg ellenében történő megszerzése – a társadalom általános értékítéletével önmagában nem ellentétes, abból mindkét fél realizálhat számára fontos üzleti előnyöket, ezért nyilvánvalóan jóerkölcsbe nem ütközik.
II. A nem polgári jogi, hanem más jogágak – a közigazgatási jog, pénzügyi jog – szabályainak a megsértése nem eredményezi minden esetben a szerződés érvénytelenségét. Általában nem vezet a szerződés érvénytelenségére, ha valamelyik szerződő fél a számára jogszabályban egyoldalúan előírt kötelezettségét mulasztja el és a másik, jóhiszemű féllel így köt szerződést; a szerződés tartalmát a jogszabályban előírt egyoldalú kötelezettség elmulasztása ugyanis nem érinti. [Ptk. 200. § (2) bekezdés]
1. A felperesi kft. egyedüli tagja Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzata. Korábban a felperes ügyvezetője volt N. L., majd E. P., jelenleg N. I. tölti be a tisztséget.
2. A felperes 2011. évben pályázatot írt ki az általa üzemeltetett M. téri piac elektronikus járműbeléptetési és díjbeszedő rendszerének átalakítására. Az ajánlatkérésre három pályázat érkezett, köztük az alperesé. Az alperes 2011. június 29. napján kelt árajánlata szerint a pályázatban lefektetett műszaki tartalom megvalósításának költsége nettó 9 352 500 forint.
A pályázatok elbírálása során az alperes ajánlatát fogadta el a bíráló bizottság arra hivatkozással, hogy az alperes ajánlata a legkedvezőbb, mert egy összegben a felperesnek nem kell biztosítania a bekerülési költséget, hanem azt részletekben fizetheti meg, illetve az alperes ajánlatával biztosított a beléptető rendszer folyamatos üzemeltetése, karbantartása is.
A felperes, mint megrendelő és az alperes, mint vállalkozó között 2011. július 21. napján vállalkozási és üzemeltetési szerződés jött létre a felperes M. téri telephelyének beléptető és fizető parkolási automatika rendszere kialakítására, valamint a kiépített rendszer 2011. október 01. napjától 3 éven keresztül, azaz 2014. szeptember 30. napjáig történő üzemeltetésére.
A szerződés 1.4. pontja rögzíti, hogy a megrendelő az előre meghatározott igényeit a vállalkozónak megküldte, amely alapján új beléptető és fizető parkolási rendszer készül. A vállalkozó a részletes ajánlatát, műszaki leírását a megrendelő részére megküldte, aki az abban foglaltakat elfogadta, ez a szerződés 1. számú melléklete.
A szerződés 1.5. pontjának első fordulata alapján a szerződő felek megállapodtak, hogy a vállalkozó a beléptető és fizető parkolási rendszert saját költségén építi ki.
Az alperes a beléptető és fizető parkolási automatika rendszerek kialakítását 2011. szeptember 30. napjáig vállalta (szerződés 1.7. pont).
Az alperes a szerződés 2.2. pontjában vállalta, hogy az üzemeltetés időszaka alatt gondoskodik a rendszer rendeltetésszerű, hibátlan működéséről saját költségén.
A szerződés 2.5. pontjában a felek megállapodtak, hogy az alperest a beléptető és fizető parkolási automatika rendszer üzemeltetésért havi 1 350 000 + áfa, azaz bruttó 1 687 500 forint szolgáltatási díj illeti meg, ami a 3 éves időtartam alatt nem módosul.
A szerződés 2.6. pontjában a felek rögzítették, hogy a 2.1. pontban meghatározott 3 éves időtartam alatt a megrendelő által megfizetett szolgáltatási díj fedezetet nyújt mindazon tervezési, kiépítési és üzemeltetési munkálatokra, melyet a megrendelő igényként megfogalmazott a csatolt műszaki leírás szerint.
A szerződés 2.8. pontja alapján a szerződő felek megállapodtak abban, hogy ha a megrendelő maradéktalanul eleget tett a jelen szerződésben vállalt kötelezettségeinek, úgy a határozott idő leteltét, azaz 2014. szeptember 30. napját követően a megrendelő a komplett kiépített rendszert jogosult megvásárolni 250 000 forint + áfa összegért.
3. A szerződő felek 2012. január 10. napján a szerződést külön bontották vállalkozási, valamint üzemeltetési és karbantartási szerződésre.
A vállalkozási szerződés 1.1. pontjának második bekezdésében rögzítették, hogy a fizető parkoló automatika kialakítására alperes részéről már egy külön okiratban foglalt szerződés alapján sor került, mely utóbb harmadik személy jóváhagyásának hiányában nem lépett érvénybe, e helyett felek jelen megállapodást hozzák létre.
Az 1.3. pont utolsó fordulata rögzíti, hogy a vállalkozó a rendszer kialakítását a felperes által elfogadott részletes ajánlat és műszaki leírás alapján – mely a szerződés 1. számú melléklete – végezte el.
A vállalkozói díjat a rendszer hiba- és hiánymentes kialakítása esetére, halasztott fizetéssel 2014. szeptember 30. napjáig tartó részletekben történő teljesítés mellett havi 990 000 forint + áfa, azaz havi bruttó 1 257 300 forintban határozták meg.
A szerződés 3.2. pontja alapján a felek rögzítették, a 2.1. pontban meghatározott időtartam alatt a megrendelő által fentiek szerint megfizetett vállalkozói díj fedezetet nyújt mindazon tervezési, kiépítési munkálatokra, melyet a megrendelő igényként megfogalmazott a csatolt műszaki leírás szerint. A megrendelő az 1.1. pont szerinti tartalmú műszaki feladatok ellenértékét halasztott fizetéssel a 3.1. pont szerint részletekben fizeti ki a vállalkozó részére 2014. szeptember 30. napjáig.
Az üzemeltetési és karbantartási szerződés 1.2. pontjában rögzítették, hogy az alperes a meglévő rendszereket felülvizsgálta és megállapította, hogy azok rendeltetés szerinti használat melletti üzemeltetésre alkalmasak. A meglévő és üzemelő rendszert a felperes a rendelkezésre álló dokumentációval együtt az alperes rendelkezésére bocsátja (1.3. pont).
Az alperes a rendszer üzemeltetését a megrendelő előre meghatározott igényei szerint 2012. január 01. napjától 2014. szeptember 30. napjáig vállalta havi 360 000 forint + áfa, azaz bruttó 457 200 forint szolgáltatási díjért.
A szerződő felek 2012. január 30. napjára dátumozott szerződésükben abban állapodtak meg, hogy a 2012. január 10. napján vállalkozási szerződés elnevezéssel megkötött szerződés eredeti tartalmának és elnevezésének meghatározásakor, illetve megszerkesztésekor a tényleges ügyleti akaratukhoz képest, a jogügylet gazdasági jellegét illetően tévedésben voltak. A felek jogviszonyukat kölcsönösen tisztázták és a jövőre nézve azt pontosították akként, hogy a 2012. december 31. napjáig szóló kapcsolatukat próbaidőnek tekintik, és bérleti jogviszonyként kezelik. Ekként a 2012. évben havi rendszerességgel megfizetendő díjakat 2012. december 31. napjáig bérleti díjként számolják el, jogviszonyukra a határozott idejű bérleti szerződésre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket tekintik irányadónak. A felek megállapodtak abban, hogy 2012. december 31. napjáig jogviszonyukat a 2012. január 10. napján kelt vállalkozási szerződés, illetve jelen megállapodás együttesen szabályozza.
A megállapodás 1. pontjának utolsó fordulatában rögzítették, hogy a szerződés tárgya szerinti művet a bérbeadó, azaz az alperes szerződésszerűen saját költségén megvalósította, azt rendeltetésszerű használatra átadta.
A megállapodás 5. pontjában a bérbeadó elővásárlási jogot biztosított a bérbevevő részére a szerződés tárgyát képező teljes beléptető, fizető parkolási automata és az M pavilon kiépített riasztórendszere vonatkozásában.
4. A felperes mint átvevő és az alperes mint átadó között 2013. január 10. napjára datáltan a beléptető, fizető parkolási automata és az M pavilon riasztórendszerének, mint komplett berendezésnek a használatba adásáról jött létre szerződés, melyben a felek rögzítették, hogy a 2012. január 10. napján kelt vállalkozási szerződés alapján az alperes szerződésszerűen saját költségén megvalósította és rendeltetésszerű használatra a felperesnek átadta a beléptető, fizető parkolási automata és az M pavilon riasztórendszerét. E szerződés azt rögzítette, hogy a felperes 2012-ben az alperestől a rendszert bérleti jogviszony keretében bérelte és tesztüzemben üzemeltette. A felperes kijelentette, hogy a rendszer az igényeit kielégíti, működése üzembiztos és továbbra is használni kívánja azt.
A szerződés 1. pontjában az alperes a parkolási rendszer, illetve a riasztórendszer részletre történő eladására, a felperes pedig annak részletre történő vételére vállalt kötelezettséget a szerződés aláírásától 2016. augusztus 31. napjáig számított határozott időtartamra.
Az alperes vállalta, hogy a berendezést teljeskörűen a felperes birtokába adja, ezzel egyidejűleg a berendezés rendeltetésszerű használatához szükséges műszaki dokumentációkat, egyéb okmányokat, írásban rögzített ismereteket, kezelési utasításokat ugyancsak a felperes rendelkezésére bocsátja a szoftverhez fűződő jogok kivételével (2. pont). A felperes a berendezést a szerződés időtartama alatt kizárólagos jelleggel jogosult használni (6. pont). A szerződés 7. pontja rögzíti, a felperes a berendezést saját költségére és kockázatára üzemelteti, a rendeltetésszerű használattal okszerűen együtt járó karbantartási, javítási munkák, felülvizsgálatok elvégzése, illetve elvégeztetése, a szükséges hatósági engedélyek beszerzése, az ehhez szükséges eljárások bonyolítása, a szakmailag megfelelő kezelőszemélyzet alkalmazása és biztosítása a felperes feladatát képezi, így ennek költségeit ugyancsak a felperes köteles viselni. Felek rögzítették továbbá, hogy közöttük a berendezés üzemeltetésére és karbantartására vonatkozóan külön okiratba foglalt szerződés van hatályban.
Az alperes a berendezés tulajdonjogát a szerződésben meghatározott időtartam és feltétel bekövetkezéséig fenntartotta. A szerződés 11. pontja lehetőséget biztosított a felperesnek, hogy a futamidő végén eldöntse, 100 000 forint + áfa maradványértékért megvásárolja-e a berendezést, vagy megnevezi azt a személyt, aki a maradványérték megfizetésével a tulajdonjogot megszerzi, ha pedig tulajdonjogot szerezni nem kíván és harmadik személyt sem jelöl ki, a futamidő végén az eszközt visszaszolgáltatja az alperesnek.
A szerződés 12. pontjában rögzítettek szerint a futamidő 44 hónap. A teljes futamidőre számított díj összege 24 680 000 forint, melynek ütemezését a szerződés 2. számú melléklete tartalmazza.
A szerződő felek a közöttük 2012. január 10. napján létrejött üzemeltetési és karbantartási szerződést a beléptető, fizető parkoló automata és riasztórendszer üzemeltetésére és folyamatos karbantartási feladatainak ellátására 2014. január 01. napjától kezdődő hatállyal közös megegyezéssel módosították, megállapodtak abban, hogy az alperes üzemelteti és karbantartja 2014. január 01-től 2016. augusztus 31. napjáig e két rendszert, míg a szerződés egyéb rendelkezései változatlan tartalommal maradnak hatályban.
5. A felperes 2011-ben árajánlatokat kért a piac területén tűzjelző rendszer kiépítésére. A bíráló bizottság az alperes ajánlatát tartotta a legkedvezőbbnek, mert a felperesnek egy összegben nem kellett biztosítania a bekerülési értéket, hanem azt részletekben fizethette meg.
A felperes, mint megrendelő és az alperes, mint vállalkozó között 2011. augusztus 29. napján vállalkozási és üzemeltetési szerződés jött létre a felperes M. téri telephelyén a beépített tűzjelző rendszer tervezésére, engedélyeztetésére, kivitelezésére, üzemeltetésére. A felek rögzítették, hogy az alperes a rendszer tervezését, kivitelezését saját költségén végzi. A tervezett rendszerek bekerülési díja bruttó 12 975 000 forint. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kivitelezési munkálatokat 2011. szeptember 01. napja és 2012. március 30. napja között elvégzi. A felek megállapodtak abban, hogy a bruttó bekerülési díj elszámolására a 2.5. pontban rögzített szolgáltatási díj keretén belül kerül sor.
A szerződés 2.1. pontja alapján a tűzjelző rendszert az alperes 2011. szeptember 01. napjától 5 éven keresztül, 2016. augusztus 31. napjáig üzemelteti. Ezen időtartam alatt köteles gondoskodni a beépített tűzjelző rendszer rendeltetésszerű, hibátlan működéséről saját költségén. A szerződés 2.4. pontja szerint a szolgáltatási díj nem tartalmazza a rendszer havi karbantartási díját. A 2. pontban a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy megfizet az alperesnek a tűzjelző rendszer üzemeltetéséért havi 660 000 forint + áfa, azaz bruttó 825 000 forint szolgáltatási díjat.
A felek megállapodtak, ha a megrendelő maradéktalanul eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, úgy a határozott idő leteltét, azaz 2016. augusztus 31. napját követően a megrendelő a komplett kiépített rendszert jogosult megvásárolni 300 000 forint + áfa összegért (2.7. pont).
6. A felperes, mint megrendelő és az alperes, mint vállalkozó között 2011. augusztus 29. napján vállalkozási szerződés jött létre a felperes M. téri telephelyének (nagycsarnok kivételével) beépített tűzjelző rendszer havi karbantartására, valamint a telephely tűzvédelmi feladatainak ellátására 2011. szeptember 01. napjától kezdődően határozatlan időtartamra havi 290 000 forint + áfa, azaz bruttó 362 500 forint átalánydíjért.
A szerződő felek 2012. január 01. napjától a vállalkozási és üzemeltetési szerződést akként módosították, hogy a beépített tűzjelző rendszer üzemeltetéséért 580 000 forint + áfa szolgáltatási díjat kötöttek ki, egyebekben a szerződés rendelkezései nem módosultak.
A felperes, mint bérlő, míg az alperes, mint bérbeadó között 2012. január 30. napján megállapodás jött létre, amelyben rögzítették, hogy a 2012. január 03. napján megkötött, a Sz. M. téri piac területén létesített tűzjelző rendszer kialakítására vonatkozó vállalkozási szerződés elnevezésének meghatározásakor, illetve megszerkesztésekor a felek ügyleti akaratukat és a jogügylet gazdasági jellegét illetően tévedésben voltak, valós és tényleges ügyleti érdekeiket idő közben kölcsönösen tisztázták akként, hogy a 2012. december 31. napjáig tartó határozott időtartamra szerződéses kapcsolatukat próbaidőnek tekintve azt bérleti jogviszonyként kezelik. A bérlő által 2012. évben havi rendszerességgel fizetendő díjakat egymás között 2012. december 31. napjáig bérleti díjként számolják el. Megállapodtak továbbá abban, hogy 2012. december 31. napjáig jogviszonyukat a 2012. január 10. napján kelt vállalkozási szerződés, illetve jelen megállapodás együttesen szabályozza. E megállapodás nem érinti a felek között 2012. január 03. napján létrejött üzemeltetési és karbantartási szerződést.
7. Az alperes, mint átadó és a felperes, mint átvevő 2013. január 10. napjára datált szerződést kötött a komplett tűzjelző berendezés használatba adásáról, melyben rögzítették, hogy az alperes a 2011. augusztus 29. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés alapján szerződésszerűen saját költségén megvalósította és rendeltetésszerű használatra a felperesnek átadta a komplett tűzjelző rendszert. A felperes 2011., 2012. évben a fenti rendszert bérleti jogviszony keretében az alperestől bérelte és tesztüzemszerűen üzemeltette, megállapították, hogy a rendszer a felperes igényeit kielégíti, működése üzembiztos.
A szerződő felek megállapodtak abban, hogy a tűzjelző rendszert, az annak szerves részét képező központi grafikus egységgel együtt az alperes a felperes részére részletekben értékesíti. A szerződés 6. pontja alapján a berendezést a szerződés időtartama alatt kizárólagos jelleggel a felperes jogosult használni. A szerződés 7. pontja alapján a felperes a berendezést saját költségére és kockázatára üzemelteti, a rendeltetésszerű használattal okszerűen együtt járó karbantartási, javítási munkák, felülvizsgálatok elvégzése, illetve elvégeztetése, a hatósági engedélyek beszerzése, az ehhez szükséges eljárások bonyolítása, a szakmailag megfelelő kezelőszemélyzet alkalmazása és biztosítása a felperes feladatát képezi, ennek költségeit ugyancsak a felperes köteles viselni. A felek rögzítették, hogy közöttük a berendezés karbantartására vonatkozóan külön okiratba foglalt szerződés van hatályban.
A szerződés 10. pontjában a berendezés tulajdonjogát a szerződésben meghatározott időtartam és feltétel bekövetkezéséig az alperes fenntartotta. A felek megállapodtak abban, hogy a szerződésben kikötött futamidő lejártával a szerződéses feltételek maradéktalan teljesítése esetén a felperes eldöntheti, hogy a szerződés tárgyát képező berendezésen tulajdonjogot szerez és vállalja 300 000 forint + áfa összegű maradványérték megfizetését, vagy megnevezi azt a személyt, aki a maradványérték megfizetésével megszerzi a tulajdonjogot, vagy amennyiben tulajdonjogot szerezni nem kíván, és harmadik személyt sem jelöl ki egyidejűleg, a futamidő végén az eszközt visszaszolgáltatja a lízingbeadónak.
A szerződés 12. pontjában a szerződő felek a futamidőt 44 hónapban határozták meg, a teljes futamidőre számított díjat pedig 25 520 000 forint + áfában. A díj fizetésének ütemezését a szerződés 2. számú melléklete tartalmazza.
8. A felperes 2011-ben több ajánlatot kért be a piac videó-megfigyelő rendszerének felújítása és üzemeltetése tárgyában. A bíráló bizottság az alperes ajánlatát találta a legmegfelelőbbnek, mert a felperesnek egy összegben nem kellett biztosítania a bekerülési költséget, hanem azt részletekben fizethette meg.
A felperes, mint megrendelő és az alperes, mint vállalkozó között 2011. augusztus 29. napján vállalkozási és üzemeltetési szerződés jött létre a felperes M. téri telephelyén a videotechnikai térfigyelő rendszer bővítése, üzemeltetése tárgyában. Az alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a kivitelezési munkálatokat legkésőbb 2011. október 30. napjáig elvégzi. A szerződés 2.1. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy az alperes az általa kibővített videotechnikai térfigyelő rendszert 2011. szeptember 01-től 5 éven keresztül 2016. augusztus 31. napjáig jogosult üzemeltetni. Ezen időszak alatt köteles gondoskodni a rendszer rendeltetésszerű hibátlan működéséről saját költségén. A szerződés 2.5. pontjában a felek 650 000 forint + áfa, azaz bruttó 812 500 forint szolgáltatási díjban állapodtak meg. A szerződés 2.6. pontja szerint a szolgáltatás díjfedezetet nyújt mindazon üzemeltetési munkálatokra a szerződés 5 éves időtartama alatt, amelyet a megrendelő igényként megfogalmazott. A szerződés 2.8. pontjában a felek megállapodtak abban, ha a megrendelő maradéktalanul eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségeinek, úgy a határozott idő leteltét, azaz 2016. augusztus 31. napját követően a komplett kiépített rendszert jogosult megvásárolni 100 000 forint + áfa összegért.
A szerződő felek 2012. január 01-i hatállyal 2012. január 03. napján a vállalkozási és üzemeltetési szerződést, a videotechnikai térfigyelő rendszer bővítése és üzemeltetése tárgyában módosították akként, hogy a szolgáltatási díj összege 550 000 + áfa. A szerződés egyéb rendelkezései nem módosultak.
9. A felperes könyvvizsgálója, V. K. 2013. november 18. napján véleményezte a beléptető, fizető parkolási automata és az M pavilon riasztórendszerének kialakítására vonatkozó 2012. január 10. napján kelt vállalkozási szerződést és annak könyvelését, valamint a 2011. augusztus 29. napján kelt, a beépített tűzjelző rendszer tervezésére, kivitelezésére és üzemeltetésére vonatkozó vállalkozási, üzemeltetési szerződést, valamint a 2011. augusztus 29. napján kelt M. téri videotechnikai térfigyelő rendszer bővítésére, üzemeltetésére vonatkozó vállalkozási és üzemeltetési szerződést és annak könyvelését. Ennek kapcsán módosítási javaslatokat fogalmazott meg 2013. november 21. napján. Javasolta, hogy az adásvételi szerződést módosítsák, hiszen a felek eredeti szándéka is nyílt végű pénzügyi lízingkonstrukció megkötésére irányult. Javasolta továbbá, hogy a felek visszamenőleg, 2013. január 01-től módosítsák a szerződéseket.
Az alperes 2014. december 10. napján kelt levelével 5 db 2014. november 24. napján kelt és 2014. december 02. napján esedékessé vált számla megfizetésére szólította fel a felperest. A felperesi kft. ügyvezetését 2014 decemberétől átvevő N. I. intézkedése folytán a felperes 5 db, 2014. december 2. napján esedékessé vált alperesi számla kifizetését visszautasította.
A felperes a 2014. december 12. napján kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy a számlákat visszaküldi, azok jogalapját, összegszerűségét nem fogadja el. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szerződések és azok módosításai érvénytelenek, mert pénzügyi lízingszerződésnek minősülnek, azonban az alperes ilyen tevékenység folytatására PSZÁF engedéllyel nem rendelkezik, illetve a szerződések színleltek, mert a hatályos adójogszabályok kijátszására irányulnak. A felperes 2015. március 03. napján kelt levelében szólította fel az alperest 42 081 564 forint megfizetésére a szerződések érvénytelensége miatti eredeti állapot helyreállítása címén a parkoló és riasztórendszer vonatkozásában, majd 2015. március 05. napi levéllel a tűzjelző rendszer üzemeltetése és karbantartása, valamint kiépítése tekintetében 30 724 479 forint megfizetésére szólította fel az alperest.
Az alperes a szerződéseket továbbra is érvényesnek és hatályosnak tekintette, a felperes elszámolását nem fogadta el, ragaszkodott a korábbi, illetve a 2015. januári, februári és márciusi számlák teljesítéséhez.
A felperes a 2015. április 23-i levelében a térfigyelő rendszer kiépítése és üzemeltetése körében a szerződések érvénytelenségére figyelemmel 15 283 000 forint megfizetésére szólította fel az alperest. A peres felek között ezt követően hosszas levelezés alakult ki, azonban megegyezniük nem sikerült.
10. A felperes 2016. március 17. napján vállalkozási szerződést kötött a R. Zrt.-vel a beléptető és parkoló rendszer korszerűsítése és karbantartása tárgyában, 2015. március 01. napján a K. Kft.-vel a tűzjelző és riasztórendszer karbantartására, és 2015. június 01. napján a videotechnikai térfigyelő rendszer karbantartására a D. Kft.-vel.
A R. Zrt. 2016. május 08. napjával megkezdte a korábban használt eszközök leszerelését.
A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatósága Gazdasági Védelmi Osztálya előtt nyomozás van folyamatba a Btk. 376. § (1) bekezdésébe ütköző, és az (5) bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt. A nyomozás során az alperes ügyvezető igazgatóját, Sz. G. tanúként hallgatták meg.
A H.-i Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztálya előtt nyomozás van folyamatban a Btk. 371. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő, jelentős kárt okozó rongálás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen.
A NAV Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatósága Csongrád Megyei Vizsgálati Osztály I. előtt nyomozás van folyamatban a Btk. 385. § (1) bekezdésébe ütköző, és a szerint minősülő szerzői, vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése vétsége gyanúja miatt, ismeretlen tettes ellen.
A felperes keresetében kérte, a bíróság állapítsa meg az alábbi szerződések érvénytelenségét a következők szerint.
A beléptető rendszer vonatkozásában a 2011. július 21. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés érvénytelenségét, mert az a SZMJV 25/2003. (VI. 27.) közgyűlési rendelet 16. § (1), (3) bekezdései, a 21. § (3) bekezdése 3. pontja, a Hpt. 3. § (1), (3) bekezdésébe ütközik, és a Ptk. 207. § (6) bekezdése, a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján érvénytelen.
A 2012. január 10. napján kötött vállalkozási szerződés, valamint ugyanezen a napon létrejött üzemeltetési és karbantartási szerződés érvénytelenségét az SZMJV 25/2003. (VI. 27.) közgyűlési rendelet 16. § (1), (3) bekezdései, a 21. § (3) bekezdése 3. pontjába ütközés, valamint Ptk. 207. § (6) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2012. január 30. napján megkötött megállapodás érvénytelenségét a fent hivatkozott közgyűlési rendelet 16. § (1), (3) bekezdése, a 21. § (3) bekezdése 3. pontja, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2013. január 10. napján kötött, a beléptető, fizető parkolási automata és M pavilon riasztórendszerének, mint a komplett berendezés használatba adásáról megjelölésű szerződés érvénytelenségét a Hpt. 3. § (1), (3) bekezdései, a Ptk. 207. § (6) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2014. január 07. napján kötött üzemeltetési és karbantartási szerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A tűzjelző rendszer vonatkozásában a 2011. augusztus 29. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés érvénytelenségét a közgyűlési rendelet 16. § (1), (3) bekezdései, a 21. § (3) bekezdése 3. pontjába, a Hpt. 3. § (1), (3) bekezdéseibe ütközés miatt, a Ptk. 207. § (6) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2012. január 03. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés módosítását és a 2012. január 30. napján kötött megállapodás érvénytelenségét a közgyűlési rendelet fent hivatkozott rendelkezései, valamint a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2013. január 10. napján kötött szerződés komplett tűzjelző berendezés használatba adásáról megnevezésű szerződés érvénytelenségét a Hpt. 3. § (1) és (3) bekezdéseibe ütközés, és a Ptk. 207. § (6) bekezdése, és a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2011. augusztus 29. napján kötött vállalkozási szerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A térfigyelő és videorendszer vonatkozásában a 2011. augusztus 29. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés érvénytelenségét a Hpt. 3. § (1) és (3) bekezdéseibe ütközés, és a Ptk. 207. § (6) bekezdése, a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
A 2012. január 03. napján kötött vállalkozási és üzemeltetési szerződés módosítását magában foglaló szerződés érvénytelenségét a Ptk. 200. § (2) bekezdése alapján.
Az érvénytelen szerződések jogkövetkezményeként a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján kérte a szerződéseket az ítélet hozatalig terjedő időre hatályossá nyilvánítani és az elszámolás eredményeként annak megállapítását is kérte, hogy a parkolási és riasztórendszer, a tűzjelző rendszer, a videó-térfigyelő rendszer a felperes tulajdonába kerültek, valamint, hogy kötelezze a bíróság az alperest a parkolási és riasztórendszer kivitelezése és üzemeltetése körében 42 081 564 forint tőke és ennek 2015. március 03. napjától számított késedelmi kamatai, a tűzjelző rendszer kivitelezése és üzemeltetése körében 30 724 479 forint tőke és ennek 2015. március 05. napjától számított késedelmi kamatai, a videó-térfigyelő rendszer kivitelezése és üzemeltetése körében 15 283 290 forint tőke és ennek 2015. április 23. napjától számított késedelmi kamatai visszafizetésére, eredeti állapot helyreállítása címén.
A felperes keresetét azzal indokolta, hogy a támadott szerződések jogszabályba ütköznek, mert Sz. Megyei Jogú Város Önkormányzatának vagyonrendelete jogszabálynak minősül, az ügyletek értékhatára az 50 000 000 forintos értékhatárt meghaladta, így a szerződések megkötéséről a közgyűlésnek kellett volna döntenie. A szerződéseket aláíró személy nem rendelkezett a Ptk. 112. § (1) bekezdése szerint tulajdonosi rendelkezési joggal. A szerződések pénzügyi lízingszerződésnek minősülnek, e tevékenység csak engedéllyel végezhető. Az alperes ilyen engedély hiányában jogosulatlan pénzügyi tevékenységet végzett. A szerződések jóerkölcsbe ütköznek, mert a szerződésekben vállalt, ellenszolgáltatásként kifizetendő összegek nagysága sokszorosa az árajánlatban szereplő vállalási díjaknak. A megkötött szerződések színlelt szerződések, a gazdasági tartalom nélküli díjkikötések miatt, azok valójában más szerződést lepleznek.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az alperesi álláspont szerint a szerződések és azok módosításai érvényesek. A megkötött szerződések nem minősülnek pénzügyi lízingszerződésnek. Az érintett rendszereket az alperes kiépítette, a vállalt üzemeltetési és karbantartási feladatait elvégezte. A szerződések nem ütköznek az önkormányzat vagyonrendeletébe, nem ütköznek jóerkölcsbe és nem színlelt szerződések. A parkolórendszer folyamatos üzemeltetésére kötött szerződés jelentős mérnöki, tervezési és kivitelezési tevékenységet rótt az alperesre. A tervezés során alapvető szempont volt a stabil, biztonságos működés, ezért a korábbi ajánlatban nem szereplő jelentős értékű elemek kerültek beépítésre, mint pl. optikai gerinchálózat, IP alapú adatátvitel, mechanikai akadályok, alépítményi munkák stb. A parkolórendszer üzemeltetése, folyamatos karbantartása, rendszeresen végzendő élőmunkát igényelt a forgó, kopó alkatrészek cseréje, a szükséges eszközök, felhasználói jogosultságok átadása, valamint az üzemeltetéshez szükséges segédanyagok, pl. nyomtatható speciális hőpapír biztosítása, ugyancsak költségeket jelentett alperes számára.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete jogi indokolásában a per tárgyát képező szerződések lényeges tartalmi elemei, a szolgáltatások, ellenszolgáltatások és az egyéb szerződési kikötések alapján a szerződéseket típus szerint minősítette. Eszerint a 2011. július 21., illetve augusztus 29. napján megkötött három szerződésre nézve megállapította, hogy azok a vállalkozási szerződés, a részletvétel, valamint a nyílt végű pénzügyi lízing elemeit egyaránt tartalmazzák. A 2012. évi szerződésmódosítások a fizető parkolási automatika rendszer, valamint a tűzjelző rendszer tekintetében a jogviszonyt bérleti szerződéssé alakították, majd pedig a 2013. január 10-i megállapodások folytán mindkét szerződés a nyílt végű pénzügyi lízingszerződés és a részletvétel elemeit egyaránt tartalmazó atipikus vegyes jogviszonnyá vált. A tűzjelző rendszer karbantartására, a telephely tűzvédelmi feladatainak ellátására vonatkozó szerződést a bíróság vállalkozási szerződésnek minősítette.
Az érvénytelenségi hivatkozásokat sorra véve elsődlegesen az engedély nélküli lízingtevékenység Hpt. 3. § (3) bekezdésébe ütközését vizsgálta, és azért nem találta azt megállapíthatónak, mert csak üzletszerű tevékenység esetére írja elő az említett jogszabály a pénzügy felügyeleti engedélyt. A bíróság álláspontja szerint az alperes a perbeli esetben nem üzletszerű lízingtevékenységet végzett, így engedélyre nem volt szüksége.
Az önkormányzati vagyonrendeletbe ütközésre alapított érvénytelenség megállapítását azért nem találta lehetségesnek, mert a jogviszonyok nem a felperesi kft. üzletrészére vonatkoztak, tekintve hogy csak az képezi az egyszemélyi tulajdonos önkormányzat vagyonát. A perbeli szerződések nem érintették a felperesi kft. üzletrészét és nem jelentették a felperes vagyonának megterhelését, illetőleg bérbeadását sem. A közgyűlési rendelet 21. § (3) bekezdésére alapított érvénytelenségi hivatkozásra vonatkozóan megállapította, hogy az érintett szerződések egyike sem tartalmaz 50 000 000 forint feletti felperesi fizetési kötelezettséget, ezért a szerződések nem tartoznak az önkormányzati vagyonrendelet hatálya alá. E szerződések tekintetében az értékhatár miatt tehát nem volt szükség a közgyűlés döntésére, a szerződések ennek hiányában is érvényesek.
A bíróság a szerződéseket nem találta jóerkölcsbe ütközőnek sem. A felek nem olyan szolgáltatásért kötöttek ki ellenszolgáltatást, melyet erkölcstelennek lehetne tekinteni az ellentételezés szempontjából. E körben megjegyezte még a bíróság, hogy az alperes az árajánlatában eredetileg szereplő műszaki tartalomhoz képest magasabb műszaki szinten vállalta a vizsgált rendszerek kiépítését, kivitelezését és ezen túlmenően üzemeltetési feladatokat is vállalt. A felperesi oldalon pedig az volt a lényeges szempont, hogy a díjak részletekben történő teljesítését lehetővé tette az alperes. A bíróság álláspontja szerint a perben nem merült fel olyan tényállási körülmény, ami arra engedne következtetni, hogy a szerződések megkötésekor a felek közös célja az lett volna, hogy a felperest megkárosítsák, illetőleg hogy az alperes indokolatlan, ellentételezés nélküli többlethaszonra tegyen szert.
A bíróság a színleltség címén előterjesztett érvénytelenségi hivatkozást sem találta megalapozottnak. Az egymást követő szerződések rendelkezéseiből a felek közötti jogviszony tartalma megállapítható. A módosítások során nyomon követhető, hogy mindkét félnek mi volt a szerződési akarata, célja, így egyetlen szerződés sem tekinthető színleltnek.
A bíróság a tulajdonjog megállapítása iránti keresetet azért utasította el, mert a szerződések futamidejének lejártát megelőzően a felperes beszüntette a díjfizetést, így elvesztette a jogot a maradványértéken történő tulajdonszerzésre.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a szerződések érvénytelenségének megállapítását, valamint a keresetben kért jogkövetkezmények levonását.
A felperes megítélése szerint az egész folyamatot, a szerződések és azok módosításainak összefüggéseit együttesen kellett volna vizsgálnia a bíróságnak. Az árajánlat kéréstől a legutolsó szerződés megkötéséig egy olyan szerződéses rendszert hoztak létre a felek, mely alapján végső soron a vállalkozó ajánlatában vállalt teljesítéstől eltérően, az ott megjelölt vállalkozói díj többszöröséhez jutott, anélkül hogy bizonyította volna, milyen műszaki tartalmú más eredményt hozott létre az eredetileg vállalthoz képest. Ezzel indokolatlan gazdasági előnyhöz jutott az alperesi vállalkozó.
A pénzügyi lízingszerződés elemeit hordozó tevékenységet a fellebbezési álláspont szerint alperes üzletszerűen végezte, ugyanis több tárgyban is megkötötte ugyanezeket a szerződéseket a felperessel, azok huzamos tartós jogviszonyt keletkeztettek. Mindez ellenérték fejében, illetve haszonszerzés végett, rendszeresen folytatott gazdasági tevékenység keretében történt. A Hpt. megjelölt szabálya miatt ez engedélyköteles tevékenység, pénzügyi felügyeleti engedély hiányában a szerződések jogszabályba ütköznek, ezért azok a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében semmisek.
A felperes fenntartotta a közgyűlési határozat miatti érvénytelenségi hivatkozását is, állítva, hogy a szerződések a jogszabálynak minősülő a 25/2003. számú közgyűlési rendelet hatálya alá tartoznak. Részletesen ismertette a közgyűlési rendelet álláspontja szerint irányadó fejezeteit, melyekből az következik, hogy az önkormányzat tulajdonosi jogokat gyakorolhat a felperesi kft. esetében, annak befektetéseiről, szerződéskötéseiről és kötelezettség-vállalásáról 50 millió forint értékhatár felett döntési jogkörrel rendelkezik. A közgyűlési rendelet e szabályának megsértésével kötött szerződések ezért is jogszabályba ütköznek. Fenntartotta a szerződések jóerkölcsbe ütközésével kapcsolatos álláspontját, mely szerint a kikötött ellenszolgáltatás jellege és célja sérti a társadalmi normákat. A felek közös valós célja az volt, hogy a felperest megkárosítsák, illetve az alperes illetéktelenül többlethaszonra tegyen szert. A szerződések visszadátumozása miatt hamis okiratok keletkeztek, melyek ezért színleltek is. Továbbra is kérte a per tárgyát képező elektronikus rendszerekre nézve tulajdonjoga megállapítását. Álláspontja szerint a peres eljárás felfüggesztésére is alapot ad a folyamatban lévő büntetőeljárás, mely előkérdés, tekintve, ha a szerződésekkel pénzügyi bűncselekményt valósítottak meg, úgy a szerződések jogszabályba ütközése egyértelműen megállapítható lesz, másrészt a jóerkölcsbe ütközésre történő hivatkozás is alátámasztást nyer.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Alperes vitatta a felperes által fenntartott érvénytelenségi hivatkozások megalapozottságát. Hangsúlyozta, a felperes a tagjától, tehát az önkormányzattól elkülönült önálló jogi személy, kötelezettségvállalása nem esik a perben hivatkozott közgyűlési rendelet hatálya alá. A megkötött ügyletek nem jelentik a felperes vagyonának megterhelését, illetve bérbeadását. Továbbra is fenntartotta, hogy nem üzletszerűen végezte a pénzügyi lízingtevékenységet. A szerződések színleltsége fogalmilag kizárt, hiszen az azokban rögzített szolgáltatási kötelezettségeket teljesítette az alperes és az ellenszolgáltatás megfizetésére is éveken keresztül sor került, mindhárom rendszer folyamatosan üzemelt. Felhívta a figyelmet arra, hogy a felperesi társaság – személyében mindvégig azonos – könyvvizsgálója a társaság mérlegeit, éves beszámolóit éveken keresztül vizsgálta, záradékkal ellátta és a mérleg minden évben elfogadásra került az önkormányzat mint tulajdonos részéről is. A szerződések kifogásolására csak a felperesi oldalon bekövetkezett személycserék nyomán került sor. Megjegyezte, a felperes jelenlegi vezetése is folyamatosan igénybe vette a teljes körű szolgáltatást, de már ellenérték megfizetése nélkül.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a tényállási adatok hiányosságai miatt a perben érdemi döntés nem hozható.
A fizető parkolási automatika rendszer kialakítására, karbantartására és üzemeltetésére 2011. és 2014. év vége közti időszakban a felperes 46 006 390 forint díjat fizetett, a tűzjelző rendszerre vonatkozó 5db szerződés alapján ezen időszakban 35 077 700 forint, továbbá videó-térfigyelő rendszerre vonatkozó szerződés alapján 23 400 680 forint kifizetés történt az alperes részére (20. srsz. alatt, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság részéről megküldött egyesített szakvélemény 21. oldal.) A perbeli rendszerek létesítésére, üzemeltetésére és karbantartására összesen 104 515 000 forintot fizetett ki a felperes alperes részére.
A felperes látszólagos tárgyi keresethalmazatban több érvénytelenségi okra hivatkozással a három tárgyban alperessel kötött, több alkalommal módosított szerződések érvénytelenségének megállapítását kérte. A szerződések kapcsán kialakított elektronikai rendszereken tulajdonszerzése megállapítása mellett, az eredeti állapot helyreállításaként a már kifizetett díjak jelentős részének visszafizetésében alperes marasztalását is kérte.
A perbeli szerződések megkötésükkor több irányú és tárgyú alperesi szolgáltatás nyújtást rögzítettek, jogi szempontból helyesen minősítette azokat vegyes jellegű, atipikus szerződéseknek az elsőfokú bíróság. Mindhárom esetben egy már meglévő, de korszerűtlen vagy működésképtelen elektronikai rendszer működőképessé tétele, felújítása, korszerűsítése volt az elsődleges szerződési cél, mely vállalkozási típusú munkaeredmény létrehozását feltételezte, másrészt az alperes mindhárom projekt keretében vállalta több évre (3, vagy 5 évre) az általa kialakított elektronikai rendszer üzemeltetését és karbantartását is, mely vállalkozási szerződés keretein belüli szolgáltatásnak tekintendő. A már kialakított, működőképesen használatba vett elektronikai rendszerekre vonatkozóan a felperesi megrendelőnek tulajdonszerzési szándéka is volt – ez mindhárom szerződésből egyértelműen kitűnik –, ezért meghatározott futamidőn keresztüli díjfizetés után, a felek egy maradványérték meghatározásával, ennek futamidő végén történő megfizetése mellett a szerződésekben biztosították felperes számára a tulajdonszerzés lehetőségét.
A perbeli esetben a felperes önkormányzati tulajdonú cégként a M. téri piac működtetésének feladatát látja el, ehhez kapcsolódik a fizetőparkolási rendszer, a tűzjelző rendszer és a videomegfigyelő-rendszer működtetése, ezek tehát közfeladat ellátásához kapcsolódnak.
A felek által létrehozott konstrukció tartalmát tekintve a direkt (közvetlen) lízingszerződésnek felel meg, ún. PPP (Public Private Partnership) szerződés, amely nem nevesített (atipikus), olyan szerződéses jogviszony, melyben az egyik fél a saját maga által előállított, gyártott vagy egyszerűen csak rendelkezése alá tartozó dologra köt tartós használati szerződést a másik féllel. Fő célja a tartós használat, hasznosítás biztosítása. A díjban a használati értéket és a bekerülési költséget, valamint a karbantartási értéket is figyelembe veszik.
A PPP-atipikus szerződések közös ismérve, hogy a felek hosszú távú kooperációs magánjogi jogviszonyt hoznak létre, melyben a magánpartner valósítja meg az állami, vagy az önkormányzat által ellátandó közfeladatokat, közszolgáltatásokat, infrastrukturális fejlesztéseket és viseli a szerződés teljesítéséből eredő kockázatok egy részét is. Mindezen „privát” szolgáltatások ellenértékeként vállal díjfizetési kötelezettséget a közszféra-partner, aki e jogviszony révén oldja meg az adott közfeladat, közszolgáltatás biztosítását (Papp Tekla: Atipikus szerződések, 246-247. oldal, Opten Kiadó Kft., 2015.).
A járműbeléptető, díjbeszedő rendszer, továbbá a tűzjelző és a videomegfigyelő-rendszer ezért részben vállalkozási elemeket tartalmazott (tervezés, kivitelezés, üzemeltetés és karbantartás), másrészt használati elemeket tartalmazott (az elkészült művet a felperes tevékenysége folytatásához használhatta) és harmadrészt adásvételi elemeket is tartalmazott (az elkészült rendszer tulajdonjogát a felperes a futamidő végén maradványértéken megszerezhette).
Jelen perben az alperes komplex, összetett tartalmú szolgáltatást nyújtott a felperesnek, aki e komplex szolgáltatások együttes díjaként fizette a fix összegű, több esetben módosított havidíjakat. A felek által létrehozott jogi konstrukció tehát az ún. PPP konstrukció, mely a vállalkozás és a direkt lízingszerződés elemeit egyaránt tartalmazó vegyes atipikus jogviszony volt a felek között mindhárom projekt esetében. Az alperes szolgáltatásainak kikötött díja nem csupán az általa létrehozott elektronikus rendszerek piaci használati értékéhez, hanem a tartós használatot követő tulajdonszerzés lehetőségére figyelemmel a bekerülési költségekhez is igazodik, valamint üzemeltetési, karbantartási tevékenység ellentételezésére is szolgál, a díj komplex tartalmú.
A peres felek a fizető parkolási automatika, a tűzjelző, valamint videomegfigyelő-rendszerrel kapcsolatos szerződéseiket több alkalommal is módosították. A szerződési szabadság körében erre – a szerződési jogcímek megváltoztatására is kiterjedően – lehetőségük fennállt [Ptk. 240. § (1), (2) bekezdés]. A szerződési típusváltásokat tartalmazó módosítások visszamenőleges hatályú létrehozására ugyancsak fennáll a jogi lehetőség. A tényállásból kitűnik, hogy a felek fő szerződési célja és egyező szerződési akaratuk ettől függetlenül nem változott, az továbbra is azt irányozta elő, hogy a már kiépített elektronikai rendszerek működjenek, biztosítsák a szükséges szolgáltatásokat a felperesi piacon, telephelyen. Az elővásárlási jog engedésével bérleti jogviszonnyá alakítás a 2012. január 30-i szerződésmódosítással, majd pedig a 2013. januári újabb módosítások, melyek a részletvétel szabályait rögzítették, azt a lényegében változatlan, egyező szerződési akaratot tükrözik, hogy a felek mind a fizető parkolási automatika rendszer, mind pedig a tűzjelző rendszer további működtetését egyaránt igényelték. Felperes vállalta az üzemeltetés, karbantartás díjának fizetését, egyszersmind tulajdonszerzési szándéka is volt, a vételárat havi rendszerességgel, részletekben kívánta megfizetni, mindehhez az alperes hozzájárult és biztosította a kikötött, majd pedig még meg is hosszabbított futamidő során a szolgáltatásokat. A szerződés módosítások valójában a rendszerek elkészülését követően, a PPP atipikus szerződés aktuális ütemének megfelelő főbb típuselem szerinti megnevezést tartalmazták. 2012 januárjára a művek elkészültek, ekkor már nem a mű létrehozása, hanem annak használata, üzemeltetése volt domináns. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla álláspontja szerint nincs jogi relevanciája annak, hogy visszadátumozások történtek-e a szerződésmódosítások során.
Összegezve megállapítható, hogy a szerződéses konstrukciót érdemben a felek nem változtatták, a szerződések különböző stádiumaiban, a módosításoknál a szerződések éppen aktuális elemeit emelték ki, de lényegében a felek akarata szerint mindhárom műre vonatkozó szerződés a direkt lízingnek megfelelő PPP konstrukció maradt.
A felperes a szerződésekre vonatkozóan több érvénytelenségi hivatkozást terjesztett elő, melyeket fellebbezésében is fenntartott. Egyrészt a szerződések Hpt.-be, valamint a vagyongazdálkodással kapcsolatos helyi önkormányzati rendelet meghatározott rendelkezéseibe ütközését állította. Az érvénytelenséget a szerződés megkötésének időpontjára kell vizsgálni, jelen esetben a módosításokra tekintet nélkül, de a három különböző rendszerre vonatkozó szerződés tekintetében külön-külön. Ennek során helyesen vette alapul az elsőfokú bíróság a jelen perben a 2013. évi CLXXVII. tv. (Ptké.) 50. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó 1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 200. § (2) bekezdése rendelkezését, mely szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz jogszabály más jogkövetkezményt fűz.
A szerződési jogra vonatkozó szabályok túlnyomó többsége diszpozitív rendelkezést tartalmaz, amelytől a felek szabadon eltérhetnek. Ha a Ptk. vagy más polgári anyagi jogi tartalmú rendelkezés mégis kógens rendelkezést ír elő, az ebbe ütköző szerződés (kikötés) semmis.
A nem polgári jogi, hanem más jogágak – főként a közigazgatási jog, pénzügyi jog – szabályainak a megsértése ugyanakkor az érvénytelenség szempontjából differenciált közelítést igényel. A más jogági jogszabályok az adott jogági norma megsértéséhez rendszerint saját, „más jogkövetkezményeket” (szankciókat) fűznek; vagyis a felmerülő probléma azzal kapcsolatos, hogy a „más jogkövetkezmények” mellett az adott egyedi jogszabályba ütköző szerződés polgári jogi szempontból érvényes vagy érvénytelen.
A kérdés egyértelmű rendezése érdekében az új Ptk. egy további törvényi tényállási fordulatot is bevezetett: „Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása”. Általános szempontként megfogalmazható: önmagában az a körülmény, hogy a más jogági kötelező normák a megsértésük esetére saját jogági szankciót (pl. közigazgatási bírság) írnak elő, elvileg nem zárják ki a szerződés érvénytelenségét. A más jogági szankciók ugyanis nem szükségképpen ugyanazt a jogsérelmet értékelik, ezért az érvénytelenség alkalmazása nem ugyanannak a jogsértésnek kétszeres szankcionálását jelenti; a más jogági szankció nem feltétlenül az érvénytelenség helyett alkalmazott más jogkövetkezmény. Más oldalról a szerződés tartalmának szabad kialakítása olyan civilisztikai alapjog, amelyet más jogágak (pl. közigazgatási, pénzügyi jog) szabályai nem szoríthatnak indokolatlanul korlátok közé. Az, hogy a jogszabály megsértése a szerződés érvénytelenségét is okozza-e, a jogszabályok egyedi értelmezése útján lehet megállapítani és konkrétan kell vizsgálni, hogy a jogalkotói szándék a szerződés ügyleti hatályának megszüntetésére is kiterjed-e.
A pénzügyi jogi szabályokat tartalmazó, a Hitelintézetekről és Pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 3. § (3) bekezdésbe ütközéssel kapcsolatban az ítélőtábla egyrészt osztja az elsőfokú bíróság jogi indokolásában kifejtetteket, vagyis a perbeli szerződéskötések nem üzletszerű pénzügyi tevékenység körében, hanem a PPP konstrukció révén jöttek létre. Az alperes nem pénzintézeti szolgáltatást nyújtott, hanem éppen a direkt lízing konstrukcióból adódóan egy vállalkozási tevékenységgel mű létrehozása, működtetése és értékesítése volt a célja, díjfizetés ellenében. Ezért a perbeli szerződések nem esnek a Hpt. hatálya alá figyelemmel az elsőfokú bíróság által helyesen felhívott értelmező rendelkezések tartalmára. Azaz a perbeli három szerződés a Hpt. rendelkezéseibe nem ütközik, emiatt nem érvénytelen.
Másrészt a joggyakorlat a közigazgatási, pénzügyi jogszabályok közül csak az egyik szerződő félre vonatkozó jogszabályi előírások megsértését általában a másik jóhiszemű félre nézve nem tekinti kihatónak. A joggyakorlat szerint általában nem vezet a szerződés érvénytelenségére, ha valamelyik szerződő fél a számára jogszabályban egyoldalúan előírt kötelezettségét elmulasztja és a másik, jóhiszemű féllel így köt szerződést; a szerződéses szolgáltatás, a szerződés tartamát a jogszabályban előírt egyoldalú kötelezettség elmulasztása nem érinti (BDT 2005.1202.). Analógiaként említhető jogeset szerint az önkormányzati vagyonba tartozó korlátozottan forgalomképes szabadtéri színpadra létrejött bérleti szerződés érvényességét nem érinti az ügylet szerinti értékhatár esetleges túllépése, illetve az előírt értékbecslés hiánya, mivel a más jogági szabályokat sértő szerződés a polgári jog szempontjából önmagában nem érvénytelen (BDT 2009.2004., részletesen: Az új Polgári Törvénykönyv magyarázata; Kommentár a 2013. évi V. törvényhez, Menedzser Praxis Szakkiadó, Budapest 2014. 64-66. oldal).
Jelen esetben a Szegedi Önkormányzat 25/2003. (VI. 27.) Kgy. számú rendelete – mely a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (Jat.) 23. §-a szerint valóban jogszabálynak minősül – az önkormányzati tulajdonú cégek vagyongazdálkodására is rendelkezéseket tartalmaz, és az 50 millió forint értékhatár felett a gazdasági társaság szerződéskötési kötelezettségvállalását a Közgyűlés jóváhagyásához köti (Kgy. rendelet VI. fejezet 21. §). A felek megállapodása ezt azonban nem tartalmazza. A szerződés érvényességét illetően pedig annak van jelentősége, hogy a felhívott jogszabály nem rögzíti szankcióként az értékhatár túllépése esetére a szerződés érvénytelenségét. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperesre mint önkormányzati tulajdonban álló cégre vonatkozó önkormányzati rendelkezések egyoldalú megsértése, a Közgyűlés előzetes döntése beszerzésének elmulasztása, az alperesi szerződő féllel kötött szerződések érvényességére nem hat ki.
Az érvénytelenségi hivatkozások másik körébe sorolandó a Ptk. 200. § (2) bekezdésére, annak utolsó fordulatára alapított azon hivatkozás, hogy a felek közti jogviszonyok nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköznek, továbbá azok Ptk. 207. § (6) bekezdés szerinti színleltség miatti érvénytelensége. A felperes a jóerkölcsbe ütközés ténybeli alapjaként lényegében a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát hozta fel indokul. A szerződés Ptk. 201. § (2) bekezdése ez utóbbi érvénytelenségi okot megtámadási lehetőségként biztosítja. A Ptk. 236. § (1) bekezdés szerinti egy éves megtámadási határidő azonban a 236. § (2) bekezdés c) pontjára figyelemmel eltelt, tekintve, hogy az első részletfizetéstől számított egy évnél jóval később került sor a perindításra.
A kialakult bírói gyakorlat szerint, ha a fél a semmisség körében kifogásként a jóerkölcsbe ütközés ténybeli alapjaként olyan körülményre hivatkozik, amely önálló jogcímen is lehetővé tenné a megtámadást, akkor a szerződés érvénytelensége jóerkölcsbe ütközés címén főszabály szerint nem állapítható meg (BH 2011.2.44., EBD 2012.P.17.). A szerződés jóerkölcsbe ütközése címén előterjesztett érvénytelenségi hivatkozáshoz kapcsolódóan a felperes azonban olyan többlet tényállási elemeket is állított, amelyek miatt lehetővé vált a perbeli szerződések jóerkölcsbe ütközésének érdemi vizsgálata. A felperes a perben következetesen állította, hogy a felek – képviselőik útján – kifejezetten azért kötötték meg a szerződéseket és azok módosítására is azért került sor, hogy az önkormányzati tulajdonú felperesi cég vagyonát elvonják, azt az alpereshez játsszák át, csalárd magatartással, érdemi, tényleges szolgáltatás nélküli ellenszolgáltatáshoz juttatva az alperest. A felperes álláspontja szerint felmerül a pénzügyi bűncselekmény megvalósítása is, ezért büntetőeljárást kezdeményezett, mely során a felperes volt ügyvezetőjét a nyomozóhatóság már gyanúsítottként hallgatta meg.
A Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis a szerződés akkor, ha nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. A jóerkölcs fogalmát, annak tartalmát a Ptk. nem határozza meg. A jóerkölcs a kialakult értelmezés szerint – polgári jogi értelemben – a társadalom általános értékítéletét, a magán autonómiának a társadalmi közmegegyezés által meghatározott korlátait, az általánosan elvárható magatartás zsinórmértékét fejezi ki (EBH 2005.1234., EBH 2003.956.). Jóerkölcsbe ütközőnek minősül a bírói gyakorlat szerint az a szerződés, amelyet jogszabály ugyan nem tilt, de az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, vagy azért ellenszolgáltatást felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott társadalmi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti és ezért azt az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti (BH 2000.260., BH 1993.601., BH 1999.409., ÍH 2009.1.16.). A szerződési szabadság tehát nem korlátlan, a Ptk. nem fogadja el érvényesnek azokat a szerződéseket, amelyek nyilvánvalóan sértik az általánosan kialakult erkölcsi normákat.
Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az ismertetett PPP konstrukció, illetve a direkt lízing szerződés önmagában nem érvénytelen, a magánszféra ilyen módon részt vehet közfeladatok ellátásában. A PPP szerződési konstrukció – a létesítménynek a vállalkozó beruházásában történő felépítése, infrastruktúra kiépítése, közcélra önkormányzati tartós, határozott időre szóló használatba adása, ennek kapcsán díjfizetési kötelezettség kikötése, majd a felépítmény tulajdonjogának az önkormányzat általi jelképes összeg ellenében történő megszerzése – a társadalom általános értékítéletével nem ellentétes, abból mindkét fél realizálhat számára fontos üzleti előnyöket, ezért nyilvánvalóan jóerkölcsbe nem ütközik (BDT 2013.2943, BDT 2014.3096). Azonban ha ennek során a szerződő felek képviselői összejátszva, csalárd magatartással, szerződésekkel leplezett, visszaélésszerű módon kifejezetten közpénzek elvonására törekednek egy közfeladatot ellátó önkormányzati cégtől, úgy már felmerülhet a jóerkölcsbe ütközés és a színlelés mint érvénytelenségi ok. A nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütköző szerződéseknél a felek akaratának bizonyítása nehéz, mert az eljáró képviselők nyilatkozata ezt – ha meg is valósult – általában nem tükrözi.
Ezért szükséges az eset összes körülményének értékelése, elsőként a szerződés tartalma alapján a szolgáltatás, ellenszolgáltatás aránytalanságának vizsgálata, ha az alapján a feltűnő értékaránytalanság megállapítható, vizsgálni kell a szerződéskötést megelőző pályázati felhívásokat, pályázatok tartalmát, a pályázatok elbírálását, a szerződés időtartama alatt ténylegesen nyújtott szolgáltatásokat (a létrehozott mű bekerülési értékét, a működtetés, karbantartás költségeit, díját), valamint a szerződésmódosításokat, melyekből következtetni lehet a felek akaratára.
Ekörben az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le. Helytálló az a fellebbezési hivatkozás, hogy érdemi bizonyítás nélkül – és a felperes kifejezett hivatkozása ellenére – indult ki abból az érvénytelenségi okok vizsgálata során a bíróság, hogy a műszaki tartalomban többletszolgáltatás történt az alperes részéről, mely ezáltal arányossá teszi a szerződésekben kikötött díjakat a szolgáltatással. Ennek külön bizonyítás nélküli elfogadását aggályossá teszi, hogy a rendszerek létesítésére vonatkozó pályázati ajánlatokban szereplő vállalkozási szerződésekhez képest – bár eltérő szerződési konstrukció valósult meg –, de az ezek alapján fizetendő díj sokszorosa az alap vállalkozói díjnak, és az eredeti ajánlat és a létrejött szerződések műszaki tartalma a rendelkezésre álló adatokból nem összehasonlítható.
Az ítélőtábla által fontosnak tartott, kifejezetten a jóerkölcsbe ütközés és a színleltség, mint érvénytelenségi okok vizsgálatához még szükséges bizonyítékok beszerzésének és a tényállás kiegészítésének szükségessége miatt az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. § (3) bekezdésre történt hivatkozással hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot – kizárólag e körben – az eljárás megismétlésére és a tényállás kiegészítéshez szükséges bizonyítékok beszerzése nyomán újabb határozat meghozatalára utasította.
A megismételt eljárásban elsődlegesen a felperesnek a három rendszerre vonatkozó szerződések tekintetében, szerződésenként kell bizonyítania a szolgáltatás, ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságát, pontosan kell rekonstruálni a szerződésekben kikötött műszaki tartalmat külön-külön részletesen. Tény, hogy hiányos a perbeli szerződések dokumentációja, azok előzményi iratai, az alperes két pályázata és a pályázati kiírások nem állnak rendelkezésre, ezt azonban tanúbizonyítással, a pályázatkiíró személyek tanúkénti meghallgatásával, valamint a felperes által hivatkozott egyéb írásbeli dokumentációval (pl. üzleti tervdokumentáció) a lehetséges módon pótolni kell. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy alperesnek is érdekében áll a szerződések műszaki tartalmának tisztázása és az azzal járó költségek, ahhoz kapcsolódó tevékenységek teljes körű feltárása.
A szerződésben kikötött műszaki tartalom felmérése és ellenértékének meghatározása műszaki szakértői bizonyítás szükségességét felveti.
Hangsúlyozza az ítélőtábla, hogy teljesen más jogi típusú szerződéseket kötöttek a felek más műszaki tartalommal, mint amihez a rendelkezésre álló pályázati ajánlatok készültek. Ez már a jelenlegi peradatokból kitűnik, így nem összehasonlíthatók a pályázati ajánlatok – más pályázók ajánlatait is beleértve – a felek szerződésében vállaltak és az ott kikötött díjak tartalmával. Ebben a részükben a büntető nyomozati eljárásból beszerzett szakértői vélemények sem szolgálhatnak kiinduló alapul, annál sokkal részletesebb, tételes műszaki szakértői felmérés kell az egyes szerződésekhez kapcsolódóan tervezett műszaki tartalom pontos feltárása érdekében, és a karbantartással kapcsolatban tervezett költségeket illetően.
A szolgáltatások és az ellenszolgáltatások feltűnő aránytalanságának megállapítása esetén – ugyancsak felperesre háruló bizonyítási teher mellett – bizonyítást kell lefolytatni még arra vonatkozóan is, hogy mindez csalárd célt szolgált, a szerződő felek képviselői egymással összejátszva kifejezetten arra irányuló akarattal kötötték az aránytalan díjazásokat tartalmazó szerződéseket, hogy érdemi tevékenység, szolgáltatás nyújtása nélkül is többlethaszonhoz jusson az alperesi cég, és ezzel az önkormányzati cég vagyonát elvonják. Az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia kell a szerződéskötés összes körülményét, ezért a pályázatok elbírálását, a szerződéskötésekben, és azok módosításaiban résztvevő személyeket ebből a szempontból ismételten tanúként meg kell hallgatni kifejezetten az említett szempontokra nézve.
Vizsgálni kell a ténylegesen megvalósult beruházás értékét és a kifejtett működtetési, és karbantartási költségeket. Ez is műszaki szakértői bizonyítást indokol. Vizsgálni kell azt is, hogy az egyes módosítások alkalmával változott-e a felek szolgáltatási-ellenszolgáltatási kötelezettségének mértéke, és ha igen, mely okból.
Mindezekhez kapcsolódóan könyvszakértői bizonyítás szükségessége is felmerül, a tényleges felperesi kifizetések és az alperesnél felmerült és könyvelt kiadások összesítése és táblázatos egybevetését könyvszakértő bevonását indokolja. Mindezen szakértői bizonyítások terhe elsősorban a felperesre hárul [Pp. 164. § (1) bekezdés].
Ezt követően, a tényállás teljes körű feltárása eredményeként kerül az elsőfokú bíróság abba a helyzetbe, hogy a szerződések jóerkölcsbe ütközése, illetve színleltsége kérdéskörében megalapozott érdemi álláspontot tudjon kialakítani.
(Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.092/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás