PÜ BH 2018/195
PÜ BH 2018/195
2018.07.01.
Ha az élettársi együttélés megszűnését követően a felperes a volt élettársával szemben érvényesít a perben tulajdoni igényt, annak ténybeli alapja az élettársi együttélés alatt történt vagyonszerzés. Az élettársnak nemcsak a közös, hanem az egyedül szerzett vagyontárgyra, a különvagyonára is dologi igénye van. A felperes ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga megállapítására és a bejegyzésének a tűrésére irányuló igényének „szükségképpeni segédkeresete” a fennálló bejegyzés törlésére irányuló kérelem. A további jogszerző harmadik személy tulajdonjogának törlését a tulajdonjogára és nem a szerződés érvénytelenségére alapítva kérheti [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 116. § (1) bek., 578/G. § (1) bek.; 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 5. § (3)–(4) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az I. rendű alperes 2003 elejétől élettársi kapcsolatban éltek közös háztartásban az I. rendű alperes gyermekével, a II. rendű alperessel. A felperes 2003. április 17-én kötött adásvételi (a továbbiakban: I.) szerződéssel kívánta a volt házastársával közös ingatlan 2003. április 10-én történt értékesítésekor kapott vételárból megvásárolni a – III. rendű alperessel közös tulajdonú – ingatlan 989/1605 tulajdoni hányadát az I. rendű alperes javára haszonélvezeti joggal terhelten. Az I. rendű alperes a kérésére 2003. szeptember 29-én módosított (a továbbiakban: II.) szerződésben már vevőként szerepelt, az alapján haszonélvezeti jog helyett 495/1605 hányadon tulajdonjogot szerzett. Az I. rendű alperes kezdeményezésére az élettársak 495-494/1605 tulajdoni hányadaikat 2007. július 30-án kötött ajándékozási szerződéssel a II. rendű alperesre átruházták. Miután az élettársi kapcsolat 2011. szeptemberben megszűnt, a felperes írásban közölte, hogy a különvagyonára igényt tart, megtámadta az I. rendű alperes vétel, a II. rendű alperes ajándékozás címen történt tulajdonszerzéséhez adott szerződéses nyilatkozatait, illetve az ajándékot a II. rendű alperestől létfenntartása érdekében visszakövetelte.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes a pontosított keresetében az I. rendű alperessel szemben a vétel címen szerzett 495/1605 ingatlanhányadra tulajdonjoga megállapítását kérte a különvagyonára és arra hivatkozással, hogy emiatt az I. rendű alperes részéről a továbbajándékozás érvénytelen. E kereseti kérelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 578/G. §, a 116. § (1) és a 117. § (1) bekezdés rendelkezéseire alapította. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetével 494/1605 ingatlanhányadra a tulajdonjoga helyreállítását kérte, ennek érdekében az ajándékozási szerződést tévedés címen megtámadta, másodlagosan az ajándékot visszakövetelte.
[3] Az I-II. rendű alperesek az ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletével megállapította, hogy a perbeli zárkerti ingatlan 495/1605 hányada a felperes különvagyona, azon az I. rendű alperes nem szerzett tulajdonjogot, az I. és a II. rendű alperes által arra kötött ajándékozási szerződés érvénytelen; elrendelte a felperes tulajdonjogának a visszajegyzését eredeti állapot helyreállítása jogcímen, ennek érdekében rendelkezett a földhivatal megkereséséről. A keresetet ezt meghaladóan elutasította. Indokolásában a Ptk. 578/G. § (1), a 112. § (1) és a 202. § (2) bekezdése felhívásával osztotta a felperes keresetében felhozott indokait, a 237. § (1) bekezdése alapján rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról. A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmet alaptalannak ítélte.
[5] A másodfokú bíróság az I-II. rendű alperesek fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben, a keresetnek helyt adó rendelkezését megváltoztatta, ezzel a keresetet teljes egészében elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes bizonyította és az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az ingatlan 989/1605 tulajdoni hányadának a vételárát az élettársak a felperes különvagyoni pénzéből teljesítették. A szerződést vevőként kötő felperes ezt követően, az adásvételi szerződés módosításával a vételár teljesítésével megszerzett illetősége 1/2 részét az I. rendű alperesnek ingyenesen juttatta, közöttük ajándékozási jogviszony jött létre. A másodfokú bíróság a Kúria egy korábbi eseti döntését hívta fel, amely szerint a meghatározott célra történő készpénz ajándékozás esetén az ajándék tárgyának a készpénz felhasználásával megszerzett vagyontárgy, a perbeli esetben az ingatlan 495/1605 hányada tekinthető. Az I. rendű alperes az így szerzett tulajdonával a Ptk. 112. § (1) bekezdés alapján rendelkezhetett, a gyermekének ajándékozhatta. A felperes a közte és az I. rendű alperes között létrejött ajándékozási szerződést keresettel nem támadta, az érvénytelenségére nem hivatkozott és az ajándékot nem követelte vissza. Az ajándékozási szerződésük érvényes, így nem tekinthető semmisnek a rendelkezési jog sérelme okán az I. és a II. rendű alperesek közötti ajándékozási szerződés sem. Az I. rendű alperes ajándékozás címen felperestől szerzett tulajdonjogára tekintettel ahhoz, hogy a tulajdoni hányadát a II. rendű alperesnek ajándékozza, a felperes joghatályos nyilatkozatot nem tehetett, így azt meg sem támadhatta. A másodfokú bíróság a felperes által – az elsőfokú ítélet keresetét részben elutasító rendelkezése megváltoztatása érdekében – előterjesztett csatlakozó fellebbezést alaptalannak ítélte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Kizárólag az I. rendű alperes által szerzett és általa a II. rendű alperesnek ajándékozott 495/1605 tulajdoni hányad tekintetében érvényesített tulajdoni igényének az elutasítását sérelmezte.
[7] Az I-II. rendű alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítéletet kérték hatályában fenntartani.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem alapos.
[9] A felperes a felülvizsgálati kérelmében nem a jogerős ítéletben megállapított tényállást támadta, hanem a másodfokú bíróság abból levont jogkövetkeztetését tartotta jogszabálysértőnek. A Kúria utal arra, hogy a fellebbezés rendes perorvoslat jellege folytán a jogerős ítéletet hozó törvényszék mint másodfokú bíróság reformatórius jogkörben járt el: a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján teljes egészében felülbírálhatta az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, szabadon felülmérlegelhette a bizonyítás eredményét, azokból juthatott eltérő jogkövetkeztetésre, a döntését a keresetbe foglaltaktól és az elsőfokú bíróság által írtaktól teljesen eltérő jogi alapokra is helyezhette, a perbe vitt követelés alapját képező jogviszonyt eltérően minősíthette (BH 2007.261., EBH 2004.1143., BH 2004.471.).
[10] A felülvizsgálati jogkörében eljáró Kúriát a felderített tényállás jogi megítélése nem kötötte, miután az jogkérdés, és a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Pp. 270. § (2), a 272. § (2), a 273. § (1), 275. § (3)–(4) bekezdésében foglalt rendelkezések jogszabálysértés esetén teszik lehetővé. A Kúria sem osztotta a megállapított tényállás másodfokú bíróság által elvégzett jogi értékelését, a levont jogkövetkeztetését. A másodfokú bíróság a feltárt tények jogi értékelésében azért tévedett, mert nem a megfelelő jogszabályt alkalmazta, a releváns tényeket nem az alkalmazandó jog szempontjából értékelte. A jogerős ítélet jogi revíziója során a Kúria abból indult ki, hogy az I. rendű alperessel szemben az élettársi együttélés megszűnését követően a volt élettársa érvényesített a perben igényt, annak ténybeli alapja az élettársi együttélés alatt történt vagyonszerzés. Ezért a bíróságnak a jogvitát szükségszerűen élettársi vagyonjogi szempontból kell értékelni. A helyes jogi minősítéshez valamennyi releváns tény rendelkezésre állt.
[11] Először arra mutat rá a Kúria, hogy a II. adásvételi szerződés a megnevezése ellenére sem tekinthető az I. szerződés módosításának. A Ptk. 240. § (1) bekezdése alapján egyrészt a szerződő felek, másrészt kizárólag a szerződésük tartalmát módosíthatják, vagy kötelezettségvállalásuk jogcímét változtathatják meg. A Kúria a perbeli esetben is irányadónak tekinti a BH 2017.401. szám alatt közzétett eseti döntésben kifejtett jogi álláspontot, mely szerint a felperes és az eladó által az első ingatlan-adásvételi szerződés megkötése egyszeri jogi aktust jelentett, nem hozott létre tartós jogviszonyt a felek között. Az I. szerződés alapján a felperes a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzése hiányában átruházással tulajdonjogot nem is szerzett, e szerződés szerinti joghatás kiváltását a szerződő felek egyike sem kívánta. Ugyan a megkötésével létrejött I. adásvételi szerződés a Ptk. 217. § (1), a 218. § (3), a 365. § (3) bekezdés szerint írásban volt csak megszüntethető, de a szerződés megszüntetése vagy felbontása az alakiság mellőzésével is érvényes, ha az annak megfelelő tényleges állapot a felek közt egyező akaratukból létrejött. Ezt eredményezte a ráutaló magatartásuk és a II. szerződés megkötése: a vevő felperes és az eladó a szerződés szövegezése szerint „visszaható hatállyal” történt módosítással egyben az I. szerződésüket is felbontották. Az eladó a II. szerződésben adta meg a változásbejegyzéshez az engedélyt is.
[12] A vevő élettársaknak a II. adásvételi szerződéses jognyilatkozata nem értékelhető egyben általuk kötött ingatlanajándékozási szerződésként: azon túl, hogy azt maguk sem állították, a 495/1605 tulajdoni hányad tekintetében a felperes részéről nem történt ingyenes átruházásra vonatkozó akaratnyilvánítás, ilyen nem ismerhető fel az okirat tartalmából sem, nem nyilvánította ki ajándékozási szándékát, és az I. rendű alperes sem tett az ajándékot elfogadó nyilatkozatot (EBH 2011.2403., BH 1995.33.).
[13] A felperesi igény elbírálásánál az élettársi kapcsolatnak van ügydöntő jelentősége. A keresetet a közös háztartásban élők vagyoni viszonyait szabályozó, a felperes által az igényérvényesítése jogcímeként, a felülvizsgálati kérelemben megsértettként helyesen megjelölt jogszabály, a Ptk. 578/G. § (1) bekezdés rendelkezései alapján kellett elbírálni. A felperesnek kellett bizonyítani a perben az I. rendű alperes tagadásával, közös szerzést állító védekezésével szemben azt, hogy – noha az ingatlan átruházása tárgyában kötött II. szerződésben mindkét élettárs szerző félként szerepel, és a tulajdonjog is mindkettőjük javára bejegyzést nyert az ingatlan-nyilvántartásba – az élettársi együttélésük alatt szerzett ingatlanhányadon nem szereztek közös tulajdont, mert a szerzésben – a szerződéses okiratból következővel ellentétben – az I. rendű alperes nem működött közre, a vételár forrása kizárólag a felperes élettársi együttélést megelőzően szerzett vagyona elidegenítéséből származó, általa az életközösségbe bevitt „különvagyon"-i pénze volt. E bizonyítási kötelezettségének a perben a felperes a jogerős ítélet szerint is eleget tett.
[14] Az, hogy az élettársak együttélés alatt keletkezett vagyoni viszonyait a polgári jog szabályai szerint kell rendezni, nemcsak a Ptk. 578/G. § (1) bekezdés, hanem az alapján érvényesített, abból következő tulajdoni igényre is irányadó. Miután az élettársak a megszerzett vagyontárgyaknak a szerzéshez való közreműködés arányában lesznek a tulajdonosai, a szerzésben közreműködő élettársnak nemcsak a közös, hanem az egyedül szerzett vagyontárgyra, a különvagyonára is dologi igénye van. A bírói gyakorlat szerint az élettársi kapcsolat fennállása alatt szerzett ingatlanra a tulajdoni igény, ami – mint az ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjog bejegyzése iránti igény – a Ptk. 116. § (1) bekezdése alapján önállóan is érvényesíthető (BH 2010.2227.). A felperes ezért igényt tarthatott arra, hogy tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartás feltüntesse, a megszerzett tulajdonjoga az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés útján deklaratív hatályú legyen. A dologi jogi igény érvényesítése iránt az általa I. rendű alperessel szemben megindított per tulajdoni per, arra a Ptk. dologi jogra vonatkozó anyagi jogi és az ingatlan-nyilvántartás szabályai együtt alkalmazandók. Az élettársi kapcsolat fennállása alatt vásárolt ingatlannak az ingatlan-nyilvántartásba egyenlő arányban történt bejegyzése esetén a szerződés megtámadása nélkül lehet igényt érvényesíteni (BH 2002.229.).
[15] A felperes ingatlan-nyilvántartáson kívül szerzett tulajdonjoga megállapítására és a bejegyzésének a tűrésére irányuló igényének „szükségképpeni segédkeresete” volt a fennálló bejegyzés törlésére irányuló kérelem. A releváns tényállásnak része volt a perbeli esetben az is, hogy a felperes élettársi különvagyona, a 495/1605 tulajdoni hányad az I. rendű alperesnél az életközösség megszakadásakor már nem volt meg, azt az I. rendű alperes a gyermekére, a II. rendű alperesre ingyenesen átruházta. Az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: Inytv.) 5. § (3) bekezdés első mondata és (4) bekezdése alapján a jóhiszemű jogszerző javára érvényesül az ingatlan-nyilvántartás közhitelességéből fakadó jogvédelem. Az Inytv. 5. § (3) bekezdés második mondatának egyértelmű rendelkezése szerint az ingatlan-nyilvántartási eljárásban jóhiszemű jogszerzőnek minősül az, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. A jóhiszeműség e törvényi fogalma értelmében annak két együttes, szükségszerűen fennálló, konjunktív feltétele, hogy a jogszerzés az ingatlan-nyilvántartásban bízva és ellenérték fejében történjen. Az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonos a tulajdonjoga bejegyzésére irányuló dologi jogi igényét az ingyenes jogszerzővel szemben akadálytalanul érvényesítheti, érvényesül a nemo plus iuris elve (BH 2014.105., 2017. 405., EBH 2010.2137.). Az ingyenesen szerző a közhitelesség védelmére nem hivatkozhat akkor sem, ha egyébként jóhiszemű. Harmadik személy tulajdonjogának törlését a tulajdonos a tulajdonjogára és nem a szerződés érvénytelenségére alapítva kérheti (BH 2011.191.II.).
[16] A kifejtettekből következően a felperes, aki az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba nem jegyeztette be, a tulajdonjogát nemcsak a volt élettársával, az I. rendű alperessel, hanem a tőle nem vitatottan ingyenes szerző II. rendű alperessel szemben is érvényesíthette.
[17] A Kúria a fent kifejtettek alapján a másodfokú bíróság téves jogi következtetéseken alapuló jogerős ítéletének felülvizsgálattal nem támadott – a II. rendű alperessel szemben a felperes által ajándékozott ingatlanilletőség vonatkozásában a keresetet elutasító – rendelkezését nem érintette, a felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a fenti, részben eltérő jogi indokolással helybenhagyta. A Kúria a rendelkező részt – a kereseti kérelemre is figyelemmel – annyiban korrigálta, hogy mellőzte a megállapítást és a felperes javára bejegyzés jogcímeként az eredeti állapot helyreállítást. A perben csatolt tulajdonilap-másolatok szerint a felperes javára az I. szerződés alapján a tulajdonjog bejegyzés nem történt, az I. rendű alperes a II. szerződés szerint közvetlenül az eladótól szerezte átruházással a tulajdonjogot.
(Kúria Pfv. VI. 20.797/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás