PÜ BH 2018/198
PÜ BH 2018/198
2018.07.01.
A másodfokú bíróság szükség esetén bizonyítást rendelhet el, amelyre – egyebek mellett – akkor kerülhet sor, ha a fél olyan új bizonyítékra hivatkozik, amely az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a tudomására [1952. évi III. tv. (régi Pp.) 235. § (1) bek., 253. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az örökhagyó 2012. április 14-én elhunyt. Gyermekei a felperes és az I. rendű alperesnek az örökhagyó előtt elhunyt édesanyja voltak. Az örökhagyó túlélő házastársa a II. rendű alperes.
[2] A lefolytatott hagyatéki eljárás eredményeként a közjegyző az örökhagyó hagyatékát képező ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát törvényes öröklés jogcímén a felperesnek, az ingatlanra vonatkozó haszonélvezeti jogot kötelesrész és törvényes öröklés jogcímen a II. rendű alperesnek adta át.
[3] Az I. rendű alperes 2012. október 17-én bejelentette a közjegyzőnek, hogy az édesanyja jogán ő is törvényes örökösnek minősül, és kérte a hagyatéki eljárás megismétlését. A megismételt hagyatéki eljárásban a felperes becsatolta az örökhagyó 2005. június 5-én kelt írásbeli magánvégrendeletét, amelyben az örökhagyó őt nevezte meg általános örököseként. Tekintettel arra, hogy a felperes a hagyatéki tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a 2005. június 5-én készült végrendeletet ő maga írta le, a közjegyző megállapította, hogy az írásbeli magánvégrendelet a végrendeleti örökös közreműködése miatt érvénytelen.
[4] A felperes ezt követően az örökhagyó 2006. június 5-én kelt újabb végrendeletét nyújtotta be a közjegyzőnél, amelyet az I. rendű alperes nem fogadott el érvényesnek, ezért a jelen per felperesével és a II. rendű alperessel szemben pert indított annak a megállapítása iránt, hogy az írásbeli magánvégrendelet érvénytelen.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az örökhagyó 2006. június 5-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen, amelyre tekintettel a törvényes öröklés szabályai szerint az örökhagyó tulajdonát képező perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát öröklés jogcímén 1/4 részben a jelen per felperese, 1/4 részben a jelen per I. rendű alperese szerezte meg. A jelen per felperese az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A másodfokú eljárás során 2014. november 13-án megtartott tárgyaláson felmutatta az örökhagyó 2011. június 5-én készült végrendeletét.
[6] A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróságnak ezt az ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a végrendelet érvénytelensége folytán a törvényes öröklés szabályai szerint az örökhagyó nevén lévő perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát öröklés jogcímén, egymás közt egyenlő arányban 1/2 részben a jelen per felperese, 1/2 részben jelen per I. rendű alperese szerezte meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéltét helybenhagyta.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[7] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 2011. június 5-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvényes. Kérte továbbá az alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy a tulajdonjoga az örökhagyó hagyatékát képező ingatlanra bejegyzésre kerüljön.
[8] Hivatkozása szerint az örökhagyónak ezt az utolsó végrendeletét mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság előtt bemutatta. Utalt arra, hogy mivel az örökhagyónak ez az utolsó végrendelete, az jogilag az előző végrendeleteket hatálytalanná teszi.
[9] Az eljárás során a felperes előadta, hogy az örökhagyó 2011. június 5-én kelt végrendeletét az örökhagyó szőrmekabátjának zsebében találta, de azt nem tudta megmondani, hogy ez pontosan mikor történt. Elmondta, hogy a végrendelet készítésekor nem volt jelen, így nem tudja, hogy azt ki írta, csupán a végrendelet örökhagyó általi aláírásakor volt jelen, ahogyan a két végrendeleti tanú is. Elmondása szerint tudomása volt arról, hogy végrendelet készült, de annak tartalmát nem ismerte, tekintettel arra, hogy az örökhagyó több ízben készített különböző tartalmú végrendeleteket. Utalt arra, hogy valamennyi végrendelet keltezése azért június 5. napja, mert az az ő születésének napja, és az örökhagyó mindig ekkor végrendelkezett.
[10] Az I. rendű alperes kérte a kereset elutasítását. Arra hivatkozott, hogy a végrendeleten szereplő aláírás nem az örökhagyó aláírása. Ennek igazolására hét darab levelet csatolt, amelyek előadása szerint az örökhagyótól származnak. A II. rendű alperes ügygondnoka érdemi nyilatkozatot nem tett.
Az első- és a másodfokú ítélet
[11] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[12] A bíróság kihallgatta a végrendelet elkészítésénél tanúként közreműködőket és a végrendeleten szereplő névaláírás valódiságának megállapítása érdekében szakértői bizonyítást rendelt el. A szakértői vizsgálat anyagát képezte a perbeli magánvégrendelet, a felperes által becsatolt és az állítása szerint az örökhagyótól származó írást tartalmazó rövid írásbeli üzenet, az I. rendű alperes által becsatolt örökhagyótól származó levelek, valamint a felperes kézírását tartalmazó egyéb iratok, beadványok.
[13] A lefolytatott bizonyítás alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az örökhagyó 2011. június 5-én kelt írásbeli magánvégrendelete érvénytelen, mert az azon szereplő névaláírás a bíróság által aggálytalannak elfogadott szakértői vélemény szerint nem az örökhagyótól származik. Ítélete indokolásában hangsúlyozta, hogy a felperes nem bizonyította hitelt érdemlően azt, hogy a végintézkedésen a névaláírás az örökhagyótól származott. Figyelembe vette továbbá, hogy a felperes több eltérő időpontokban készült írásbeli magánvégrendelet alapján kérte annak a megállapítását, hogy az örökhagyó egyedüli örököse, ugyanakkor azok mind érvénytelen végrendeletnek minősültek. Kifogásolhatónak tartotta a felperesnek azt a magatartását, hogy amikor a bíróság felhívta az örökhagyótól származó írásminta csatolására, akkor úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyótól származó kézírást tartalmazó egyéb irat az általa csatolt rövid írásbeli üzeneten (levélen) kívül nincs a birtokában. A vizsgált írásmintákkal kapcsolatban kezdetben kifogást nem emelt, majd később, a szakértői vélemény elkészítése után mégis az eljárás anyagává tett egy, az örökhagyó kézírását tartalmazó munkakönyvet. Az elsőfokú bíróság figyelembe vette azt is, hogy a végrendeleti tanúk vallomása között ellentmondás mutatkozott a végrendelet aláírása körében.
[14] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[15] A felperes a fellebbezéséhez csatolta azokat a hivatalos okmányokat, amelyeken – előadása szerint – az örökhagyótól származó aláírások (írásminták) találhatók, és amelyekre az elsőfokú eljárásban is hivatkozott. A másodfokú bíróság ezért az igazságügyi írásszakértőt kiegészítő szakvélemény készítésére hívta fel. A szakértő a szakvélemény elkészítését megelőzően írásban arról tájékoztatta a másodfokú bíróságot, hogy a megküldött írásminták nem alapozzák meg a kézeredetre vonatkozó határozott állásfoglalás kialakítását, erre tekintettel kérte további – minden kétséget kizáróan a névviselőtől származó – aláírásminták beszerzését és a szakértői vizsgálatra történő megküldését. A másodfokú bíróság a szakértő tájékoztatását azzal a felhívással küldte meg a felperesnek, hogy a szakértői nyilatkozatban írtak szerint terjessze elő bizonyítási indítványát. A felperes újabb bizonyítási indítványt nem terjesztett elő, a minden kétséget kizáróan a névviselőtől származó aláírásminták beszerzése nem tett indítványt, az írásbeli szakvélemény figyelmen kívül hagyását és a szakértő szóbeli meghallgatását kérte.
[16] A másodfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy minden kétséget kizáróan a névviselőtől – az örökhagyótól – származó írásminták beszerzésére irányuló bizonyítási indítvány hiányában hivatalból bizonyítást nem folytathatott le, ezért a rendelkezésre álló adatok alapján hozta meg a határozatát. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítást szükséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével érdemben helyes döntést hozott, amelynek indokolásával is egyetértett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[17] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amely elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezésére és a keresetének helyt adó határozat meghozatalára irányult. Másodlagos felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását célozta.
[18] Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértő módon járt el, amikor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítása helyett részbizonyítást rendelt el, figyelemmel arra, hogy a bizonyítást első fokon kell lefolytatni. Álláspontja szerint a másodfokú bíróságnak hatályon kívül helyezést kellett volna „alkalmaznia”, mert a megállapított tényállás oly mértékben hiányos, hogy annak megismétlése, illetve kiegészítése szükséges. A felperes szerint a másodfokú bíróság a Pp. 252. § (3) bekezdésébe ütköző módon járt el, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[19] Állította, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás téves, és téves az abból levont jogi következtetése is. Álláspontja szerint alappal hivatkozott arra, hogy az előkerült újabb végrendeletet az örökhagyó írta alá, és kérte a szakértői vélemény kiegészítését, amelynek az elsőfokú bíróság nem adott helyt, a másodfokú bíróság viszont részbizonyítást rendelt el.
[20] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A II. rendű alperes a felülvizsgálati kérelem teljesítését nem ellenezte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[21] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében – annak tartalma szerint – lényegében azt kifogásolta, hogy az eljárás egyfokúvá vált, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás keretei közé tartozó eljárási cselekményt foganatosított.
[23] A felperes a jogerős ítéletet eljárásjogi szabálysértésre hivatkozással támadta felülvizsgálati kérelmében. A Kúriának a Pp. 275. § (3) bekezdésén alapuló következetes gyakorlata szerint az eljárási szabálysértés kizárólag akkor vezethet a határozat hatályon kívül helyezéséhez, ha a jogszabálysértés az ügy érdemére kihatással volt (BH 2001.401., 2007.416.). A felülvizsgálati eljárásban azt kellett tehát vizsgálni, hogy a felperes által állított jogszabálysértés alapos-e, amennyiben igen, akkor az kihatott-e az ügy érdemére.
[24] A kifogásolt másodfokú eljárás jogszabályoknak való megfelelősége, illetve a bizonyítás másodfokon történő lefolytatása körében a Kúria a másodfokú eljárás Pp.-ben biztosított kereteire és e perorvoslat alapvető funkciójára utal. A kereseti kérelem elbírálása a felperes részéről állított tények alapján a tényállás megállapítása és az azzal összefüggésben levont jogi következtetések alapján történik. Az így meghozott elsőfokú döntés rendes perorvoslat útján, fellebbezéssel támadható. A fellebbezés célja az elsőfokú határozat hibáinak orvoslása folytán a jogszabályoknak megfelelő döntés meghozatala. A fellebbezés első helyen említett jellegadó sajátossága annak átszármaztató, ún. devolutív hatálya, amelynek lényege, hogy az elsőfokú bíróság döntési jogköre részben vagy egészben átszáll a felettes fórumra, lehetővé téve ezzel a hibás határozat széles körű orvoslását, közvetett módon a jogrend helyreállítását úgy, hogy a másodfokú bíróság maga hozza meg a jogszabályoknak megfelelő határozatot.
[25] A Pp. perorvoslati rendszerében a másodfokú bíróság – a törvény keretei között – az elsőfokú bíróság helyébe lép. Ebből következően a felperes keresetéről való helyes döntés meghozatala érdekében a megállapított tényállást és az azzal összefüggésben levont jogi következtetéseket is felülbírálhatja. Ennek szükségszerű feltétele, hogy a másodfokú bíróság a ténybeli hibák orvoslása céljából ne csak a már megállapított tényállást mérlegelhesse felül, hanem – szükség esetén – bizonyítást vehessen fel: a perorvoslati fórum az elsőfokú bíróság által felvett bizonyítást új tény vagy bizonyíték esetén folytathatja (ezzel az elsőfokú döntés hiányosságait pótolva teljessé téve a történeti tényállást), illetve a határozat hibáinak orvoslása érdekében a bizonyítást – egészben vagy részben – megismételheti.
[26] A bizonyítás felvételének lehetőségét a Pp. 235. § (1) bekezdése teremti meg: a fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az elsőfokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az elsőfokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az – elbírálása esetén – reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna, vagy, ha a bizonyítás az elsőfokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul.
[27] Előfordulhat azonban, hogy a bizonyítás megismétlése olyan terhet róna a másodfokú bíróságra, amely egy perorvoslati bíróságnál nem indokolt, egyszersmind a felülbírálati jelleg elvesztéséhez vezethet. Ezt elkerülendő tartalmazza a Pp. 252. § (3) bekezdése azt a szabályt, hogy ha a bizonyítási eljárásnak nagy terjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – mindenkor a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között – hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja. Ezt a lehetőséget csupán egy pergazdaságossági tényező: nevezetesen a bizonyítás nagy terjedelme indokolhatja. Következésképpen a fellebbezésben felhozott új tények és bizonyítékok alapján a tényállás helyes megállapítása érdekében a másodfokú bíróság kizárólag akkor helyezheti hatályon kívül az elsőfokú határozatot, ha az elsőfokú bíróság által már lefolytatott bizonyításnak a megismétlése vagy kiegészítése olyan mértékben indokolt, ami már a másodfokú eljárás kereteit meghaladná. Ha viszont az elsőfokú határozat jogszabálysértésének alátámasztására szolgáló bizonyítás kisebb terjedelmű, azt a másodfokú bíróságnak kell elrendelnie és lefolytatnia.
[28] Az 1/2014. (VI. 30.) PK vélemény a 3. pontjában kimondja: a Pp. 252. § (3) bekezdésén alapuló, a bizonyítás megismétlésének szükségességére hivatkozó hatályon kívül helyezések alkalmazása során törekedni kell arra, hogy az orvosolható hibák kiküszöbölése lehetőleg már a fellebbezési eljárásban megtörténjen, és az elsőfokú eljárás megismétlésére csak a valóban szükséges és indokolt, más módon nem korrigálható hiányosságok miatt kerüljön sor.
[29] Bár a másodfokú bíróságnak a fellebbezés eredeti rendeltetésére figyelemmel csak a perbevont magánjogi jogviszony tárgyában hozott elsőfokú ítéletről kell döntenie, a Pp. 253. § (3) bekezdése lehetőséget ad arra is, hogy a fellebbezési és fellebbezési ellenkérelem korlátai között a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan kérdésekben is határozzon, amelyeket az elsőfokú bíróság amelyeket nem tárgyalt, illetőleg amelyekben nem határozott. E szabályban teljesedik ki a fellebbezés – fentebb már említett – átszármaztató hatálya: a másodfokú bíróság döntési kompetenciája nem merül ki az elsőfokú ítéleti rendelkezés helyességének megítélésében vagy újraértékelésében, hanem – mindenkor a perorvoslati kérelmek által megszabott keretek között – a felperes keresetével összefüggő olyan kérdésekről is dönthet, amelyek korábban nem voltak az eljárás tárgyai.
[30] A Kúria kiemeli: az új kérdésben való döntéstől nem válik az eljárás egyfokúvá, figyelemmel arra, hogy a másodfokú bíróság mindvégig a felperes – elsőfokú bíróság által már egyébként elbírált – keresetéről dönt, ugyanakkor ezzel összefüggésben felmerülhet korábban még nem tárgyalt ténybeli és jogi kérdések eldöntésének szükségessége.
[31] Mindezek alapján a másodfokú bíróság az adott esetben nem sértett jogszabályt, amikor az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése helyett új bizonyítási indítvány megtételére hívta fel a felperest. Az örökhagyó aláírásának eredetiségére irányadó szakértői vizsgálat nem eredményezi a bizonyítás olyan mértékű megismétlését, amely miatt célszerűbb lett volna az ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása. A Kúria utal arra is, hogy a felperesnek mind az első-, mind a másodfokú eljárásban lehetősége lett volna az ellenfél által benyújtott iratokon szereplő aláírások valódiságának vitatására, és a megfelelő bizonyítási indítvány határidőben történő megtételére; e lehetőségek elmulasztása nem vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezéséhez.
[32] Tekintettel arra, hogy a Kúria a felperes által hivatkozott eljárásjogi jogszabálysértést nem látta megállapíthatónak, annak az ügy érdemére kiható jellegét nem kellett vizsgálnia.
[33] Mindezeket egybevetve a Kúria a jogerős ítélet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. I. 20.796/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás