GÜ BH 2018/20
GÜ BH 2018/20
2018.01.01.
A tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény rendelkezései nem zárják ki, hogy a károsultak a fiktív vagy nem létező kötvények megvásárlása érdekében teljesített befizetéseik miatt a kötvények forgalmazójával szemben indult felszámolási eljárásban hitelezői igényt érvényesítsenek. Annak elbírálásához, hogy a hitelezői igény a forgalmazóval szemben megalapozottan érvényesíthető-e, más személynek, így a forgalmazó függő ügynökének az eljárásban félként való részvételére nincs szükség [2007. évi CXXXVIII. tv. (Bszt.) 136. §; 2015. évi CCXIV. tv. (Kárrendezésitv.) 15. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az adós értékpapír-forgalmazási tevékenységet végzett, kizárólagos forgalmazóként ellátta a Q. F. H. Tanácsadó és Szolgáltató Kft. (a továbbiakban: Q. H. Kft.) által kibocsátott kötvények forgalmazását. A forgalmazási tevékenység körében függő ügynökként igénybe vette a Q. P. T. Zrt. (a továbbiakban: Q. Pénzügyi Zrt.) szolgáltatásait. Az értékesítés a Q. Pénzügyi Zrt. fiókhálózatában zajlott, valamennyi befektetővel a Q. Pénzügyi Zrt. kötött – függő ügynökként – szerződést és bonyolította a Q. H. Kft. kötvényeinek az eladását és az ellenérték beszedését.
[2] A Q. H. Kft. 70 000 000 000 Ft értékű kötvény forgalmazására kért és kapott engedélyt. A KELER Zrt.-nél és más letétkezelőknél vezetett értékpapírszámlákon nyilvántartott kötvények ténylegesen kibocsátott és létező kötvények voltak. Az engedélyben foglaltaktól eltérően azonban a kötvényértékesítésre több mint 170 000 000 000 Ft összegben került sor oly módon, hogy a 70 000 000 000 Ft összeg felett a kötvények már nem kerültek ténylegesen (dematerializált úton) előállításra. Ezek részben az ún. fiktív kötvények, illetve részben a nem létező kötvények. A fiktív kötvényeket technikailag úgy értékesítették, hogy az adós – illetve nevében a Q. Pénzügyi Zrt. – jóváírt kötvényeket egy technikai számlán, mely kötvények azonban ténylegesen nem léteztek, azaz azok kibocsátására a Q. H. Kft. nem rendelkezett engedéllyel. Az adós ügyfelei rendszeres időközönként megkapták az adósnál vezetett értékpapírszámlájukról azt a kivonatot, amely igazolta, hogy a számlájukon vannak a kötvények. Az adós – illetve függő ügynöke – a fiktív kötvények eladásakor az ügyfél befizetését felkönyvelte az adósnál vezetett ügyfélszámlára, majd abból az összegből „megvásárolták” és az ügyfélnek az adósnál vezetett értékpapírszámláján „jóváírták” a fiktív kötvényt. A Q. Pénzügyi Zrt. azonban ezenfelül úgy is értékesített nem létező kötvényeket, hogy a kibocsátásra nem került értékesített kötvények ellenértékét nem írta jóvá az ügyfél számláján és nem is továbbította az adós részére a befolyt összeget.
[3] A Fővárosi Törvényszék a Magyar Nemzeti Bank mint felügyelet (a továbbiakban: Felügyelet) kezdeményezésére 2015. április 22-én megindította az adós felszámolását.
[4] A függő ügynökként eljáró Q. Pénzügyi Zrt. szintén felszámolás alá került.
[5] Az ügyfelek pénzügyi eszközei – a nem létező, illetve fiktív kötvények kivételével – rendelkezésre állnak.
A hitelezői igény, a felszámoló álláspontja
[6] Az igénybejelentő számlaszerződést kötött az adóssal, majd különböző időpontokban a Q. Pénzügyi Zrt.-vel kötvényre és a kapcsolódó opciós jogra vonatkozó adásvételi szerződéseket kötött. Ezek alapján összesen 34 830 000 Ft összegű hitelezői igényt érvényesített.
[7] A felszámoló a bíróság elé terjesztette az igénybejelentő vitatott igényét. Arra hivatkozott, hogy:
– Ha a bíróság álláspontja szerint a szerződés valójában az adós és az igénybejelentő között jött létre, az adós úgy felel a kötvényért az igénybejelentő felé, mint a valódi, vagy a fiktív kötvényt vásárolók felé. Ebben az esetben – az adós vagyonából ki nem adható nem létező pénzügyi eszközre tekintettel – a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvény (Bszt.) 136. §-a alapján a hitelezői igényét a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés a) pontját követően, a b) pontot megelőzően kell besorolni.
– Ha a szerződés a Q. Pénzügyi Zrt. és az igénybejelentő között jött létre, akkor az adós a polgári jog általános szabályai szerint felel az értékpapír forgalmazói minősége alapján a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) 29. §-a szerint, illetve Bszt. 4. § (2) bekezdés 47. pontja, 111. § (3) bekezdése és 115. § (4) bekezdése alapján az adós a függő ügynöke által az igénybejelentőnek okozott károkért. Ebben az esetben a Cstv. 57. § (1) bekezdés f) és g) pontjába kell besorolni a követelést.
[8] A felszámoló közlése szerint a hitelező a rendelkezésre álló okiratokból kitűnően 25 560 000 Ft-ot fizetett igazoltan a Q. Pénzügyi Zrt. részére, és 4 985 045 Ft kifizetésben részesült. Követelése tehát 20 574 955 Ft erejéig lehet megalapozott. A kötvényt nem írták jóvá a hitelező értékpapírszámláján. A felszámoló kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az igénybejelentő követelése a Cstv. szerinti hitelezői igény (kártérítés), vagy a Bszt. szerinti ügyféligény. Álláspontja szerint a követelés kártérítés jogcímén megalapozott. Kérte, hogy a bíróság a vitatott igény tárgyában hozzon határozatot.
Az első- és másodfokú bíróság határozata
[9] Az elsőfokú bíróság kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező 34 830 000 Ft összegű ügyféligényét a Bszt. 136. § (2) bekezdés c) pontja szerint határidőben bejelentett igényként vegye nyilvántartásba, és abból 25 560 000 Ft tőkeösszeget a Cstv. 57. § (1) bekezdés a) pontját követően, 9 270 000 Ft kamatot pedig a Cstv. 57. § (1) bekezdés g) pontjába sorolja be. Megállapította, hogy az adós függő ügynökeként járt el a Q. Pénzügyi Zrt., ezért a hitelező követelése az adóssal szemben fennáll 34 830 000 Ft értékben azzal, hogy a hitelező 4 985 045 Ft kifizetésben részesült a Q. Pénzügyi Zrt.-től.
[10] A végzés indokolásában kifejtette, hogy ügyféligényként kell besorolni az igénybejelentő követelését, mivel megállapítható, hogy a Q. Pénzügyi Zrt. az adós nevében értékesítette a fiktív kötvényeket az igénybejelentőnek. Miután a nem létező kötvényeket kiadni nem lehetséges, ezért a Bszt. 136. § (2) bekezdés c) pontját kell alkalmazni, és az igénybejelentő követelését a Cstv. 57. § (1) bekezdés a), illetve g) pontjába sorolandó felszámolási költségek mögé kell besorolni és fedezet esetén kielégíteni.
[11] A hitelező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság a vitatott hitelezői igény tárgyában indult eljárást megszüntette és az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte.
[12] A végzés indokolásában kifejtette: a Cstv. 38. § (3) bekezdése, 46. § (1) és (6) bekezdése és a Bszt. 124. § (1) bekezdése, 136. § (1) bekezdés a)-c) pontjai, (2) bekezdés a)-c) pontjai, (3) és (4) bekezdése alapján megállapítható, hogy befektetési vállalkozás esetén az ügyfelek Bszt. 136. §-ában rendezett tulajdoni és kötelmi igényei érvényesítésének egyaránt a felszámolási eljárás adja a keretét. Az igény érvényesítése – a felszámolási vagyonon kívüli vagyonelemek kiadása, illetve az adós vagyonával szembeni pénzkövetelés – egységesen kell megtörténjen a felszámolási eljárásban, a felszámolóra telepített vagyonelszámolási kötelezettség teljesítésével. A felszámolási eljárásban a vitatott igények bíróság általi elbírálása körében a törvény a lejárt pénzbeli követelések megfizetésére irányuló igényeket (marasztalási kereset) tereli a felszámolási eljárás keretei közé. Befektetési vállalkozás adós esetében kiterjed továbbá a felszámolási eljárás hatálya az ügyfeleknek a Bszt. 136. §-ára alapított követeléseire is. A Bszt. speciális rendelkezései azonban szűken értelmezendőek.
[13] A másodfokú bíróság leszögezte, hogy a felszámolási eljárásban a vitatott igény elbírálása körében a bíróság nem avatkozhat be alakító módon a felek jogviszonyába.
[14] A jelen eljárásban igényt érvényesítő hitelező a Q. Pénzügyi Zrt.-vel kötött szerződést, az adós az így létrejött szerződéses jogviszonynak nem volt alanya. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az igénybejelentő fél szerződéses jogviszonyba került az adóssal, és vele szemben e jogviszonyból eredően meghatározott összegű követelése áll fenn, megváltoztatta az érintett felek jogviszonyát, döntése jogalakító jellegű, az ügyfél és az adós között a jogviszony bíróság általi létrehozását jelenti, amelyre kereset alapján peres eljárásban eljáró bíróság lett volna jogosult.
[15] Kizárta a jogvita felszámolási eljárásban való érvényesítését a másodfokú bíróság álláspontja szerint az is, hogy megállapítás iránti igény a felszámolási eljárásban nem érvényesíthető, továbbá, hogy az eljárásban harmadik fél – a függő ügynök – kötelező perben állása is felmerült a Pp. 51. § a) pont alapján. A függő ügynök azonban az adós felszámolási eljárásban nem fél.
[16] Rámutatott továbbá a másodfokú bíróság, hogy a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről szóló 2015. évi CCXIV. törvény (Kárrendezési tv.) 15. § (3) bekezdésében szabályozott jogintézmény keretében van mód az értékpapírszámlán jóvá nem írt kötvény esetén a törvény 1. §-a szerinti ügyletből eredő követelés fennállásának bíróság általi megállapítására. A Kárrendezési tv. 15. § (3) bekezdése szerinti megállapítási igény, illetve annak bíróság előtti érvényesítése törvényben nevesített megállapítási perként fogható fel, amelyet a felperes a jogai megóvása érdekében indít, teljesítést ugyanakkor – törvényben meghatározott oknál fogva [Cstv. 38. § (3) bekezdés, Bszt. 136. §] – a perben nem kérhet. A megállapítási perek az elsőfokú bíróságon meg is indultak.
[17] Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint az igénybejelentő követelése nem tartozott a felszámolási eljárásban eljáró, vitatott követelés elbírálására jogosult bíróság hatáskörébe, az igény peres eljárásban érvényesíthető. Hivatalból észlelte a vitatott hitelezői igény érdemi elbírálását akadályozó körülményt, ezért az eljárást megszüntette [Pp. 130. § (1) bekezdés b) pont, 157. § a) pont].
Felülvizsgálati kérelem
[18] A felszámoló által képviselt adós felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését. Másodlagosan kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú végzés helybenhagyását.
[19] Állította a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjának, 157. § a) pontjának, 158. § (1) bekezdésének, a Cstv. 38. § (3) bekezdésének és a Bszt. 136/A. §-ának megsértését.
[20] Hangsúlyozta, hogy a hitelező igénybejelentést tett az adós elleni felszámolási eljárásban, amelyet mindenképpen érdemben kell elbírálni. A felszámoló a követelést nyilvántartásba veheti, elutasíthatja, vagy azt vitatott követelésként a bíróság elé kell terjesztenie. A bíróságnak pedig – eljárása eredményeképp – vagy köteleznie kell a felszámolót az igény nyilvántartásba vételére, vagy az igényt el kell utasítania. Egyetértett a felszámoló a másodfokú bírósággal abban, hogy befektetési vállalkozás esetén az adós ügyfeleinek a Bszt. 136. §-ában rendezett tulajdoni és kötelmi igénye érvényesítésének egyaránt a felszámolási eljárás adja a keretét, vagyis az ügyfelek igényét a felszámolási eljárás során kell elbírálni. Utalt a Bszt. 136/A. § (1) bekezdésére azzal, hogy ugyan csak 2016. július 1-jétől hatályos e rendelkezés, de a jelen eljárás során is alkalmazandó.
[21] Álláspontja szerint súlyosan jogszabálysértő a másodfokú bíróság álláspontja, mely szerint az igény elbírálása ne tartozna a felszámolási eljárást lefolytató bíróság hatáskörébe. Megismételte a vitatott igényt felterjesztő beadványában kifejtetteket, mely szerint az adós a Q. Pénzügyi Zrt. által értékesített, de a nyilvántartásban nem szereplő kötvényeket vásárló személyek felé felelhet a Bszt. 136. § alapján; illetve a polgári jog általános szabályai szerint felelhet a Tpt. 29. § (2) bekezdés alapján, a Bszt. 4. § (2) bekezdés 47. pontja, a Bszt. 11. § (3) bekezdése és 115. § (4) bekezdése alapján. A követelés kiszámítása úgy történhet, hogy a Q. Pénzügyi Zrt. által kifizetett összeget le kell vonni a hozzá igazoltan befizetett összegből.
[22] Hangsúlyozta, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem avatkozott jogalakító módon a felek jogviszonyába, mert a szerződésekből megállapíthatóan a Q. Pénzügyi Zrt. az adós függő ügynöke volt. A szerződések alanyának személyétől függetlenül nincs jogi akadálya a bejelentett igény kártérítési jogcímen történő elbírálásának. Az adóssal szemben bejelentett követelés nem megállapításra, hanem marasztalásra irányuló igény.
[23] Megítélése szerint a Kárrendezési törvény 15. § (3) bekezdése szerinti bírósági határozatnak egyébként megfelelhet a felszámolási eljárás során hozott jogerős végzés is, melyet igazol, hogy az első fokon jogerőre emelkedett, felszámolási eljárás során hozott végzések alapján a Kárrendezési Alap már kifizetéseket teljesített. Kiemelte azonban, hogy az adóssal szembeni igénybejelentést érdemben kell elbírálni, függetlenül attól, hogy a felszámolási eljárást lefolytató bíróság által hozott határozat alkalmas-e a kárrendezésre, illetve tartalmazza-e a Kárrendezési törvény által meghatározott tartalmi elemeket.
[24] A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A Kúria döntése és jogi indokai
[25] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint.
[26] A Kúria elsőként rögzíti, hogy a felszámoló által hivatkozott Bszt. 136/A. §-a az adott eljárásban nem alkalmazható, mert a felszámolási eljárás és a felek közötti jogvita is már folyamatban volt a Bszt.-t módosító 2016. évi LIII. törvény hatálybalépésekor, olyan rendelkezés pedig nem volt, amely szerint már a folyamatban levő eljárásokban is alkalmazni kellene e szabályt. A Bszt. 136/A. §-a egyebekben is a vitatott tulajdoni igény elbírálásának speciális szabályait tartalmazza, a jelen esetben azonban – miután nem létező kötvényeket vásárolt a hitelező – nem lehet szó tulajdoni igényről.
[27] Az eljárásban alkalmazandó Bszt. 136. § (2) bekezdése részben az ügyfeleknek a befektetési vállalkozásnál meglévő pénzügyi eszközeire vonatkozó tulajdoni igénye teljesítését [a) és b) pontok], részben pedig a befektetési vállalkozásnál meg nem lévő, ezért ki nem adható ügyféltulajdon miatti, adóssal szembeni hitelezői igény nyilvántartásba vételét és az adós vagyonából való kielégítését szabályozza [Bszt. 136. § (2) bekezdés c) pont]. A jelen esetben – hasonlóan a fiktív kötvényekhez – a nem létező kötvények alapján sincs lehetőség pénzügyi eszköz kiadására, ezért csak hitelezői igényként vehető figyelembe az igénybejelentő követelése. A vitatott igényként történő beterjesztésre valójában annak érdekében került sor, hogy a bíróság állapítsa meg: be kell-e sorolni, és ha igen, akkor milyen jogalapon és mekkora összegben kell besorolni a bejelentett hitelezői igényt.
[28] Az adós felszámolásának megindulásakor a Q. károsultak kárrendezését biztosító követeléskezelő alap létrehozásáról szóló 2015. évi XXXIX. törvény (Q. törvény) volt hatályban, amely külön kárrendezési alapot hozott létre – saját igényérvényesítési szabályokkal – a károsultak igényének kifizetésére. 2016. január 1-jén lépett hatályba a Kárrendezési tv., amelynek 27. §-a szerint hatályát vesztette a Q. törvény.
[29] A másodfokú bíróság a Kárrendezési tv. 15. § (3) bekezdésének értelmezése alapján helyezkedett arra az álláspontra, hogy a hitelezőnek pert kell indítania az adóssal szemben. A Kárrendezési tv. 15. § (3) bekezdéséből és az 1. § (1) bekezdéséből következően a törvény hatálya olyan ügyletekre is kiterjed, ahol – jóllehet az értékpapírszámlán a kötvény nem került jóváírásra – az ügyletnek az 1. § (1) bekezdésében írt többi feltétele fennáll, és a követelés fennállását „jogerős bírósági határozat megállapította”. Ilyen esetben a Kárrendezési Alappal szemben a bírósági határozat jogerőre emelkedését követő 30 napon belül terjesztheti elő az igényét a jogosult. Ebben az esetben a kérelmezőt jogosultnak, a „kötvényt az 1. § (1) bekezdés szerinti értékpapírszámlán jóváírtnak kell tekinteni.”
[30] A jelen eljárásban azonban nem azt kellett elbírálni, hogy a jogosult igényt tarthat-e a Kárrendezési Alapból kifizetésre, illetve hogy a felszámolási ügyben eljáró bíróság végzése a Kárrendezési tv. 15. § (3) bekezdésének alkalmazása során a kárrendezés alapjául szolgálhat-e. Helytállóan hivatkoztak arra a felek, hogy az eljárt bíróságoknak abban a kérdésben kellett állást foglalniuk, hogy a hitelezőnek fennáll-e az igénye az adóssal szemben és mekkora összegben. E vonatkozásban pedig a Kárrendezési tv. előírásai nem irányadóak, a törvény ugyanis a hitelezői igények előterjesztését és elbírálását semmilyen módon nem szabályozza.
[31] A Kárrendezési tv. szabályaira hivatkozással tehát a másodfokú bíróság a hitelezői igény érdemi elbírálását megalapozottan nem mellőzhette volna.
[32] Nem ért egyet a Kúria azzal sem, hogy a felszámoló jogalakítás vagy megállapítás iránti igényt terjesztett volna a bírósághoz.
[33] Jogalakításra az igény akkor irányul, ha valamilyen jogviszony létrehozását, megszüntetését vagy módosítását kérik a bíróságtól. A megállapítás iránti igény pedig valamely jog fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítását célozza. A hitelező azonban a jelen esetben nem ilyen igényeket érvényesített, hanem 34 830 000 Ft-nak az adós vagyonából történő kielégítését követelte.
[34] Kétségtelen, hogy követelését a hitelező elsődlegesen arra alapította, hogy szerződéses kapcsolatban áll az adóssal, azonban nem a bíróságtól kérte a szerződés létrehozását, hanem azt állította, hogy a jogviszony a függő ügynök eljárásának eredményeként ténylegesen közte és az adós között jött létre. Az ilyen tartalmú igény – a másodfokú bíróság álláspontjával ellentétben – nem tekinthető jogalakításra irányuló igénynek, mint ahogy annak megítélése sem tartozik a jogalakító döntések körébe, hogy a hitelező és az adós jogviszonyban állnak-e egymással vagy sem.
[35] Az pedig, hogy a bíróságnak a hitelezői igény jogalapjának fennállásáról is állást kell foglalnia, nem jelenti azt, hogy az igény a teljesítés követelése mellett egy attól elkülönülő, önálló megállapítás iránti kérelmet is tartalmaz. A jelen esetben annak megítélése, hogy a hitelező és az adós szerződéses kapcsolatba kerültek-e egymással, a bejelentett igény jogalapja körébe tartozó kérdés. Önálló megállapításra irányuló igényt tehát a hitelező – a jogerős végzés indokolásában kifejtettekkel ellentétben – nem terjesztett elő.
[36] Nincs szükség az adóssal szembeni hitelezői igény elbírálásához a függő ügynök eljárásba való bevonására sem. Annak megítélése ugyanis, hogy a hitelező és az adós jogviszonyban állnak-e egymással, más személynek az eljárásban való részvételét nem igényli.
[37] A bíróságnak a jelen esetben azt kellett elbírálnia: a jogszabályok alapján a rendelkezésre álló bizonyítékokból levonható-e az a következtetés, hogy
– az adott esetben a függő ügynök az adós nevében kötötte meg a szerződést, és ezzel az ügyfél és az adós között jött létre a megállapodás;
– vagy nem az adós képviseletében járt el az ügynök és így nem jött létre szerződés, de a függő ügynök a befektetési szolgáltatás körében okozott kárt az ügyfélnek, ezért a befektetési szolgáltató köteles helytállni az ügyféllel szemben a függő ügynök károkozásáért; illetőleg
– a jogalap fennállása esetén mekkora összegben megalapozott az ügyféligény, illetve hitelezői igény.
[38] Az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben állást foglalt, a hitelező fellebbezése pedig csak a hitelezői igény összegének az elsőfokú bíróság által meghatározottól eltérő megállapítására irányult. A másodfokú bíróság a kifejtettek értelmében tévesen állapította meg hatásköre hiányát, és a jogszabályi előfeltételek hiányában, megalapozatlanul rendelkezett az eljárás megszüntetéséről. A fellebbezést helyesen érdemben el kellett volna bírálnia.
[39] Mindezek értelmében a Kúria a másodfokú bíróság végzését a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[40] A megismételt másodfokú eljárásban a másodfokú bíróságnak a fent kifejtettek figyelembevételével érdemben el kell bírálnia az elsőfokú végzés ellen előterjesztett fellebbezést.
(Kúria Gfv.VII. 30.352/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás