KÜ BH 2018/208
KÜ BH 2018/208
2018.07.01.
Az a körülmény, hogy a hatóság által meghatározott kapcsolattartást valamelyik szülő nem kívánja elfogadni, nem eredményezi a határozat jogsértő voltát [2013. évi V. tv. (Ptk.) 4:173. §, 4:181. § (2) bek.; 149/1997. Korm. rend. (Gyer.) 27. § (3)–(4) bekezdés, 29. § (5) bek., 29/A. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperesi beavatkozó 2015. január 28-án kérelmet terjesztett elő gyermekével (a továbbiakban: Gyermek) való kapcsolattartás megváltoztatása tárgyában. Az elsőfokú hatóság a szülők, azaz az alperesi beavatkozó és a felperes között egyeztető tárgyalást tartott, amely során a szülők bizonyos kérdésekben egyező véleményt fejtettek ki, így a felperes elfogadta, hogy az alperesi beavatkozó jogosult a Gyermekkel a folyamatos kapcsolattartás keretében találkozni. A személyes találkozás nélküli kapcsolattartás szabályozását nem kérték, abban pedig nem tudtak egyezségre jutni, hogy az apa a Gyermeket külföldre viheti vagy sem. Az elsőfokú hatóság határozatával a Gyermek és az alperesi beavatkozó között a kapcsolattartást megváltoztatta. A kapcsolattartást részben a felek egyező nyilatkozatainak megfelelően szabályozta, ezen túlmenően megállapította, hogy az alperesi beavatkozó a kapcsolattartás ideje alatt jogosult a Gyermeket külföldre vinni. A határozat indokolásában rögzítette, hogy az egyezségi tárgyaláson a felek a kérdések nagy részében hasonlóan nyilatkoztak, azt követően azonban utalt arra, hogy az alperesi beavatkozó az egyezséget követően több ponton is változtatott a kérelme tartalmán, ugyanakkor a hatóság a felek nyilatkozatával egyezően igyekezett szabályozni a láthatást. Az elsőfokú hatóság nem tiltotta meg az alperesi beavatkozó azon jogát, hogy a Gyermeket külföldre vihesse, mivel a felperes nem támasztotta alá, hogy az a Gyermekre nézve sérelmes lenne. Az elsőfokú hatóság hivatkozott a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Gyer.) 29. § (5) bekezdésére, 29/A. § (6) bekezdésére, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 50. § (5) bekezdésére.
[2] A felperes és az alperesi beavatkozó egyaránt fellebbezést terjesztettek elő, amelynek nyomán az alperes az elsőfokú döntést részben, az alperesi beavatkozó kérelme szerint megváltoztatta. Az alperesi beavatkozó kérelmét a közte és gyermeke közötti személyes találkozás nélküli (telefonos) kapcsolattartás időtartamát is szabályozta akként, hogy az minden héten szombaton az esti órákban lehetséges. Az alperes a fenti rendelkezést azzal egészítette ki, hogy a telefonos kapcsolattartás a személyes találkozással járó apai kapcsolattartás idejére szünetel. E vonatkozásban utalt arra, hogy a Gyer. 27. § (3) bekezdése alapján az alperesi beavatkozónak joga van a gyermekével telefon útján kapcsolatot tartani, és a különböző, a felperes által bejelentett programokra tekintettel a szombati napon látta biztosítottnak a telefonos kapcsolattartást.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[3] A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, másodlagosan az alperesi határozatnak az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.
[4] Az alperes fenntartva határozatának indokolásában foglaltakat, a kereset elutasítását kérte.
[5] Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Hangsúlyozta, hogy a szülők között a folyamatos és az időszakos kapcsolattartás tekintetében is egyezség született a tárgyaláson. A megegyezésükhöz képest a nyilatkozataik csak később tértek el egymástól. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Gyer. 29/A. § (5) bekezdése alapján a Gyámhatóság a kapcsolattartás szabályozása során elsősorban a Gyermek életkorára, egészségi állapotára, tanulmányi előmenetelére figyelemmel dönt. Így nem köteles minden különórát, vagy akár a vallásgyakorlás idejét figyelembe venni. Az elsőfokú bíróság utalva a Gyer. 27. § (6) bekezdésére, a külföldre vitel joga tekintetében kifejtette, hogy a külföldi utazás csak a Gyermek érdekét veszélyeztető körülmény, vagy az érintett szülő felróható magatartása esetén tagadható meg. A telefonos kapcsolattartás körében rögzítette, hogy a hatóság a felperes nyilatkozatát vette figyelembe, és a hétköznapokon felmerülő elfoglaltság miatt a szombat este félórás időtartamban szabályozta a kapcsolattartás ezen formáját. Az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy az alperesi beavatkozónak a kapcsolattartással összefüggő kérelmét érdemben nem vizsgálta, tekintettel arra, hogy a beavatkozó keresetet nem terjesztett elő, az alperes pernyertessége érdekében avatkozott be, ezért az alperestől eltérő nyilatkozatok megtételére nincs lehetősége. A bíróság az anyai nagypapa tanúként való meghallgatásának mellőzését azzal indokolta, hogy a felperes nem indokolta kellően ezt a bizonyítási indítványt. Egy általános nyilatkozat beszerzését pedig nem tartotta szükségesnek arra vonatkozóan, amire a felperes részletesen nyilatkozott. Az elsőfokú bíróság ugyancsak nem tartotta indokoltnak a felperesnek azon kérelmét, amely az alperesi beavatkozó jövedelmére, munkaviszonyára vonatkozó nyilatkozat beszerzésére irányult, tekintettel arra, hogy a bíróság szerint ez az ügy szempontjából relevanciával nem bír.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A felperes a jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő új, a kereseti kérelemben foglaltaknak helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróságnak új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4:2. § (1) bekezdését, 4:21. § (6) bekezdését, 4:173. §-át, a 4:181. § (2) bekezdését, a Gyer. 27. § (4) bekezdését, 29/A. § (4) bekezdését és a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését. Kifejtette, hogy a bíróság a tényállást a valósággal és az iratokkal ellentétesen állapította meg, a tévesen megállapított tényállási elemekből pedig helytelen jogi következtetéseket vont le.
[8] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[9] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[10] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen megállapított tényállásból helytálló következtetésre jutott a közigazgatási határozatok jogszerűségével kapcsolatban, döntésével és indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért.
[11] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel rámutat arra, hogy mind a Ptk. 4:179. § (1) bekezdésében és 4:181. § (2) bekezdésében foglaltak, mind a Gyer. 29/A. § (5) bekezdése is a kapcsolattartás rendezése során a gyermek érdekének elsődlegességét hangsúlyozza. A közigazgatási per tárgya pedig – miként erre az elsőfokú bíróság helyesen hivatkozott – a kifogásolt határozat jogszerűségének felülvizsgálata. Így önmagában az a tény, hogy a kapcsolattartás a hatóság általi szabályozásának módját egyik vagy másik fél nem kívánja elfogadni, a közigazgatási határozat jogszerűségét nem érinti.
[12] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmével kapcsolatban megállapította, hogy az a keresetben előadott sérelmeken túl további érveket tartalmazott. A felperes csak a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott az őszi szünetre engedélyezett kapcsolattartás célszerűtlen, a Gyermeket indokolatlanul megterhelő voltára, illetőleg arra, hogy a Gyermek vallásgyakorlását az apa számára biztosított kapcsolattartás meghiúsítja. A Pp. 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítást felvenni nem lehet, így az újabb érvek előterjesztésére sincs mód. A felperes maga is azt állította, hogy a vallási nevelést/gyakorlást az apa is támogatja, így nincs akadálya annak, hogy az apai kapcsolattartáskor kerüljön rá sor. A telefonos kapcsolattartás megállapítása pedig a felperes által szolgáltatott, a Gyermek napirendjére vonatkozó adatok figyelembevételével történt, e körben a hatóságok és a bíróság terhére jogsértés nem róható. A bíróság helytállóan állapította meg, hogy a külföldre viteli jog tekintetében a felperes nem igazolt olyan körülményt, amely a kérelem elutasítását megalapozná és a Gyermek érdekének veszélyeztetésére utalna, vagy az érintett szülő felróható magatartását alátámasztaná [Gyer. 27. § (6) bekezdése].
[13] A felperes tévedett akkor, amikor azt állította, hogy a bíróság a tényállást a valósággal és az iratokkal ellentétesen állapította meg. Az a körülmény, hogy a szülők a közigazgatási eljárásban ténylegesen nem kötöttek egyezséget, azonban – a Gyermek külföldre vitelének kérdését kivéve – a legtöbb kérdésben egyezően nyilatkoztak, nem teszi iratellenessé azt a bírói megállapítást, hogy több kérdésben egyezségre jutottak, hiszen egyetértettek. A hatóság ezt az egyetértést, továbbá a Gyermek érdekét és a jogszabályi előírásokat figyelembe véve döntött az apai kapcsolattartásról, amelynek egyes elemeit a felperes utólag kifogásolta, illetve keresett újabb és újabb érveket a hatósági rendelkezések megkerülése céljából. A Kúria egyetért az alperessel abban, hogy az együttműködési kötelezettségét a felperes csak formálisan kívánja teljesíteni, a kapcsolattartás lehetőségei alól kibúvókat keres. Valójában minden ellenérve azt szolgálja, hogy egyetlen időpont és egyetlen kapcsolattartási forma sem megfelelő a Gyermek és az apa közötti kapcsolat biztosítására. Az elsőfokú bíróság megvizsgálta az eljárás adatait, lefolytatását, és nem talált semmilyen információt, amely jogsértésre utalt volna, és a felperes különböző kifogásai tükrében a kapcsolattartás szabályozását jogellenessé tenné. Az elsőfokú bíróság ezen megállapításainak ellenkezőjét a felperes nem tudta alátámasztani. A bíróság az alperesi döntéssel kapcsolatban is megalapozottan állapította meg, hogy az nem ellentétes a Gyermek érdekeivel, a jogszabályok betartásra kerültek.
[14] A bíróság megindokolta a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványok elutasítását, ezzel szemben a felperes ismét csak állította, hogy azok jogsértő módon kerültek elutasításra. Az ugyanis, hogy a bizonyításra lett volna mód és idő, még nem támasztja alá a kért bizonyítás elrendelésének szükségességét. Összességében a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 206. § (1) bekezdését, megalapozott döntést hozott az alperesi határozat jogszerűségéről.
[15] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.210/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás