KÜ BH 2018/210
KÜ BH 2018/210
2018.07.01.
I. Amennyiben a felperes a közigazgatási határozat alkotmányosságát is vitatja, úgy a bíróságnak a kereseti kérelem alapján ezt az érvelést vizsgálnia kell.
II. A bíró nem köteles részletesen indokolni azt, hogy a fél kezdeményezésére miért nem indítványozza az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság előtt [1952. évi III. tv. (Pp.) 155/B. §; 2011. évi CLI. tv. (Abtv.) 25. §; 2013/1996. Korm. rend. (Korm. rendelet) 5. § (4)–(5) bek.]
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes 2016. január 18-án elektronikus értesítésben adatszolgáltatásra hívta fel a felperest az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 2015. szeptember 2-tól hatályos, a hatálybalépésekor a hivatal nyilvántartásában szereplő, utazási vállalkozókra vonatkozó 5. § (4) és (5) bekezdésében előírt feltételeknek való megfelelés érdekében. A felperes a megadott határidőn belül nem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének.
[2] Az alperes a 2016. április 22-én kelt határozatával a felperes számára az utazásszervezői tevékenység további folytatását a jogosultság megfelelő igazolásáig megtiltotta. Egyúttal a felperest az alperes által az utazásszervező és -közvetítő tevékenységet folytató vállalkozásokról vezetett hatósági nyilvántartásból törölte azzal, hogy a felperes újabb utazásokat nem szervezhet, és nem bonyolíthat le, köteles azonban az úton lévő utasait hazautaztatni, az elmaradt utazásokra befizetett előleget és részvételi díjakat a külön jogszabályban foglaltak szerint teljes összegben visszafizetni.
A kereseti kérelem és ellenkérelem
[3] A felperes keresetet terjesztett elő az alperes fenti számú határozata ellen. Álláspontja szerint a támadott határozatban alkalmazott – 2015. szeptember 2-án hatályba lépett – Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdése aránytalanul és súlyosan sérti a vállalkozási tevékenység törvényekben és az Alaptörvény M) cikk (1) és (2) bekezdésében, az I. cikk (3) bekezdésében, és a XII. cikk (1) és (2) bekezdéseiben biztosított jogát.
[4] A felperes kezdeményezte, hogy a bíróság indítványozza a Korm. rendelet alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróságnál.
[5] Az alperes ellenkérelmében fenntartotta a határozatában foglaltakat.
Az elsőfokú ítélet
[6] Az ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.32.052/2016/9. számon hozott ítéletet, melyben a felperes keresetét elutasította. A bíróság idézte a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény (a továbbiakban: Kertv.) 6/F. § (2) bekezdés a) pontját, valamint a Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdését.
[7] A bíróság rámutatott, hogy a felperes a perben nem azt vitatta, hogy e jogszabályi rendelkezéseknek tevékenysége megfelel, hanem azt, hogy a Korm. rendelet ezen szabályai alaptörvény-ellenesek, illetve törvényellenesek. Mivel a felperes az alperes többszöri felhívására sem igazolta a kereskedelmi hatósági eljárás során ezen jogszabályi feltételek teljesítését, ezért közömbös, hogy az alperesekkel egyeztetéseket kezdeményezett és folytatott a közigazgatási hatósági eljárás során. A bíróság a Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdései alkotmányosságát megkérdőjelező felperesi kereseti kérelem alapján arra az elhatározásra jutott, hogy ezen jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége nem áll fent, e jogszabályok a perben alkalmazhatóak voltak. A felperes érdekkörében felmerült ok ugyanis alaptörvény-ellenességet nem eredményezhet.
[8] Az elsőfokú bíróság utalt arra, hogy a bírói gyakorlat szerint a bíróság nem köteles indokolni azon döntését, amellyel a félnek az eljárás felfüggesztésére és az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelmét elutasítja. Az elutasítás indokolása ugyanis a jogszabály alkotmányosságának értékelését jelentené, ami nem a bíróság feladata (KGD 2010.184.).
[9] Végezetül a bíróság utalt arra is, hogy a Kertv. 9. § (4) bekezdés g) pontja alapján alkalmazandó Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja, illetve 11. § (7) bekezdése a nyilvántartásból való törlést kógens módon rendeli el, ha az adott utazásszervezői vállalkozás a Korm. rendelet 5. §-ában foglalt feltételeket nem teljesítette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[11] Az alperes az ügyben érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan.
[13] A felperes a keresetében a Korm. rendelettel összefüggésben kezdeményezte – mint ahogy a felülvizsgálati kérelmében is –, hogy a bíróság függessze fel az eljárását és az Abtv. 25. §-a alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróságnál a Korm. rendelet Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát és megsemmisítését. Felülvizsgálati kérelmében – többek között – azt sérelmezi, hogy a bíróság nem kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását és ennek nem is adta meg megfelelő indokát.
[14] A Kúria a bírósági eljárásban figyelembe veendő alkotmányossági kérdések kapcsán a következőket állapítja meg: különbséget kell tenni, hogy a keresetlevél az egyedi üggyel, vagy az egyedi ügyben alkalmazandó normával kapcsolatban fogalmaz meg alkotmányossági aggályokat.
[15] Amennyiben az egyedi üggyel összefüggésben merül fel alkotmányossági probléma (pl. sérti a megelőző eljárás a tisztességes ügyintézéshez való jogot, vagy pl. a hatósági döntés aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát), akkor a bíróságnak ki kell térnie indokolásában ezen érvekre. A kereseti kérelem kimerítésébe beletartozik, hogy a keresetben jelölt alkotmányossági szempontokra is tekintettel értékelje az eljáró bíró az ügyében alkalmazandó jogot. Az Alkotmánybíróság 3/2015. (II. 2.) AB határozatának alapjául szolgáló ügyben, a közigazgatási és munkaügyi bírósági ítélet azt állapította meg, hogy az alapjogi érveléseket és az Alkotmánybíróság határozataira alapított okfejtéseket nem vizsgálhatja. Az Alkotmánybíróság véleménye ezzel szemben az volt, hogy „[a]z Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvénynek ez a rendelkezése a bíróságok számára alkotmányos kötelezettségként írja elő, hogy ítélkező tevékenységük során a jogszabályokat az Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék {ld. pl. 7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [33] és 28/2013. (X. 9.) AB határozat, Indokolás [29]}. Ebből a kötelezettségből következik, hogy a bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési mozgástér keretein belül azonosítania kell az elé kerülő ügy alapjogi vonatkozásait, és a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat az érintett alapjog alkotmányos tartalmára tekintettel kell értelmeznie” (Indokolás [17]).
[16] Mindebből következően a bíróságok jogosultak (és az erre irányuló kereset alapján kötelesek) az Alaptörvény rendelkezéseinek bevonására ítélkezésükbe, tehát – adott esetben – kötelesek az egyedi ügy megítélésében bevonni az alkotmányossági szempontokat.
[17] A fentiektől eltér az az esetkör – mint ami jelen ügy tárgya –, amikor a fél a Pp. 155/B. § (2) bekezdése alapján keresetében azt kezdeményezi, hogy a bíróság függessze fel az eljárást és forduljon az Alkotmánybírósághoz az alkalmazandó jogszabály alkotmányossági (vagy nemzetközi szerződésbe ütközése) vizsgálatát kezdeményezve. A Pp. 155/B. § (2) bekezdésében a fél részére biztosított eljárási lehetőség nem köti a bíróságot. A bírónak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés b) pontján és az Abtv. 25. §-án alapuló döntése szuverén döntés. A bíró akkor kezdeményezi az alkotmánybíróság eljárását, amikor az a meggyőződése alakul ki, hogy az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenes. Ezért pl. nem is felel meg az alkotmánybírósági eljárásban az indítvánnyal (bírói kezdeményezéssel) szemben támasztott törvényi követelménynek, ha az eljáró bíró pusztán utal arra, amit a fél a keresetében, vagy az eljárás során a jogszabály alkotmányellenességével kapcsolatban felhozott (lásd pl. a 3058/2015. (III. 31.) AB végzést), hanem az eljáró bírónak önálló érvet kell szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy az alkalmazandó jogszabályt milyen indokok alapján tartja alkotmányellenesnek.
[18] Abban az esetben tehát, ha a fél Pp. 155/B. § (2) bekezdése alapján kezdeményezi, hogy a bíró forduljon az Alkotmánybírósághoz az alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát kérve, de az eljáró bíró e kezdeményezéssel nem ért egyet, úgy elégséges, ha a bíró az ügyben meghozott döntésében (s nem külön végzésben, mint a kezdeményezés esetén) csupán arra utal, hogy nem találta indokoltnak indítvány benyújtását az Alkotmánybírósághoz. Ha a bírónak kötelező lenne megindokolnia, hogy az általa alkalmazandó jogszabály miért nem sérti a fél által felhívott alkotmányi tételeket, vagy egyáltalán, ha a normával szemben valamilyen módon igazolni kényszerülne, hogy az alkotmányos (azaz, hogy miért nem fordul az Alkotmánybírósághoz), úgy a bíró közvetlenül vagy közvetve az Alkotmánybíróság Alaptörvényben rögíztett hatáskörében járna el, az Alkotmánybíróság hatáskörét vonná el.
[19] A Kúria e körben végül rámutat: azzal, hogy a bíró nem köteles részletesen indokolni, hogy miért nem fogadja el a fél normával kapcsolatos alkotmányossági indokait, nem sérülnek a fél jogai. Ugyanis maga az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés c) pontja teszi lehetővé, hogy az érintett alkotmányjogi panaszt nyújtson be az egyedi ügyben alkalmazott jogszabály Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatára. Tehát ha a bíró nem kezdeményezi a normakontrollt, úgy a jogerős döntést követő 60 napon belül az érintett alkotmányjogi panaszban vitathatja a bírói döntésben alkalmazott jogszabály alkotmányosságát, pontosabban alapjogokat sértő voltát. A fél normakontroll-kérelme ebben az esetben így csatlakozik be az Alkotmánybíróság tevékenységébe, s az Alkotmánybíróság fogja kifejteni azon indokokat, hogy az adott ügyben alkalmazott jogszabály miért nincs kollízióban az Alaptörvénnyel (vagy éppen azt, hogy sérti az Alaptörvényt, s ezért rendelkezik a jogszabály alkalmazási tilalmáról az alkotmányjogi panasz alapján). Tehát a fél azon elvárása, hogy az ügyében csak az Alaptörvénnyel összhangban lévő jogszabályt alkalmazzanak, a jogrendszerben a bírói kezdeményezés és az alkotmányjogi panasz jogintézménye útján megoldott. Ezen érvek miatt nem köteles az eljáró bíró alaptörvényi érvek felsorakoztatásával indokolni azt, amikor a fél kezdeményezése ellenére nem fordul normakontroll-kérelemmel az Alkotmánybírósághoz.
[20] Jelen ügyben megállapítható, hogy a felperes kereseti kérelme – annak tartalma alapján – a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdései formai és tartalmi alaptörvény-ellenessége mellett hoznak fel érveket, ebben a relációban az alperes határozatának bevonása pusztán formális, hiszen a felperes alapvető problémája a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdéseinek ügyében való alkalmazhatósága.
[21] Ezek alapján a Kúria megállapította, hogy az ügyben eljáró bíróság nem sértett sem Alaptörvényt, sem jogszabályt akkor, amikor azt állapította meg, hogy nem észlelte a jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenességét, a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdései az ügyben alkalmazhatók voltak.
[22] A felperes felülvizsgálati kérelmében – lényegében kereseti kérelmével megegyező módon – részben a jogerős bírósági döntéssel, részben a Korm. rendelet egyes rendelkezéseivel kapcsolatos alkotmányos aggályokat hoz fel akként, hogy alkotmányos aggályai végső soron a Korm. rendelettel szemben, illetve annak alkalmazásával összefüggésben fogalmazódnak meg [megfordítva a kereseti kérelem formai felépítését, s most elsőként a döntéssel (itt a bírói döntéssel) szemben, majd azt követően a Korm. rendelettel szemben felhozva ugyanazon érveket]. Mivel a Kúria sem jogosult a Korm. rendelet megvizsgálására azon az alapon, hogy sérti e ezen jogszabály a vállalkozás jogát, a munka és foglalkozás megválasztásának szabadságát, hogy a Korm. rendelet alapjogot korlátoz-e, továbbá, hogy a kiadására volt-e megfelelő felhatalmazása a Kormánynak, túllépett-e e felhatalmazás keretein s kiegészítette a törvényt, vagy hogy a Korm. rendelet jogforrástanilag alkotmányellenes-e, végül, hogy a jogszabály nemzetközi emberi jogi dokumentumba ütközik-e, ezért a Kúria az indítványozó ezen érveivel nem foglalkozhatott érdemben.
[23] A Kúria hatáskörébe az tartozik, hogy a bíróság döntése és eljárása jogszerű-e (amelynek keretében belül helyesen alkalmazta-e a jogértelmezésnél az Alaptörvény 28. cikkét), tehát a felülvizsgálati bíróság jelen ügyben azt vizsgálja, hogy az eljáró bíróság jogalkalmazása helyes volt-e.
[24] A Kúria e körben mindenekelőtt rögzíti, hogy az ügyben nem volt vitatott, hogy a felperes a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdéseiben meghatározott feltételeket – a hatóság többszöri értesítése ellenére – nem teljesítette. A Korm. rendelet 11. § (1) bekezdése ennek jogkövetkezményeit szabályozza. A vizsgálat tárgya tehát a Korm. rendelet rendelkezéseinek az adott ügyre vonatkozó alkalmazhatósága lehet csak, azaz helyesen járt-e el az elsőfokú bíróság, amikor az ügyben a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdéseit és 11. § (1) bekezdését tekintette irányadónak.
[25] A Kertv. 6/F. § (2) bekezdés a) pontja szerint „Utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység csak akkor folytatható, ha a vállalkozás által munkavállalóként vagy foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony alapján foglalkoztatott legalább egy személy, illetve egyéni vállalkozó esetén az egyéni vállalkozó vagy az általa határozatlan időre foglalkoztatott, az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység folytatásában személyesen közreműködő személy rendelkezik az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló kormányrendeletben meghatározott képesítéssel és szakmai gyakorlattal, valamint nyelvismerettel (a továbbiakban: tevékenységért felelős személy).”
[26] A Kertv. fenti szabálya – mint ahogy arra a felülvizsgálati kérelem helyesen utal – alapvetően három feltételt támaszt az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységgel szemben: a képesítést, a szakmai gyakorlatot és a nyelvismeretet. A Kertv. 12. § (1) bekezdés g) pontja szerint „felhatalmazást kap a Kormány, hogy az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenységre vonatkozó bejelentés rendjét és feltételeit, az utazásszervezői és utazásközvetítői tevékenység végzésének feltételeit, valamint az utazásszervezők és az utazásközvetítők nyilvántartásának személyes adatot nem tartalmazó adattartalmát és a nyilvántartás vezetésére vonatkozó részletes eljárási szabályokat, továbbá a jogszabályban vagy hatósági határozatban előírt kötelezettségek be nem tartásának esetén alkalmazandó jogkövetkezményeket rendeletben állapítsa meg.”
[27] A fenti felhatalmazás alapján alkotta meg a Kormány a Korm. rendeletet. A Korm. rendelet 5. § (4) és (5) bekezdése kétségtelen, hogy többletfeltételeket fogalmaz meg, amikor kimondja, hogy a tevékenységért felelős személy kizárólag egy utazási vállalkozónál láthatja el a tevékenységért felelős tisztséget, illetve amikor úgy rendelkezik, hogy az utazási vállalkozó köteles a tevékenységért felelős személyt oly módon foglalkoztatni, hogy hetente legalább húsz órában a munkakörébe tartozó vagy a foglalkoztatásra irányuló egyéb jogviszony alapján meghatározott, az utazásszervezői, illetve utazásközvetítői tevékenységgel kapcsolatos feladatot lásson el.
[28] A Kúria megállapította, hogy az ügyben a jogvita tárgya a felperes utazásszervezői tevékenységéhez kapcsolódik, tehát helyesen járt el az elsőfokú bíróság amikor a Korm. rendelet fenti rendelkezéseit alkalmazta. Helyes jogértelmezés alapján utasította el a keresetét a miatt, mert az alperes határozata nem sért jogszabályt, s helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság azt is, hogy az ügyben a Korm. rendelet 11. §-a alapján a nyilvántartásból való törlésnek volt helye az 5. §-ban foglalt feltételek nem teljesítése esetén. A Korm. rendelet 11. § (1) bekezdés a) pontja szerint a Hivatal törli a nyilvántartásból azt az utazási vállalkozót, aki a tevékenység folytatásához szükséges, jogszabályban meghatározott feltételek valamelyikével nem rendelkezik. Önmagában e feltétel beállta a nyilvántartásból való törlés jogkövetkezményével kell hogy járjon, a 11. § (1) bekezdésébe foglalt többi feltételtől függetlenül.
[29] A Kúria végezetül megállapította, hogy – csakúgy mint az ügyben eljárt Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság – nem tartja indokoltnak az Abtv. 25. §-a alapján, hogy kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását a Korm. rendelet 5. § (4)–(5) bekezdései alkotmányossági vizsgálatára. Egy adott vállalkozási formába kerülés, vagy adott vállalkozási forma végzésének feltételeit az állam szabályozhatja, adott esetben szigoríthatja is. Az utazásszervezői tevékenység feltételeinek meghatározásához – a feltételek időszakos felülvizsgálatához – legitim érdek fűződik.
[30] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős bírósági ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.37.192/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás