BÜ BH 2018/217
BÜ BH 2018/217
2018.08.01.
Elköveti a kifosztás bűntettét, aki a 83 és 80 éves sértettek figyelmét előrehaladott korukat kihasználva eltereli, és bűncselekményt a sértettek idős korából fakadó figyelmetlensége, óvatlansága teszi lehetővé [Btk. 366. § (1) bek. c) pont].
[1] A járásbíróság a 2016. szeptember 30-án meghozott ítéletével
– az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont], ezért halmazati büntetésül három év hat hónap szabadságvesztésre és négy év Magyarország területéről kiutasításra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg, megállapította, hogy a terhelt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő naptól bocsátható feltételes szabadságra;
– a fk. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett kifosztás bűntettében [Btk. 366. § (1) bek. c) pont], ezért vele szemben két év javítóintézeti nevelést rendelt el, megállapította, hogy a javítóintézeti nevelés felének, de legkevesebb egy év letöltése után a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátható.
[2] A bíróság rendelkezett a bűnjelekről, az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.
[3] A másodfokon eljárt törvényszék a 2017. február 21-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, az I. r. terhelt börtönbüntetését két évre, a fk. II. r. terhelt javítóintézeti nevelésének tartamát egy évre enyhítette, módosított a bűnjelekre vonatkozó rendelkezésen, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[4] A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. r. és a fk. II. r. terheltek védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjaira alapítva felülvizsgálati indítványt nyújtott be.
[5] Ebben kifejtette, hogy az első- és másodfokú határozatokban megállapított tényállásból levont jogi következtetés téves, mert tévedett mindkét eljáró bíróság, amikor a terheltek által elkövetett cselekményt a Btk. 370. § (2) bekezdés a) pontjában megjelölt kisebb értékre elkövetett lopás vétsége helyett kifosztásnak minősítette.
[6] A vád szerint a sértettek a bűncselekmény felismerésére és elhárítására idős koruknál fogva képtelenek, azonban megítélése szerint ezen állítását bizonyítékokkal nem támasztotta alá, holott a Be. 4. §-a alapján a vád bizonyítása a vádlót terheli, továbbá a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére.
[7] Álláspontja szerint a gyakorlatnak kell kialakítania, hogy konkrét életkor alapján ki tekintendő „idős” személynek, miután a törvény nem határozza meg ezt, azonban ennek megállapításához annak bizonyítására is szükség van, hogy a megtámadott idős vagy fogyatékkal élő személy e miatt a tulajdonsága miatt a bűncselekmény kivédésére csak korlátozottan lehetett képes, és ezen körülmény vizsgálatát az elsőfokú bíróság is elmulasztotta, a másodfokú bíróság sem pótolta, értékelése mind a tényállásból, mind az indokolásból kimaradt.
[8] Arra hivatkozott, hogy a sértettek korukat meghazudtoló, kiváló fizikai és szellemi frissességgel rendelkeztek és valós koruknál jóval fiatalabbaknak tűntek. Az egyik sértett a cselekmény napján D.-ben, egyedül intézte a napi bevásárlást, gyalogosan közlekedett a városban, amikor a terheltekkel találkozott, akik megtévesztették ugyan, mikor azt állították, hogy ajándékba kívánják adni neki a „kiállítási tárgyakat” és autójukkal hazavitték, azonban otthonába ő invitálta be a terhelteket, a tényállásban rögzített ingóságokat a sértett és a terheltek közösen vitték fel a sértett II. emeleti lakásába, és ez is alátámasztja a sértett jó fizikai állapotát.
[9] Arra hivatkozott, hogy a sértett felesége hívta fel a vádlottak figyelmét a tulajdonukban álló ékszerekre, mikor külön megmutatta nekik, és az egyik sértett jogász, a másik a kereskedelemben, vezető pozícióban dolgozott, értelmiségiek, akik – koruktól függetlenül – tájékozottak, szellemileg frissek, a bűncselekmény felismerésére és elhárítására alkalmasak voltak, azonban a kedvezőnek tűnő üzlet megkötésének reményében félretették óvatosságukat. Szellemi frissességüket támasztja alá, hogy saját részre, használatra laptopot vásároltak, a feleség kávét főzött, pogácsával kínálta a fiatalkorú II. r. terheltet, huzamosabb ideig beszélgettek.
[10] Álláspontja szerint a Be. 373. § (1) bekezdésének II. pontjában fel nem sorolt és a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényeges hatással volt az eljárás lefolytatására, illetőleg a bűnösség megállapítására és a bűncselekmény minősítésére, és a téves másodfokú jogértelmezés kapcsán került sor az elsőfokú ítélet jogi indokolásának – a büntetés kiszabására vonatkozó rész kivételével – az érdemi helybenhagyásra.
[11] Az indítványozó sérelmezte a fk. II. r. terhelttel szemben alkalmazott javítóintézeti nevelést is, arra utalva, hogy az intézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, az alapvető erkölcsi normáknak megfelelő egészséges életmódra való felkészítése. A fk. II. r. terhelt rendezett, megfelelő családi körülmények között él, szülei által biztosított a nevelése, ellátása, felügyelete, taníttatása, szülei büntetlen előéletűek, családi környezete alkalmas az erkölcsi, szellemi, testi fejlődésének biztosítására, ezért nevelése érdekében a javítóintézeti nevelés – szabadságelvonó jellege miatt – hátrányosabb lehet, indokolatlanul súlyos, tartani lehet attól, hogy a családi környezetből való kiemelése hosszabb távon fejlődésére kedvezőtlen hatással járhat. A bíróságnak akkor, ha a javítóintézeti nevelés alkalmazása mellett dönt, különös gondossággal kell vizsgálnia a fiatalkorú személyi körülményeit, ennek keretében a környezettanulmányt, a gondozó vallomását, továbbá az iskolai és munkahelyi véleményeket, amely jelen büntetőeljárásban nem történt meg, mindezen túl 18. életévet betöltött fiatalkorú esetében már nem célravezető ezen intézkedés alkalmazása.
[12] Végezetül utalt arra is, hogy azon nyomatékos enyhítő körülményeket, melyek szerint a terheltek az általuk okozott kárt megtérítették, valamint a cselekmény elkövetését beismerték, nem vették kellőképpen figyelembe az eljáró bíróságok.
[13] Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy a Kúria a terheltek által elkövetett bűncselekmény jogi minősítését változtassa meg, az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztést enyhítse, alkalmazzon végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, és a fk. II. r. terhelttel szemben kiszabott javítóintézeti nevelést is enyhítse. Másodlagos indítványa arra irányult, hogy a Kúria a törvényszék ítéletét helyezze hatályon kívül, és a bíróságot utasítsa új eljárásra.
[14] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány megalapozatlan.
[15] Kifejtette, hogy a felülbírálat során csak azok a tények vehetők figyelembe, amelyeket a jogerős határozat tartalmaz, azok a tények pedig figyelmen kívül maradnak, amelyeket a tényállás nem rögzít. Emellett álláspontja szerint ugyan az indítvány a felülvizsgálat alapjaként formálisan a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott okokra hivatkozott, az anyagi jogi szabálysértés igazolására kizárólag – tartalma szerint döntően a Be. 351. § (2) bekezdése szerinti, a megalapozatlanság körébe eső – eljárásjogi kifogásokat sorolt fel, azonban a bűnösség kimondása vagy a felrótt cselekmény minősítése anyagi jogi törvényességének a vizsgálata eljárási indokok alapulvételével nem lehetséges; az ítélet vélt vagy valós megalapozatlansága a felülvizsgálatot lehetővé tevő anyagi jogi, illetve eljárásjogi okok között nem szerepel.
[16] Megítélése szerint az indítványozó azon állítása, hogy a sértettek a szellemi és fizikai állapotuk alapján a bűncselekmény felismerésére és elhárítására alkalmasak voltak, illetve az, hogy ebben a tekintetben a tényállás felderítetlen, tartalmilag nem jelent mást, mint azt, hogy indítványát az irányadó tényállásban nem szereplő, az ott rögzített adatoktól eltérő tényekkel, adatokkal kívánta alátámasztani. Ezek az indokok csak a jogerős ítéleti tényállástól eltérő tényállás esetén vezethetnének eredményre, ezért érdemben nem vehetők figyelembe.
[17] Utalt arra, hogy az indítványozó az ügyfelderítési kötelezettség, valamint a Be. 4. §-ában előírtak megsértésének kifogásolásával olyan eljárási szabályokra hivatkozott, amelyek szintén az ítélet megalapozottságával, szorosan a bizonyítékokat mérlegelő tevékenységgel, és a mérlegelés eredményével függenek össze. A felülvizsgálat során azonban nem vizsgálható, hogy az eljárt bíróságoknak valamely bizonyítást le kellett volna folytatniuk, vagy a mérlegelő tevékenységbe valamely bizonyítékot be kellett volna vonniuk, és az sem, hogy egyes bizonyítékok beszerzésének vagy értékelésének az elmaradására eljárási szabály megsértésével került-e sor. A felülvizsgálatban annak sincs jelentősége, hogy a felülbírálatot elvégző másodfokú bíróság helyesen ítélte-e meg az esetleges megalapozatlanságot, annak mértékét és jogkövetkezményeit. Ezek kizárólag relatív eljárási szabálysértést valósítanak meg, a felülvizsgálatot – a Be. 416. § (1) bekezdésének c) pontjára figyelemmel – eljárási okból sem alapozzák meg.
[18] Arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálat szabályai szerint törvénysértő minősítés hiányában a büntetés önmagában nem vizsgálható, így a jogerősen kiszabott szabadságvesztés és javítóintézeti nevelés enyhítésére, valamint a joghátrányok végrehajtásának a félbeszakítására nincs törvényes lehetőség. Indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat mindkét terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[19] Az indítvány előterjesztője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében fenntartotta azon álláspontját, amely szerint a bíróságok tévesen minősítették a terheltek cselekményét, és a velük szemben alkalmazott büntetés, illetve intézkedés eltúlzott.
[20] A Kúria a megtámadott határozatokat – a Be. 424. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva – a Be. 423. § (4) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati indítványban meghatározott okok alapján, a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében vizsgálta felül.
[21] Emellett a Be. 423. § (5) bekezdése szerint eljárva a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt esetleges – az indítványozó által nem hivatkozott – eljárási szabálysértésekre is tekintettel volt, azonban ilyen, a 373. § (1) bekezdésének I. b) és c) pontjában, valamint II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – eljárási szabálysértést nem észlelt.
[22] A felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
[23] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. A Be. 416. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, míg a c) pontja alapján – a Be. 373. § (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve a II-IV. pontjában meghatározott – eljárási szabálysértések esetén van helye.
[24] A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható.
[25] Az ekként irányadó tényállás szerint a fk. II. r. terhelt a 83 éves sértettet az utcán leszólította, és azért, hogy a bizalmát elnyerje, neki valótlanul azt állította, hogy ő és az I. r. terhelt a megmaradt kiállítási tárgyakat nyugdíjasnak kívánják ajándékozni, és miután az I. r. terhelt látta, hogy a sértett idős korú, neki azt is előadta, hogy Törökországban van egy szállodája, megismételte, hogy a nála levő kiállítási tárgyakat neki adná, s mivel a nagyszülei magyarok, ha a sértett Törökországban járna, megvendégeli a szállodájában. Végül az I. r. terhelt felajánlotta, hogy a sértettet hazaszállítja a lakására. Kihasználva azt a körülményt, hogy a sértett és 80 éves felesége a bűncselekmény felismerésére és elhárítására idős koruknál fogva nem voltak képesek, amíg az I. r. terhelt a nappaliban a sértettek figyelmét lekötötte, addig a fk. II. r. terhelt jogtalanul eltulajdonította a sértettek asztalfiókban tartott 90 000 forint készpénzét.
[26] A Kúria álláspontja szerint az idős kor, illetve a szellemi vagy fizikai fogyatékosság egyrészt kihathat a valós elkövetői szándék felismerésére, másrészt korlátozhatja az elhárítási képességet is. Ez az eset összes körülményének értékelésével állapítható meg. Ezt az értékelést – ellentétben a felülvizsgálati indítványban írtakkal – mind az első-, mind a másodfokú bíróság elvégezte.
[27] A jogi indokolásból kitűnően az elsőfokú és a másodfokú bíróság is arra figyelemmel látta megállapíthatónak a kifosztás bűntettét, hogy a sértetteket előrehaladott koruk korlátozta abban, hogy „a helyzetet átlássák, s a terheltek által teremtett helyzet valójában a figyelmük elterelését szolgálja”, illetve „a terheltek a bűncselekmény megvalósításakor épp a sértettek idős korából fakadó figyelmetlenségét, óvatlanságát használták ki, azt, hogy a félelemérzetük nem működik”.
[28] A bíróság által megállapított tényállás így valóban a Btk. 366. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző törvényi tényállásnak felel meg; a kifosztás bűntettét követi el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett védekezésre képtelen, illetve a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személytől elvesz.
[29] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja kizárólagosan sorolja fel azokat az eljárási szabálysértéseket [Be. 373. § (1) bek. I. b) és c) pont, II-IV. pont], amelyekre a felülvizsgálati eljárásban eredménnyel lehet hivatkozni.
[30] A Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti indokolási kötelezettség megsértése akkor eredményez felülvizsgálatot is megalapozó eljárási szabálysértést, ha a megtámadott határozat indokolása valamely tény vagy jogkérdés kapcsán olyan mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapozta a bíróság a döntését, ugyanígy a III. b) pont értelmében a határozat indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
[31] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése – a Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pont – nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozatokból kitűnik az eljárt bíróságoknak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját – a bűnösséggel, a minősítéssel, a szankciókkal kapcsolatban – mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.).
[32] Az a körülmény, hogy a terheltek védője nem ért egyet az indokolás tartalmával, azaz az indokolás, illetve a következtetések helyességét vitatja, szintén nem alapoz meg felülvizsgálatot. A felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálata során az indokolás helyessége már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának meg nem engedett támadása (BH 2017.48.).
[33] A felülvizsgálati indítvány ezért ezen részében sem magalapozott.
[34] Nem vezetett eredményre az indítványnak az alkalmazott joghátrányokat támadó része sem.
[35] A kifosztás alapesetét, melyben a jogerős határozat a terheltek büntetőjogi felelősségét megállapította, a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti, így az I. r. terhelttel szemben e keretek között kiszabott büntetés törvényes, a büntetési középmértéket [Btk. 80. § (2) bek.] sem éri el.
[36] A Btk. 120. §-ában szabályozott javítóintézeti nevelés elrendelésének a fiatalkorúak esetében bármilyen bűncselekmény elkövetése esetén helye van, ha a bíróság álláspontja szerint az eredményes nevelése érdekében ez szükséges. Ez az intézkedés csak azzal a fiatalkorúval szemben nem alkalmazható, aki az ítélet meghozatalakor a huszadik életévét már betöltötte. A fk. II. r. terhelt 1998. december 25-én született, így esetében ez a kizáró ok nem állapítható meg, ugyanis a jogerős határozat meghozatalakor, bár a tizennyolcadik életévét már betöltötte, de a huszadik életévét még nem érte el.
[37] A büntetést sérelmezve felülvizsgálatnak akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a törvényben foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel [Be. 416. § (1) bek. b) pont].
[38] Amennyiben a minősítés törvényes és a bíróság egyéb anyagi jogi szabályt nem sértett meg, a mérlegelési jogkörben és törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke felülvizsgálati eljárásban nem támadható, és nincs lehetőség a büntetés kiszabása során irányadó körülmények átértékelésére sem. A büntetés kiszabásának felülvizsgálatára csak a bűncselekmény törvénysértő minősítése, illetve a büntetőjog más szabályainak megsértése esetén van lehetőség (BH 2006.390.).
[39] A Kúria utal arra is, hogy az indítványozó által helyesnek vélt minősítés [Btk. 370. § (2) bek. a) pont] esetén is két év szabadságvesztés a büntetési tétel felső határa, következésképpen a kiszabott büntetés, illetve intézkedés ebben az esetben sem eredményezte volna törvénysértő jogkövetkezmény alkalmazását.
[40] Ezért a Kúria a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. I. 860/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás