BÜ BH 2018/220
BÜ BH 2018/220
2018.08.01.
A külföldi ítélet érvényének elismerése során nem állapítható meg, hogy az elítélt többszörös visszaeső, mert ezzel a helyzete súlyosbodnék [1996. évi XXXVIII. törvény (Nbjt.) 47. §, 48. § (2) és (5) bek.; 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett Egyezmény 11. cikk 1.d) pont].
[1] Az Osztrák Köztársaság B.-i Tartományi Büntető Bírósága a 2015. június 22. napján meghozott és 2015. június 26. napján jogerős ítéletével a terheltet üzletszerűen, nagy értékre elkövetett betöréses lopás bűncselekménye miatt (Btk. 127. §, 128. § (1) bek. 4. pont, 129. § 1. pont, 130. § második és negyedik tétel) 5 év szabadságvesztésre ítélte. A terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságáról nem rendelkezett, arról az ítélet indokolása („a döntés alapjai”) sem szól.
[2] A Kúria az ítéletet annak magyar nyelvre fordítása alapján jelölte meg, mert azt az alábbi magyar végzések részben hiányosan, részben eltérően rögzítették.
[3] A 2015. április 16. napjától előzetes fogvatartásban volt terhelt az előzetes fogvatartás beszámítása mellett 2015. június 22. napjától tölti a szabadságvesztést. Annak „tényleges vége” az osztrák büntetés-végrehajtási intézet szerint 2020. április 16. napja.
[4] Az osztrák bíróság a külföldi ítélet érvényének elismerése érdekében az iratokat megküldte a magyar Igazságügyi Minisztériumhoz, onnan pedig azok 2015. november 11-én érkeztek a P.-i Törvényszékhez.
[5] A P.-i Törvényszék a 2016. október 4. napján tárgyaláson kívül meghozott és 2016. október 31. napján jogerős végzésével a külföldi ítélet érvényét 4 rendbeli lopás bűntette [2012. évi C. tv. (Btk.) 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) alpont, (3) bek. b) pont ba) alpont], 2 rendbeli lopás bűntette [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) alpont, (4) bek. b) pont 1. ford.] és társtettesként elkövetett lopás vétségének kísérlete [Btk. 370. § (1) bek., (2) bek. bb) és bc) alpont] miatt kiszabott 5 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésnek ismerte el azzal, hogy a terhelt többszörös visszaeső és a szabadságvesztésből legkorábban annak háromnegyed része kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[6] A P.-i Törvényszék az osztrák ítélet érvényét a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.) 47. § (1) bekezdése alapján ismerte el.
[7] A P.-i Törvényszék végzésének indokolása szerint az osztrák ítélet a terhelttel szemben nem mint többszörös visszaesővel szemben szabta ki a büntetést, de a magyar erkölcsi bizonyítvány (bűnügyi nyilvántartás) adatai alapján „mintegy deklaratív jelleggel” mégis megállapította, hogy a terhelt többszörös visszaeső [Btk. 459. § (1) bek. 31. pont b) alpont] azzal, hogy a Btk. általános részében a többszörös visszaesőre vonatkozó „súlyosabb rendelkezéseket” az Nbjt. 48. § (5) bekezdésében írtakra tekintettel mellőzte.
[8] A P.-i Törvényszék végzésének indokolása szerint az osztrák ítélet a feltételes szabadságra bocsáthatóság kapcsán rendelkezést nem tartalmaz, illetőleg a külföldi büntetés-végrehajtási intézet által megadott szabadulási időpont (2020. április 16.) a „teljes egészében kitöltésre” (feltételes szabadságra nem bocsáthatóságra) „utal”. Mégis kedvezőbb rendelkezésnek látta az Nbjt. 48. §-ára tekintettel a terhelt – „figyelemmel arra, hogy többszörös visszaeső” – szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő feltételes szabadságra bocsáthatóságának alkalmazását [Btk. 38. § (2) bek. b) pont].
[9] Az osztrák igazságügyi hatóság a megküldött tanúsítvánnyal kezdeményezte a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának átvételét, amely tanúsítvány a magyar Igazságügyi Minisztériumhoz, onnan pedig 2016. június 17-én érkezett az F.-i Törvényszékhez.
[10] Az F.-i Törvényszék az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködéséről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: Eutv.) alapján járt el.
[11] Az F.-i Törvényszék a 2017. január 31. napján tárgyaláson kívül meghozott végzésével megállapította, hogy az 5 év szabadságvesztés-büntetés végrehajtása átvételének feltételei fennállnak. A terhelt fellebbezése alapján másodfokon eljárt F.-i Ítélőtábla a 2017. április 24. napján tartott tanácsülésen meghozott végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést.
[12] Az osztrák hatóság a terheltet 2017. június 14-én átadta, s aznap a magyar büntetés-végrehajtási intézet befogadta.
[13] Az F.-i Törvényszék a 2017. július 31. napján tartott tárgyaláson meghozott és aznap jogerős végzésével – a P.-i Törvényszék jogerős végzésével egyező minősítés mellett – kimondta, hogy a „halmazati büntetésként” és „mint többszörös visszaesővel” szemben kiszabott 5 év (szabadságvesztést) börtönben végrehajtandó szabadságvesztésként kell végrehajtani, és a terhelt a (szabadságvesztés)-büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.
[14] Az F.-i Törvényszék végzésének indokolása tartalmazza, hogy kötve van a külföldi ítélet érvényének elismeréséről hozott jogerős bírósági határozathoz [Nbjt. 50. § (1a) bek.], amire külön is utalt a feltételes szabadságra bocsáthatóság tekintetében, míg erről külön nem szólt a többszörös visszaesés kérdésében.
[15] A terhelt felülvizsgálati indítványt nyújtott be az F.-i Törvényszék végzése ellen. Indítványában arra hivatkozott, hogy helyzetét súlyosbították az osztrák ítélethez képest, mert az osztrák törvény 46. § (1) bekezdése szerint „1/2 vagy 1/3-os kedvezményben” kell részesíteni.
[16] Az F.-i Törvényszék a terhelt beadványát megküldte a Legfőbb Ügyészségnek a törvényesség érdekében benyújtandó jogorvoslati indítvány megfontolása érdekében.
[17] A P.-i Törvényszék és az F.-i Törvényszék jogerős végzése ellen a legfőbb ügyész – a Be. 431. §-a alapján – jogorvoslatot jelentett be a Kúriánál a törvényesség érdekében. Utalt arra, hogy a törvénysértő határozatok más jogorvoslattal nem támadhatók. A Be. 557. §-ában meghatározott különleges eljárás azért nem alkalmazható, mert bár a külföldi ítélet érvényének elismerése és a büntetés végrehajtásának átvétele tárgyában a bíróságok a különleges eljárások általános szabályait értelemszerűen alkalmazzák [Nbjt. 46. § (3) bek.], de nem különleges eljárást folytatnak.
[18] A legfőbb ügyész az Nbjt. 47. § (1) bekezdésére, valamint a 48. § (2) és (5) bekezdésére alapozta indítványát és hivatkozott az 1994. évi XX. törvénnyel kihirdetett, a Strasbourgban, 1983. március 23-án kelt, az elítélt személyek átszállításáról szóló egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 11. cikk 1.d) pontjára is, amely szerint az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét.
[19] A hivatkozott rendelkezések lényegében két alapelvet rögzítenek: a terhelt nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe annál, mint amit maga a külföldi ítélet keletkeztetett, illetve nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe annál sem, mintha cselekményét eredetileg is magyar bíróság bírálta volna el. Ennek ellenére a külföldi ítélet átalakítása során a bíróságok a terheltet hátrányosabb helyzetbe hozták.
[20] A külföldi bíróság nem állapította meg, hogy a terhelt többszörös visszaeső. Erről a P.-i Törvényszék még deklaratív megállapítást sem tehetett volna, s ezt a feltételes szabadságra bocsáthatóság kapcsán sem vehette volna figyelembe. A külföldi ítélet alapján ugyanis a terhelt nem lett volna feltételes szabadságra bocsátható. Ezt kifejezetten tartalmazza a (magyar nyelvre lefordított) tanúsítvány.
[21] A legfőbb ügyész mindezekre tekintettel azt indítványozta: a Kúria állapítsa meg, hogy a támadott végzéseknek a terhelt többszörös visszaeső minőségét megállapító, valamint a feltételes szabadságra bocsátásával kapcsolatos rendelkezései törvénysértők; mellőzze a többszörös visszaesői minőség megállapítását, illetve mondja ki, hogy a terhelt legkorábban – a vonatkozó magyar büntető anyagi jogszabályoknak megfelelően – a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[22] A terhelt az észrevételében annyi pontosítással élt, hogy a külföldi bíróság nem zárta ki a feltételes szabadságra bocsáthatóságból és a kedvezmény (feltételes szabadságra bocsátás) kapcsán a „legenyhébb lehetőség” alkalmazását kérte. Jelezte továbbá, hogy a nyilvános ülésen nem kíván részt venni.
[23] A Kúria a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott.
[24] A legfőbb ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt változatlan tartalommal tartotta fenn, s annak megfelelő indítványt tett a hozandó döntés tartalmára is.
[25] A kirendelt védő mindehhez egyetértőleg csatlakozott.
[26] A Kúria azt állapította meg, hogy a legfőbb ügyész által bejelentett törvényességi jogorvoslat – az alábbiak szerint – alapos.
[27] A jogorvoslat a törvényesség érdekében olyan esetekben teszi lehetővé az alapügyben megvalósult törvénysértések megszüntetését, amikor azok más rendkívüli jogorvoslatokkal vagy a különleges eljárások valamelyikével nem küszöbölhetőek ki.
[28] A Kúria azt állapította meg, hogy a Be. XIX. Fejezetében szabályozott jogorvoslati eljárás feltételei fennállnak, mert a legfőbb ügyész a jogorvoslati indítványt előterjesztette, és az állított törvénysértés más rendkívüli jogorvoslattal vagy különleges eljárással nem küszöbölhető ki.
[29] A külföldi ítélet érvényét elismerő és a büntetés végrehajtásának átvételéről rendelkező végzés nem ügydöntő határozat (BH 2018.12., 2017.331.). Az ügydöntő határozat a vádról határoz [Be. 257. § (1) bek. 2. mondat 1. ford.], s ügydöntőnek pedig azok a határozatok tekintendők, amelyekben a bíróság a Be. vonatkozó szabályai szerint lefolytatott bírósági eljárást követően a törvényes vádról határoz, az ügy érdemében hoz mindenkivel szemben kötelező érvényű, a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító, vagy őt felmentő ítéletet, illetve eljárást megszüntető végzést (EBH 2004.1016.II.).
[30] Perújításnak a bíróság jogerős ítélete [Be. 408. § (1) bek.], a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével hozott végzése [Be. 408. § (6) bek.], míg felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata [Be. 416. § (1) bek.] ellen van helye. A legfőbb ügyész jogorvoslati indítványával támadott végzések nem ilyen természetűek.
[31] A büntetőeljárási törvény szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha a törvénysértés különleges eljárás (XXIX. Fejezet I-II. Cím) lefolytatásával orvosolható [Be. 416. § (4) bek. c) pont]. A bíróság különleges eljárásban utólag határoz, ha a jogerős ítélet a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatban nem a törvénynek megfelelően rendelkezett [Be. 557. § (1) bek.]. A külföldi ítélet érvényének elismerésére (Nbjt. 47-48. §) és a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvételére (Nbjt. 49-55. §) egyaránt irányadó általános szabály, hogy ha e törvény másképp nem rendelkezik, a bíróság eljárására a Be. különleges eljárásokról szóló XXIX. Fejezetének általános szabályait – az 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés kivételével – kell alkalmazni [Nbjt. 46. § (3) bek.]. Az Eutv. alapján a szabadságvesztést kiszabó tagállami határozat végrehajtásával (108-126. §) kapcsolatos bírósági eljárásra a Be. 555. § (2) bekezdés b) és d) pontjában meghatározott rendelkezés nem alkalmazható (108. §).
[32] Ekként a külföldi ítélet érvényének elismerése, a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele és az Európai Unió tagállamának bírósága által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának átvétele kapcsán a magyar bíróság alkalmazza ugyan az egyébként különleges eljárásokra vonatkozó általános szabályokat, de eljárása az Nbjt., illetőleg az Eutv. keretében, és nem különleges eljárás keretében folytatandó le (BH 2017.331. indokolás [25], BH 2018.2. indokolás [19]). A büntetőeljárási törvényben szabályozott különleges eljárás ugyanis minden esetben a magyar büntetőbíróság által hozott ügydöntő határozat korrekciójának jogorvoslati eszköze. Az Nbjt. 46. § (3) bekezdése és az Eutv. 108. §-a a Be. 555. § (2) bekezdés b) pontjának alkalmazhatóságát azért is zárja ki, mert a magyar bíróság átalakító döntése szuverén.
[33] Ha a magyar bíróság a külföldi ítélet érvényét elismerte, úgy kell tekinteni, hogy a cselekményt a magyar bíróság jogerősen elbírálta [Nbjt. 47. § (3) bek.]. Eljárása során a bíróság megállapítja, hogy az elítéltetéshez a magyar törvény alapján milyen jogkövetkezmények fűződnek [Nbjt. 48. § (2) bek. 1. mondat].
[34] Az Nbjt. 48. § (5) bekezdésében foglaltak szerint, amennyiben a külföldi bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának módja vagy tartama nem egyeztethető össze a magyar törvénnyel, a (magyar) bíróság a (magyar) Btk. alapján rendelkezik a feltételes szabadságra bocsátásról is. Ebből látszólag az is következhet, hogy a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó (magyar) Btk. rendelkezése akár a terhelt terhére is eshet.
[35] Az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontja azonban külön tételes szabállyal írja elő, hogy az ítélet átalakításakor az illetékes hatóság (esetünkben a magyar bíróság) nem súlyosbíthatja az elítélt büntetőjogi helyzetét. Ezért a (magyar) bíróság az ítéletet nem alakíthatja át úgy, hogy azáltal az elítélt büntetőjogi helyzete súlyosbodjék.
[36] A magyar bíróságok – miután az osztrák ítélet nem mondta ki a terhelt többszörös visszaesői minőségét – az elítélt büntetőjogi helyzetét súlyosbítva döntöttek a többszörös visszaesés megállapításáról.
[37] A P.-i Törvényszék a végzésének a rendelkező részében állapította meg, hogy a terhelt többszörös visszaeső. A rendelkező részben foglalt megállapítás – a törvényszék megállapítása ellenére nem pusztán deklaratív jellegű. Nincs is jogszabályi alapja, hogy a törvényszék a határozatának rendelkező részében foglalt megállapítását deklaratívnak minősítse. Ez tehát téves jogkövetkeztetés eredménye. Ráadásul ellentétben áll azzal is, hogy a törvényszék – további tévedéssel – ebből eredeztette a feltételes szabadságra bocsáthatóság „lerövidítését”.
[38] Az F.-i Törvényszék a P.-i Törvényszék végzéséhez a jogszabály [Nbjt. 51. § (1a) bek.] rendelkezésénél fogva valóban kötve volt.
[39] {A Kúria megjegyzi, hogy a 2018. január 1-től hatályos módosult jogszabályi környezetben továbbra is főszabály a külföldi ítélet érvényének elismeréséhez kötöttség [Nbjt. 51. § (2) bek. 1. mondat]. Ez alól az Nbjt. 51. § (2) bekezdés 2. mondat b) pontjában meghatározott esetben (ha a szabadságvesztés végrehajtásának átvételéhez a külföldi ítélet olyan rendelkezésének elismerése szükséges, amelyről az elismerésről hozott korábbi határozat nem, vagy nem a törvénynek megfelelően rendelkezett) már el lehet térni.}
[40] A jelen eset sajátossága továbbá, hogy az osztrák bíróság ítélete ugyan nem zárta ki az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből, de a feltételes szabadságra bocsáthatóság mikéntjéről sem rendelkezett. Ebben a helyzetben a Kúria egyetértett a legfőbb ügyész álláspontjával abban, hogy ilyen esetben az adott külföldi jog alapján kell eldönteni, mihez képest nem súlyosbítható az elítélt büntetőjogi helyzete.
[41] A rendelkezésre álló osztrák tanúsítvány a következőket tartalmazza:
[42] "Feltételes szabadságra bocsátás szabadságvesztésből 46. § (1) Ha egy elítélt az ítéletben kiszabott vagy kegyelmi úton megállapított időbeli szabadságvesztés, vagy ilyen büntetés feltételesen fel nem függesztett része felét, azonban legalább »háromnyi« (ez fordítási hiányosságnak tűnik) részét letöltötte, akkor próbaidő megállapítása mellett fel kell függeszteni, ha az 50-52. § szerinti intézkedések hatásának figyelembevételével feltételezhető, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legalább annyira visszatartja az elítéltet a további bűncselekmények elkövetésétől, mint a büntetés fennmaradó részének a letöltése. (2) Ha egy elítélt a szabadságvesztésének felét már letöltötte, a kétharmadát azonban még nem, akkor az (1) bek. szerinti feltételek teljesülése ellenére sem bocsátható feltételes szabadságra, ha tekintettel az általa elkövetett bűncselekmény súlyosságára kivételesen a büntetés további végrehajtására van szükség ahhoz, hogy ez másokat visszatartson bűncselekmények elkövetésétől.”
[43] A tanúsítványban rögzített osztrák rendelkezésekből a Kúria azt állapította meg, hogy az osztrák bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után függeszthető fel. Másként fogalmazva és a magyar büntetőjogi fogalmakhoz igazítva ez azt jelenti, hogy a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
[44] A tanúsítvány 11. oldali j) pontja értelmében az „osztrák jog szerint nem áll fenn jogosultság feltételes szabadságra bocsátásra kizárólag az időtartam lejárta alapján”. Ebből, figyelemmel a „kizárólag” kitételre is, ugyancsak nem következik a feltételes szabadságra bocsáthatóság hiánya. Az osztrák büntetés-végrehajtási intézet által a szabadságvesztés „tényleges vége” pedig mindössze azt jelenti, hogy a szabadságvesztés felfüggesztése (feltételes szabadságra bocsáthatósága) nélkül a terhelt 2020. április 16. napján szabadulna.
[45] A Kúria tehát nem értett egyet a legfőbb ügyész indítványával abban, hogy az osztrák ítélet alapján a terhelt nem bocsátható feltételes szabadságra, s ezért a súlyosbíthatatlanság elve értelmében arra kellene figyelemmel lenni, hogy a terhelt akkor sem kerülhetne hátrányosabb helyzetbe, ha a magyar bíróság hozott volna ítéletet vele szemben.
[46] A tanúsítványban rögzített („tanúsított”) osztrák jog értelmében ugyanakkor félreérthetetlen, hogy – mivel a perbíróság nem dönt róla – a szabadságvesztés teljes tartamát lerövidítő szabadságvesztés felfüggesztése (a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatósága), azaz a tényleges szabadon bocsátás feltételes, a további végrehajtás megítélésének a függvényében alakul.
[47] A támadott végzéseket hozó törvényszékek által alkalmazott Btk. 38. § (2) bekezdés b) pontja alapján, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a) a büntetés kétharmad, b) visszaeső esetén háromnegyed részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap.
[48] A törvényszékek azzal, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontját a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltéséhez kötötték, újfent megsértették az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontját, mivel ezáltal is súlyosbították a terhelt büntetőjogi helyzetét.
[49] A törvényszékek ráadásul belső ellentmondással rendelkeztek a többszörös visszaesőnek nyilvánított terheltnek a szabadságvesztés háromnegyed része kitöltéséhez kötött feltételes szabadságra bocsáthatóságáról.
[50] Ezt meghaladóan a törvényszékek által a feltételes szabadságra bocsátás körében hozott rendelkezések a Btk. alapján önmagában, éspedig abból a megközelítésből is tévesek, hogy a Btk. 459. § (1) bekezdés 31.b) pontja a többszörös visszaesés megállapíthatóságának feltételéül szabja a megelőzően visszaesőként történt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélést. Ez a jelen esetben hiányzik. Az pedig további hiányosság, hogy a törvényszékek nem is számoltak el a többszörös visszaesés alapjául szolgáló korábbi (magyar) ítéletekkel.
[51] A már ismertetett és értelmezett osztrák jog alapján a terhelt büntetőjogi helyzetének súlyosbíthatatlansága folytán kizárólag annak a rendelkezésnek lett volna helye, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságának legkorábbi időpontját a szabadságvesztés kétharmad részének a kitöltéséhez kötik.
[52] A szabadságvesztés végrehajtásának átvételére vonatkozó meghatározó szabály, hogy az elítélt a végrehajtás helyétől függetlenül csak azt a hátrányt szenvedje el, amit a cselekményt elbíráló bíróság kiszabott (BH 2006.356.II.). A Legfelsőbb Bíróság ezen határozatának indokolásában megfogalmazta, hogy egyrészt az elítélt büntetőjogi helyzete súlyosbíthatóságának tilalma meghatározó jellegű szabály, másrészt azt is, hogy a terhelt feltételes szabadságra bocsáthatóságának megrövidítése – miután adott esetben a svéd jog a szabadságvesztés-büntetés kétharmad, míg a magyar jog a háromnegyed részének kitöltéséhez kötötte a feltételes szabadságra bocsáthatóságot – valóban fennáll, de nem jogellenes, mivel a törvény kötelező rendelkezésén alapszik. A súlyosbíthatatlanságnak az Egyezmény 11. cikk 1.d) pontjában írt szabályára alapozta döntését a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2005.1287. számú elvi határozatban és a BH 2009.354. számú határozatban, továbbá a Kúria a BH 2017.331. és a BH 2018.2. számú határozatában is.
[53] A 4/2013. (X. 14.) BK vélemény szerint határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezések az elbírálás fogalmába tartoznak, így azokat ez okból sem lehet a végrehajtást érintő – és ekként az átvételi egyezmény 9. cikk 3. pontja alapján a végrehajtó állam joga szerint rendezendő – kérdések körébe utalni.
[54] A Kúria a BH 2017.331. számon közzétett Bt.II.324/2017/4. számú ítéletében már megfogalmazta, hogy az Nbjt.-ből hiányzik az átvételi egyezmény 11. cikk 1.d) pontjának megfelelő súlyosbíthatatlansági szabály, de a törvénnyel kihirdetett Egyezmény is a magyar jog része, így alkalmazása megkerülhetetlen.
[55] Minderre figyelemmel a P.-i Törvényszék az osztrák ítélet érvényét elismerő jogerős végzésében törvénysértő rendelkezéssel mondta ki, hogy a terhelt többszörös visszaeső és a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[56] Az Eutv. 2. §-a úgy rendelkezik, hogy a tagállamokkal e törvény alapján folytatott eljárásokban a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló törvényt, a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényt és a büntetőeljárásról szóló törvényt az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.
[57] Az F.-i Törvényszék a szabadságvesztés végrehajtásának átvételére irányuló eljárásában – miként helyesen rá is mutatott – valóban kötve volt az osztrák ítélet érvényét elismerő korábbi jogerős végzéshez [Nbjt. 51. § (1a) bek. 1. mondat], ekként a feltételes szabadságra bocsáthatóságra vonatkozó rendelkezéshez is.
[58] A kifejtettek alapján a Kúria a Be. 436. § 1. fordulatának megfelelően a legfőbb ügyész törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítványát alaposnak találta és megállapította, hogy a megtámadott határozatoknak az a rendelkezése, mely szerint a terhelt többszörös visszaeső és a szabadságvesztés háromnegyed részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, törvénysértő.
[59] Erre tekintettel a Kúria mellőzte a terhelt többszörös visszaesői minőségének a megállapítását azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
(Kúria Bt. II. 1.908/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás