PÜ BH 2018/222
PÜ BH 2018/222
2018.08.01.
Családjogi viták, így a különélő szülőnek a gyermekkel való kapcsolattartásának problémái nem személyiségijog-vitában rendezhetők, az ezzel kapcsolatos esetleges szankciók alkalmazása is a családjog körébe tartoznak [2011. évi CDXXV. tv. (Alaptörvény) 1. cikk (1)–(2) bek., 6. cikk (1) bek., 28. cikk; 2013. évi V. tv. (Ptk.) 2:42. § (1)–(2) bek.; 1952. évi III. tv. (régi Pp.) 206. § (1) bek. 275. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] Az I. rendű felperes és az alperes házastársak voltak, házasságukból 2007. május 1-jén a II. rendű felperes, 2010. szeptember 15-én pedig a III. rendű felperes gyermekek születtek. A házassági életközösségük 2013 májusában megszűnt, ekkor az I. rendű felperes a közös lakásból elköltözött. 2014 májusáig az I. rendű felperes apa és a gyermekek közötti kapcsolattartás működött, ezt követően viszont a szülők viszonya megromlott.
[2] Az I. rendű felperes 2014. november 23-án kívánta gyermekeit látni, az alperes azonban közölte, hogy a gyermekekkel együtt wellness-hétvégére utazik. Az alperes ezt követően arra hivatkozva, hogy a gyermekek az I. rendű felperessel nem kívánnak találkozni, nem biztosította a felperesek közötti találkozást 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én, 2015. július 18-án, 2015. augusztus 1-jén és 2015. szeptember 12-én. Az I. rendű felperes a lakóhelyéről, A. városból ezen időpontokban S. városba utazott abból a célból, hogy a két gyermekével kapcsolatot tartson. A gépkocsival utazás költsége 38 400 forint volt.
[3] A bíróság 2016. január 14-én jogerős ítéletével az I. rendű felperes és az alperes házasságát felbontotta és a II. és III. rendű felperes gyermekeket az alperesnél helyezte el. A jogerős ítélet szabályozta a felperesek közötti kapcsolattartást.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[4] Az I. rendű felperes és az eseti gondok útján a II. és III. rendű felperesek keresetükben azt kérték, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az I. rendű felperesnek a magán- és a családi élethez, illetve a zavartalan apai kapcsolattartáshoz való jogát, ezáltal apai és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát is. A II. és III. rendű felperesek annak megállapítását kérték, hogy a teljes családi élethez, valamint a véleménynyilvánításhoz fűződő személyiségi jogukat az alperes megsértette. Kérték, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezve őt méltányos elégtétel adására magánlevélben történő bocsánatkérés formájában, továbbá kötelezze az alperest arra, hogy fizessen meg a felpereseknek személyenként 1 000 000 forint sérelemdíjat és az I. rendű felperesnek 100 000 forint vagyoni kártérítést a kapcsolattartás céljából fölöslegesen megtett utazással felmerült költségként.
[5] Keresetében az I. rendű felperes állításaként szerepelt az, hogy az alperes 2014. november 23-án, 2014. december 26-án, 2015. április 9-én, 2015. június 27-én, 2015. július 11-én és 2015. július 18-án, valamint 2015. augusztus 29-én és 2015. szeptember 12-én nem biztosította a felperesek közötti kapcsolattartást.
[6] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadása szerint a találkozás időpontját érdemben az I. rendű felperessel egyeztetni nem lehet, az I. rendű felperes egyoldalú nyilatkozatokat tett. Az alperes szerint igyekszik a két gyermekét felkészíteni a kapcsolattartásra, a gyermekek viszont félnek édesapjuktól és nem kívánnak vele elmenni. Az alperes külön előadást tett arról, hogy 2015. április 9-én a találkozás megbeszélve nem volt, az I. rendű felperes nem is járt S. városban. 2015. július 11. napjával kapcsolatban előadta, hogy a gyermekek nem voltak hajlandóak az I. rendű felperessel elmenni, 2015. augusztus 29-re vonatkozóan az alperes állította, hogy az I. rendű felperes nem is járt S. városban. Az alperes előadása szerint azzal, hogy a kapcsolattartást nem az I. rendű felperes által kért időben és módon kívánja biztosítani, ő maga a gyermekek biztonságát védi, ezért ez a magatartás nem jogellenes, hanem tőle elvárható magatartás a gyermekek védelme érdekében. Előadta, hogy a megjelölt időpontokban nem volt még olyan jogerős bírói döntés, amely konkrétan meghatározta volna a kapcsolattartás időpontját és nem tekinthető jogellenes magatartásnak az, hogy az alperes a kapcsolattartás meghatározott módjához ragaszkodott.
Az első- és másodfokú ítélet
[7] Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 38 400 forintot. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes keresetét, valamint a II. és III. rendű felperesek keresetét elutasította.
[8] Az elsőfokú bíróság a kapcsolattartáshoz való jogot a Ptk. családjogi rendelkezéseiből vezette le, minden a felperes által megjelölt dátum esetében megvizsgálta azt, hogy az alperes kellő indokkal tagadta-e meg a felperesek, vagyis az I. rendű felperes és a két gyermek találkozását. Az elsőfokú bíróság alkalmanként arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a kapcsolattartás elmaradását kellően nem tudta megindokolni. Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy önmagában nem kellő indok az, hogy az alperes azt állítja, hogy a két gyermek nem kívánt kapcsolatot tartani, mivel a gyermeket nevelő szülő kötelezettsége, hogy felkészítse a gyermeket a másik szülővel való találkozásra. Az elsőfokú bíróság szerint nem tudta igazolni az alperes azon állítását sem, hogy a gyermekek védelme érdekében járt el, mert ezt a pszichológusi szakvélemény nem támasztotta alá, a szakértő maga is javasolta az apával való kapcsolattartást, csak ennek körülményeit jelöli meg úgy, hogy időben fokozatosan és a gyermekek saját környezetében valósuljon meg.
[9] Az elsőfokú bíróság az I. rendű felperes előadása N. A., H. J.-né, H. J. tanúk vallomása és a rendőri jelentése együttes értékelése alapján megállapította, hogy az I. rendű felperes a keresetben megjelölt időpontokban lakóhelyéről A. városból S. városba utazott gépjárművel. Az elsőfokú bírósága a NAV honlapján fellelhető közlemény alapján állapította meg az üzemanyag-fogyasztás normáját a S.-A. városok közötti távolság vonatkozásában, azt állapította meg, hogy összesen az elmaradt kapcsolattartással okozati összefüggésben az I. rendű felperesnek 38 400 forint költsége keletkezett, ezt kártérítésként az I. rendű felperes javára megítélte. Ezt meghaladóan az I. rendű felperes kártérítési igényét bizonyítatlanság okán elutasította.
[10] Az állított személyiségijog-sértés kapcsán az elsőfokú bíróság álláspontja az volt, hogy sem az Alaptörvény, sem a Ptk., sem az Emberi Jogok Európai Egyezménye, sem pedig a gyermekek jogairól szóló nemzetközi egyezmény alapján nem állapítható meg, hogy a kapcsolattartáshoz való jog alapvetően a polgári jog körébe tartozó személyiségi jog lenne. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint alapvetően családjogi kérdésről van szó, a személyiségi jogi per pedig nem szolgálhat bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntésére. Az elsőfokú bíróság érvelése szerint a személyiségi jogok abszolút szerkezetűek, ellenben a szülő, gyermek, illetve a házastársak közötti kapcsolatok relatív jellegűek. A kifejtett álláspont szerint a kapcsolattartás szabályozására kifejezetten családjogi jogintézmények szolgálnak és ezen jogviszony polgári jogi személyiség védelem szabályai szerinti rendezése többszörös elbírálást eredményezne. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Kúria egy korábbi határozatára, amely szerint a szülők és a gyermekek egymás közötti viszonyában a kapcsolattartást sértő magatartás önmagában nem valósít meg személyiségi jogi jogsértést. Ezen körülmények között az elsőfokú bíróság a személyiségijog-sértés megállapítására, a további jogsértéstől való eltiltásra, és az elégtétel adására, valamint a sérelemdíj megfizetésére irányuló kereseti kérelmeket elutasította.
[11] Az I. rendű felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[12] A jogerős ítélet foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy fellebbezésében az I. rendű felperes hivatkozott a Fővárosi Törvényszék egy konkrét ítéletére, amelyben az ott eljárt bíróság úgy ítélte meg, hogy személyiségijog-sértést valósított meg az apai kapcsolattartás anya általi akadályozása. Ezen döntéssel szemben a másodfokú bíróság is hivatkozott a Kúria Pfv.IV.20.445/2015/4. számú ítéletére, amely arról rendelkezett, hogy a gyermekkel együtt élő szülő kapcsolattartást gátoló magatartása a speciális szabályok megsértésének, nem pedig a különélő szülő személyiségi joga sérelmének minősül, ezért a személyiségijog-sértés objektív következményei nem alkalmazhatóak. A felhívott kúriai döntés éppen azt tartalmazza, hogy a gyermek kapcsolattartáshoz való joga nem illeszthető bele a Ptk.-ban rögzített nevesített személyiségi jogok közé és nem vezethető le a teljes és egészséges családi kapcsolatokhoz fűződő nem nevesített személyiségi jogból sem. A jogerős ítélet úgy értelmezte a Kúria ezen döntését, hogy az alapvető gyermeki jogokat elsődlegesen a családjog eszközeivel kell érvényesíteni és ez vonatkozik arra az időszakra is, amikor a gyermekek elhelyezése vonatkozásában peres eljárás van folyamatban. Ilyen esetben ideiglenes intézkedés, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó ideiglenes szabályozás meghatározására van lehetőség a családjog keretein belül. Amint az ismertetett Kúriai döntés is azt tartalmazza a jogerős ítélet szerint, hogy a kapcsolattartás szabályozására egyértelműen a családjogi jogintézmények szolgálnak, a végrehajtásról pedig a gyámhatóság köteles gondoskodni. A másodfokú bíróság osztotta a Kúria ezen ítéletében kifejtett álláspontot, mely szerint családjogi jogsértések megállapítására és ezzel kapcsolatos jogkövetkezmények elrendelésére a személyiségi jogi per bírósága nem jogosult.
[13] Az I. rendű felperes hivatkozása kapcsán foglalkozott a másodfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla egy döntésével, amely a gyámhatóság esetében állapította meg kiskorú gyermek családi élet tiszteletben tartásához fűződő jogának megsértését, amikor az adott gyámhatóság nem tartotta be az ügyintézési határidőt és az eljárást nem fejezte be észszerű időn belül. A jogerős ítélet indokolása kiemelte, hogy ebben az esetben nem a két szülő közötti vita kapcsán foglalt állást a bíróság, adott esetben az ott eljárt bíróság a tisztességes eljáráshoz fűződő jog megsértését állapította meg és azt, hogy ezen keresztül sérült a családi élet tiszteletben tartásához fűződő személyhez fűződő jog.
[14] A jogerős ítélet álláspontja szerint az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdéséből nem vezethető le az, hogy a kapcsolattartás joga személyiségi jog lenne. Az Alaptörvény adott fejezete személyiségi jogokkal vegyesen nevesít olyan jogokat, amelyek nyilvánvalóan nem személyiségi jogok. A másodfokú bíróság kiemelte, hogy a Fővárosi Törvényszék hivatkozott ítéletében kifejtett jogi álláspontot a Kúria és a Fővárosi Ítélőtábla ismertetett döntésére figyelemmel sem osztotta, ezért álláspontja szerint is hiányzott a felperes keresetének jogalapja, ezért a keresetet elutasító döntést helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek teljes egészében helyt adó döntés meghozatalát.
[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak, a jogerős ítéletet ezért hatályában fenntartotta.
[18] Az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdése szerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. A (2) bekezdés értelmében Magyarország elismeri az ember alapvető, egyéni és közösségi jogait. A VI. cikk (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jóhírnevét tiszteletben tartsák.
[19] Az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezménye (Római Egyezmény) 8. cikk 1. pontja értelmében mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét tiszteletben tartsák.
[20] A Ptk. 2:42. § (1) bekezdése értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy törvény és mások jogainak korlátai között személyiségét, így különösen a magán- és családi élet, az otthon, a másokkal való – bármilyen módon, illetve eszközzel történő – kapcsolattartás és jóhírnév tiszteletben tartásához való jogát szabadon érvényesíthesse, és hogy abban őt senki ne gátolja. A (2) bekezdés szerint az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A személyiségi jogok e törvény védelme alatt állnak.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet által hivatkozott korábbi kúriai ítéletet úgy értelmezte, hogy az csupán arról foglalt állást, hogy a személyiségi jogi bíróságok nem hatolhatnak át más jogterületre, vagyis egy családjogi ügyben előbb a családjogi bíróságoknak kell meghozniuk a döntésüket és ebben nem befolyásolhatja őket egy személyiségi jogi ítélet. Előadta, hogy a konkrét esetben egyébként családjogi vonatkozásban ideiglenes intézkedés született a kapcsolattartás vonatkozásában, ez is alátámasztja, hogy az alperes magatartása jogsértő volt, illetve, hogy a családjogi bíróságokat nem befolyásolhatta a személyiségi jogi bíróság döntése.
[22] A Kúriának a jelen esetben abban a kérdésben kellett érdemben állást foglalnia, hogy a kapcsolattartás akadályozása az alperes részéről a családi élethez való jog sérelmét jelenti-e, illetve, hogy a családi élethez való jog közvetlenül személyiségi jognak minősül-e vagy sem.
[23] A Pp. 275. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A (2) bekezdés értelmében a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Jelen esetben a II. és III. rendű felperesek és az alperes nem terjesztett elől felülvizsgálati kérelmet.
[24] A Kúria álláspontja szerint a kiindulópont változatlanul az, amit a következetes és egyértelmű bírói gyakorlat megfogalmaz: bármely más jogterületre tartozó jogvita eldöntése, sőt még véleményezése sem tartozik a személyiségi jogi per bíróságára. A rendelkezésre álló adatok szerint jogsértőnek állított magatartások vonatkozásában még nem volt jogerős a kapcsolattartást is szabályozó családjogi ítélet.
[25] A korábbi ítéletéhez képest a Kúria álláspontja változatlanul az, hogy a kapcsolattartás kérdése alapvetően családjogi kérdés, a kapcsolattartás nem megfelelő végrehajtása esetén a szankciók alkalmazása alapvetően a gyámhatóságra tartozik. Változatlan a Kúria álláspontja abban a kérdésben is, hogy családjogi viták rendezésének nem megfelelő eszköze a személyiségi jogok érvényesítése.
[26] Mindezekre figyelemmel a Kúria az érdemben helytálló jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 20.501/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás