PÜ BH 2018/223
PÜ BH 2018/223
2018.08.01.
A házassági életközösség alatt kötött csereszerződést a polgári jog szabályai alapján kell megítélni, ebből következően a csereszerződést feltűnő értékaránytalanság címén támadó fél terhére nem lehet figyelembe venni, hogy a csereszerződés folytán a házastársa tulajdonába került, egyben a házastársak utolsó közös lakásául szolgáló lakás elhagyása miatt a családjogi szabályok alapján lakáshasználati jog ellenértéket kapott a volt házastársától [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 201. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és az I. rendű alperes 1998-tól kezdődően házassági életközösségben éltek. 2004. december 20-án házassági vagyonjogi szerződést kötöttek, amely szerint a különvagyoni illetőségeik a mindenkori ingatlan-nyilvántartási bejegyzéseknek megfelelően alakulnak. Egy 2008. augusztus 29. napján kelt csereszerződéssel a felperes elcserélte a Budapest, H. utcában található lakás 1/2 tulajdoni hányadát az I. rendű alperes Budapest, L. utcában található lakása 1/2 tulajdoni hányadára. Ezáltal a H. utcai lakás kizárólagos tulajdonosa az I. rendű alperes, az L. utcai lakásé pedig a felperes lett. A felek kijelentették, hogy az ingatlanhányadokat, figyelemmel az ingatlanok azonos fekvésére és azonos méretére, egyenértékűnek fogadják el, a csereszerződésnek pedig az a célja, hogy a felek az ingatlanaikon a közös tulajdont megszüntessék. A szerződés megkötésekor az L. utcai lakás üresen állt, míg a H. utcaiban a felperes és a házastársa az I. rendű alperes laktak két közös kiskorú gyermekükkel. A felperes nevében 2008. augusztus 29. napján egy egyoldalú nyilatkozat is készült, amely szerint a felperest a csereszerződés megkötésénél az I. rendű alperes irányába az ajándékozás szándéka is vezette, a bíróság azonban jogerős ítéletével megállapította ennek a semmisségét. A szerződés megkötésekor a H. utcai lakás 1/2 részének forgalmi értéke beköltözhetően 51 943 500 forint, az L. utcaié pedig 20 650 000 forint volt.
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[2] A felperes az ügyben még el nem bírált keresetében kérte a csereszerződés érvénytelenségének a megállapítását. Elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 200. § (2) bekezdése alapján a szerződés jogszabályba ütközésére, másodlagosan megtévesztésre, harmadlagosan pedig feltűnő értékaránytalanságra hivatkozott és ez utóbbi esetben az aránytalanság kiküszöbölését kérte.
[3] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította a csereszerződés érvénytelenségét és azt érvényessé nyilvánította oly módon, hogy a feltűnő értékaránytalanságot kiküszöbölte és kötelezte az I. rendű alperest a felperes részére 15 710 450 forint megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítélet indokolása szerint a keresetek közül a harmadlagos volt megalapozott. A csereszerződést megerősítő nyilatkozatot a bíróság jogerős részítéletével már érvénytelennek nyilvánította, az I. rendű alperes így nem tudta igazolni azt az állítását, amely szerint a felperest a szerződés megkötésekor ajándékozási szándék vezette volna. A beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint a szerződés megkötésekor az L. utcai lakás 1/2 részének beköltözhető forgalmi értéke 20 650 000 forint volt, míg a H. utcaié 51 943 500 forint. A H. utcai ingatlan tekintetében nem volt mód a lakott forgalmi érték alapulvételére, mert abban nemcsak a felperes, hanem vele együtt az alperes és a közös gyermekek is benne laktak, a csereszerződésben pedig a felek nem kötöttek semmilyen erre vonatkozó megállapodást, nem tekintették a lakottságot értékcsökkentő tényezőnek. A szerződés megkötésekor a felperes és az I. rendű alperes között még fennállt a házastársi életközösség, nem merült fel, hogy az ingatlant a felperesnek el kellene hagynia, vagy abban csak valamiféle ellenérték, illetve a bentlakás értékcsökkentő hatásának a terhére történő értékelése fejében lakhatna tovább. A szerződéssel a felek akarata – a házastársi vagyonjogi szerződés tartalma alapján – az volt, hogy a különvagyoni illetőségeiket rendezzék. Az elsőfokú bíróság ennek megfelelően a H. utcai lakás forgalmi értékét is beköltözhető értéken vette figyelembe. A szerződés megkötésekor a H. utcai lakás 60%-kal magasabb forgalmi értéket képviselt a másiknál, az értékaránytalanság tehát feltűnő volt. A kialakult joggyakorlatnak megfelelően az elsőfokú bíróság ezért a 30%-ot meghaladó részt tekintette feltűnően érték-aránytalannak és a régi Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján az aránytalanság kiküszöbölésével a szerződést érvényessé nyilvánította. A 30%-kal csökkentett összegben a H. utcai lakás tulajdoni illetőségének értéke 36 360 450 forint volt, ezért kötelezte az I. rendű alperest a különbözet, 15 710 450 forint megfizetésére.
[5] Az I. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy a szerződés érvénytelensége körében lényegében egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel. A szerződés tartalma szerint a felek a – szerződéskötési szabadságukkal élve – az ingatlanrészeiket tehermentesen és korlátozás nélkül cserélték el, egyikük javára vagy terhére sem állapítottak meg semmilyen használati jogosultságot, ezért az egyenértékűséget az ingatlanok beköltözhető forgalmi értékének figyelembevételével kellett megítélni. Nem volt jelentősége ezért annak, hogy a házastársak az életvitelüket egyébként a csereügylettől függetlenül melyik különvagyoni ingatlanban folytatták, mert ezt a tényt már a Csjt. rendelkezései alapján kellett megítélni.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az I. rendű alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és a kereset elutasítását. A felülvizsgálati kérelem indokolása szerint a jogerős ítélet jogszabálysértő és megalapozatlan. Figyelmen kívül hagyták az eljárt bíróságok, hogy a szerződés tárgyát képező ingatlanok a felek közös tulajdonát képezték, azok tekintetében csereszerződést kötöttek, amelynek alapján további ellenszolgáltatást egyik fél sem volt köteles teljesíteni. A felek közötti házassági vagyonjogi szerződés szerint a különvagyoni jelleg az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéseknek megfelelően alakult. A felperes ezt a szerződést is vitatta, de annak tekintetében a keresete elutasításra került. A perbeli csereszerződés megkötésekor a felek között a házassági életközösség még fennállt és az a tulajdonjogok kölcsönös cseréjén kívül egyéb rendelkezést nem tartalmazott. A felperes az I. rendű alperes tulajdonába kerülő ingatlanban lakott, míg a másik ingatlan beköltözhető volt, így a felperes általi lakottság hatását az ő terhére kellett volna értékelni. Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy ezt követően a házasság felbontásra került és a H. utcai lakás vonatkozásában a felperes javára 17 967 000 forint lakáshasználati jog ellenértéket ítéltek meg. Ennek megfelelően csak ennek az összegnek a figyelembevételével lehet megítélni a csereszerződés tekintetében is a H. utcai lakás forgalmi értékét. A távozásra kötelezett fél a volt házastárs felperes volt és az ingatlan az I. rendű alperes különvagyonát képezte, így szükséges volt figyelembe venni a házastárs jogán fennálló lakáshasználatot, amely fennállt a szerződés megkötésekor és fennmaradt egészen a lakáshasználati jog elbírálásáig. A meghozott ítéletek ugyanazon lakás vonatkozásában a felperes javára megítélték tehát egyrészt a lakáshasználati jog ellenértékét, másrészt pedig az érvénytelenségi ok kiküszöbölése mellett az I. rendű alperest további összeg megfizetésére kötelezték, így ugyanaz a körülmény, két eljárás keretében, kétszeresen került az I. rendű alperes terhére értékelésre. Kifejtette, hogy amennyiben a beköltözhető forgalmi érték mellett kerül sor a feltűnő értékaránytalanság kiküszöbölésére, akkor a felperest lakáshasználati jog ellenértéke nem illetheti meg, amennyiben viszont ez megilleti, úgy csak a lakott forgalmi érték vehető figyelembe a H. utcai lakás csereszerződésének a megítélése során. Előadta, hogy a lakáshasználati jog ellenértékét megítélő ítélettel szemben is felülvizsgálati eljárást kezdeményezett és indokoltnak tartaná a kettő együttes elbírálását.
[7] A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt helyesen állapították meg és helyesek az abból levont jogi következtetéseik is, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
[10] Az eljárás során helyesen hivatkoztak a peres felek arra, hogy a különböző jogviszonyaikra és az általuk kötött szerződésekre – házastársi kapcsolatuk folytán – a régi Ptk. szabályai és a családjogi jogszabályok egyaránt irányadóak lehetnek. A támadott szerződés tekintetében ezért alapvetően annak volt jelentősége, hogy azt mikor, milyen körülmények között kötötték meg.
[11] A perbeli csereszerződést a felek még a házastársi életközösségük fennállása alatt, a köztük korábban létrejött házastársi vagyonjogi szerződésre tekintettel kötötték meg. Annak tartalmát kizárólag a két ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése jelentette, a szerződéses akaratuk csak erre irányult, így családjogi vonatkozása ennek a szerződésnek nem állt fenn. Sem a szerződés tartalma, sem egyéb körülmény, de még a felek előadása alapján sem volt feltárható olyan többlettényállás amelynek alapján ezt a szerződést – eltérve a Ptk. általános szabályaitól – családjogi jogszabályok alapján lehetne megítélni. Ez a szerződés tehát egy polgárjogi szerződés volt, annak vizsgálata során ezért a régi Ptk. szabályai az irányadóak.
[12] Az eljárás során ennek megfelelően elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy a szerződés megkötésekor, azaz 2008 augusztusában fennállt-e a feltűnő értékaránytalanság a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között. Ez egy olyan objektív kategória, amely az egyéb körülményektől függetlenül is vizsgálható, a beszerzett aggálytalan igazságügyi szakértői véleményből megállapíthatóan pedig a feltűnő értékaránytalanság ténylegesen fennállt. Ezt a tényt a felülvizsgálati eljárásban már az I. rendű alperes sem vitatta.
[13] Jogerős részítélet állapította meg azt, hogy érvénytelen az a nyilatkozat, amely szerint a jogügylet megkötése során a felperest ajándékozási szándék vezette volna, arra pedig hivatkozás sem történt, hogy a felperes az értékkülönbözetet a szerződés megkötésekor felismerte, vagy felismerhette és a szerződés megkötését így is kívánta, illetve annak kockázatát valamely okból vállalta volna.
[14] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a tulajdonába került ingatlant a saját, a felperes, illetve a gyermekeik bentlakása folytán lakottként kellett volna értékelni, illetve figyelembe kellett volna venni azt, hogy azóta őt a felperes részére ezen ingatlan után lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére kötelezték.
[15] A felperes a szerződést megtámadta, így a csereszerződés érvénytelenségét a szerződés megkötésekor, azaz 2008. augusztus 29-én fennálló állapot szerint kellett vizsgálni, az azóta bekövetkezett körülmények ennek megfelelően a kereset elbírálása során nem értékelhetőek. A feltűnő értékaránytalanság a szerződés megkötésekor megállapíthatóan fennállt. A H. utcai lakásban pedig az I. rendű alperes lakott a családjával, a saját bennlakásának az értékcsökkentő hatása pedig a Ptk. szabályai alapján nem volt értékelhető a létrejött csereszerződés esetében és erre vonatkozóan a szerződés sem tartalmazott rendelkezéseket. A felperes ekkor az I. rendű alperes házastársa volt és házastársként jogosult volt az I. rendű alperes különvagyonát képező ingatlanban lakni.
[16] A felek ezt követően elváltak és a felperes az utolsó közös lakóhelyül szolgáló ingatlanból eltávozott, erre tekintettel marasztalta a családjogi szabályok alapján a bíróság az I. rendű alperest a lakáshasználati jog ellenértékének a megfizetésére. A lakáshasználati jog ellenértéke akkor is megítélhető, ha az utolsó közös lakóhelyül szolgáló ingatlan a másik fél különvagyonában áll, amely körülményt a családjogi ügyben eljárt bíróságnak kell értékelnie. Ez tehát egy olyan utóbb bekövetkezett körülmény, amely a szerződés érvénytelenségének a megítélése szempontjából közömbös, nem jelenti azt, hogy emiatt ne állt volna fenn 2008 augusztusában a feltűnő értékaránytalanság a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között és ne lehetne, illetve ne kellene azt a bíróságnak kiküszöbölnie.
[17] Az a körülmény, hogy az I. rendű alperest egy később keletkezett, más jogviszonyból eredően a bíróság ítélettel marasztalta és egy bizonyos pénzösszeg megfizetésére kötelezte a volt házastársa részére, nem számítható be és nem is értékelhető a régi Ptk. 201. § (2) bekezdése szerint lefolytatott eljárás során. Mindkét eljárásnak az lett az eredménye, hogy az I. rendű alperesnek áll fenn fizetési kötelezettsége a felperes javára, az pedig, hogy a másik perben milyen okból döntött így a bíróság, illetve alapos volt-e az alperes marasztalása vagy annak összegszerűsége, ebben a perben nem vizsgálható. A két eltérő tárgyú ügy felülvizsgálati eljárásban való egyesítésének nincs helye, de a másik felülvizsgálati eljárás már egyébként is befejeződött.
[18] Abban az esetben, ha a felek nem kötnek házastársi vagyonjogi szerződést, akkor a házasság felbontásakor – egyezségük hiányában – a bíróság osztja meg a közös vagyonukat. Ilyen esetben a két lakás a közös vagyonuk részét képezte volna és ha az alperes magához váltja a H. utcai lakást, akkor valóban lett volna lehetősége arra, hogy a lakáshasználati jog ellenértékeként megítélt összeget beszámítsa a megváltási árba. Ez a per azonban egy szerződés érvénytelenségének a megállapítására irányult és nem a házastársi vagyonközösség megosztására. A szerződés érvénytelenségi okának a kiküszöbölése során ilyen lehetőség nincs, ebben a perben – abból a célból, hogy a szerződést a bíróság érvényessé nyilváníthassa – a feltűnő értékkülönbözet került, a 2008. évi állapotoknak megfelelően, kiküszöbölésre. Mindez nem jelentette azt, hogy a bíróság az I. rendű alperest bármilyen további szolgáltatásra kötelezte volna, hiszen ezt az összeget a szerződés megkötésekor kellett volna megfizetnie a saját szerződéses szolgáltatásának részeként ahhoz, hogy ne érvénytelen szerződést kössön a felperessel. Az I. rendű alperes, ha az értékkülönbözet megfizetésére nem képes, vagy úgy véli, hogy az nem áll az érdekében, kérhette volna az érvénytelenség más jogkövetkezményének, így például az eredeti állapot helyreállításának az elrendelését.
[19] Az I. rendű alperes az ebben a perben meghozott jogerős ítélet alapján még mindig a valós értéknél 30%-kal kedvezőbb áron jutott a H. utcai ingatlanhoz, mert a régi Ptk. csak az értékaránytalanság feltűnő részének a kiküszöbölését teszi lehetővé. Az I. rendű alperes által sérelmezett párhuzamosan meghozott határozatok ennek megfelelően nem eredményeztek méltánytalanságot az I. rendű alperessel szemben és nem merült fel a kétszeres marasztalása sem. A jogerős ítéletek alapján ugyanis teljesen más ténybeli és jogi alapon kell két különböző összeget megfizetnie a felperesnek, de ezek eredményeként még mindig csak annyi történt, hogy a szerződéssel nem szerezte meg lényegesen kedvezőbb áron a H. utcai lakást a házastársától.
[20] A Kúria mindezekre tekintettel a jogerős ítéletet – figyelemmel annak helyes indokaira is – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 20.367/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás