PÜ BH 2018/225
PÜ BH 2018/225
2018.08.01.
A könyvelési tevékenységre irányuló szerződést gondossági kötelemként megbízási szerződésnek kell minősíteni függetlenül attól, hogy a felek a jogviszonyukat esetlegesen ettől eltérően (vállalkozásnak) nevezik. A megbízott bármikor jogosult a szerződést felmondani azzal, hogy ilyenkor a felmondási időnek arra kell elegendőnek lenni, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 474. §, 483. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes több cég könyvelését végezte. E tevékenységek ellátásához közreműködőként igénybe vette az alperest, megállapodásukat azonban írásban nem rögzítették. Mindkét fél részéről készültek ugyan eltérő tartalmú szerződési ajánlatok, azonban azokat a másik fél nem fogadta el. Az alperes 2012. szeptember 14-én „vállalkozási szerződés” tervezetet küldött a felperes részére, amely szerint a felperes mint megbízó megbízta az alperest, hogy – a tervezetben név szerint meg nem jelölt – vállalkozások számlái, bizonylatai, dokumentumai és utasításai alapján a bérszámfejtési, könyvelési és az ezekhez kapcsolódó számviteli, bevallási feladatokat teljeskörűen ellássa. A felperes 2012. szeptember 25-én eltérő tartalmú tervezetet küldött az alperes részére, amelyben az alperes által készített szerződés szövegét megváltoztatta, többek között a felmondási időt 30 nap helyett 60 napban határozta meg, és az érintett vállalkozások nevét is feltüntette.
[2] Az alperes a könyvelési feladatokat 2013. március 31-ig végezte el. Ezen időpontig a felperes részére díjazást fizetett.
[3] A peres felek között 2013. február végén megromlott a kapcsolat. Az alperes a 2013. április 27-i keltű, felpereshez intézett levelében – a korábbi, 2013. február 27-i szóbeli felmondására utalva – azt jelezte, hogy miután a felmondási időt konkrét cselekményhez kötötték, csak addig volt szükséges a közreműködése, amíg a felperes új könyvelőt talál. Mivel 2013. április 25-én a felperes bejelentette, hogy megállapodott az új könyvelővel, 2013. április 25-én a közöttük fennálló jogviszony megszűnt. Ezért 2013. április 26-án az áprilisi könyvelési anyagokat már nem is vette át.
[4] Az alperes 2013 májusában tájékoztatta azon cégek képviselőit, amelyek számára korábban a felperessel kötött megállapodás alapján könyvelést végzett, hogy a felperessel a jogviszonya megszűnt.
[5] A felperes részére 2013 májusában több – vele határozott idejű könyvelési tevékenység ellátására irányuló szerződéses kapcsolatban álló – cég azonnali hatályú felmondás közölt.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes módosított keresetében kártérítés jogcímén kérte kötelezni az alperest 16 841 420 Ft és kamatai megfizetésére. Állította, hogy a felek között 2012. október 1. napjával határozott időre szóló szerződés jött létre, az alperes az írásbeli ajánlatát elfogadta, a szerződés lényeges feltételeiben megállapodtak. A megállapodás tárgyát képező könyvelési feladatokat az alperes ellátta, ezért részére díjat fizetett. Az alperes a 2013. április 27-i levelében mondta fel a jogviszonyt, ezért a 60 napos kikötött felmondási időre tekintettel a szerződéses jogviszony 2013. június 30. napján szűnt meg. Arra hivatkozott, hogy az alperes a felmondási időben nem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható lett volna, nem tett eleget a vállalásával érintett cégek vonatkozásában az adóbevallási és beszámolókészítési kötelezettségeknek, nem rögzítette az alkalmazottak bér- és járulékterheit. Sérelmezte azt is, hogy az alperes a könyvelési megbízása megszűnéséről a vele szerződéses viszonyban álló cégeket értesítette, ezért több vállalkozás az alperes szerződésszegő magatartása miatt mondta fel azonnali hatállyal a vele kötött határozott idejű szerződését, ennek folytán pedig elmaradt haszonban megnyilvánuló kára keletkezett.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felek között írásbeli szerződés nem jött létre, és tevékenységével okozati összefüggésben álló kár nem merült fel.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 400 000 Ft és kamata felperes részére történő megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Jogi álláspontja szerint a peres felek között szóban jött létre alvállalkozói szerződés számfejtési, könyvelési, beszámoló-, valamint adóbevallás-készítési tevékenységre. A felmerült bizonyítékok mérlegelése alapján azt állapította meg, hogy az alperes a vállalkozási szerződést 2013. április 27-én mondta fel, így 30 napos felmondási időre tekintettel a szerződés 2013. május 31-én szűnt meg. Ezen időpontig kellett az alperesnek a szerződéses kötelezettségeinek eleget tennie, ezt azonban nem teljesítette, emiatt a felperesnek más könyvelőt kellett megbízni. Az ezzel összefüggésben 2013. május 31-ig felmerült díjazás 400 000 Ft-os összege tekintetében a keresetet alaposnak ítélte, míg a további felperesi kártérítési igényeket alaptalannak találta arra hivatkozva, hogy a felperes által állított károkozó magatartás, illetve az azzal okozati összefüggésben felmerült károk nem voltak megállapíthatók.
[9] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a felperes keresetét teljesen elutasította. A másodfokú bíróság megállapította, a másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a peres felek alvállalkozói szerződéses jogviszonyban álltak, amely az elsőfokú bíróság által megállapított tartalommal jött létre, ideértve a rendes felmondás jogát, és ahhoz kapcsolódó 30 napos felmondási határidőt is. A jogerős ítélet értelmében a peres felek közötti szerződés a 2013. április 27-i keltezésű írásbeli felmondás folytán szűnt meg, 2013. május 31. napjára vonatkozóan. A felmondást követően az alperes a felmondási idő végéig nem nyújtott szerződésszerű szolgáltatást a felperesnek, ez azonban önmagában még nem elégséges a felperes kártérítési igényének megítéléséhez. Megállapította, hogy a felperes nem bizonyította a közvetlen oksági kapcsolat fennállását az alperes 2013. május havi, vagy egyéb szerződésszegése és az elmaradt haszna között. A 400 000 Ft-os költséggel kapcsolatos kártérítési igényt azért nem találta megalapozottnak, mert az I. Bt. írásbeli szerződéssel a 2012. október 1. és 2013. március 31. közötti időszakra bizonyos cégek anyagainak újrakönyvelését vállalta el, azonban a bt.-vel kötött szerződés a 400 000 Ft-os vállalkozói díjat nem bontotta meg feladatonként, továbbá a tanúvallomásokat is értékelve a teljesítés nem az írásbeli tartalommal történt, így nem állapítható meg, hogy e költség vagy annak valamelyik része hogyan hozható közvetlen oksági összefüggésbe az alperes szerződésszegésével.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[10] Jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan pedig az ügyben eljárt elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.
[11] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[13] A Kúria a lefolytatott felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[14] A bíróság feladata a felek perbe vitt jogvitájának eldöntése [Pp. 3. § (1) bekezdés]. A kereset tárgya a keresettel érvényesített követelés vagy más jog. A polgári perben a bíróság a kereseti tényállásban előadottakhoz, valamint a kereset tárgyához kötve van [Pp. 3. § (2) bekezdés], azonban a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget is (BH 2004.504., EBH 2006.1422.). A bíróság tehát a fél által tévesen megjelölt jogcímhez nincs kötve akkor, ha a fél által előadott tények a keresetet más jogcímen megalapozzák (erre alapítottan a Pp. 213. §-ának megsértése sem kifogásolható). A felek nyilatkozatainak tartalma alapján a bíróság – a Kúria is – jogosult a jogviszonyt a jogszabályoknak megfelelően minősíteni [Pp. 3. § (2) bekezdés, 2/2010. (VI. 28.) PK vélemény], ebben a Pp. 227. § (1) bekezdésének korlátozó szabálya sem a másodfokú [Pp. 253. § (3) bekezdés], sem a felülvizsgálati eljárásban nem érvényesül a felek egyező előadása alapján tett minősítések tekintetében. A szerződéseket ugyanis nem elnevezésük, hanem tartalmuk alapján kell minősíteni (BH 2007.86.), a jogi minősítés pedig nem tény-, hanem bírósági hatáskörbe tartozó jogkérdés.
[15] Ennek előrebocsátása azért szükséges, mert a Kúria észlelte, hogy a felek egyező előadása alapján a bíróság a peres felek közötti jogviszonyt vállalkozási szerződésnek minősítette. Ugyanakkor a bírói gyakorlat következetes abban, hogy a könyvelési tevékenységre irányuló szerződést gondossági kötelemként megbízási szerződésnek (Ptk. 474. §) kell minősíteni függetlenül attól, hogy a felek a jogviszonyukat esetlegesen ettől eltérően (vállalkozásnak) nevezik (Kúria Pfv. V. 20.590/2015/9, Pfv.VIII.21.394/2011/6.). A Pp. 275. § (3) bekezdése meghatározza a Kúria által lefolytatott felülvizsgálat terjedelmét, azonban a fentebb kifejtettek szerint – különös figyelemmel a Pp. 3. § (2) bekezdésének a felülvizsgálati kérelemben jogszabálysértésként való megjelölésére – abban nem korlátozott a Kúria, hogy a jogerős ítélettől eltérően minősítse a peres felek közötti jogviszonyt.
[16] E kérdés azért is különösen jelentős a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából, mert amennyiben a felek szerződéses jogviszonyára nem a vállalkozási szerződésre, hanem a megbízásra irányadó Ptk.-beli szabályokat (Ptk. 474-483. §) szükséges alkalmazni, úgy a csak vállalkozási és alvállalkozási típusú szerződések esetén irányadó kötelezettségek nem irányadók jelen esetben, amiből következik, hogy a megjelölt jogszabálysértések közül nem releváns a felülvizsgálat szempontjából az alvállalkozó igénybevételével kapcsolatos Ptk. 391. § (2) bekezdése.
[17] Azt helyesen, a felek magatartását (Ptk. 4. §) és nyilatkozatait megfelelően értékelve [Ptk. 205. §, Pp. 206. § (1) bekezdés] állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, hogy az eltérő tartalmú írásbeli ajánlatok miatt a szerződés nem a felperes által megjelölt tartalommal jött létre. Miután azonban a vállalkozási és megbízási szerződést egyaránt lehet szóban és ráutaló magatartással is érvényesen megkötni, így az írásbeli nyilatkozatok kötelemkeletkeztető hatásának csupán abban a kérdésben volt jelentősége, hogy a felmondási időre vonatkozóan volt-e akarategyezséggel meghatározott kikötés. Az állapítható meg, hogy a felek között sem írásban, sem szóbeli megállapodással vagy ráutaló magatartással e kérdésben nem jött létre megegyezés. A felek közötti lényeges véleményeltérés miatt téves az a következtetés, hogy a peres felek a 30 napos felmondási határidőben megállapodtak. Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes e körben maga is eltérő előadásokat tett. A keresetlevelében 60 napos felmondási időt állított, az eljárás későbbi szakaszában (többek között a felülvizsgálati kérelmében) már 30 napra hivatkozott.
[18] A felmondási időben való megállapodás hiánya a szerződés létrejöttét nem érinti, annyiban azonban jelentős, hogy ha a felmondási idő tekintetében a felek között nincs megállapodás, akkor a jogviszony megszűnésére a Ptk. e szerződéstípusban érvényesülő általános szabályai az irányadók. A peres felek közötti jogviszony megbízásnak minősül, ezért a Ptk. 483. § (2) bekezdése értelmében a megbízott bármikor jogosult a szerződést felmondani. Ebben az esetben a felmondási időnek arra kell elegendőnek lenni, hogy a megbízó az ügy intézéséről gondoskodhassék.
[19] Helyesen állapította meg a bíróság, hogy az alperes nem igazolta azon előadását, miszerint 2013. április 27. előtt már felmondta a szerződést. Ugyanakkor a 2013. április 27-i felmondását követő időre eső könyvelési feladatok ellátására a felperes talált az alperes helyett más megbízottat, így az általános szabályok szerint meghatározható felmondási idő elegendő volt arra, hogy az ügy intézéséről gondoskodjon. A per adataiból következően ugyanis a felperes a felmondás után tudott gondoskodni az alperes munkájának pótlásáról, és erre az időszakra megbízási díjat az alperesnek már nem is fizetett. Az általa igénybe vett új teljesítési segéd a felmondást követő időszakra a szükséges könyvelési feladatokat elvégezte, így a felperes időkiesés és dupla díjfizetés nélkül tudta a megbízói felé a vállalt kötelezettségét teljesíteni, ezért ezzel összefüggésben elmaradt haszna nem keletkezett. Azt pedig, hogy indokoltan és ténylegesen elvégzett újrakönyvelési tevékenységre, vagy egyéb, az alperes magatartására visszavezethető többletköltség az alperes felmondásával vagy szerződésszegésével összefüggésben merült volna fel, a per adatai nem támasztották alá.
[20] Azt is helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a szerződések felmondásával összefüggő elmaradt haszon és az alperes magatartása közötti okozati összefüggést sem bizonyította a felperes, így az elmaradt haszon iránti igényének elutasítása nem jogszabálysértő.
[21] Az alperes szerződésszegő károkozó magatartásának bizonyítottsága hiányában a felülvizsgálati kérelemben megjelölt kártérítési jogkövetkezménynek (Ptk. 314. és 318. §) és a késedelem esetén irányadó jogszabályoknak (Ptk. 298-299. §) fogalmilag kizárt a megsértése. A Ptk. 206. §-ának pedig a jogvita elbírálása szempontjából nincs relevanciája, mert a szerződéskötési kötelezettség a jogvita elbírálásánál nem merült fel, ezért a megjelölt jogszabálysértésre való hivatkozás is alaptalan.
[22] Összességében jogszabálysértés nélkül utasította el a másodfokú bíróság a kereseti kérelmet, ezért az érdemben helyes elutasító döntést a Kúria – az indokolás részbeni módosítása mellett – hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. V. 20.561/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás