PÜ BH 2018/227
PÜ BH 2018/227
2018.08.01.
A gyermek külföldre vitele kérdésében a rövid szöveges üzenet (sms) tartalma – amennyiben annak címzett jellege és hatályosulása megállapítható – hozzájáruló nyilatkozatnak minősül [2013. évi V. tv. (Ptk.) 6:4. §, 6:5. § (2) bek., 6:8. § (1) bek.; 1986. évi 14. számú tvr. (Hágai Egyezmény) 13. cikk a) pont].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A magyar állampolgár kérelmező és kérelmezett 2011 decemberében kötött házasságot. A kérelmező külföldi munkavállalása miatt 2012 januárjában a felek Szerbiába költöztek. 2014. január 21-én gyermekük született. A felek közös gyermekükkel külföldön bérlakásban laktak. A kérelmező a bérleti szerződés 2017. július 31-i lejárta előtt a lakásra 2017. június 23-án újabb, határozott időre szóló bérleti szerződést kötött, erről azonban a kérelmezettet nem tájékoztatta.
[2] A kérelmező 2017. május 6-án közölte a kérelmezettel a válási szándékát. A 2017. május 18-i, a felek közötti sms-ben történt üzenetváltás során a kérelmezett arról tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a gyermek szerb óvodájában megbeszélte: a gyermek augusztus végéig marad a külföldi óvodában, és lépéseket tett a gyermek magyarországi szerb óvodába beíratása céljából. Az üzenetváltás során a kérelmező „jól van”, „ jól hangzik” kijelentéseket tette. A 2017. május 29-30-i üzenetváltások keretében a kérelmező eladó magyarországi ingatlanokra vonatkozó hirdetéseket és fényképfelvételeket küldött a kérelmezett részére.
[3] A felek közös gyermekükkel 2017. június 2-án pénteken kora délután Magyarországra érkeztek a kérelmezett orvosi vizsgálata céljából. Azt tervezték, hogy vasárnapig belföldön maradnak, majd közösen visszatérnek Szerbiába. A családot a közös ingatlanuk közelében a kérelmezett édesanyja várta, akivel a kérelmezett a közös gyermekkel együtt eltávozott.
[4] A kérelmező még aznap megszüntette a kérelmezett hozzáférését a közös bankszámlához, előfizetőként letiltatta a kérelmezett a magyar és a szerb telefonját, ezzel elzárta magát a kérelmezettel való kommunikáció lehetőségéből. A belföldi közös lakáson zárat cserélt, majd 24 órás várakozás után bejelentette a rendőrségen a kérelmezett és a gyermek eltűnését. 2017. június 6-án a kapcsolattartás szabályozása érdekében a gyámhivatalhoz fordult, kérelme indokaként arra hivatkozott, hogy a „mai napig semmilyen kapcsolatfelvételre nem volt lehetősége a kérelmezettel”. A kérelmezett 2017. június 2. napját követő öt nap múlva édesanyja telefonjáról küldött sms-ben tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a gyermekkel a dédszüleinél tartózkodik.
[5] A kérelmező a 2017. június 10-i üzenetében megkérdezte a kérelmezettől, hogy együtt mennek-e vissza Szerbiába. A kérdésre a kérelmezett azt válaszolta, hogy „nem megyek vissza soha többet Szerbiába”. A kérelmező a 2017. június 13-án azt az sms-t küldte a kérelmezettnek: „keress albérletet, amilyent szeretnél, ahol szeretnél, kifizetem nektek”.
[6] A kérelmezett a közös gyermekkel bérlakásban él és 2017. június 27-én keresetet terjesztett elő a felek házasságának felbontása iránt.
A kérelem és az ellenkérelem
[7] A kérelmező a 2017. június 26. napján kelt kérelmében a kötelezett kötelezését kérte a gyermek Szerbiába, a szokásos tartózkodási helyére való visszavitelére. Kérelme ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a kérelmezett 2017. június eleje óta nem tért vissza Szerbiába, a kérelmezett hozzájárulása nélkül belföldön maradt és ismeretlen helyen tartózkodik.
[8] A kérelmezett érdemi ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy nem azzal a szándékkal jött június 2-án Magyarországra, hogy életvitelszerűen itt maradjon, a házasság megromlása és a kérelmezett által teremtett körülmények miatt maradt belföldön. Szándéka szerint augusztus 20. és 31. napja között kívánt Szerbiába visszatérni, mert a személyes használati tárgyai és a gyermek ruhaneműi az ott bérelt lakásban maradtak. Arról tudott, hogy a szerbiai lakás bérleti szerződése megszűnik, az eljárásban szerzett tudomást a bérleti szerződés meghosszabbításáról. Álláspontja szerint a kérelmező már a Magyarországra utazás előtt hozzájárult ahhoz, hogy a gyermek véglegesen belföldön maradjon.
[9] A felek az elsőfokú eljárásban a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott egyezséggel rendezték a kérelmező és a gyermek közötti kapcsolattartást. Eszerint a kérelmező minden szombat reggel 9 órától 18 óráig a kérelmezett jelenlétében jogosult a felek közös tulajdonában álló budapesti ingatlanban a kapcsolattartásra.
Az első- és másodfokú határozat
[10] Az elsőfokú bíróság végzésében a kérelmet elutasította és a kapcsolattartást rendező egyezséget jóváhagyó végzését hatályon kívül helyezte. Döntésének indokolásában hangsúlyozta, hogy a felek és a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye a kérelmezett által sem vitatottan Szerbiában volt és a szerb jogszabályoknak megfelelően közösen gyakorolták a szülői felügyeleti jogokat. A felek közötti 2017. május 18-i üzenetváltásból kitűnően a kérelmező hozzájárult ahhoz, hogy a kérelmezett a gyermeket Magyarországon írassa be óvodába, majd a 2017. június 13-i üzenetében maga hívta fel a kérelmezettet arra, hogy keressen Magyarországon albérletet, amelyet ki is fizet részére. Az elsőfokú bíróság az üzenetváltásokból arra következtetett, hogy a kérelmező már 2017. június 2. napja előtt és a gyermek Magyarországra kerülését követően, utólag is hozzájárult a gyermek magyarországi tartózkodásához. Erre tekintettel a gyermek jogellenes külföldre vitelének polgári jogi vonatkozásairól Hágában az 1980. évi október 25. napján kelt szerződés kihirdetéséről szóló 1986. évi 14. számú törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Hágai Egyezmény) 13. cikk a) pontja alapján a gyermek visszavitele iránti kérelmet elutasította.
[11] A kérelmező fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét helybenhagyta és hivatalból módosította a kérelmezett költségeinek viselésére vonatkozó rendelkezést. Határozata indokolásában hangsúlyozta, hogy a Hágai Egyezmény 13. cikk a) pontjában foglalt, az előzetes vagy az utólag megadott hozzájárulás, mint megtagadási ok fennállása tekintetében a jogszabály alaki előírásokat nem tartalmaz, a bíróság az összes körülmény figyelembevételével mérlegeli azt, hogy a hozzájárulás megtörtént-e vagy sem.
[12] Tény, hogy a család 2017. június 2-án csak pár napi magyarországi tartózkodást tervezett, és a kérelmezett a felek közötti veszekedés miatt döntött úgy, hogy nem megy vissza Szerbiába. A kérelmező nem adott magyarázatot arra, hogy miután június 2-án a kérelmezett és a gyermek nem jelent meg a magyarországi lakásban, miért kapcsoltatta ki a kérelmezett telefonját. Ezzel szemben a kérelmező a másnapi rendőrségi bejelentésben azt adta elő, hogy a kérelmezett telefonja nem kapcsolható, ezért nem tud vele érintkezésbe lépni.
[13] Kiemelte a következőket. A kérelmező a jelen eljárás megindításáig csak a válással és a gyermek elhelyezésével összefüggő kérdésekben kívánt egyeztetni a kérelmezettel, a gyermek Szerbiába való visszavitele részéről nem került szóba. Erre utal a kérelmező 2017. június 7-i gyámhivatali bejelentése és a kérelmezett anyjának telefonjára 2017. június 7. és 8. napján küldött sms-k tartalma is. A kérelmező a bejelentésben a gyermekkel való kapcsolattartása rendezését, a telefonüzenetekben a gyermekelhelyezés és járulékai kapcsán a kérelmezettet az ügyvéddel való kapcsolat felvételére kérte, az apai kapcsolattartás kérdését tekintette sürgősen rendezendőnek. Az eljárás megindításáig egyetlen, a kérelmező 2017. június 10-én írt üzenete tartalmaz a kérelmezetthez intézett arra vonatkozó kérdést, hogy együtt mennek-e vissza Szerbiába. Az üzenetre a kérelmezettől ugyancsak sms-ben olyan tartalmú válasz érkezett, miszerint Szerbiába soha többé nem megy vissza. A kérelmező ezt követően 2017. június 13-án azt üzente a kérelmezettnek, hogy keressen ott és olyan albérletet, amilyet szeretne, a kérelmező azt fizetni fogja. Mindebből a másodfokú bíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a kérelmező a 2017. június 13-i nyilatkozatával a gyermek egyébként jogellenes Magyarországon való visszatartásához utólag hozzájárult.
[14] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a kérelmező a kérelmében valótlanul állította, hogy a kérelmezett tartózkodási helye ismeretlen, hiszen ez számára már 2017. június 8-án ismert volt, a kérelmezett és a gyermek p.-i tartózkodási helyén a gyermekét többször meg is látogatta, továbbá a kérelem benyújtása előtt már hozzájárult a gyermek belföldi visszatartásához. A felek az eljárásban egyezséget kötöttek a kérelmező és a gyermek közötti kapcsolattartásról, a kérelmező a bontóperben is kérte a kapcsolattartás rendezését, ami arra utal: a kérelmező elfogadta, hogy a kérelmezett Magyarországon maradjon a közös gyermekkel.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[15] A jogerős végzés ellen a kérelmező terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő, a kérelme szerinti határozat meghozatalát kérte. A jogerős végzés jogszabálysértő voltát a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:8. § (2) és (3) bekezdésének megsértésében jelölte meg.
[16] A felülvizsgálati kérelem indokai szerint a gyermek magyarországi tartózkodásához való hozzájárulás módja és tartalma, továbbá az ezt alátámasztó érvrendszer jogszabálysértő. Nem vitatható, hogy jogilag releváns nyilatkozat elvileg sms útján is tehető. Nem lehet azonban döntő jelentőséget tulajdonítani egy olyan sms-nek, amely szöges ellentétben áll a fél többi nyilatkozatával, az általa indított eljárásokban előterjesztett kérelmekkel, és ezek céljaival. Ha a jognyilatkozat megfogalmazása a közlés módja okán nem egyértelmű, vagy vitás, úgy ennek a többi körülményből való kiragadása törvénysértő. A hozzájárulásnak vitathatatlannak, kifejezettnek, világosnak és egyértelműnek kell lennie.
[17] A perbeli esetben az eljárt bíróságok egy olyan sms-nek tulajdonítottak „beleegyező” tartalmat, amelyben a gyermekről még utalásszerűen sincs szó, a kérelmező ennek címzettjeként a kérelmezettet nem a közös gyermek anyjaként, hanem házastársaként értette, az üzenet tárgya a vitás lakáshasználat megoldásaként a kérelmezett lakásbérlése volt. Az sms tartalma, körülményei és jellege alapján sem tekinthető a gyermek tartózkodási helyére vonatkozó hozzájárulásnak. Önmagában a belföldi lakásbérlet ténye nincs összefüggésben a szülői felügyelet gyakorlásával és a felek között a gyermek tartózkodási helye mellett valamennyi járulékos kérdés – a szülői felügyelet, kapcsolattartás, gyermektartásdíj, lakáshasználat – vitás volt. Ilyen körülmények mellett a hozzájárulás megadása életszerűtlen.
[18] A kérelmező határozott álláspontja szerint a gyermekre vonatkozó kifejezett, félreérthetetlen, világos közlést, határozott hozzájárulást nem tartalmazó kommunikáció nem értelmezhető hozzájárulásnak. A gyermek lakóhelyét, elhelyezését érintő, a korábbi állapotot megváltoztató, a szülői felügyelet napi átengedését, és ennek véglegességét előkészítő beleegyezés ugyanis tartalmát tekintve egyoldalú, a szülői felügyelettel összefüggő, az ebbe tartozó jogról való lemondás, illetőleg átengedés, amit a Ptk. 6:8. § (3) bekezdése alapján kiterjesztően értelmezni nem lehet.
[19] A másodfokú bíróság a körülmények vizsgálata során tévesen értelmezte beleegyezésnek a kérelmezőnek a kérelmezettnél lévő gyermek és az apa közötti kapcsolattartás biztosítása érdekében tett lépéseit. A kérelmező, bár jogilag nem volt elzárva a gyermek szerbiai visszavitelétől, ezt mellőzve a számára nyitva álló jogi lehetőségek igénybevételével kívánta elérni a gyermekével való találkozást.
[20] Mindebből következően a másodfokú bíróság egy albérletre vonatkozó financiális felajánlást tartalmazó sms-t jogszabálysértéssel kiterjesztően és joglemondásként értelmezte a gyermek életének összes és alapvető aspektusában változást eredményező teljes körű belegyező nyilatkozatként. A kérelmező hivatkozott a BH 2004.236. szám alatt közzétett döntésben foglaltakra.
[21] A kérelmezett felülvizsgálati ellenkérelmében az álláspontja szerint érdemben és indokaiban is helytálló jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[22] A Kúria a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem korlátai között vizsgálta felül.
[23] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[24] A felülvizsgálati eljárásban nem volt nem volt vitás, hogy a kiskorú gyermek szokásos tartózkodási helye a visszatartása előtt Szerbiában volt, a kérelmezett 2017. június 13-ig a szülői felügyeleti jogokat vele közösen gyakorló kérelmező hozzájárulása nélkül a gyermeket nem vitte vissza a korábbi tartózkodási helyére Szerbiába, hanem Magyarországon tartotta. A kérelmező magatartása ezen időpontig a gyermek visszavitele iránti kérelem elbírálására irányadó Hágai Egyezmény 3. cikke értelmében jogellenes volt. Ennek jogkövetkezménye pedig – a 13. és a 20. cikkben szabályozott kivételes megtagadási okok hiányában – a 12. cikkben foglalt fő szabály alapján a gyermek visszavitelének elrendelése. A másodfokú bíróság a kérelmet elutasító döntését arra alapította, hogy visszavitel megtagadására alapot adó, a Hágai Egyezmény 13. cikk a) pontjában foglalt egyik feltétel – teljesült. A kérelmezett a 2017. június 13-án küldött sms-ben foglalt nyilatkozatával utólag, de még a kérelem benyújtása előtt hozzájárult a gyermek magyarországi tartózkodásához.
[25] A Kúriának a felülvizsgálati eljárásban abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a vitatott sms formailag és tartalmában tekinthető-e a kérelmező részéről hozzájáruló nyilatkozatnak.
[26] A másodfokú bíróság megalapozottan következtetett arra, hogy a kérelmező nyilatkozata a kiskorú gyermek magyarországi tartózkodásához való utólagos hozzájáruló nyilatkozatnak minősül.
[27] A Ptk. 6:10. §-a előírja a kötelmek közös szabályai között elhelyezett jognyilatkozati rendelkezések alkalmazását a nem kötelmi jogi, így a családjogi jognyilatkozatokra is. Ilyennek minősül a magyar jog részévé vált Hágai Egyezményben szabályozott, a gyermek jogellenes visszatartásához való utólagos hozzájárulás.
[28] A Ptk. 6:4. § (1) bekezdése definiálja a jognyilatkozat fogalmát. Eszerint a jognyilatkozat joghatás kiváltására irányuló akaratnyilatkozat. A Hágai Egyezmény az utólagos hozzájáruló nyilatkozatra meghatározott alakot nem rendel, ezért az formakényszer nélkül, a Ptk. 6:4. § (2) bekezdése alapján szóban, írásban vagy ráutaló magatartással megtehető, címzett vagy nem címzett jognyilatkozattal. A Hágai Egyezményben szabályozott joghatása, hogy megszűnik a gyermek visszatartásának jogellenessége, ami pedig kizárja a szokásos tartózkodási hely államába való visszavitelének elrendelését.
[29] A kérelmező álláspontjával szemben a jelen eljárásban az utólagos hozzájárulás nem vonható a szülői felügyeleti jog egyes részjogosítványait érintő egyoldalú joglemondás fogalmi körébe. Ilyen jognyilatkozatnak az minősül, ha a jogalany az őt kétségtelenül megillető jogosultságról kifejezetten lemond vagy abból enged. A gyermek visszavitele iránti nemperes eljárás célja a megsértett közösen gyakorolt szülői felügyeleti jog helyreállítása, elsődlegesen a gyermek mindenekfelett álló érdekének figyelembevételével. Az eljárásnak nem tárgya a szülői felügyeleti jog rendezése, a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy a gyermek elvitele, illetve visszatartása jogellenes volt-e, igenlő esetben a visszavitelnek van-e akadálya. A Hágai Egyezmény 19. cikke a szülői felügyelet rendezésével kapcsolatos peres eljárást és az adott nem peres eljárást egyértelműen elhatárolja annak kimondásával, hogy a gyermek visszaviteléről az Egyezmény szerinti eljárásban hozott határozat nem tekinthető a szülői felügyeleti jog érdemében hozott határozatnak.
[30] A felülvizsgálati kérelem tévesen érvelt azzal is, hogy a vitatott sms nem címzett jognyilatkozat. A jognyilatkozat akkor tekinthető címzettnek, ha meghatározott személyhez szól, tehát van olyan személy, akihez a jognyilatkozatot intézték és ez a személy erről tudomást szerez. A kérelmező 2017. június 13-án mobiltelefonjáról a magánszemély kérelmezett mobiltelefonjára küldött, az üzenetet kézbesítő szolgáltatás útján tett jognyilatkozatot, ami a kérelmezetthez nem vitásan megérkezett. A kérelmezett egy személyben az érintett gyermek anyja és a kérelmező házastársa, ezért a jognyilatkozat címzett jellegét és hatályosulását [Ptk. 6:5. § (2) bekezdés] nem érinti, hogy az üzenet címzettje a kérelmező állított szándéka szerint a kérelmezett mint házastársa volt.
[31] A másodfokú bíróság a jognyilatkozat tartalmi értelmezésénél a Ptk. 6:8. § (2) és (3) bekezdésében foglaltak megsértése nélkül, helyesen vette alapul a Ptk. 6:8. § (1) bekezdését.
[32] A Kúria nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nyilatkozat értelmezésére akkor van szükség, ha a nyilatkozat nem egyértelmű, hanem ellentmondásos, homályos, nem szakszerű, ezért vitás, hogy mit akart a nyilatkozó kifejezni. A Ptk. 6:8. § (1) bekezdése ezekre az esetekre ad útmutatást; arra, hogy a címzett számára miből ismerhető fel a nyilatkozó akarata. Ilyenkor a kiindulási pont a szavak általános jelentése, nyelvtani értelme és vizsgálni kell azokat a körülményeket, amelyek a nyilatkozó akaratát felismerhetővé teszik.
[33] Kétségtelen, hogy a vitatott nyilatkozat nem tartalmazza a kérelmező részéről a konkrét utólagos hozzájáruló nyilatkozatot a gyermek magyarországi tartózkodásához. Az azonban egyértelműen megállapítható, hogy a kérelmezőnek a gyermek jogellenes visszatartása ellenére nem állt szándékában a Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárás megindítása, ezért akarata nem irányult a gyermek Szerbiába való azonnali visszavitelére. A 2017. május 18-i üzenetváltásból kitűnően azt tartotta helyes megoldásnak, hogy a gyermek 2017 szeptemberétől belföldön szerb óvodába járjon. A 2017. május 29-30-i üzenetváltások és ezek tartalma egyértelműen arra utal, hogy a kérelmező a kérelmezett és a gyermek magyarországi lakhatását belföldi ingatlan vásárlásával tartotta célszerűnek. Ebből pedig a kérelmezett csak arra következtethetett, hogy a kérelmező ekkor már egyértelműen számolt a gyermek tartózkodási helyének megváltozásával. A vitatott üzenettel pedig vállalta a kérelmezett által tetszőlegesen kiválasztott bérlakás költségeinek fizetését, ami az előzményekre is tekintettel azt jelentette: a kérelmező elfogadta, hogy a gyermek Magyarországon éljen a kérelmezettel közös háztartásban, és hozzájárult a gyermek belföldi tartózkodásához.
[34] A nyilatkozat értelmezésének helytálló voltát nyomatékosan erősíti – a másodfokú bíróság okfejtésével egyezően – a gyámhivatalhoz benyújtott kérelem és a 2017. június elején küldött sms-ek tartalma, továbbá az a tény, hogy a kérelmezett a gyermek visszavitele iránti kérelmét a kérelmezett bontóperi perindításával azonos napon, tehát nyilvánvalóan olyan időben terjesztette elő, amikor már egyértelművé vált, hogy a felek a szülői felügyeleti jog gyakorlása és a további járulékos kérdések tárgyában peren kívül nem tudnak megállapodni. A kérelmezett a jelen eljárásban és a bontóperben is kérte az apai kapcsolattartás ideiglenes szabályozását, ami annak elfogadására utal, hogy a gyermek végleges tartózkodási helyéről a szülői felügyeleti joggal kapcsolatos jogvita rendezése keretében a bontóperben eljáró bíróság dönt.
[35] Mindebből következően a másodfokú bíróság a kérelmezett jognyilatkozatát az értelmezésére vonatkozó anyagi jogi szabály helyes alkalmazásával értékelte és kizárólag azokat a tényeket és körülményeket mérlegelte, amelyekből a nyilatkozó feltehető akarata felismerhető. Ez a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, ezért a Kúria a nyilatkozat értelmezése szempontjából nem releváns felülvizsgálati hivatkozások értékelését mint szükségtelent mellőzte.
[36] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a kérelmet elutasító jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. II.22.593/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás