PÜ BH 2018/228
PÜ BH 2018/228
2018.08.01.
A szerző felhasználásra vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 328. §; 1999. LXXVI. tv. (Szjt.) 16. §, 45. § (1) bek., 46. § (3) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A per tárgyát képező, mintegy 700 szerzői ív terjedelmű „A funtinelli boszorkány” című regény szerzője czegei Wass Albert (1908-1998), a mű 1959-ben íródott. A szerző és az alperes alapítvány között 1997. augusztus 6-án megkötött szerződés értelmében a mű szerzői vagyoni jogaival az alperes rendelkezik.
[2] Az O. Kft., amelyet 2006. május 31-én hoztak létre film-, videó- és televízióműsor-gyártásra, egyik ügyvezetője a felperes volt.
[3] Az alperes mint jogtulajdonos a Kft.-vel mint előállítóval 2006. július 14-én egy „opciós szerződést” kötött. A szerződés 1. pontjában a jogtulajdonos az előállítóra átruházta a „A funtinelli boszorkány” című mű kizárólagos felhasználási jogát, forgatókönyvírás és a forgatókönyvnek a szerződésben nevesített felhasználása céljából. A szerződés szerint a megfilmesítési jog az előállítót a szerződés aláírásától számított három évig illette meg. A szerződés 3. pontja értelmében a szerződésben foglalt feltételek betartása mellett, a felek egy későbbi időpontban, de legkésőbb a filmforgatás megkezdésének napján végleges megfilmesítési és felhasználási szerződést kötnek egymással, amelyben szabályozzák a jogtulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és a kötelezettségeit, kölcsönösen figyelembe véve mindkét fél érdekeit.
[4] A Kft. mint előállító és a jogtulajdonos alperes 2007. május 31-én „Együttműködési megállapodás” elnevezésű, angol és magyar nyelven is elkészített okiratot írtak alá, amelyben lényegében megismételték az opciós szerződés 1. pontjában foglaltakat, és kikötötték, hogy a forgatókönyv tervezetének elfogadásáról az alperes határoz. Rögzítették, hogy a megfilmesítési jogok az aláírástól számított három évig érvényesek, és rendelkeztek arról, hogy a megállapodásban foglaltakat előszerződés jellegűnek minősítik, valamint irányadónak tekintik egy későbbi, végleges megfilmesítési és felhasználási szerződéshez, amelyben szabályozni fogják a tulajdonos és az előállító jogátruházási és szerzői jogvédelem alá tartozó felhasználási jogait és kötelezettségeit. Rendelkezésük szerint a korábban kötött szerződések hatályukat vesztik. A szerződő felek egy angol nyelvű okiratban, amely az alperes részéről 2009. február 12-án, a Kft. részéről 2009. március 20-án került aláírásra, a szerzői jogi védelem alatt álló irodalmi mű megfilmesítésére vonatkozó együttműködési megállapodást további két évre meghosszabbították.
[5] A felperes a Kft.-ben lévő tulajdonrészét 2011. február 1-jén eladta, egyidejűleg olyan megállapodást kötött a Kft.-vel, amelyben a Kft. az ismertetett szerződésekből származó összes jogot és kötelezettséget a felperesre ruházta át. A megállapodás értelmében a szerződés aláírásával egyidejűleg a felperes válik az együttműködési megállapodásban és a szerződés meghosszabbításában a Kft. helyett szerződő féllé, őt illették meg e szerződésekben a Kft. részére biztosított jogok, illetve terhelték a Kft.-vel szembeni kötelezettségek, továbbá a szerződés aláírásától kezdve kizárólag a felperes jogosult rendelkezni az „opcióval”, ő jogosult azt meghosszabbítani, és annak alapján a mű megfilmesítésére az alperessel a végleges felhasználási szerződést megkötni. A szerződő felek az „opció átruházásának ellenértékeként” 1 000 000 forintot kötöttek ki, és rögzítették, hogy a felperes és a Kft. írásban tájékoztatja az alperest a szerződésről. Ezt követően a felek és más személyek között tárgyalások, illetve elektronikus levélváltások kezdődtek, amelyek nem vezettek eredményre, és a peres felek között szerződés megkötésére nem került sor.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk. 208. § (3) bekezdése szerint, az előszerződés alapján hozza létre a felperes és az alperes között Wass Albert „A funtinelli boszorkány” című regényének megfilmesítése tárgyában a megfilmesítési szerződést, és állapítsa meg annak tartalmát azzal, hogy a filmalkotás befejezésének határideje 2016. december 31. napja. Kereseti álláspontja szerint az alperes több mint egy éven át tárgyalt vele a végleges szerződésről, a szerződéstervezetekben szerződő félként is őt nevezte meg.
[7] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes kereshetőségi jogát. Hangsúlyozta, hogy a perben alkalmazandó Ptk. a szerződésátruházást, mint jogintézményt nem ismeri, ettől függetlenül az engedményezés és tartozásátvállalás szabályai alkalmazása körében a tartozás a felperes mint magánszemély által történő átvállalásához semmilyen formában nem járult hozzá, így a jogügylet érvénytelen. Az alperes érdemi védekezése szerint a Kft. a megfilmesítési jogát a meghosszabbított szerződés alapján 2011. február 12-éig gyakorolhatta volna, erre azonban nem került sor. A meghosszabbított szerződés megszűnését követően harmadik személlyel kizárólagos megfilmesítési szerződést kötött a perbeli mű vonatkozásában. A szerződés felperesre történő átruházásához, továbbá a fennálló tartozás a felperes mint magánszemély által való átvállalásához nem járult hozzá. Az a körülmény, hogy a felperessel tárgyalt, nem tekinthető a szerződésátruházás elismerésének, az valójában egy új, az előszerződéstől független szerződés megkötését jelentette volna.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest az alperes részére 100 000 forint perköltség, valamint az államnak 36 000 forint le nem rótt illeték megfizetésére kötelezte.
[9] Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a 2006. július 14-ei keltezésű megállapodás olyan „opciós” szerződés, amely alapján a „felhasználási opció” jogosultja, a perben nem álló Kft. a szerződés tartama alatt egyoldalú nyilatkozatával létrehozhat egy felhasználási szerződést, vagyis felhasználási jogot keletkeztethet a saját maga javára. A felek ellenértékként nem szerzői jogdíjat, hanem az opció fejében járó díjat kötöttek ki, amely a felhasználót illető jog ellenszolgáltatása. A felperes és az alperes között 2007. május 31-én megkötött és 2009. március 20-án kelt megállapodással meghosszabbított hatályú, „előszerződés jellegű” megállapodásra hivatkozással kérte a felperes a Ptk. 208. § (1) bekezdése alapján a bíróságtól a szerződés létrehozását. A hivatkozott együttműködési megállapodás tárgyát képező szerzői alkotásra tekintettel a jogvitát a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) rendelkezései alapján kell elbírálni azzal, hogy az Szjt. 3. §-a értelmében a Ptk. rendelkezéseit csak az Szjt.-ben nem szabályozott kérdésekben kell alkalmazni. A perben nem álló Kft. és az alperes között létrejött együttműködési szerződés jövőben megalkotandó mű felhasználására vonatkozó előszerződésnek tekinthető.
[10] Az elsőfokú bíróság a felperes perbeli legitimációjának vizsgálata körében kifejtette, hogy az alperes és a Kft. közötti együttműködési megállapodás nyelvtanilag és szerkezetileg is elkülöníti a megfilmesítéssel, a film elkészítésével, előállításával, sokszorozásával kapcsolatos jogokat az elkészült filmnek a forgalmazásával és másodlagos felhasználásával kapcsolatos jogoktól. E jogok átruházására vonatkozó engedély azonban csak a film forgalmazásával és másodlagos felhasználásával kapcsolatos jogokra vonatkozik. Ebből következően a Kft. és a felperes között 2011. február 1-jén létrejött megállapodás tartalmát – a nemo plus iuris elvét figyelembe véve – nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megfilmesítéssel kapcsolatos jogokra is vonatkozna. A szerződés ellenkező értelmezése az Szjt. 46. § (1) bekezdésébe ütközne.
[11] Az elsőfokú bíróság annak nem látta jogi akadályát, hogy az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedje harmadik személy részére, ehhez azonban szükségesnek tartotta a szerződés eredeti alanyainak és a harmadik személynek az együttes, háromoldalú megállapodását. Az elsőfokú bíróság a per adatai alapján megállapította: az alperes a Kft. és a felperes közötti megállapodásban nem vett részt, és azt követően, hogy a hivatkozott megállapodást megismerte, sem nyilatkozott úgy, hogy az abban foglaltakat magára nézve kötelezőnek tekinti, éppen ellenkezőleg, az alperes jogi képviselője több alkalommal is kijelentette, hogy az előszerződésből származó jogokat és kötelezettségeket az ő beleegyezése nélkül nem lehet átruházni. Ez nem ellentétes azzal, hogy az alperes tárgyalásokat folytatott a felperessel egy esetleges szerződés megkötéséről, és ennek kapcsán szerződéstervezetek készültek, mivel az független volt az előszerződéstől, és az előszerződés alapján fennálló szerződéskötési kötelezettségtől.
[12] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[13] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével és annak jogi indokaival mindenben egyetértett. A fellebbezésben foglaltak alapján kiemelte, hogy az alperes és a Kft. közötti együttműködési megállapodásban az elkülönítetten felsorolt jogok tekintetében az átruházására vonatkozó engedély alapján a Kft. és a felperes között 2011. február 1-jén létrejött megállapodás tartalmát nem lehet úgy értelmezni, hogy az a megfilmesítéssel kapcsolatos jogokra is vonatkozna. Mindezt nem cáfolja, hogy az alperes tárgyalásokat folytatott a felperessel egy esetleges szerződés megkötéséről, amely tárgyalások kapcsán szerződéstervezetek készültek, mivel azok – az alperes előadásával egyező tartalmú peradatok szerint – egy új, a korábbiaktól független szerződés megkötésére irányultak. A felek között háromoldalú megállapodás a szerződéses pozícióban bekövetkező alanyváltozás tekintetében nem jött létre, a szerződésben biztosított, meghosszabbított határidő is eltelt, ezért a felperes igénye az együttműködési megállapodás mint előszerződés alapján a megfilmesítési szerződés létrehozására vonatkozó igénye alaptalan.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, és elsődlegesen a keresetnek való helyt adás, másodlagosan az első- vagy másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében.
[15] Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem sértett jogszabályt.
[17] A felperes keresete arra irányult, hogy a bíróság a Ptk. 208. § (3) bekezdése alapján, figyelemmel a Kft. és az alperes között 2007. május 31-én létrejött és 2009 februárjában meghosszabbított határidejű előszerződésre, hozza létre a felperes és az alperes között a perbeli mű megfilmesítése tárgyában a szerződést. A felperes kereseti álláspontja szerint a Kft.-vel 2011. február 1-jén létrejött megállapodással megszerezte a Kft.-től az alperessel kötött szerződésben biztosított jogokat és kötelezettségeket, így a Kft. helyett ő áll az alperessel szerződő fél pozíciójában. A felperes keresetében tehát tartalmilag azt igényelte, hogy a bíróság hozzon létre a szerzői vagyoni jog jogosultja és a felperes között felhasználási szerződést, amely az alperes és a Kft. között „előszerződés jellegűnek” minősített szerződésben – meghatározott időtartamon belül – biztosított felhasználásra (megfilmesítésre) vonatkozó szerződéskötési jogosultságon alapul.
[18] A keresetre tekintettel helytállóan vizsgálta az elsőfokú bíróság a felperes perbeli legitimációját a Pp. 3. § (1) bekezdése alapján. Az elsőfokú bíróság lényegében kétirányú indokolással jutott tartalmilag arra a következtetésre, hogy a felperest a perbe vitt anyagi jog nem nem illeti meg, azaz a felperes perbeli legitimációja hiányzik. Egyrészről azt állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes és a Kft. között 2007. május 31-én létrejött megállapodásban a Kft. csupán a már elkészült filmmel kapcsolatos jogok vonatkozásában kapott engedélyt a további felhasználás engedélyezésére, ezért a megfilmesítéssel, a film előállításával kapcsolatos jogokat nem adhatta tovább a felperessel 2011. február 1-jén létrejött szerződésben. Más oldalról az engedményezés és tartozásátvállalás szabályainak alkalmazásával sem látta megállapíthatónak az elsőfokú bíróság a felperes jogszerzését, figyelemmel arra, hogy az eredeti szerződés valamennyi alanya, nevezetesen az alperes részéről a hozzájárulás hiányzott.
[19] A Kúria részben eltérő indokolás mellett értett egyet a jogerős ítéletben foglalt döntéssel.
[20] Amint arra az elsőfokú bíróság is hivatkozott, a perben irányadó régi Ptk. a szerződésátruházást mint jogintézményt nem szabályozza. Az ítélkezési gyakorlatban ismert olyan álláspont, miszerint az engedményezésre és a tartozásátvállalásra vonatkozó szabályok együttes alkalmazásával a szerződés alanya az egész szerződéses pozícióját átengedheti harmadik személy részére, melynek feltétele az eredeti szerződés alanyainak és a harmadik személynek az együttes, azaz háromoldalú megállapodása (BH 2006.409.).
[21] A perben nem volt vitás, hogy az érintett felek, az alperes, a Kft. és a felperes között írásban olyan tartalmú megállapodás nem jött létre, amelyben a Kft. alperessel fennálló szerződéses viszonyából eredő jogait a felperesre engedményezte volna [Ptk. 328. § (1) bek.], illetve kötelezettségeit a felperes átvállalta volna, és mindehhez az alperes a hozzájárulását adta volna [Ptk. 332. § (1) bek.].
[22] Nem értett egyet a Kúria azzal a felülvizsgálati állásponttal, miszerint a per adatai alapján (levélváltások, tárgyalások, szerződéstervezetek) az alperes hozzájárulása a szerződéses pozícióban történő alanyváltozáshoz megállapítható. Az Szjt. 45. § (1) bekezdése alapján a felhasználási szerződést írásba kell foglalni. A mű felhasználására vonatkozó szerződés érvényességi feltétele az írásbeliség. Nem mérlegelés kérdése tehát az, hogy az alperes a felhasználási (megfilmesítési) jog továbbengedélyezéséhez, illetve felperesre történő átruházásához hozzájárult-e, miután minden felhasználással kapcsolatos szerződéses nyilatkozat érvényesen csak írásban tehető. Az alperes és a Kft. között létrejött szerződésből a Kft.-t terhelő tartozás átvállalásához az alperes írásban nem járult hozzá.
[23] A Ptk. 328. § (1) bekezdése szerint a jogosult követelését szerződéssel másra átruházhatja. A perbeli esetben a Kft. az alperessel szemben fennálló „opciós” felhasználási jogát, azaz az előszerződés alapján a végleges felhasználási szerződés megkötésére vonatkozó jogosultságát ruházta át a felperesre. A jogosulti oldalon bekövetkező alanyváltozás esetén nem szükséges az eredeti szerződés kötelezettjének a hozzájárulása. A Ptk. 328. § (2) bekezdése értelmében azonban nem lehet engedményezni a jogosult személyéhez kötött követeléseket. Az Szjt. 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű egészének vagy valamely azonosítható részének anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére; e törvény eltérő rendelkezése hiányában a felhasználásra engedély felhasználási szerződéssel szerezhető. E rendelkezés értelmében a szerző felhasználásra, illetve a felhasználás engedélyezésére vonatkozó kizárólagos joga olyan személyhez kötött jog, amely a szerző, illetve a szerzői vagyoni jogok jogosultja kifejezett engedélye nélkül nem engedményezhető. A szerződéses pozícióban történő alanyváltozáshoz az alperes kifejezett írásbeli hozzájárulásának hiányában tehát a felperes az előszerződés alapján a szerződés létrehozását nem követelheti, a felperest a perbe vitt anyagi jog nem illeti meg, azaz a felperes perbeli legitimációja hiányzik.
[24] A felperes az Szjt. 46. § (3) bekezdésének téves értelmezésével hivatkozott arra, hogy a jogutódlás az alperes beleegyezésének hiányában is megtörténik azáltal, hogy a Kft. a felperessel egyetemlegesen felel a megfilmesítési szerződés teljesítéséért. Az Szjt. 46. § (3) bekezdése értelmében, ha a felhasználó a szerző beleegyezése nélkül ruházza át a jogait, illetve ad további felhasználási engedélyt, a felhasználó és a jogszerző egyetemlegesen felelnek a felhasználási szerződés teljesítéséért. E rendelkezés a szerzőt védő szabály, amely szerződésszegés esetén a szerző számára könnyíti meg a jogérvényesítést azzal, hogy az egyetemlegesség szabálya alapján választása szerint érvényesítheti a szerzői jog megsértésének következményeit akár a felhasználóval, akár a felhasználótól jogot szerző féllel szemben. Ez a rendelkezés azonban, a téves felülvizsgálati állásponttal szemben, a mű harmadik személy által történő felhasználására nem jogosít. Az alperes részéről – az előszerződésben meghatározott határidőben – a végleges felhasználási (megfilmesítési) szerződés megkötése érdekmúlás miatt elmaradt, nincs tehát a szerzői oldalon olyan szerződésen alapuló igény, amelynek teljesítéséért a Kft. a felperessel egyetemlegesen felelne.
[25] A felperes azon előadásának, hogy az alperes rosszhiszeműen járt el, amikor a szerződés megkötésére nyitva álló határidő lejárata előtt harmadik személlyel kötött a forgatókönyv megírására szerződést, a perbeli jogvita érdemi elbírálása szempontjából nincs relevanciája.
[26] Mindezekre tekintettel érdemben jogszabálysértés nélkül utasította el a jogerős ítélet a keresetet. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. IV. 20.671/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás