KÜ BH 2018/234
KÜ BH 2018/234
2018.08.01.
Közigazgatási perben is alkalmazni lehet és kell a Pp. X. fejezetében szabályozott, a tanúval szembeni kényszerítő eszközöket. A tanú távolmaradását nem lehet a felperes terhére értékelni, ha e kényszerítő eszközöket a bíróság felperes kifejezett kérelme ellenére nem alkalmazza [1952. évi III. tv. (Pp.) 2. § (1) bek., 3. § (3) bek., 163. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperesnél az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett 2011. április-június időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben. Ebben az időszakban három gazdasági társaságtól tölgyfa rönk, étolaj és cukor beszerzéséről szóló számlákat fogadott be, melyek áfatartalmát levonásba helyezte. A gazdasági események vizsgálata során az adóhatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felek között termékértékesítés nem valósult meg, miután a beszállítók tárgyi és személyi feltételekkel a számlákon feltüntetett tevékenység elvégzéséhez nem rendelkeztek, adóbevallási kötelezettségüket nem teljesítették vagy adóminimalizáló bevallásokat adtak be. A szállítás körülményeit sem a beszállítóknál, sem a felperesnél nem lehetett tisztázni, mint ahogyan az áru eredetét sem. Rögzítette azt is, hogy a felperes sem rendelkezett a nagykereskedelmi tevékenységhez szükséges tárgyi és személyi kondíciókkal, állítása szerint is ügynöki tevékenységet végzett és nem termékértékesítést, szállítóeszköze nem volt, fuvardíjszámlákat nem számolt el.
[2] Hangsúlyozta azt is, hogy a revízió által feltárt tények alapján a felperesnek kellő körültekintés tanúsítása mellett tudomással kellett volna bírnia arról, hogy beszállítóitól jogkövető magatartás alappal nem várható el, a beszállítók nem rendelkezhetnek a cukor-, étolaj- és rönkfakereskedelemhez szükséges feltételekkel. A felperesnek szintén tudomással kellett bírnia arról, hogy adókijátszásban vesz részt, beszállítói hiányzó kereskedőnek, míg maga egy ilyen céllal létrehozott láncolat középső elemének minősül, így a nem hiteles bizonylatok után adólevonási jogával nem élhet.
[3] A fentiek alapján az alperes a felperes terhére 14 002 000 Ft általános forgalmiadó-hiányt állapított meg, mely után 10 501 000 Ft adóbírságot és 3 988 000 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
A kereseti kérelem
[4] A felperes keresetében vitatta az alperesi megállapításokat. Nézete szerint az alperes nem tett eleget tényállástisztázási és bizonyítási kötelezettségének, ezzel összefüggésben számos bizonyítási indítványt terjesztett elő a gazdasági esemény tényleges létrejöttére vonatkozóan, illetve a kellő körültekintés vizsgálata körében állította, hogy a tőle elvárható gondos magatartást tanúsította.
Az elsőfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
[6] Valamennyi beszállító tekintetében a gazdasági események hiteltelenségét állapította meg. Az ítélet indokolásában kitért a felperes bizonyítási indítványaira és azok bíróság általi elutasítására. Utalt a Kúria és az Európai Unió Bíróságának az adózói tudattartalommal kapcsolatban kialakult gyakorlatára. Az ítélet indokolásában megjelölte, hogy mely tanúk meghallgatását miért mellőzte, miért nem rendelt ki igazságügy írásszakértőt. Nézete szerint a közigazgatási bíróságnak nincs tanúelővezettetési kötelezettsége és M. T. tanúként történő meghallgatását arra figyelemmel utasította el, mert dokumentumok hiányát tanúvallomással pótolni nem lehet. Elemezte a felperes nyilatkozataiban megnyilvánuló ellentmondásokat és a rendelkezésre álló könyvelési iratok vizsgálatával, készletnyilvántartás hiányában cáfolta a felperesi előadásokat.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítása érdekében.
[8] A felülvizsgálati kérelem – többek között – kifogásolta, hogy a bíróság nem adta indokát, hogy miért nem alkalmazható a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös jogsegélyről szóló, Belgrádban, az 1968. évi március hó 7. napján aláírt szerződés kihirdetéséről szóló 1969. évi 1. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.) M. T. felkutatása érdekében. Nézete szerint az elsőfokú bíróság súlyosan megsértette az eljárás tisztességes lefolytatásához és észszerű időn belül való befejezéséhez fűződő jogukat azáltal, hogy a bizonyítási indítványokról hónapokig nem döntött, majd a döntést követően nem adott lehetőséget újabb bizonyítási indítványok előterjesztésére, hanem ítéletet hirdetett. Ennek következtében a tényállás feltáratlan és tisztázatlan maradt.
[9] Arra is utalt, hogy a bíróság nem tájékoztatta a bizonyításra szoruló tényekről és a bizonyítási teherről, nem rendelt ki szakértőt a perben, jóllehet a felperes tárgyi és személyi feltételeinek hiánya nézete szerint szakkérdés, amelynek megválaszolására a bíróságnak szakértelme nincs. Kifogásolta, hogy nem került alkalmazásra a Tvr. M. T. felkutatása érdekében, illetve K. J. tanú újabb idézését – az „idézés nem kereste” jelzéssel történő visszaérkezését követően – mellőzte, pedig a bíróságnak rendelkezésére áll olyan kényszerítő eszköz, mely a tanú megjelenését kikényszerítheti, és ennek hiányát is a felperes terhére rótta.
[10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta, cáfolva a felperesi felülvizsgálati kérelemben a bíróság részéről elkövetett hibák megvalósulását.
A Kúria döntése és jogi indokai
[11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[12] A Pp. 221. § (1) bekezdése értelmében az ítélet indokolásában röviden elő kell adnia a bíróságnak az általa megállapított tényállást az erre vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkoznia kell azokra a jogszabályokra, amelyen ítélete alapul, és meg kell említenie azokat a tényeket, körülményeket is, amelyeket a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vesz, és utalnia kell azokra az okokra is, amely miatt valamely tényt nem talál bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzi. Az indokolási kötelezettség tehát vonatkozik minden keresetben, ellenkérelemben, érdemi nyilatkozatokban előadott tényre, körülményre, jogcímre és bizonyítékra.
[13] A felperes a perben több alkalommal indítványozta M. T. tanúkénti idézését, a bíróság arra figyelemmel nem rendelte azt el, hogy már az adóhatósági eljárás során „ismeretlen helyre költözött” jelzéssel érkezett az vissza, így az ugyanazon címre történő ismételt idézés eredménytelen lenne. Ugyanakkor nem adta indokát, hogy miért nem látja alkalmazhatónak a közigazgatási perben a felperes által hivatkozott Tvr. szerinti jogsegély intézményét. Ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt indokolási kötelezettségét, melynek hiánya a Kúria előtti eljárásban nem pótolható.
[14] Ugyancsak tévedett akkor, mikor K. J. tanú meghallgatására vonatkozó kérés teljesítését azzal hárította el, hogy a felperesnek kell gondoskodnia arról, hogy olyan címet jelentsen be, melyről a tanú megidézhető, avagy a tanú tárgyaláson történő megjelenéséről maga gondoskodjon, mert az idézés „nem kereste” jelzéssel visszaérkezése esetén a bíróságnak nincs olyan eszköze mellyel a tanú megjelenését kikényszeríthetné.
[15] A Pp.-nek a 324. §-a kifejezetten előírja, hogy a Pp.-nek az I-XIV. fejezetének rendelkezései alkalmazandók a közigazgatási perekben is, kivéve, ha a XX. fejezet másként nem rendelkezik. A Pp. X., a bizonyításra vonatkozó fejezete tartalmazza a tanúkkal és szakértőkkel szemben alkalmazható kényszerítő eszközök felsorolását, mely között található az elővezetés. Miután a XX. fejezet eltérő rendelkezést nem tartalmaz, így a közigazgatási perekben is alkalmazni lehet és kell ezt a kényszerítő eszközt, a tanú megjelenésének kikényszerítésére. Így azzal az indokkal, hogy a felperes nem jelölt meg más olyan lakcímet, ahonnan a tanú idézhető, illetve előállításáról nem gondoskodott, a bizonyítási indítvány teljesítése nem mellőzhető.
[16] Helytállóan hivatkozott a felperes a Pp. 3. § (3), 2. § (1) bekezdéseinek és az Alaptörvény XXVIII. cikk sérelmére a kioktatási kötelezettség elmaradása kapcsán. Az elsőfokú bíróság a 2016. január 5-i tárgyaláson kimerítő tájékoztatást adott a felperest terhelő bizonyítási kötelezettségről. Azonban hibát vétett akkor, mikor a felperest ismételten nem tájékoztatta e kötelezettségéről, miután a felperes által előterjesztett bizonyítási indítványok alkalmatlanságáról meggyőződött. A felet függetlenül attól, hogy jogi képviselővel jár-e el – tájékoztatni kell arról, hogy a bíróság a Pp. 163. §-a alapján mely tényállításait ítéli olyannak, amelyek további bizonyításra szorulnak.
[17] Helytállóan utasította el ugyanakkor a felperes szakértői bizonyításra vonatkozó indítványát, hiszen annak megítélése, hogy a termékértékesítések valóban végbementek, azok teljesítéséhez szükséges személyi-tárgyi feltételek rendelkezésre állnak, nem szakértői kérdés, hanem a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelése alapján, a mérlegelési tevékenység elvégzése alapján ténykérdés.
[18] A fentiek szerint az elsőfokú bíróság olyan eljárásjogi jogszabálysértéseket követett el, amelyek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással voltak, emiatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[19] Az új eljárásban a fent felsorolt eljárási jogszabálysértéseket ki kell küszöbölni, amennyiben az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításához szükségesnek találja K. J. meghallgatását, úgy azt a Pp.-ben írt kényszerítő eszközök használatával kell teljesíteni, illetve M. T. tanú kapcsán választ kell adnia arra, hogy a bírósági eljárásban miért nem vehető igénybe a felperes által hivatkozott Tvr. alapján a jogsegély intézménye. Ennek elbírálásakor tekintettel kell lenni a Fővárosi Ítélőtábla számos döntésében kifejtett azon álláspontjára, hogy a nemzetközi egyezmények alkalmazása a közigazgatási perekben nem kizárt. (Kpkf. 4. 50.284/2009/4.). Ezen túlmenően a bizonyítási kötelezettség, teher meghatározásával kapcsolatos kioktatást meg kell ismételni, ha a bíróság úgy találja, hogy a felperes által addig felajánlott bizonyítékok alkalmatlanok az alperesi határozat jogszerűtlenségének bizonyítására.
(Kúria, Kfv.I.35.338/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás