KÜ BH 2018/236
KÜ BH 2018/236
2018.08.01.
Az ügyvéddel szembeni elvárás hivatásának gyakorlásakor, hogy más hatóságok tagjainak adja meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet saját hivatásával szemben is elvár. Az ügyvédi tevékenység ellátása során ezért az ügyvédnek a véleménynyilvánítási joga korlátozott, e korlátozás a szakma sajátosságaiból eredően az erkölcsök, mások jó hírneve vagy jogai védelmének fenntartása érdekében szükséges és indokolt [Alaptörvény IX. cikk és 28. cikk; 1998. évi XI. tv. (Üt.) 3. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2014. december 19. napján megjelent a Budapest Főváros XVIII. kerület Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Családvédelmi Központjában ügyfele, T. I. édesapa jogi képviselőjeként. A felperes ott átadott egy általa írt cikket, amely a „Védelembe vétel menete – teendők a szülői elidegenítés megállapítása esetén” címet viseli. Ennek kapcsán az intézmény vezetője és jogásza 2015. március 12-én a Budapesti Ügyvédi Kamarához fordult. A felperest érintő panaszában előadta, hogy a cikk egyes jogszabályhelyek idézésén túl jórészt a családgondozókra és a gyámhivatalokra vonatkozó, sértő, becsmérlő kijelentéseket tartalmaz, azt a látszatot keltve, hogy a családgondozók szakmailag alkalmatlanok, agresszívek, nem akarják a munkájukat elvégezni. Elhárítják a felelősséget, a szülők kommunikációs problémáját jelölik meg a gyermekkel való problémák okaként és ezzel lerázzák magukról a feladatot, nőként elfogultan viselkednek az ügyekben.
[2] Az elsőfokú kamarai hatóság a 2015. szeptember 21. napján kelt fegyelmi határozatában a felperessel szemben 1 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt a fegyelmi eljárás megszüntetése mellett fegyelmi intézkedésként figyelmeztetést alkalmazott. Határozatát az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 3. § (2) bekezdésére, a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III. 22.) számú, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) 15/2., 15/7. pontjára alapította. A határozat indokolása szerint elfogadhatatlan, hogy a felperes a családvédelmi központhoz benyújtott írásában a gyermekvédelmi intézmény munkájáról a sérelmezett hangnemben fejtse ki a véleményét. Megállapította, hogy a cikk átadásával a panaszos intézmény és az eljáró családgondozó valamennyi, abban említett kritikát magára vonatkozónak tekinthette, melyet alappal sérelmezhetett. Az ilyen beadványok alkalmatlanok lehetnek a megbízó jogainak érvényesítésére, mert a személyeskedő hangvétel könnyen elterelheti a kellő figyelmet a szakmai érvekről, viszont az ügyvédség általános megítélésére, megbecsülésére rendkívül kedvezőtlenül hatnak. A panasz szerint a sérelmezett kijelentések valóban nem tekinthetőek lealacsonyító kifejezéseknek, azonban azok meglehetősen lenéző, lekezelő megnyilvánulást jelentenek a felperes részéről. Ez a megnyilvánulás pedig az etikai követelményeknek nem felel meg. A felperes a saját és egyben az ügyvédi kar méltóságát, jó hírnevét veszélyezteti a jelen ügyben elkövetett magatartással. Az elsőfokú hatóság úgy értékelte, hogy a felperes a fegyelmi vétséget szándékosan valósította meg, szakmai jogi érveit, személyeskedő minősítéseit kívánta nyomatékosítani. Rögzítette, hogy a felperes komoly családjogi felkészültséggel rendelkező tagja az ügyvédi karnak, így még inkább elvárható tőle, hogy gyermekvédelmi ügyekben kellő gondossággal ügyeljen az eljáró hatóságokkal, illetve a hatósági tevékenységet segítő, szolgáltató intézményekkel való korrekt együttműködésre.
[3] A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2016. március 4. napján kelt FF/095/2015. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Kereset és ellenkérelem
[4] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a cikkben személyes kritikát fogalmazott meg, amely nem jogellenes, hiszen a vélemény, a kritika, a szólásszabadság legfontosabb eleme. Megjegyezte, hogy cikke évek óta olvasható az interneten is, már évekkel ezelőtt kifogásolhatták volna. Ha egy ügyvéd az ügyfele védelmében nem fogalmazhat meg kritikát, a képviselet ellátása is lehetetlenné válna. Sérelmezte, hogy ügyfele meghallgatására nem került sor a közigazgatási eljárásban.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság ítélete
[6] A bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte és elutasította azt. Ítéletének indokolásában elsődlegesen azt vizsgálta a kereseti kérelem korlátai között, hogy az alperes követett-e el eljárási jogszabálysértést és amennyiben igen, az kihatott-e az ügy érdemére.
[7] Rögzítette a bíróság, hogy a jelen per tárgya kizárólag az Üt. 3. § (2) bekezdése, 37. §-a és az ÜESZ 15/2. pontjában foglalt rendelkezésekkel körülírt alperes által megállapított tényállás volt. Így az, hogy a felperes az intézmény dolgozói részére átadott negatív minősítéseket tartalmazó cikk a jogszabályi hivatkozások mellett sértő minősítéseket, jelzőket tartalmazott a gyermekvédelmi szolgálatban közreműködőkre, melyek az alkalmazottakra nézve meglehetősen lenéző, lekezelő megnyilvánulásnak minősültek. A cikk átadása alkalmas volt arra, hogy az intézmény dolgozói esetében sértő hatást váltson ki és a felperes által így okozott feszültség nem szolgálta az ügy érdemi rendezését. Megállapította a bíróság, hogy a felperes maga sem vitatta azt az eljárásban, hogy a cikket átadta az alkalmazottak részére, annak tartalma sem volt vitatott, hanem annak mikénti értelmezése. Mindennek alapján a felperes ügyfelének meghallgatása teljesen szükségtelen volt mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban, ezért a bíróság a felperes ez irányú bizonyítási indítványát a tárgyaláson elutasította.
[8] Hangsúlyozta a bíróság, hogy az alperes nem kérdőjelezte meg a cikk valóságtartalmát, hanem annak hangvétele, előadásmódja, szóhasználata miatt hozta meg a felperesre nézve terhelő döntését. Rámutatott a bíróság arra, hogy a fegyelmi eljárásban nem volt jelentősége a valóság bizonyításának, az alperes által megállapított tényállás és az ahhoz kapcsolódó jogszabályi hivatkozás azzal nem állt összefüggésben. Megállapította, hogy a felperes által megjelölt eljárásjogi jogszabálysértéseket az alperes nem követte el, így e vonatkozásban a kereset alaptalan volt.
[9] Másodlagosan azt vizsgálta a bíróság, hogy az alperes eljárása során sértett-e anyagi jogi jogszabályt, vagyis az általa megállapított tényállásból helytálló vagy okszerűtlen jogkövetkeztetésre jutott. E körben vizsgálta a bíróság a felperes EJEE-vel, illetőleg Alaptörvénnyel kapcsolatos kifogásait is.
[10] Kiemelte a bíróság, hogy az alperesi határozat egyértelműen megjelölte azokat a körülményeket, amelyek alapján megállapította a fegyelmi vétség elkövetését. A felperes maga sem vitatta a tényállást, kérelme lényegében arra vonatkozott, hogy a bíróság mérlegelje felül az egyébként az alperes által már mérlegelt tényállási elemeket. A bíróság rámutatott arra, hogy nincs az eljárás során felülmérlegelési jogköre, egyedül azt vizsgálhatja, hogy az alperes a tényállást feltárta-e és abból okszerű következtetésre jutott-e.
[11] A bíróság megállapítása szerint ez megfelelően megtörtént. Hivatkozott a bíróság az ÜESZ 15/2. pontjában foglaltakra és kiemelte, hogy a cikkben foglalt egyes fogalmi elemek nem a másikkal szembeni tiszteletadást tükrözik, hanem annak ellenkezőjét azzal, hogy a személyeskedő megjegyzések a korlátozható véleménynyilvánítás körébe esnek. Az alperes helytállóan állapította meg, hogy a személyeskedő megjegyzések nem segítették az ügy előrevitelét. A bíróság osztotta az alperesi érvelést, miszerint a minősítő véleménynyilvánítás addig tekinthető elfogadhatónak, amíg az érintett hatóságra, hivatalra nem sértő, és az ügy jogszerű érdemi rendezését szolgálja. Ez az önkorlátozás nem zárja ki az ügyvéd véleménynyilvánítási jogának alkotmányos érvényesülését.
[12] Megjegyezte a bíróság, hogy az alperes a legenyhébb fegyelmi intézkedéssel sújtotta a felperest. Rámutatott arra is a bíróság, hogy az alperes nem azt várja el a felperestől, hogy az ügyfelei képviselete során ellehetetlenüljön, hanem azt, hogy az etikai szabályoknak megfelelően fogalmazza meg és közvetítse a szakmai véleményét a hatóságok irányában, mindenféle személyeskedő megjegyzés nélkül. Ez nem lehetetleníti el az ügyvédi tevékenységet, hanem éppen ellenkezőleg, diplomatikus korlátok közé szorítja, ami a legjobb előrevivője lehet a peres és nemperes eljárásoknak egyaránt.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróság megsértette Magyarország Alaptörvénye IX. cikkében foglalt véleménynyilvánításhoz való jogát azzal, hogy a bíróság által megállapítottan lealacsonyító, becsmérlő kifejezéseket tartalmazó cikket szubjektív értékelés körébe vonta és a cikk fizikai átadását etikai vétséget megvalósító magatartásnak minősítette, ezáltal véleménynyilvánításhoz való jogát korlátozhatónak találta. Megsértette Magyarország Alaptörvénye 28. cikkében foglaltakat is azzal, hogy az ügyre irányadó jogszabályokat, ideértve az alperes etikai szabályzatát, nem az Alaptörvénnyel összhangban értelmezte. Kifejtette, hogy igen visszásnak tartja, hogy esetében a közlés módja az, amely alapján terhére szándékos etikai vétséget állapítottak meg, tehát valójában elmarasztalásának alapja az a magatartás, hogy a cikket a helyszínen átadta és nem csak utalt rá.
[14] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[16] A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán leszögezi a Kúria, hogy sem az alperesi szervek, sem a bíróság nem a panaszosok által sérelmezett cikk átadását, hanem annak tartalmát és érdemét minősítette az eljárás során. E körben természetesen lényeges körülmény volt az is, hogy a felperes egy konkrét ügy kapcsán, megbízója képviseletében, személyesen adta át a cikket a panaszosoknak, ez pedig nyilvánvalóvá tette a cikk rájuk (is) vonatkoztatható kritikáját. A felperes felülvizsgálati kérelemben is hangoztatott véleménynyilvánítási joga kétségkívül fennáll, azonban a Kúria maradéktalanul egyetértett a Kamara azon álláspontjával, mely szerint ez addig tekinthető elfogadhatónak, amíg az érintett hatóságra, hivatalra nem sértő és az ügy jogszerű, érdemi rendezését szolgálja. A kamarai eljárásban és a közigazgatási perben vizsgált felperesi cikk megnyilvánulásában jóval túllépte ezen határokat, a gyermekvédelmi szolgálatra, a családgondozókra, a gyámhivatalokra és pl. a gyámhivatali ügyintézők között lévő nőkre nézve kifejezetten sértő, becsmérlő kijelentéseket fogalmazott meg, szakmai alkalmatlanságukat, agresszivitásukat írta le. Tekintve, hogy ezt az érintett intézmény vezetője panasz tárgyává tette, jogszerűen és megalapozottan jártak el az alperesi szervek annak kivizsgálása és az ide vonatkozó, a jogerős ítéletben pontosan idézett jogszabályi rendelkezés alkalmazását illetően. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott Alaptörvény 28. cikkel való összhang hiánya nem volt megállapítható, különösen úgy, hogy ennek mibenlétét a felperes meg sem jelölte felülvizsgálati kérelmében.
[17] Szükségesnek tartja hozzáfűzni mindehhez a Kúria, hogy az internetes tartalmakon és a közösségi oldalakon nem ritka, hogy ügyvédek vélt vagy valós sérelmeik okán kritikát fogalmaznak meg a hatóságok, bíróságok működése, tevékenysége vonatkozásában. Ezzel szemben generálisan, érzékelhetően a Kamara nem kíván fellépni. Ugyanakkor, ha ezt a magatartást az ügyvéd konkrét ügyben, kvázi ügyfele képviseletében teszi meg és ezt az érintettek panasz tárgyává teszik, az ügyvédnek viselnie kell az etikai- fegyelmi normákat sértő eljárása következményeit.
[18] A fentiekkel összhangban áll Emberi Jogok Európai Bíróságának (a továbbiakban: EJEB) gyakorlata is, amely az Emberi Jogok Európai Egyezményének 10. cikke kapcsán több ítéletében értelmezte a véleménynyilvánítás szabadságának korlátait az ügyvédi hivatás gyakorlásával összefüggésben. Az EJEB gyakorlata elfogadja, hogy az ügyvédek speciális státusza, központi szerepe az igazságszolgáltatásban indokolja kamarák által előírt magatartási szabályokat, hiszen elvárható, hogy az ügyvédek hozzájáruljanak az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez, és fenntartsák a beléjük vetett bizalmat [Schöpfer v. Switzerland, no. 25405/94, § 33, 1998-III; Kyprianou v. Cyprus, no. 73797/01, § 173, 2005-XIII]. A Nikula v. Finland ügyben az EJEB azt is megállapította, hogy a közszolgálatban dolgozókkal szemben a kritika megengedhető határa tágabb mint a magánszemélyekkel szemben, szükséges azonban megóvni őket a sértő, bántó szóbeli támadásoktól a működésükkel kapcsolatban [Nikula v. Finland, no. 31611/96, § 48, ECHR 2002-II].
[19] Ebből következően a Kúria egyetértett a jogerős ítéletet hozó bíróságnak és az alperesi kamarának azon álláspontjával, hogy ezen ügyvédi magatartás nem egyeztethető össze a követendő ügyvédi normákkal és etikai elvárásokkal. A perben felülvizsgált ügyben a rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes az ügyvédi hivatáshoz méltatlan magatartást tanúsított, ezáltal az Üt. 3. § (2) bekezdésébe ütköző módon járt el. Nem tartotta be az ÜESZ 15/2. pontjában foglalt követelményeket sem, a Családvédelmi Központ munkatársaival történő kommunikáció során nem adta meg a kellő megbecsülést és tiszteletet a központ munkatársainak. A szándékosan megvalósított fegyelmi vétség elkövetése tehát egyértelműen megállapítható volt, az alperes szankcionáló határozata megfelelt az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, tehát jogszerűen és megalapozottan döntött a bíróság akkor, amikor a felperes keresetét elutasította.
[20] Megjegyzi a Kúria, hogy a felperes ügyfelének meghallgatásának mellőzésével – mind a kamarai eljárás, mind a per során – maradéktalanul egyetértett. Az ügyféli megbízás ugyanis nem mentesítheti a felperest az ügyvédekre vonatkozó kötelező magatartási szabályok betartása alól, a megbízás teljesítése nem adhat felmentést számára a hivatásbeli normák betartásának kötelezettsége alól, esetlegesen kifejezetten erre irányuló megbízást el sem fogadhat, így ügyfele vallomása az ügy elbírálása szempontjából jelentőséggel nem bírt.
[21] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.III.37.031/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás