MÜ BH 2018/24
MÜ BH 2018/24
2018.01.01.
A hivatásos állomány járőr beosztású tagjának kijelölt vezetőként történő járőrözése az illetménykülönbözet vagy megbízási díj iránti igényt akkor alapozhatja meg, ha a járőrpár vezetőnek kijelölt tagja ténylegesen ellátja a járőrvezetői beosztásba tartozó feladatokat [1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 50. § (1) bekezdés, 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 87. § (1) bekezdés].
A felperes keresete és az alperes ellenkérelme
[1] A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett, majd módosított keresetében 216 939 forint illetménykülönbözet és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 50. § (1) bekezdése és (3) bekezdése alapján. Előadta, hogy a perbeli időszakban a kinevezése szerinti járőri beosztása helyett ténylegesen járőrvezetői feladatokat végzett, azonban ezt sem kinevezés, sem megbízás nem kísérte, továbbá annak anyagi ellentételezésére sem került sor. Hivatkozott arra, hogy az alperes álláspontjával ellentétben igénye nem azon alapul, hogy járőrvezetői státusz terhén foglalkoztatták, hanem azon, hogy e beosztást ténylegesen el is látta.
[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes a rendőrkapitányság vezetőjének szolgálati viszonyt módosító parancsa alapján látott el járőrvezetői feladatokat, 2013. február 1-jétől vezényléses szolgálati rendszerben. Álláspontja szerint a felperes nem végzett magasabb beosztásba tartozó, nagyobb felelősséget jelentő irányító, ellenőrző, elszámoltató tevékenységet és nem rendelkezik a magasabb beosztás betöltéséhez szükséges középfokú rendőri szakképesítéssel sem. Nem jelent járőrvezetői szolgálati beosztást, ha a közterületre vezényelt járőrpár egyik tagja a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) 87. § (1) bekezdése szerint rendfokozata vagy szolgálati ága alapján szolgálati elöljárója a járőrtársának. A járőrvezetői kinevezéshez a szakirányú végzettség megszerzésén túl a feladatra történő kinevezés vagy e feladattal történő tényleges megbízás szükséges.
Az első- és másodfokú bíróság ítélete
[3] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 216 939 forint illetménykülönbözet és ezen összeg 2013. szeptember 1. napjától a kifizetésig járó késedelmi kamatának, valamint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában a Hszt. 50. § (1) és (3) bekezdése, továbbá a BM rendelet 87. § (1) bekezdése alapján vizsgálta a járőr és a járőrvezetői beosztás azonosságát és különbözőségét. A becsatolt munkaköri leírások alapján megállapította, hogy a járőrvezető feladatai és felelőssége a járőr munkaköri feladataitól és felelősségétől eltér, a járőrvezető kibővített feladatkört nagyobb felelősséggel végez, amelyet a rendelkezésre álló munkaköri leírásokon kívül a Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Alosztályának vezetője tanúvallomása is alátámasztott. Az elsőfokú eljárás során meghallgatott szolgálatirányító parancsnok vallomása is alátámasztotta, hogy a felperes rendszeresen járőrvezetői feladatokat látott el, amikor a járőrpár vezetőjeként tevékenykedett, ekként felelt minden intézkedésért és feladatellátásért, a társa tevékenységéért és a parancsnok irányába beszámolási kötelezettség terhelte. A bíróság a becsatolt okirati bizonyítékok és a meghallgatott tanúk vallomásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a járőrvezetői beosztáshoz tartozó munkaköri leírás alapján végezte el a szolgálati feladatait, függetlenül attól, hogy besorolása nem a II/III. beosztású volt. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a perbeli időszakra a felperes részére a módosított keresetben foglalt járőri és járőrvezetői illetmény különbözetét ítélte meg.
[4] Az alperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével egyezően arra a megállapításra jutott, hogy a járőr és járőrvezető egymástól eltérő beosztás, amely elsősorban az irányítási és a magasabb felelősségi szabályokban nyilvánult meg. A két beosztás munkaköri leírásának azonossága nem zárja ki a többletfeladatok végzésének kötelezettségét, mivel a munkaköri feladatok nemcsak a munkaköri leírásban, hanem a jogszabályban, munkáltatói utasításban és szabályzatokban foglalt teendőket is magukban foglalják, a beosztáshoz tartozó feladatok pedig attól függetlenül állnak fenn, hogy azokat a munkáltató nem szerepeltette a kiadott munkaköri leírásban. A felperes személyes előadásán és a tanúk vallomásán túl az írásbeli szolgálateligazító lapok tartalma is alátámasztotta, hogy a felperes az adott napokon ténylegesen járőrvezetői feladatokat látott el, amely beosztáshoz pedig más díjazás társul.
[5] A törvényszék megállapította, hogy a feladat alóli mentesítésnek abból a szempontból van jelentősége, hogy az adott esetben a Hszt. 50. § (4) bekezdése szerinti megbízási díjra vagy pedig a helyettesített beosztással járó illetményre jogosult-e a hivatásos állományú személy. Mivel a felperes a jelzett napokon járőrvezetői feladatokkal volt megbízva, a járőrpár egyik tagjaként egy személyben nem láthatta el a járőri feladatokat is, ezért ezen napokra illetmény-különbözetre jogosult. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes fellebbezési hivatkozásával szemben nincs olyan jogszabályi előírás amely szerint havonta kellene vizsgálni az ellátott feladatok mennyiségét amiatt, mert az írásbeli eligazító parancsok alapján elkülöníthető volt, hogy a felperes mely napokon látott el vezetői feladatokat és mely napokon tevékenykedett járőrként.
[6] A törvényszék nem fogadta el az alperes azon érvelését sem, mely szerint a felperes a járőrvezetői feladat ellátásához szükséges szakképesítéssel nem rendelkezett, mert az illetménykülönbözet megállapításánál nem a képesítésnek, hanem a ténylegesen ellátott feladatoknak volt jelentősége.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[7] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a felperes keresetének elutasítását, továbbá felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint téves és szakmailag is hibás az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy az adott szervezeti egységnél aktuálisan napi szolgálatot ellátó járőrpár egyik tagjának szükségszerűen járőrvezetői beosztásba történt kinevezés hiányában is járőrvezetői feladatokat kell ellátnia. Ezt a megállapítást cáfolja az a körülmény, hogy a járőrszolgálatot megfelelő feltételekkel egyes járőr is elláthat. Az ellenőrzés és irányítás lehet járőrvezetői feladat, amennyiben a járőri beosztásban szolgálatot teljesítő személy lát el járőrtársaival együtt feladatokat, de ez a BM rendelet 87. § (1) bekezdésében nevesített szolgálati elöljárói kötelezettség is, ahogyan a felperes esetében megvalósult. A felperes által ellátott tevékenységhez azonban tényleges, a járőrparancsnoki kinevezéssel együtt járó folyamatos fegyelmi, szakmai és kárfelelősség nem járult. A ténylegesen meglévő felelősségi körülménynek a meglétét a felperes és a meghallgatott tanúk vallomása kétséget kizáróan nem igazolja, hiszen a beosztott járőr, járőrök irányában ilyen, a felelősséget a járőrök tevékenységéért fennálló tényleges elszámoltathatóságot okiratokkal is alátámasztó bizonyíték benyújtására nem került sor. A felperesnek járőrtársai irányában – ellentétben a ténylegesen kinevezett járőrvezetői beosztásban dolgozókkal – nem volt tényleges utasítási, beszámoltatási jogosultsága. Ezért eleve téves az a megállapítás, miszerint e teendőket a felperes látta el. Annak ellenére, hogy a felperest a szolgálatirányítók folyamatosan vezetőként szerepeltették a napi eligazító lapokon, a felperesnek a beszámoltató parancsnok irányában intézkedésre, tényleges járőrvezetői feladattal történő akár szóbeli megbízásra jogosultsága és kötelezettsége sem volt. Az ORFK az utasítás 80. és 104. pontja alapján a járőri szolgálat átfogó irányítását, beszámoltatását a szolgálatirányító parancsnok látta el, aki adott esetben közterületi jelenlétével is átvehette és szükség esetén koordinálhatta a járőrök tevékenységét. A valódi, tényleges számonkérhetőség és felelősség a kinevezett járőrvezetői közreműködés nélkül szervezett járőrszolgálatok esetében a szolgálatirányító parancsnok oldalán jelentkezett.
[8] Téves, és a BM rendelettel ellentétes az eljárt bíróságok megállapítása, miszerint amennyiben egy adott járőri egységnél nincs alkalmas, megfelelő szakmai gyakorlattal és végzettséggel is rendelkező, tehát kinevezhető járőrvezető, úgy a járőrpárok egyik tagját szükségszerűen járőrvezetőnek kell tekinteni.
[9] Az eljáró bíróságok mindezek alapján a vonatkozó BM rendelet 87. § (1) bekezdésének az elöljárói jogviszonyra és a tényleges járőrszolgálati formákra vonatkozó utasítás, valamint az ORFK-utasítás megsértésével hozták meg döntésüket és a normák helyes magyarázatát megjelenítő tanúvallomást figyelmen kívül hagyták.
[10] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte.
[11] Álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a járőr és járőrvezetői beosztás elhatárolása az irányítói, utasításadási és felelősség tartalma alapján lehetséges. A munkaköri leírások egybevetéséből megállapítható, hogy kizárólag a járőrvezetői beosztáshoz tartozik az adott szolgálatban beosztott állomány szolgálati tevékenységének irányítása, illetve a jogszabályokban biztosított intézkedések megtétele. A munkaköri leírások alapján látható, hogy az ilyen feladatok egyértelműen a járőrvezető beosztásába tartoznak, ezek azok az elhatárolási ismérvek, amelyek a két beosztást egymástól megkülönböztetik.
A Kúria döntése és annak jogi indokai
[12] A felülvizsgálati kérelem megalapozott.
[13] A perben nem volt vitás, hogy a felperes járőr beosztásba került kinevezésre. A kinevezés szerinti beosztást nem érinti, hogy a felperes járőrvezetői státusz terhére lett kinevezve. Az sem volt vitás, hogy a felperes a szolgálatvezényléses kimutatás szerinti egyes napokon dolgozott, közterületre kiküldött járőrpárban. Ehhez tartozóan a Kúria kiegészíti a jogerős ítéleti tényállást azzal, hogy az elsőfokú eljárásban becsatolt, a járőrözéshez a parancsnok által kiállított „Eligazítás a napi feladatok ellátásához” megnevezésű nagyszámú nyomtatványon a felperes minden esetben rendőr törzsőrmesterként, járőrként szerepelt. Emellett a nyomtatvány „vezető” rovatban is fel volt tüntetve. A felperesnél tehát a becsatolt írásbeli bizonyítékok tanúsága szerint a szolgálat ellátása járőrként volt megjelölve a perrel érintett időszakban.
[14] A felperes a keresetét arra alapozta, hogy járőrözés szolgálatellátás közben mellette tanuló vagy intézkedésre nem jogosult járőrtárs dolgozott és járőrvezetői feladatokat ellátva ő felelt a járőrtársáért is. Emiatt járőrvezetői illetményre, de legalábbis megbízási díjra jogosult.
[15] Az alperes a perben – és felülvizsgálati kérelmében is – arra hivatkozással kérte a kereset elutasítását, hogy a közterületre vezényelt járőrpár tagjai közül nem minősül járőrvezetőnek csupán azért a járőr, mert a Rendőrség Szolgálati Szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet 87. § (1) bekezdése értelmében rendfokozata vagy szolgálati ága alapján szolgálati elöljárója. A felperes nem végzett a járőrvezetői magasabb beosztáshoz tartozó több tevékenységet, a járőrvezetői beosztás feladatai nem azonosak a járőrével. A BM rendelet megoldást ad arra az esetre, ha nincs kinevezett járőrvezetői beosztást betöltő személy a járőrpárban. Az alperes a felperes szolgálati panaszának elutasítását is ezzel a jogi állásponttal indokolta.
[16] Az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a perben abban a kérdésben kellett dönteni, hogy a felperes kijelölt vezetőként valójában a járőrpár egyik tagjának szolgálati elöljárója volt, vagy pedig ténylegesen a járőrvezetői beosztáshoz tartozó feladatokat látott el. Ennek ellenére a BM rendelet 87. § (1) bekezdésében szabályozottakat nem vetette össze a perbeli jogi helyzettel, a tanúkat erre nem nyilatkoztatta, hanem perdöntőként elfogadta azokat a tanúnyilatkozatokat, melyek szerint a járőrpár egyik tagjának mindenképpen járőrvezetőnek kell lennie. Figyelmen kívül maradt, hogy a BM rendelet 87. § (1) bekezdése rendezi azt a helyzetet, amikor a rendőrség szolgálatilag alá nem rendelt azonos beosztású tagjai – pl. két járőr – együtt láthat el szolgálatot, és ez esetben egyikül szolgálati elöljáró.
[17] Az eljárt bíróságok a perbeli jogkérdést arra szűkítették le és a keresetet abból a szempontból vizsgálták, hogy a felperes mint kinevezett járőr a közterületre kiküldött járőrpárban történt járőrözés esetén „vezető” megjelölést kapott.
[18] Az alperes jogi érvelésének tisztázása hiányában a perbeli jogkérdés nem dönthető el. Tisztázni szükséges, mit jelentett a vezénylési nyomtatványokon megjelölt minősítés, miszerint a felperes szolgálata járőr és az, hogy a nyomtatványokon vezetőként is szerepel. Vizsgálni szükséges, hogy mi a jogi státusza a BM rendelet 87. § (1) bekezdésében szabályozott szolgálati elöljárónak, azonosítható-e a beosztása szerinti járőrvezetővel, ez utóbbinak vannak-e és milyen, a járőrözésen kívüli vezetői feladatai (szakmai, fegyelmi, kártérítési felelősség és irányítás), amelyekre az alperes hivatkozik. Ezek a kérdések túlmutatnak a helyi rendőrségi kereteken, ezért a bizonyítási teher szabályai figyelembevételével indokolt lehet az országos szintű értelmezésről és gyakorlatról való tájékozódás.
[19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Kúria, Mfv.II.10.524/2016.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás