BÜ BH 2018/240
BÜ BH 2018/240
2018.09.01.
I. Szexuális kényszerítés bűntettét valósítja meg az a terhelt, aki a bezárt ajtajú járműben utasként egyedül tartózkodó sértett nőt akarata ellenére, derekánál fogva magához húzva megkísérli megcsókolni, haját simogatja, majd – tiltakozása ellenére – mellét simogatja, majd nadrágjába belenyúl [Btk. 196. § (1) bek.].
II. A szexuális kényszerítés ebben az esetben fenyegetéssel valósul meg, mert – a számára ismeretlen helyen tartózkodó, mástól segítségre nem számítható, így a férfi buszvezetővel szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő – sértettben a terhelt kitartóan tolakodó, majd támadó jellegű, az intim szférájába avatkozó magatartás alkalmas komoly félelem keltésére [Btk. 459. § (1) bek. 4. pont, 7. pont, 27. pont].
[1] A terheltet az elsőfokú bíróság a 2016. október 24. napján kihirdetett ítéletével szexuális kényszerítés bűntette [Btk. 196. § (1) bek.] miatt 1 év 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a végrehajtás elrendelése esetén a terhelt a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
[2] A törvényszék a 2017. április 26. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás a következő:
[4] A terhelt 2014. április 22. napján 21 óra 50 perc körüli időpontban a T. utcai buszmegállóban, a B., P. út 15. szám alatt található autóbuszgarázs előtt megállt az általa vezetett 32-es számú autóbusszal, amelyen H. R. sértett egyedüli utasként tartózkodott. H. R. sértett a vezetőfülkében tartózkodó terhelthez ment, hogy tőle megtudakolja, hogy hol van, mivel a sértett elaludt és számára nem volt ismerős a környék. A terhelt azt válaszolta a sértettnek, hogy Ó.-n vannak, mire a sértett megkérdezte a terhelttől, hogy vissza tudná-e vinni a hídhoz, erre a terhelt elkezdte a sértett haját simogatni és azt mondta neki, hogy egy csókért visszaviszi. Ezt a sértett elutasította és hátrálni kezdett a busz utasterében. A terhelt ment utána és az egyik kezével megfogta a sértett derekát, míg a másikkal a tarkóját és elkezdte maga felé húzni a sértett fejét, mivel meg akarta csókolni, de H. R. sértett az arcát elfordította, így az nem sikerült a terheltnek. Ezt követően a terhelt elengedte a sértett derekát és melltartón keresztül megsimogatta az egyik mellét, mire a sértett tiltakozott, valamint a terheltet a mellkasánál fogva eltolta magától és tovább hátrált, de a terhelt követte. Ezt követően a terhelt az egyik kezével belenyúlt a sértett nadrágjába abból a célból, hogy a sértett nemi szervét megsimogassa, amely azért nem sikerült, mert a sértett a terheltet mellkasánál fogva eltolta magától, miközben folyamatosan kérte a terheltet, hogy hagyja békén. Végül a terhelt előrement és kinyitotta az autóbusz első ajtaját, amelyen keresztül a sértett leszállt.
[5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védői terjesztettek elő felülvizsgálati indítványt közösen, a Be. 416. § (1) bekezdés b) pont szerinti felülvizsgálati okra hivatkozva. A védelem álláspontja szerint a terhelt cselekménye nem meríti ki a Btk. 196. § (1) bekezdésében meghatározott szexuális kényszerítés bűncselekményének törvényi tényállását, az legfeljebb a Btk. 205. § (3) bekezdésében foglalt szeméremsértés vétségének megállapítására alkalmas.
[6] Indokaik szerint a kényszerítés elkövetési módja ugyan az erőszak vagy a fenyegetés, azonban a Btk. 197. §-ában írt szexuális erőszak tényállásából az következik, hogy a szexuális kényszerítést egyszerű fenyegetéssel nem lehet elkövetni. A terhelt részéről súlyos hátrány kilátásba helyezése nem történt, azaz fenyegetés sem valósult meg, úgy a kényszerítés mint elkövetési magatartás nem állapítható meg. A védelem hivatkozott arra is, hogy támadó jellegű fizikai ráhatásról, erőszakról, erőszakos magatartásról sem lehet szó, a tényállás szerint a sértett könnyűszerrel eltolta magától a terheltet ahányszor felé közeledett, a terhelt pedig erre reagálva sem tanúsított erőszakos magatartást. Az erőszak (bármely formájának) hiányát jelezte, hogy a cselekménysor végén a terhelt szó nélkül kinyitotta a sértett kérésére a busz ajtaját, és engedte őt leszállni. A védelem az erőszakra vonatkozóan a másodfokú bíróság indokolásával nem értett egyet, aszerint ugyanis szexuális erőszak bűncselekménye valósult volna meg.
[7] Kifejtették továbbá, hogy az ítéleti tényállás szerinti cselekmények nem minősülnek súlyosan szeméremsértőnek, így szexuális cselekmény sem valósult meg. Eszerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás legfeljebb a Btk. 205. § (3) bekezdésében írt szeméremsértés megállapítására adhat alapot, amennyiben az abban szereplő cselekmények a sértett emberi méltóságát sértik. E bűncselekmény viszont két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, szemben a szexuális kényszerítéssel, amely egytől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
[8] Mindezek alapján indítványozták, hogy a Kúria a másodfokú bíróság határozatát változtassa meg és a terhelt bűnösségét szeméremsértés vétségében állapítsa meg és ennek megfelelő törvényes büntetést szabjon ki.
[9] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy a sértett testére irányuló fizikai ráhatás valóban nem érte el a sértett komoly ellenállásának leküzdésére alkalmas erőszak szintjét, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne alkalmas a szexuális kényszerítés megállapítására, mivel annak törvényi tényállása a kényszerítés módját nem tartalmazza. Emellett megvalósul a fenyegetés (ami nem jelent feltétlen verbális megnyilvánulást) akkor is, ha a ráutaló körülményekből egyértelműen kiderül a sértett számára, hogy súlyos hátránnyal kell szembenéznie, amennyiben nem az elkövető akaratának megfelelően cselekszik.
[10] Kifejtette továbbá, hogy a terhelt az irányadó tényállás szerint fokozatosan avatkozott bele a sértett intim szférájába, amely alapján egyértelműen arra lehet következtetni, hogy a terhelt célpontja a sértett nőiessége volt, cselekménye nemi vágy felkeltésére irányult. Hivatkozott arra, hogy a sértett ölelgetése, csókolgatása, nemi szervének közvetlen simogatása együttesen eléri a súlyosan szeméremsértő jelleget.
[11] Mindezek alapján az ügyészi álláspont szerint a terhelt cselekménye a nemi vágyának felkeltésére irányult, súlyosan szeméremsértő is volt egyben, melynek eltűrésére a sértettet kényszerítette. Erre tekintettel a cselekmény minősítése helytálló, a kiszabott büntetés törvényes. Indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a támadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
[12] Az ügyészi átiratban foglaltakat megismerve a védők írásbeli észrevételt terjesztettek elő. A felülvizsgálati indítványban foglaltakat fenntartották. Kifejtették ezen túlmenően, hogy a védelem és a vád álláspontja között lényeges a különbség a szexuális kényszerítés elkövetési magatartása tekintetében. A védelem álláspontja szerint az elkövetési magatartás meghatározásánál figyelembe kell venni a Btk. 459. § (1) bekezdés 4. és 26. pontjait. Mindezek alapján a szexuális kényszerítés erőszakos bűncselekmény, azaz más személyre gyakorolt, támadó jellegű fizikai ráhatással is elkövethető. Hangsúlyozva, hogy ez a fizikai ráhatás nem lehet erőszak, azaz sem akaratot bénító, sem akaratot hajlító. A támadó jellegű fizikai ráhatás fenyegetésnek kell minősüljön a Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti tartalommal, azaz alkalmasnak kell lennie arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[13] Ekként a védelem álláspontja szerint a szexuális kényszerítésnél az elkövető által tanúsított célzatos, támadó jellegű fizikai ráhatás vagy egyéb magatartás az, ami a sértettben komoly félelmet kelt és a félelem hatására tanúsít vagy tűr el szexuális cselekményt. Komoly félelem nélkül azonban a cselekmény nem tényállásszerű.
[14] Emellett a védelem álláspontja szerint a legfőbb ügyészi nyilatkozat meg nem engedett módon egészítette ki a jogerős ítéleti tényállást álláspontjának alátámasztása érdekében. Az abban foglaltak szerint ugyanis a kényszerítés abban nyilvánult meg, hogy a terhelt korlátozta a sértett személyi szabadságát és nem engedte leszállni a buszról. Ilyen megállapítást azonban az ítéleti tényállás nem tartalmaz. Mindemellett a terhelt verbális fenyegetést nem alkalmazott, magatartása nem volt támadó jellegű, illetve a terhelti magatartás a sértettben, akár annak objektív alkalmassága ellenére sem keltett félelmet, azaz a magatartás ebben az esetben sem tényállásszerű.
[15] Végül kiemelte a védelem, hogy a jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt nem ért hozzá a sértett nemi szervéhez, amikor a nadrágjába benyúlt. A terhelt cselekménye a sértett nemi szervének megérintése nélkül nem minősül súlyosan szeméremsértőnek, azaz szexuális cselekménynek.
[16] A Kúria a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata alapján az ügyben tanácsülést tartott.
[17] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[19] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[20] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[21] A felülvizsgálati indítvány vitatta a bűncselekmény minősítését és ezzel összefüggésben a büntetéskiszabást.
[22] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja alapján valóban felülvizsgálatnak van helye, amennyiben a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
[23] A Btk. 196. § (1) bekezdése szerint, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, elköveti a szexuális kényszerítés bűntettét.
[24] A szexuális kényszerítés elkövetési magatartását tekintve nem elegendő a Btk. 195. §-a szerinti kényszerítés elkövetési magatartásával való összevetés, mely szerint, aki mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön és ezzel jelentős érdeksérelmet okoz, ha más bűncselekmény nem valósul meg, a kényszerítés bűntettét követi el. A Btk. 197. § (1) bekezdés a) pontja szerinti szexuális erőszakot ugyanis az követi el, aki a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel valósítja meg.
[25] A Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja szerint a szexuális kényszerítés személy elleni erőszakos bűncselekmény, továbbá a 4. pontja szerint erőszakos magatartásnak minősül a más személyre gyakorolt támadó jellegű fizikai ráhatás abban az esetben is, ha az nem alkalmas testi sérülés okozására. Mindemellett a (nem kvalifikált) fenyegetés Btk. 459. § (1) bekezdés 7. pontja szerinti fogalma szintén irányadó a szexuális kényszerítés elkövetési magatartásának meghatározásánál, mely szerint eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.
[26] Mindezen jogszabályi rendelkezések figyelembevételével lehet és kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy az irányadó tényállásban írtak kimerítik-e a szexuális kényszerítés bűntettét, avagy más, enyhébb bűncselekmény valósult meg.
[27] Az irányadó tényállás szerinti cselekményre az esti órákban (21 óra 50 perc körül) a sértett számára ismeretlen környéken került sor, a sértetten és a terhelten kívül más nem volt a buszon. Ilyen körülmények között tett először ajánlatot a terhelt (egy csókért hazaviszi a sértettet), miközben a sértett haját simogatta. Ezt az első kísérletet a sértett elutasította, azonban a terhelti cselekmény nem ért véget és a terhelt az előle hátráló sértettet követte (a buszban), megfogta a derekát, illetve tarkóját is és meg akarta csókolni őt. Ez azonban nem sikerült, mivel a sértett az arcát elfordította. Ezt követően azonban a terhelt melltartón keresztül megsimogatta a sértett egyik mellét, ami miatt a sértett tiltakozott és eltolta magától a terheltet, tovább hátrálva. A terhelt változatlanul követte és belenyúlt a sértett nadrágjába, azonban a sértett a terheltet eltolta magától, így a nemi szervét a terhelt nem fogta meg. A terhelt csak ezt követően hagyott fel magatartásával, és a sértett folyamatos kérésére előrement és kinyitotta a busz ajtaját, majd a sértett leszállt.
[28] Mindezek alapján a terhelti magatartás egyoldalú, tolakodó, „támadó jellegű”, kitartó, fokozatosan, egyre jobban a sértett intim szférájába avatkozó volt, mely magatartása a büntetőtörvény szerinti erőszakos magatartás fogalmát kimeríti, és amely valamennyi, a tényállásban rögzített releváns körülményt figyelembe véve fenyegető hatású, nem verbalitásban, hanem tevésben megnyilvánuló fenyegetés volt. A terhelti magatartás alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen, az adott körülmények között a sértett ellenállása, hátrálása, folyamatos kérlelése, hogy hagyja békén, az adott helyzet megítélésén nem változtat. Ekként a terhelt erőszakos magatartása nem valósított meg erőszakot – az erőszak a szexuális erőszak elkövetési magatartása –, ellenben a fenyegetéssel elkövetett szexuális kényszerítést kimerítette.
[29] A védelem vitatta azt is, hogy a terhelt cselekménye súlyosan szeméremsértő lenne, azaz nem tekinthető szexuális cselekménynek.
[30] A Btk. 459. § (1) bekezdés 27. pontja szerint szexuális cselekmény minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul.
[31] A sértett nemi szervének megérintése valóban súlyosan szeméremsértő magatartás, jelen esetben azonban az irányadó tényállás szerint ez nem történt meg. Ellenben a terhelti cselekmény folyamatát tekintve a sértett intim szférájába fokozatosan, kitartóan, egyre jobban beavatkozó terhelti magatartás nyilvánvalóan a nemi vágy felkeltésére irányult, ilyen körülmények közepette a sértett mellének megsimogatása súlyosan szeméremsértőnek tekintendő, azt bagatellizálni nem lehet.
[32] Ekként a Kúria az irányadó tényállás alapján megállapította, hogy a terhelt által elkövetett cselekmény minősítése törvényes, az irányadó tételkereten belül kiszabott büntetés pedig nyilvánvalóan nem törvénysértő.
[33] Fentiekre tekintettel a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.305/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás