PK ÍH 2018/25.
PK ÍH 2018/25.
2018.03.01.
Az 1952. évi Pp. hatálya alatt indult perekben, ha a jogi képviselet a keresetlevél áttételét követően válik kötelezővé, úgy a jogi képviselet mellőzésének a jogkövetkezménye az, hogy a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan. Az áttételt megelőzően jogi képviselő nélkül tett nyilatkozatok – beleértve a keresetlevél áttételét megalapozó keresetváltoztatást – joghatályosak.
Alkalmazott jogszabályok: a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (1952. évi Pp.) 73/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja, 73/B. §-ának (1) bekezdése, 73/C. §-ának (1) bekezdése.
A felperes – a járásbíróságon a tagsági jogviszonyára hivatkozva a perbeli képviseletét ellátó egyesület jogtanácsosa által tett – módosított keresete szerint kérte annak a megállapítását, hogy a közte és az alperes jogelődje között hitelszerződés elsődlegesen nem jött létre, másodlagosan tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazása következtében érvénytelen, kérte továbbá az alperest túlfizetés miatt meghatározott összeg megfizetésére kötelezni.
A járásbíróság jogerős végzésével megállapította hatáskörének hiányát, és elrendelte a keresetlevél áttételét a törvényszékhez. A végzés indokolása szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: 1952. évi Pp.) 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja alapján a törvényszék hatáskörébe tartoznak a tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perek, tehát a kereset elbírálására a törvényszék köteles.
A törvényszék – azt követően, hogy eredménytelenül hívta fel a felperest a megfelelő jogi képviseletéről gondoskodásra – végzésével a hatásköre hiányát állapította meg, és elrendelte az iratok felterjesztését az ítélőtáblához az eljáró bíróság kijelölése végett. A végzés indokolása szerint a felperest a perben egyesület képviselte, amely az 1952. évi Pp. 73/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint kötelező jogi képviselethez kötött perben nem felel meg a 73/C. §-ának (1) bekezdésében írt törvényes feltételeknek, a felperes a jogi képviselet hiányosságait felhívásra sem pótolta. A kötelező jogi képviselet hiányára tekintettel a perben a törvényszék előtti eljárásban a felperesnek nincs olyan joghatályos perbeli cselekménye és nyilatkozata, ezáltal kereseti kérelme, amellyel kapcsolatban a törvényszéknek bármilyen intézkedést kellene tennie, így érdemi határozatot sem hozhat.
Az 1952. évi Pp. 45. §-a (1) bekezdésének első fordulata akként rendelkezik, hogy a jogerős határozatok folytán felmerült hatásköri összeütközés esetében az eljáró bíróságot ki kell jelölni. Ugyanezen jogszabályhely (2) bekezdésének b) pontja értelmében a kijelölés kérdésében az ítélőtábla határoz, ha az összeütközés a területén lévő járásbíróságok, törvényszékek illetve közigazgatási és munkaügyi bíróságok között merült fel.
Az ítélőtábla a felmerült hatásköri összeütközés tekintetében a járásbíróság jogi álláspontját osztotta a következők szerint:
A törvényszék a hatásköre hiányáról rendelkező végzésben maga sem hivatkozott arra, hogy az 1952. évi Pp. 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja szerint a módosított kereset alapján a per egyébként nem a törvényszék hatáskörébe tartozna, csak jogi álláspontja szerint a felperes nem tett olyan joghatályos nyilatkozatot, amely a speciális hatáskört megalapozná. Az ítélőtábla minden részében osztotta a törvényszéknek azt az álláspontját, hogy a felperes képviseletében fellépő egyesület nem felel meg az 1952. évi Pp. 73/C. §-a (1) bekezdésében felhívott jogi képviselővel szemben megfogalmazott feltételeknek, így a törvényszéki hatáskörbe tartozó, tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelensége tárgyában indított perekben a felperest nem képviselheti, a felperes személyesen pedig a perben joghatályos nyilatkozatokat nem tehet. Az a jogértelmezése azonban, amely szerint azért nem tartozik a hatáskörébe a per, mert a felperest olyan szerv képviselte a járásbíróság előtti eljárásban a keresetnek az egyébként törvényszéki hatáskört megalapozó módosítására vonatkozó nyilatkozat során, amely nem felel meg a kötelező jogi képviselettel szemben írt törvényes követelményeknek – a következők szerint helytelen:
Az 1952. évi Pp. 22. §-ának és 23. §-ának a rendelkezései határozzák meg, hogy a bírósági útra tartozó jogvitát első fokon melyik bíróság bírálja el. A járásbíróságtól mint általános elsőfokú bíróságtól eltérő bíróság hatáskörét mindig az adott per tárgya határozza meg. A per tárgyát pedig az jelöli ki, hogy a felek milyen jogvita eldöntését kérik a bíróságtól, amelyet a felperes a keresetben, az alperes esetlegesen a viszontkeresetben határoz meg.
A polgári per rendeltetése a bíróság elé vitt magánjogi jogvita végleges, érdemi elbírálása. Annak a meghatározásához, mely szerint a jogvita tárgyát kijelölő kereset alkalmas-e az érdemi tárgyalásra, a bíróságnak a perelőfeltételek fennállása során vizsgálnia kell, hogy az ügy elintézéséből nem kizárt-e, hogy rendelkezik-e hatáskörrel és illetékességgel, hogy nem áll-e fenn a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását (visszautasítását) – a perindítás hatályának a beállta után az eljárás (per) megszüntetését – eredményező ok, hogy a keresetlevél nem szorul-e hiánypótlásra. Az előző perelőfeltételeket ebben a sorrendben kell vizsgálni, amely sorrend egyben a bíróság intézkedési kötelezettségeit is kijelöli.
Abban az esetben, ha az eljáró bíró (bíróság) az ügy elintézéséből – saját jogi álláspontja szerint – kizárt, akkor a kizárási ok bejelentésén kívül az ügyben semmilyen eljárási cselekményt nem végezhet.
Ha az eljáró bíró (bíróság) ugyan nem kizárt, azonban a bíróság nem rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel, akkor – ha megállapítható a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság – a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz áttétellel kapcsolatos eljárási cselekményeket foganatosíthat.
Ha pedig a keresetlevél érdemi tárgyalásra (perfelvételre) nem alkalmas, annak az idézés kibocsátása nélküli elutasításában (visszautasításában) – a perindítás hatályának a beállta után a megszüntetésben – jelentkező jogkövetkezményeit csak a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság vonhatja le.
A járásbíróság előtt folyamatban volt perben – kötelező jogi képviselet hiányában – a felperes nevében eljáró egyesület jogtanácsosa az 1952. évi Pp. 67. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján joghatályos nyilatkozatokat tehetett, ennek során jogosult volt a kereset megváltoztatására is.
A megváltoztatott kereset alapján a per elbírálása az 1952. évi Pp. 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja értelmében a törvényszék hatáskörébe tartozott, ebből következően a járásbíróság az eljárási szabályoknak megfelelően helytállóan rendelkezett a keresetlevél áttételéről.
A jogi képviselet csak a törvényszék előtt folyamatban volt perben, tehát az áttételt követően vált kötelezővé. A kötelező jogi képviselet mellőzése csak azt a jogkövetkezményt eredményezhette, hogy a törvényszék előtt folyamatban lévő perben a jogi képviseletre nem jogosult szerv által tett jognyilatkozat hatálytalan – az 1952. évi Pp. szabályozási hiányossága, hogy sem a 130. §-a, sem az egyéb rendelkezések ezen az alapon a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását nem biztosították, míg a per a 157. §-ának i) pontja csak a megszűnt, de nem a hiányzó jogi képviselet pótlásának elmaradása esetére engedte a per megszüntetését; a jelen perben még nem alkalmazható, a 2018. január 1. napjától hatályos perekben szabályozott jogkövetkezmény a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 73. §-ának (3) bekezdése és 176. §-a (2) bekezdésének d) pontja alapján a keresetlevél visszautasítása, a perindítás hatályának beállta után a 240. §-a (1) bekezdésének h) pontja alapján az eljárás megszüntetése –, de nem eredményezhette a korábban joghatályosan tett nyilatkozatok visszamenőleg hatálytalanná válását.
Ebből következően az eljárási szabályokkal ellentétes volt az értelmezés, amely szerint a kötelező jogi képviselet mellőzése az eljáró bíróság intézkedési kötelezettségének a hiányát eredményezné – ilyen jogkövetkezményt a perjogi rendelkezések nem tartalmaznak. Nyilvánvalóan az alapvető perjogi szabályokkal lenne ellentétes az a következmény, amely ugyanannak a jognyilatkozatnak először a keresetlevél szabályszerű áttételét, majd ezt követően azon bíróság hatáskörének a hiányát eredményezné, ahová a keresetlevelet áttették.
Ezzel szemben a perjogi szabályok kijelölik a kötelező jogi képviselet mellőzésének a jogkövetkezményét, amely az 1952. évi Pp. 73/B. §-ának (1) bekezdése szerint az, hogy a jogi képviselő közreműködése nélkül eljáró fél perbeli cselekménye és nyilatkozata hatálytalan; ezt a jogkövetkezményt azonban a hatáskörrel rendelkező bíróság alkalmazhatja, amely az 1952. évi Pp. 23. §-a (1) bekezdésének k) pontja értelmében a törvényszék.
Az eljárási szabályokkal ellentétesen járt el tehát a törvényszék, amikor a kötelező jogi képviselet mellőzésének olyan jogkövetkezményét alkalmazta, amelyet a perjogi rendelkezések nem tesznek lehetővé.
Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a felmerült hatásköri összeütközést a törvényszék kijelölésével szüntette meg.
(Debreceni Ítélőtábla Pkk.I. 20.028/2018/2.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás