KÜ BH 2018/262
KÜ BH 2018/262
2018.09.01.
I. A kisajátítás jogalapjának megítélésekor a polgári bíróság jogerős ítélete releváns tényállási elemként kezelendő, annak felülbírálatára, azzal ellentétes megállapítás tételére a kisajátítást helyettesítő adásvételi szerződés létrejöttét illetően a közigazgatási per bíróságának hatásköre nincs [2007. évi CXXIII. tv. (Kstv.) 1. §, 8. §, 19. §, 20. §, 24. §, 34. §].
II. A bírósági joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye nem jogszabály, arra ítéleti döntést alapozni nem lehet és az ítélet indokolásának kiváltására sem alkalmas [1952. évi III. tv. (Pp.) 221. § (1) bek., 229. §, 339. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A magyar állam nevében és javára eljáró II. rendű alperes közigazgatási eljárást kezdeményezett az I. rendű alperesnél a D. S. (született: 1964) kizárólagos tulajdonát képező és a II. rendű felperes földhasználó holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelt, Makó külterület szántó, nádas, legelő, rét művelési ágú ingatlan 1 ha 1491 m2 térmértékű részének – az M43 autópályává fejleszthető autóút Makó-országhatár közötti nemzetgazdasági szempontból kiemeltté nyilvánított beruházás alá tartozó szakaszának megépítése – közérdekű célra történő kisajátítása iránt 2010. november 12. napján. Az I. rendű alperes az ügyben tárgyalást tűzött ki és a kártalanításra vonatkozó szakvélemény elkészítése céljából szakértőket rendelt ki. D. S. (1964) és a II. rendű felperes a II. rendű alperes által sem vitatottan dokumentumok csatolásával igazolta, hogy a vételi ajánlatot határidőben elfogadták, ezért az I. rendű alperes a kisajátítási eljárást megszüntette. A megszüntető végzést a Csongrád Megyei Bíróság hatályon kívül helyezte és a hatóságot új eljárásra kötelezte. A végzés indokolása szerint a döntéshozatal előtt tisztázni kell, hogy a kérelmezők és a kérelmezett között a szerződés létrejött-e, a tulajdonjog bejegyzésére, átvezetésére alkalmas okirat készült-e, mely jogkérdés eldöntése polgári peres eljárásban az általános hatáskörű bíróságra tartozik. A II. rendű alperes ezt követően a Makói Városi Bíróság előtt polgári peres eljárást kezdeményezett tulajdonjog megállapítása iránt, amelyre tekintettel az I. rendű alperes a közigazgatási eljárást felfüggesztette. A Makói Városi Bíróság a keresetnek helyt adott és megállapította, hogy a 2009. decemberi vételi ajánlat elfogadásával a szerződés 2010. január 6. napján létrejött, a vételi ajánlat pontosan tartalmazta a szerződés lényeges elemeit. A Szegedi Törvényszék a jogerős ítéletével a Makói Városi Bíróság ítéletét megváltoztatva a szerződés létrejöttének megállapítása iránti keresetet elutasította. A Törvényszék döntése ellen a pernyertes kártalanításra jogosultak felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő a Kúriához, majd felülvizsgálati kérelmüket visszavonták, melyre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati eljárást megszüntette.
[2] A II. rendű alperes 2014. február 17. napján benyújtott kérelmében kérte a felfüggesztett kisajátítási eljárás folytatását hivatkozva arra, hogy az M43 autópálya Makó-országhatár közötti szakaszának kivitelezését akadályozza, hogy a tárgyi ingatlan felett a magyar állam nem rendelkezik tulajdonjoggal, holott az útépítésnek 2014 végére be kell fejeződnie és az autópályát forgalomba kell helyezni. Az I. rendű alperes elrendelte a közigazgatási eljárás folytatását és egyben felhívta a már korábban kirendelt igazságügyi szakértőket helyszíni szemle tartására, valamint a 2010 decemberében már elkészített szakvélemények felülvizsgálatára. D. S. (1964.) a helyszíni szemlén bírósági felülvizsgálat iránti kérelmet terjesztett elő az eljárás folytatását elrendelő végzéssel szemben, kérve végrehajtásának felfüggesztését. A bíróság a kérelmet elutasította.
[3] D. S. (1964) 2014. július 18. napján kérte az I. rendű alperestől, hogy vele szemben a kisajátítási eljárást szüntesse meg tekintettel arra, hogy az ingatlan tulajdonjogát édesapjára, D. S.-re (született: 1939) ruházta át, akinek tulajdonszerzését az ingatlanügyi hatóság 2014. június 25. napján bejegyezte. Az I. rendű alperes a bejelentés kapcsán megállapította, hogy az I. rendű felperes tényleg elidegenítette az ingatlant D. S. (1939) részére, azonban az ingatlan tulajdonosa 2014. július 21. napjától már D. A. (született: 1974), akinek jogutódlását az I. rendű alperes megállapította és jelen perben I. rendű felperesként szerepelt.
[4] Az I. rendű alperes 2014. augusztus 1. napján kisajátítási tárgyalást tartott, melyet követően a 2014. augusztus 4. napján kelt kisajátítási határozatot hozott, amely az I. és a II. rendű felperestől „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza az I. rendű alpereshez, aki a kézbesítettség vélelme alapján a határozat jogerőre emelkedését 2014. augusztus 21. napjával megállapította. Ennek beálltáról az I. rendű alperes értesítette a volt I. rendű felperest és a II. rendű felperest is, mellékelve a jogerős határozatot. Az alperes határozatával a Makó külterület ingatlant az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogok és feljegyzett tények megváltoztatása nélkül megosztotta a hrsz.-ú ingatlanokra, majd a megosztást követően létrejött hrsz.-ú szántó művelési ágú 1 ha 4591 m2 nagyságú ingatlant közlekedési infrastruktúra fejlesztése közérdekű célra kisajátította és tehermentesen a magyar állam tulajdonába adta. Az ingatlan terhelő II. rendű felperes jogosultat megillető holtig tartó haszonélvezeti jogot a kisajátított ingatlan vonatkozásában megszüntette. Az I. rendű alperes a II. rendű felperes kisajátítási jogalapja hiányának megállapítására, továbbá a hrsz-szel kialakuló ingatlan és a hrsz-szel kialakuló ingatlanból 3027 m2 nagyságú ingatlanrész kisajátítására irányuló kérelmét elutasította. Az I. rendű alperes a volt I. rendű felperes 1/1 arányú tulajdoni részére a kisajátított ingatlan vagyoni értékű jog értékével csökkentett forgalmi értékét 1 485 126 forintban, míg a vagyoni értékű jog értékével csökkentett értékvesztést 998 284 forintban állapította meg, így az I. rendű felperes részére mindösszesen 2 483 410 forint kártalanítást állapított meg. A II. rendű felperes részére a kisajátított ingatlan vagyoni értékű joga forgalmi értékeként 371 281 forintot, a kisajátítással kapcsolatos értékvesztesség haszonélvezeti joga értékeként 249 571 forintot, a kisajátítással kapcsolatos értékvesztességként 0 forintot, mindösszesen 620 852 forintot állapított meg. A volt I. rendű felperes 2014. augusztus 6. napján D. S. (1939) részére a perbeli ingatlant elajándékozta, amit a földhivatal 2014. augusztus 18. napján meghozott határozatával augusztus 7. napjára visszamenőleg bejegyzett. Az I. rendű alperes a jogutódlást a 2014. szeptember 4. napján kelt végzésével megállapította.
A kereset és ellenkérelem
[5] A felperesek keresetükben az I. rendű alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az I. rendű alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan pedig a kártalanítási összeg felemelését kérték. Vitatták a kisajátítás jogalapját arra hivatkozva, hogy annak a kisajátítási törvény szerinti feltételei nem állnak fenn. Álláspontjuk szerint a II. rendű alperesnek lehetősége lett volna a Ptk. alapelvei szerinti adásvételi szerződéssel megszerezni a perbeli ingatlan tulajdonjogát, de ez nem állt szándékában. A jogalap hiányával összefüggésben hivatkoztak az Alaptörvény XIII. cikkének (1), (2) bekezdésében, a régi Ptk. (1959. évi IV. törvény) 177. § (1) bekezdésében, az új Ptk. (2013. évi V. törvény) 5:43. § (1) bekezdésében, a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) 1. § (1), (2) és (3) bekezdésében, 3. § (1) bekezdés b) pontjában, (2) bekezdés a) pontjában, 8. § (1) bekezdésében, 24. § (1) és (6) bekezdésében foglaltakra. Kifogásolták alapvető eljárási jogaik sérelmét is, konkrétan iratbetekintési, nyilatkozattételi joguk megsértését, a 2014. augusztus 1-jei tárgyalásról való értesítésük és a kijavításról szóló végzés kézbesítésének hiányát, állították a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 49. § (1) bekezdés és 46. § (3), (4) bekezdés sérelmét.
[6] A kártalanítás összegszerűségét illetően kifogásolták, hogy az I. rendű alperes a szakértőket olyan határidővel kötelezte nyilatkozataik előterjesztésére, hogy objektív, megalapozott véleményt előterjeszteni nem tudtak.
[7] Az I. és a II. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
A bíróság ítélete
[8] A bíróság a 2015. március 24-én kelt részítéletével az I. rendű felperes keresetét kereshetőségi joga hiányára alapítottan elutasította, tekintettel arra, hogy az I. rendű felperes a perbeli ingatlannak 2014. augusztus 7. napjától nem tulajdonosa, és nem jelölt meg olyan indokot, amely jogi érdeke fennállását megalapozná. Az eljárt bíróság részítéletét a Kúria 2016. március 16-án kelt Kfv.II.37.639/2015/7. számú ítéletével hatályában fenntartotta.
[9] A bíróság ezt követően a II. rendű felperes keresetét alaposnak értékelte és az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Ítéletének indokolásában a Kstv. 3. § (1), (2) bekezdésére hivatkozott. Kifejtette, hogy a kisajátítási határozat meghozatalának elsődleges feltétele, hogy a kisajátítási eljárás lefolytatásának előfeltételei fennálljanak a II. rendű alperes kisajátítási kérelme benyújtásának időpontjában. Ismertette a bíróság, hogy a II. rendű felperes a kisajátítás jogalapjának fennállását vitató kereseti hivatkozását alátámasztandó 2016. szeptember 3-án kelt és a bírósághoz szeptember 6. napján érkezett nyilatkozatában hivatkozott a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégium Kisajátítási Joggyakorlat-elemző Csoportja által 2015. február 6. napján elfogadott és 2015. június 22-én közzétett 2014.El.II.F.1/7. szám alatti összefoglaló véleményének X. pontjában foglaltakra.
[10] A bíróság részletesen ismertette ítéletének indokolásában a szakmai anyag megállapításait. Tette ezt azért, mert megállapítása szerint a szakmai anyagban megjelölt Pfv.I.21.243/2013. ügyszám alapján egyértelműen beazonosítható a per tárgyát képező eljárás és a Kúria által vizsgált ügy azonos volta, az, hogy a vételi ajánlaton a II. rendű alperes 2009. december 9-i vételi ajánlata, a tulajdonosok elfogadó nyilatkozatán az általuk személyesen 2010. január 8. napján visszajuttatott nyilatkozat értendő, a megyei kormányhivatal kisajátítási eljárást megszüntető határozata a Sz 01/1283-5/2011. számú, 2011. február 23. napján kelt alperesi határozat, a megyei bíróság végzése a 3.Kpk.21/373/2011/3. számú végzése a Szegedi Törvényszéknek, a megismételt eljárás során hozott megyei kormányhivatali határozat, mely a kisajátítási eljárást felfüggesztette a BI-B-001/708-11/2012. számú, 2012. október 2. napján kelt végzés, az elsőfokú bíróság ítélete pedig a Makói Városi Bíróság 4.P.20.428/2012/9. számú ítélete, míg a másodfokú ítélet a Szegedi Törvényszék 1.Pf.20.219/2013/7. számú ítélete.
[11] Idézte a bíróság a joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye 150. oldalának 2. bekezdését, és 151. oldalát, hatásköri kérdések körében a 152. oldal 2. részében kifejtetteket. Mindezek alapján az összefoglaló véleményben foglalt álláspontot és szakmai érvelést mint követendő gyakorlatot elfogadva megállapította a bíróság, hogy a felperesi kereset alapos a vonatkozásban, hogy a kisajátítási eljárás lefolytatásának nem álltak fenn a Kstv. 3. § (2) bekezdés a) pontjában, illetve a 3. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt előfeltételei, hiszen a kisajátítást kérő ajánlatát az akkori tulajdonos 2010. január 8. napján visszajuttatott nyilatkozatával elfogadta. Erre tekintettel a bíróság az alperes határozatát hatályon kívül helyezte anélkül, hogy az alperest új eljárás lefolytatására utasította volna, mert azt indokolatlannak tartotta.
[12] A perköltség viselése körében a bíróság figyelemmel volt arra, hogy a perre az összefoglaló vélemény által „nyilvánvalóan téves"-nek minősített Szegedi Törvényszék ítélete, illetve ezt megelőzően a hatásköri kérdéseket illetően tévesen állást foglaló Szegedi Törvényszék végzése vezetett.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.
[14] A II. rendű felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A Kúria megállapítása szerint a jogerős ítélet érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
[16] A Kúria álláspontja szerint a bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, az abból levont következtetését azonban a jogszabályi rendelkezésekkel nem vetette össze, ítélete alapjául – ahogy arra a II. rendű alperes is helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében – kizárólag a Kúria Közigazgatási-Munkaügyi Kollégiuma Kisajátítási Joggyakorlat-elemző Csoportja által készített összefoglaló véleményt (a továbbiakban: összefoglaló vélemény) vette alapul, és erre alapozva döntött az I. rendű alperes határozatának hatályon kívül helyezéséről. A bíróság az ítélet indokolási részében ezen összefoglaló véleményt idézte be, megállapította az ott elemzett ítéleteknek a perben szereplő bírósági döntésekkel való azonosságát, és az összefoglaló vélemény idézését követően jutott arra a következtetésre, hogy a kisajátítási eljárás lefolytatásának feltételei nem állnak fenn, amely az alperesi határozat hatályon kívül helyezéséhez vezetett.
[17] A Kúria a bíróság álláspontját törvénysértőnek és megalapozatlannak, az ítélet indokolásával szemben a Pp. 221. § (1) bekezdésében támasztott törvényi követelményeknek való meg nem felelés okán érdemi felülbírálatra alkalmatlannak tartotta. Megállapítható volt ugyanis, hogy a bíróság a közigazgatási perekben is irányadó Pp. 215. §-ának megsértésével nem bírálta el a felperes keresetét teljeskörűen, kizárólag a kisajátítás jogalapjának hiánya tekintetében foglalt állást. Tette ezt úgy, hogy a Szegedi Törvényszék jogerős ítéletével megállapította azt, hogy a II. rendű alperes és az ingatlan tulajdonosa között a perbeli ingatlan tekintetében adásvételi szerződés nem jött létre, ugyanis a Szegedi Törvényszék mint másodfokú bíróság a Makói Városi Bíróság elsőfokú ítéletét megváltoztatva úgy döntött, hogy a II. rendű alperes szerződés létrejöttének megállapítása iránti keresetét elutasítja. Az e tárgyban született jogerős polgári bírósági ítélet mellőzése, minősítése és azzal ellentétes jogi álláspont kialakítása a közigazgatási perben eljáró bíróság részéről súlyosan jogszabálysértő volt. A polgári bíróság ítéletének jogereje a Pp. 229. § (1) bekezdése alapján kizárta azt, hogy a közigazgatási bíróság a szerződés létrejötte kérdésében a polgári bíróság döntésétől eltérően foglaljon állást. A jogerős polgári bírósági ítélet a perbeli tényállás elemét képezte, annak figyelmen kívül hagyására, illetve felülírására a közigazgatási bíró hatáskörrel nem rendelkezett.
[18] A II. rendű alperes megalapozottan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében arra is, hogy az összefoglaló véleményben foglaltak kötelező erővel nem bírnak. Ennek ellenére a jogerős ítélet indokolását csakis az összefoglaló vélemény képezte. A bíróság úgy fogadta el az összefoglaló véleményben foglaltakat, hogy az ellentmondásban állt a Szegedi Törvényszék fent hivatkozott jogerős ítéletével, „nyilvánvalóan tévesnek” minősítette azt, és így érdemben, a kereset elbírálása során figyelmen kívül is hagyta. A munkacsoport összefoglaló véleményének rendeltetése és célja nem az ítéleti indokolás kiváltása a konkrét ügyekben, hiszen kötőereje nincs, a jogszabályok, valamint a jogerős ítéleti döntések felülírására nem alkalmas. Az összefoglaló vélemény azt a célt szolgálja, hogy a bíróságok ítélkezési tevékenységük során könnyebben áttekinthessék a kialakult ítélkezési gyakorlatot, illetve a gyakorlatban felmerülő esetleges vitás kérdéseket. Ennek keretében a bíróságok természetesen nincsenek elzárva attól, hogy döntéshozataluk során az indokolás meggyőző erejének alátámasztására hivatkozzanak a joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló véleményére, azonban önmagában az összefoglaló véleményre való hivatkozás az indokolást nem válthatja ki.
[19] Nem tekinthető jogszerűnek tehát a bíróság azon eljárása, amikor a keresettel támadott kisajátítási határozatot az összefoglaló vélemény alapján helyezte hatályon kívül – ezzel figyelmen kívül hagyta a jogszabályi előírásokat és az üggyel szoros összefüggésben született jogerős polgári bírósági ítéletben foglaltakat, sőt azokkal szembehelyezkedő álláspontot elfoglalva, az abban foglaltakból az adott tényállás mellett ellenkező konklúziót levonva hozta meg döntését. Ezzel a bíróság nemcsak a Pp. 339. §-ában foglalt kötelezettségét értelmezte félre, és valójában nem is teljesítette, hanem az ügyet téves jogi alapra helyezkedve ítélte meg.
[20] Mindez egy érdemi felülbírálatra alkalmatlan ítéletet eredményezett, ugyanis a bíróság nem bírálta el a keresetet teljeskörűen, és ítéletet megfelelő, adekvát indokolással sem látta el. Minderre tekintettel a Kúria jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
[21] A megismételt eljárás során a bíróságnak a Pp. 215. §-ának megfelelően teljeskörűen el kell bírálni a keresetet és ezt a jogszabályi rendelkezések alapulvételével kell megtenni a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján. A polgári bíróság jogerős ítéletét pedig releváns tényállási elemként kell kezelnie és értékelnie, annak felülbírálatára, azzal ellentétes megállapításra ugyanis a közigazgatási perben eljáró bíróságnak hatásköre nincs. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az új eljárásban a bíróságnak a Kstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, teljeskörűen feltárt tényállás alapulvételével a döntését a Pp. 221. § (1) bekezdés előírásainak megfelelő indokolással kell ellátnia, annak kiváltására egy összefoglaló vélemény semmiképp sem alkalmas, különösen akkor, ha a perben feltárt tényállási elemekkel is ellentétes álláspontot foglal el. A közigazgatási perben eljáró bíróságnak nem az a feladata, hogy az ezek közötti összhangot megteremtse, hatáskörében eljárva a keresettel támadott közigazgatási határozat jogszerűségéről kell – jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott – megindokolt döntést hoznia.
(Kúria, Kfv.III.37.222/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás