KÜ BH 2018/265
KÜ BH 2018/265
2018.09.01.
A hímivarsejtek reprodukciós eljárásban való felhasználhatóságával kapcsolatos jogvita eldöntése során alkalmazandó az Európai Parlament és a Tanács 2004/23/EK irányelve [1997. évi CLIV. tv. (Eütv.) 170-174. §-ai, 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet (EüM rendelet) 15/B. §].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes reprodukciós eljárások végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató. Az eljárások egy részéhez donorsperma felhasználása szükséges, melyet a felperes többek között a legnagyobb magyar spermabanktól, a KRIO Intézet Sejt- és Szövetbank Zrt.-től szerzett be. Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) gyorsriasztási rendszerén keresztül 2015. március 5-én tájékoztatás érkezett az illetékes magyar hatóságtól a dániai székhelyű Nordic Cryobank NBC részéről, hogy a KRIO Intézet felé olyan hímivarsejteket adtak át egy donortól, melyek genetikai eltérés hordozói. A hímivarsejtekkel Magyarországon a felperes miskolci és szegedi telephelyén sikeres beavatkozások történtek.
[2] Az elsőfokú hatóság – megismételt eljárás eredményeként hozott – határozatában egyrészt eltiltotta a felperest attól, hogy külföldről Magyarország területére behozott emberi ivarsejtet elfogadjon. Másrészt kötelezte a felperest arra, hogy további hatósági intézkedésig azon külföldről származó emberi ivarsejteket, melyeket jelenleg tárol, ne használja fel, az általa tárolt belföldi eredetű emberi ivarsejtektől elkülönítetten tárolja. Az indokolásban az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 166. § (1), (4), 170. § (1), 171. § (2), (3), (5), (7), valamint 173. § (1) bekezdésére hivatkozva megállapította, hogy külföldi ivarsejtbankból emberi ivarsejtnek magyarországi sejtbankba történő behozatala jogszabályellenes, mivel nem valósult meg az adományozó személyes megjelenése magyar egészségügyi szolgáltatónál, nem tett az adományozó személyes nyilatkozatot és nem kerülhetett sor magyarországi egészségügyi szolgáltatónál az adományozó előzetes orvosi vizsgálatára. Ezért olyan emberi ivarsejt, mely külföldről került behozatalra Magyarországra, nem használható fel reprodukciós eljárás elvégzésére.
[3] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd (a továbbiakban: alperes) a 2015. november 18-án kelt határozatában az elsőfokú határozatot oly módon változtatta meg, hogy egyfelől eltiltotta a felperest attól, hogy jogszabálysértő módon adományozott ivarsejtet elfogadjon. Másfelől kötelezte a felperest arra, hogy azon jogszabálysértő módon elfogadott emberi ivarsejteket, melyeket jelenleg tárol, semmisítse meg. Az alperes egyetértett az elsőfokú határozatban kifejtett jogi érveléssel, rögzítette, hogy a felperes jogszabálysértő módon adományozott ivarsejteket fogadott el.
A kereseti kérelem
[4] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresettel támadta az alperes határozatát, kérve annak bírósági felülvizsgálatát. Okfejtése szerint az alperes nem derítette fel a tényállást, határozata indokolása sematikus és megalapozatlan, az az Eütv. 171. és 173. §-ába ütközik. A reprodukciós eljárás végzésére jogosult egészségügyi szolgáltató ivarsejtet elfogadhat donortól, de átvehet más egészségügyi szolgáltatótól is. A konkrét esetben a dán spermabank előtt megtörtént az adományozó személyes megjelenése és a hozzá kötődő tevékenységek elvégzése. Az Eütv. 173. § (1) bekezdésének helyes értelmezése az, hogy a reprodukciós eljárás céljára adományozott ivarsejtet csak reprodukciós eljárás céljára lehet kiadni, tehát akár a felajánlás szerinti, akár más reprodukciós intézetben történik a felhasználás, csak reprodukciós eljárás céljára lehet felhasználni azt a donorspermát, amit erre a célra adományoztak.
Az elsőfokú ítélet
[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság jogerős ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú döntésre is kiterjedően – új eljárásra kötelezés nélkül – hatályon kívül helyezte. Az indokolásban felhívta az emberi szövetek és sejtek adományozására, gyűjtésére, vizsgálatára, feldolgozására, megőrzésére, tárolására és elosztására vonatkozó minőségi és biztonsági előírások megállapításáról szóló 2004/23/EK parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: Irányelv) preambulumának (4), (15) bekezdéseit, 3. cikkét, 4. cikk (2), 8. cikk (6), 9. cikk (1) bekezdéseit; az Eütv. 4. § (1), 170. § (1), 171. § (3), (5), (7), 173. § (1) bekezdéseit; az Eütv.-nek a szerv- és szövetátültetésre, valamint – tárolásra és egyes kórszövettani vizsgálatokra vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló 18/1998. (XII. 27.) EüM rendelet (a továbbiakban: EüM rendelet) 15/B. §-át, valamint az Alapvető Jogok Biztosának AJB-368/2016. számú jelentését.
[6] Hangsúlyozta, hogy az Irányelv mint uniós jogforrás keretjogszabály, mely végrehajtó jogszabályt kíván meg tagállami szinten, vagyis annak útján, közvetve válik alkalmazhatóvá a belső jogban. A tagállamnak az Irányelv teljes körű érvényesülését biztosítania kell a jogalkotás és a jogalkalmazás során is. Ugyanakkor a belső, átültető jogszabály értelmezésénél az Irányelv rendelkezései nyújtják a kellő alapot.
[7] A bíróság rögzítette, hogy tartalmában azonos jogszabályhelyekre hivatkozással, ugyanazon indokolás alapján született az első- és másodfokú határozat. Az alperesi kötelezés végrehajthatatlan és túlságosan tág értelmezésre nyit lehetőséget. A hatóság a külföldi behozatalból származó ivarsejt elfogadását tiltotta meg, de a döntés rendelkező része e megállapítástól tartózkodik. Az alperes nem adta indokát annak, hogy az ügyfél milyen módon szerezhet tudomást az átvett ivarsejtek származásáról, hiszen az anonim módon adományozott spermiumok adatai között a felajánló állampolgársága nem szerepel.
[8] Az Eütv. hivatkozott jogszabályhelyeiből kitűnően az adományozás fogalma akkor értelmezhető, ha az ivarsejtet maga a donor ajánlja fel, aki csak magánszemély lehet. A KRIO Intézetnél azonban nem adományozás történt, így az Eütv. 171. §-ában foglaltak nem alkalmazhatók a külföldi sejtbankból történő átvételre, csak olyan egészségügyi szolgáltató eljárására irányadó e törvényhely, ahol a donor személyesen megjelenik. A donor személyes vizsgálatának hiányából nem következik az, hogy ivarsejtet nem lehetne átvenni és kiszolgáltatni külföldi vagy magyar sejtbankból. Az Irányelv 3. cikkéből következően az adományozás, illetve a gyűjtés, megőrzés, tárolás és elosztás eltérő fogalmak. Amikor az Eütv. 173. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az adományozással rendelkezésre bocsátott ivarsejteket csak reprodukciós eljárás céljából lehet kiszolgáltatni, akkor mindössze az eljárás célhoz kötöttségére utal, azt azonban nem mondja ki, hogy az adományozás melyik országban történhet.
[9] Az Irányelv átültetésekor a magyar jogalkotó dönthetett volna úgy, hogy az Irányelvben lefektetett minőségi garanciákon túlmutató, szigorúbb rendelkezéseket vezet be, ezt azonban a nemzeti jogszabályban kifejezetten rögzíteni szükséges tiltó rendelkezéssel. A magyar jogszabályokban nincs olyan rendelkezés, amely tiltaná ivarsejt külföldi behozatalát. Az Irányelv (4) preambulumbekezdése és 8. cikk (6) bekezdése megengedettnek minősítik az ivarsejtek Közösségen (értsd: EU-n) belüli elosztását.
[10] A bíróság kifejtette, az Eütv. 4. § (1) bekezdés b) pontja nem arra ad választ, hogy külföldi ivarsejtbankra hogyan alkalmazhatók a magyar jogszabályok, mivel az kizárólag a magyar jogszabály tárgyi hatályát jelöli meg. Az ivarsejt adományozását illetően a dán spermabank eljárásának az Irányelv alapján megalkotott dán jogszabály rendelkezéseinek kell megfelelnie, hiszen a felperes nem olyan szolgáltatótól kapott ivarsejtet, mely előtt adományozás történt, hanem külföldi szolgáltatótól átvett ivarsejtet használt fel. Az alperesi értelmezés elfogadása esetén az ivarsejt csak ott lenne felhasználható, ahol azt közvetlen adományozták, ugyanakkor a magyar jogszabályok és az Irányelv rendelkezései értelmében az adományozás és a tárolás, elosztás különálló fogalmak, melyekkel összefüggésben külön egészségügyi szolgáltatás végezhető, azaz nem minden gyűjtő és tároló intézet foglalkozik in vitro fertilizációval.
[11] Összességében a bíróság megállapította, hogy az ivarsejt külföldi behozatalának tilalma szűkítő és jogszabálysértő alperesi értelmezésen alapult, ezért a közigazgatási határozatokat hatályon kívül helyezte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt.
[13] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.
A Kúria döntése és jogi indokai
[14] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[15] A felülvizsgálati bíróság rámutat, hogy az első- és másodfokú hatóság döntésüket az Eütv.-re és az EüM rendeletre alapították. Az elsőfokú bíróság a fenti jogszabályok mellett helytállóan tulajdonított meghatározó jelentőséget az Irányelv rendelkezéseinek és értelmezte az irányadó nemzeti jogszabályokat az Irányelv tükrében. A közigazgatási és munkaügyi bíróság okfejtését alátámasztja, hogy az Eütv. 247. § (6) bekezdés d) pontja, valamint az EüM rendelet 18. § (4) bekezdés a) pontja kimondják, miszerint a jogszabály – többek között – az Irányelvnek való megfelelést szolgálja.
[16] A Kúria kiemeli, hogy az Irányelv egy másodlagos uniós jogforrás, amely az elérendő célokat fogalmazza meg és kötelezi a tagállamokat ezek megvalósítására. A célok teljesítéséhez szükséges módszer és eszközök megválasztásában azonban a tagállamok szabad kezet kapnak. Amikor egy uniós szabályra a magánfél a tagállam, tagállami szerv ellen alapít igényt, akkor az uniós szabály vertikális közvetlen hatályáról beszélünk. Az állam-magánfél szerkezetű (vertikális) jogviszonyt érintő vitákban az irányelveknek – vagy azok egyes rendelkezéseinek – akkor lehet vertikális közvetlen hatályuk, ha megfelelő mértékben világosak és pontosak, feltétel nélküliek, így nem hagynak teret az önkényes végrehajtásnak. Ennek oka az, hogy az egyik tagállam állampolgára nem kerülhet hátrányosabb helyzetbe a másik tagállam polgárához képest azért, mert a saját tagállama elmulasztotta átültetni az irányelvet a saját belső jogába.
[17] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy az Irányelv perbeli jogviszonyban irányadó rendelkezései világosak, pontosak és feltétel nélküliek, ezért vertikális közvetlen hatállyal bírnak.
[18] Az Irányelv preambulumának (7) bekezdése alapján az Irányelvet alkalmazni kell a reproduktív sejtekre, így a petesejtre és ondósejtre is.
[19] Az Irányelv 4. cikke rendelkezik a végrehajtásról. A 4. cikk (2) bekezdése értelmében ezen irányelv nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy olyan szigorú védintézkedéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be, amelyek megfelelnek a Szerződés (az Európai Unió működéséről szóló szerződés – EUMSz.) rendelkezéseinek. Valamely tagállam a magas szintű egészségvédelem biztosítása érdekében bevezethet az önkéntes és térítésmentes adományozás tekintetében olyan követelményeket, amelyek magukban foglalják az emberi szövetek és sejtek behozatalára vonatkozó korlátozásokat vagy tilalmakat, feltéve, hogy a Szerződés feltételei teljesülnek. A 4. cikk (3) bekezdése rögzíti, hogy ez az irányelv nem gátolja a tagállamokat azon határozatok meghozatalában, amelyek megtiltják meghatározott emberi szövet- és sejttípusok vagy meghatározott forrásból származó sejtek adományozását, gyűjtését, vizsgálatát, feldolgozását, megőrzését, tárolását, elosztását vagy felhasználását, beleértve azokat az eseteket, amikor ezek a határozatok az ilyen típusú emberi szövetek és sejtek behozatalára is vonatkoznak.
[20] A Kúria osztja a jogerős ítélet okfejtését, mely szerint az Irányelv 4. cikk (2) bekezdése lehetőséget biztosít a nemzeti jogalkotó számára az Irányelvben lefektetett garanciákon túlmutató, szigorúbb rendelkezések bevezetésre, azonban ezeket a nemzeti jogszabályban kifejezetten rögzíteni szükséges. Az Eütv. és az EüM rendelet rendelkezései nem tiltják meg hímivarsejt külföldről történő behozatalát.
[21] A felülvizsgálati bíróság hangsúlyozza, hogy a közigazgatási perben érvényesül a kereseti kérelemhez kötöttség és a határozathoz kötöttség elve. A kereseti kérelemhez kötöttség elve értelmében – főszabály szerint – a közigazgatási bíróság csak a keresetben megjelölt jogszabálysértéseket bírálhatja el érdemben, más jogszabálysértésre a határozat megváltoztatását vagy hatályon kívül helyezését nem alapíthatja. A határozathoz kötöttség elve rögzíti, hogy a keresettel támadott határozat jogszerűségének megállapítását nem lehet olyan jogszabályhelyekre, érvekre alapítani, melyeket a határozat nem tartalmaz.
[22] A korábban kifejtettek szerint az első- és másodfokú határozat az Eütv.-n és az EüM rendeleten alapul, az elsőfokú hatóság és az alperes döntése során nem vette figyelembe az Irányelvet. Ezért a felülvizsgálati kérelemnek az Irányelv 4. cikk (3) bekezdésére – mint a határozat jogszerűségét alátámasztó uniós normára – történő hivatkozása sérti a határozathoz kötöttség elvét.
[23] A Kúria leszögezi, hogy az Irányelv 3. cikkében definiált fogalmak között nem szerepel a „behozatal” meghatározása. Az emberi szövetek és sejtek behozataláról és kiviteléről az Irányelv 9. cikke rendelkezik. Behozatal alatt szövetek és sejtek harmadik országból való behozatalát érti, vagyis nem tekinti behozatalnak, ha szövetet, sejtet az EU egyik tagállamából a másik tagállamba visznek át. Ezt támasztják alá az Irányelv 8. cikkének szabályai is, melyek a követhetőség vonatkozásában tartalmaznak rendelkezéseket. Ez azt jelenti, hogy a 4. cikk (3) bekezdése nem ad felhatalmazást a tagállamoknak arra, hogy meghatározott emberi szövet- és sejttípusok egyik tagállamból a másik tagállamba történő átvitelét megtiltsák.
[24] Az Eütv. 170-174. §-ai az ivarsejt-adományozásra és letétre vonatkoznak, mégpedig a Magyarországon történő adományozást szabályozzák, nem terjednek ki a külföldön adományozott ivarsejtekre. A nem Magyarországon adományozott ivarsejteket két csoportra kell osztani, melyek közül az egyik az EU-n belül adományozott, míg a másik az EU-n kívül adományozott ivarsejtek csoportja. Előbbiek az Irányelv hatálya alá tartoznak, jogi sorsuk megegyezik a belföldön adományozott ivarsejtekkel. A nem EU-n belülről származó ivarsejtek eltérő megítélés alá esnek, az EüM rendelet 15/B. §-a kimondja, hogy szövet és sejt csak olyan harmadik országból hozható be, ahol az e rendeletben foglaltakkal egyenértékű követelmények biztosítottak. Az ennek ellenőrzéséhez szükséges bizonylatokat – az Eütv. 243. § (7) bekezdése szerinti jogkörében eljárva – az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH) szerzi be.
[25] A Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdését alkalmazva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, lévén az a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabályokat nem sérti.
(Kúria, Kfv.VI.37.218/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás