PK ÍH 2018/27.
PK ÍH 2018/27.
2018.03.01.
Az elektronikus kommunikáció során a közigazgatási szerv azonosítását biztosító szolgáltatás és hivatali kapu használata nem mentesíti a félként eljáró közigazgatási szervet az alól a kötelezettség alól, hogy az elektronikus úton benyújtott beadványokat az eljárási törvényben meghatározott módon hitelesítse [1952. évi III. törvény (Pp.) 394/C. § (4) bekezdés, 394/G. § (5) bekezdés; 83/2012. (IV. 21.) Kormányrendelet 156. § (3) bekezdés a) pont, 156/A. § (1), (4) bekezdés].
A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a felperesnek – az elsőfokú bíróság /5. számú fellebbezést hivatalból elutasító végzése ellen – 8. sorszámon előterjesztett fellebbezését hivatalból elutasította. A végzés indokolásában megállapította, hogy a fellebbezést elektronikus úton L. B. ügyintéző nyújtotta be azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítési szolgáltatás (AVDH) útján hitelesítve. A nyomtatvány mellékleteként PDF formátumban csatolt fellebbezést azonban nem ő, hanem a felperes képviseletére jogosult jogtanácsos jegyezte, aki azonban a beadványt minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy bélyegzővel nem látta el. A másodfokú bíróság megítélése szerint a felperes az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívásának nem tett eleget, mert a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató Zrt. igazolásából nem tűnik ki, hogy a beadványt a felperes hivatali kapuján terjesztették elő, továbbá a felperes L. B. részére a perbeli képviseletre feljogosító meghatalmazást nem csatolt, a felperest képviselő jogtanácsos pedig a fellebbezést minősített vagy minősített tanúsítványon alapuló fokozott biztonságú elektronikus aláírással vagy bélyegzővel nem látta el. A fellebbezés ezért nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 394/G. § (5) bekezdésének.
A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben kérte a döntés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság utasítását a fellebbezés elbírálására. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 237. §-ában foglalt jogkövetkezményeket jogszabálysértően alkalmazta, mert a fellebbezését a Pp. 394/C. § (4) bekezdésében és 394/G. § (5) bekezdésben foglaltaknak megfelelően terjesztette elő, így nem lett volna helye a fellebbezés elutasításának. Kiemelte, hogy a Pp. 394/C. § (3) és (4) bekezdése egyértelműen elkülöníti azt a két esetet, ha a beadványt belföldi gazdálkodó szervezet, illetve ha közigazgatási szerv nyújtja be. Amíg gazdálkodó szervezet esetén a képviselő teljes körű azonosítását, addig közigazgatási szerv esetén a közigazgatási szerv teljes körű azonosítását kell elvégezni. A Pp. 394/C. § (4) bekezdése szerint a közigazgatási szerv az elektronikus benyújtás során a közigazgatási szerv teljes körű azonosítását biztosító és az űrlapbenyújtási támogatási szolgáltatás igénybevételével is jogosult eljárni. A felperes mint közigazgatási szerv nem köteles a képviselő teljes körű azonosítását biztosító és ÁNYK űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételére, így beadványait elektronikus úton úgy is előterjesztheti, ha a közigazgatási szerv teljes körű azonosítása megtörténik és az iratot hivatali kapun keresztül nyújtja be. Álláspontja szerint a beadványt az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás (ÁBT) útján elektronikus úton hivatali kapun keresztül kell előterjesztenie, amit csak a hivatali kapu használójaként megjelölt személy képes elvégezni. Ebből következően a hivatali kaput használó és a perképviseletet ellátó személy elválhat egymástól. Álláspontja szerint a korábban csatolt ÁNYK igazolás és meghatalmazás alátámasztja L. B. hivatali kapu használatára való jogosultságát. Annak alátámasztására pedig, hogy a fellebbezés előterjesztésére a hivatali kapun keresztül került sor, a fellebbezéséhez mellékelte a rendszer által generált visszaigazolásokat.
Az I. és II. rendű alperes a fellebbezésre észrevételt nem tett.
A fellebbezés alaptalan.
A másodfokú bíróság a jogszabályok helyes értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes fellebbezése hiánypótlást követően sem felelt meg a Pp. 394/G. § (5) bekezdésében foglaltaknak. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezés kapcsán a következőket emeli ki.
A közigazgatási szerv azonosítását biztosító szolgáltatás és hivatali kapu használata nem mentesíti a félként eljáró közigazgatási szervet az alól a kötelezettség alól, hogy az elektronikus úton benyújtott beadványokat a Pp. 394/G. § (5) bekezdésében foglaltak szerint hitelesítse. Ezt a követelményt a felperes a képviseleti joggal rendelkező személy által igénybe vett AVDH szolgáltatással vagy úgy teljesíthette volna, hogy a beadványt képviselője legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással látja el. A közigazgatási szerv azonosítása a beküldési felület, a hivatali kapu azonosítását, vagyis azt jelenti, hogy az a hivatali kapu, ahonnan a beküldésre sor került, az adott közigazgatási szervhez rendelt hivatali kapu, és a bírósági iratokat ezen a hivatali kapun keresztül lehet az adott szerv részére joghatályosan kézbesíteni. Ettől el kell különíteni annak igazolását, hogy az elektronikusan beküldött beadvány a közigazgatási szerv képviseletében eljárni jogosult személytől származik. Az AVDH igénybevételével való hitelesítés esetén az AVDH szolgáltatás keretében történik meg a nyilatkozatnak a nyilatkozattevő személyhez való rendelése, e személy igazolása és a személyhez rendelés hiteles tanúsítása. A szolgáltató által kiállított igazolás ezért azt igazolja, hogy az adott nyilatkozat kitől származik, azt ki ismerte el saját nyilatkozatának [83/2012. (IV. 21.) Korm. rendelet 156. § (3) bekezdés a) pont, 156/A. § (1), (4) bekezdés]. Adott esetben ezért a fellebbezést L. B. nyilatkozatának kellett tekinteni, aki a rendelkezésre álló adatok szerint nem volt jogosult a felperes képviseletében eljárni. A nevezett részére szóló meghatalmazás csak a bírósági iratok elektronikus feltöltésére és a hivatali kapu használatával való beküldésére terjed ki. A meghatalmazásból egyértelmű, hogy nevezett a felperes képviseletében eljárva joghatályos perbeli nyilatkozatokat nem tehet, így fellebbezés előterjesztésére sem jogosult. Az AVDH-val aláírt beadványt beküldő személyének valójában nincs jelentősége. Abból, hogy a beküldőnek nem kell képviseleti joggal rendelkező személynek lennie, nem vonható le az a következtetés, hogy a beadványt az AVDH szolgáltatás igénybevételével képviseleti joggal nem rendelkező személy hitelesíthetné. Abban az esetben, ha a beküldő nem jogosult a fél képviseletére, akkor a beküldő által igénybe vett szolgáltatással történt hitelesítés a képviseleti jogot nem pótolja, a beadvány nem minősülhet a féltől származónak.
Az ítélőtábla ezért a másodfokú végzést a Pp. 259. §-a alapján alkalmazott Pp. 253. § (2) bekezdése szerint helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 5.Pkf.26.871/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás