BÜ BH 2018/270
BÜ BH 2018/270
2018.10.01.
I. Önbíráskodás bűntettét valósítják meg azok a bérbeadók, akik a bérleti díj meg nem fizetése miatti felmondási igényük érvényesítése érdekében – a bérlő bérlemény kiürítésére és elhagyására vonatkozó kötelezettségének teljesítése érdekében, s e jogvita eldöntésének egyidejű folyamatban lévő polgári peres eljárás ideje alatt – egy vagyonvédelmi kft. nagy létszámú tagjainak végrehajtói közreműködését igénybe véve a szállodát elfoglalják, s bérlőjét (a sértettet) fenyegetéssel a bérelt épület elhagyására kényszerítik [Btk. 368. § (1) bek.; 1978. évi IV. tv. 273. § (1) bek.].
II. A büntethetőséget kizáró okként szóba jöhető jogos önhatalom gyakorlásának nincs helye, ha a jogvita eldöntésére – a birtok visszaszerzése érdekében – a bérbeadó (terhelt) polgári pert indított, melynek során a bíróság az ideiglenes intézkedés (az alperes bérlő az ingatlan birtokát adja át a felperes bérbeadónak) iránti kérelmét elutasította. A jogvita fennállásáig tartó időszakot nem lehet a birtok elleni folyamatos támadásként értelmezni. Ezért önhatalom igénybevételének nem volt helye [1978. évi IV. tv. 273. § (3) bek.; Btk. 368. § (3) bek.].
[1] A járásbíróság a 2016. május 9. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.] miatt 8 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, a III. r. terheltet önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.] miatt 8 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette, a VI. r. terheltet bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.], a VII. r. terheltet bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.], a VIII. r. terheltet bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.] és a IX. r. terheltet bűnsegédként elkövetett önbíráskodás bűntette [Btk. 368. § (1) bek.] miatt egyaránt 5-5 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását egyaránt 1-1 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a II., III., VI., VII., VIII. és IX. r. terheltek a szabadságvesztés végrehajtása elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.
[2] A törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. június 20. napján meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és megállapította, hogy az önbíráskodás bűntette az 1978. évi IV. törvény 273. § (1) bekezdése szerint minősül, a szabadságvesztés végrehajtása esetén pedig a terheltek a büntetések háromnegyed részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által pontosított tényállás lényege a következő:
[4] Az B. Kft. mint bérlő és a W.-S Kft., mint bérbeadó között, az S., R. F. u. 33. szám alatt lévő hotel hasznosítása kapcsán elszámolási vita keletkezett és 2011. május 9. napján a bérbeadó kft. írásban felmondta a bérleti szerződést. A szerződés felmondásának érvényessége és az ingatlannak a bérlő általi kiürítése tárgyában a bérbeadó cég pert indított. Ezen eljárás során – 2011. november 28-ig – jogerős döntés nem született, a B. Kft. mint bérlő az ingatlanban tartózkodhatott. A megyei bíróság 2011. október 6. napján tárgyalást tartott, ahol a bérbeadó felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmét (hogy az alperes bérlő az ingatlan birtokát adja át a felperes bérbeadónak) a bíróság végzéssel elutasította és új tárgyalási határnapként 2011. december 8. napját ki is tűzte. Időközben a megyei bíróság mint cégbíróság – a 2011. szeptember 9. napján elrendelt felszámolási eljárásban – végzésével kimondta, hogy a W.-S Kft. 2011. november 25. napjától felszámolás alatt áll és november 29. napjától S. E. képviseleti jogosultsága is törlésre került.
[5] Az I. r. terhelt, mint a W.-S Kft. ügyvezetője, 2011. november 22-én megbízta a H. G. Vagyonvédelmi Kft.-t a per tárgyát képező ingatlan birtokbavételére és őrzésére.
[6] Ezen megbízás alapján 2011. november 27-én a B. Kft. által bérelt hotelbe bejelentkezett a IV. r. terhelt, aki 2011. november 28-án 2.30 óra és 2.40 óra közötti időben az alvó portást, T. P. sértettet „megkerülve” a mélygarázson át beengedte az épületbe az I. r. terheltet, a H. G. Vagyonvédelmi Kft. ügyvezetőjét, a II. r. terheltet, a biztonsági cég beosztott vezetőjét, a III. r. terheltet és a H. G. Vagyonvédelmi Kft. nagyszámú alkalmazottját, többek között az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r. és a IX. r. terhelteket számos ismeretlenül maradt, a vagyonvédelmi kft. fekete formaruháját viselő személlyel együtt.
[7] A történtekre felébredő portással, T. P. sértettel szemben ténylegesen erőszak alkalmazása nem történt, de az önmagát az ingatlan tulajdonosának tartó R. R. Kft. felhatalmazása alapján, az I. r. terhelt megbízása szerint a birtokbavételt foganatosító vagyonvédelmi kft. nagy számban jelen lévő tagjai a III. r. terhelt vezetésével a szálloda feletti ellenőrzés átvételének befejezéséig „saját maga érdekében” megtiltották T. P. sértettnek, hogy telefonáljon, a szálloda biztonsági kamerarendszerét és a liftet kikapcsolták, és T. P. sértettet az épületben történő közlekedése során folyamatosan négy-öt ember kísérte. T. P. sértettel főként a III. r. terhelt kommunikált, aki arra is felszólította a sértettet, hogy a számítógépből törölje a korábban a szállodába bejelentkező IV. r. terhelt nevét, aminek a sértett nem tett eleget. Az V. r. terhelt a történtek jogszerűségét igazolandó videofelvételt készített, míg a többi társa a birtokbavételt biztosította.
[8] A teljes birtokbavételt követően távozásra szólították fel T. P. sértettet, aki az utcáról közvetlen felettesét telefonon értesítette, aki a helyszínre meg is érkezett, de az épületbe nem engedték be. Ezt követően került sor arra, hogy kizárólag T. P. sértettnek megengedték, hogy visszatérve az épületbe megszámolja a recepcióban lévő pénz mennyiségét, amelyről jegyzőkönyvet írattak alá vele.
[9] A megyei jogú város jegyzője a B. Kft. által 2011. november 28-án benyújtott birtokvédelmi kérelemnek 2011. december 5. napján kelt határozatával helyt adott, az általa lefolytatott birtokvédelmi eljárás során kötelezte a szállodát „elfoglaló” feleket arra, hogy a B. Kft. részére azt visszaadják. A B. Kft. részéről a visszavétel meg is történt.
[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r., III. r., VI. r., VII. r., VIII. r. és IX. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, elsődlegesen a terheltek felmentése, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása érdekében.
[11] Indokai szerint a büntetőügy alapját egy polgári jogi jogviszony képezte, amelyet a bíróság megalapozatlanul és törvénysértő módon minősített bűncselekménnyé. A felek között lévő bérleti jogviszony – bérleti díj meg nem fizetése miatt – felmondásra került és a bérbeadó hiába hívta fel több esetben a bérlő figyelmét, hogy önként ürítse ki és hagyja el a bérleményt, annak nem tett eleget. Erre tekintettel az általa képviselt terhelteket az I. r. terhelt jogszerűen bízta meg a kérdéses ingatlan birtokbavételével, bűncselekményt nem követhettek el.
[12] Emellett sem kényszerítés, sem fenyegetés nem történt, nem valósult meg az önbíráskodás bűntettének törvényi tényállása, a sértett önként adta át a rábízott idegen tulajdont a jogos tulajdonosának a köztük lévő szerződésben foglaltakra figyelemmel. (A szerződés szerint ugyanis a felek kifejezetten megállapodtak abban, hogy amennyiben a bérleti jogviszony megszűnése esetén a bérlő a kiürítési és birtokba visszaadási kötelezettségének határidőben nem tenne eleget, úgy a bérbeadó minden külön rendelkezés nélkül jogosult birtokba visszahelyezkedni, jogosult az ingatlant a bérlő ingóságaitól kiüríteni és az ingatlant lezárni.)
[13] Az 1978. évi IV. törvény 273. § (3) bekezdése szerint nem valósul meg az önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze. Jelen esetben a sértett beleegyezését ennek kell tekinteni. Emellett a védő álláspontja szerint az 1959. évi IV. törvény 190. §-ában rögzített jogos önhatalom is megállapítható a terheltek javára, azaz annak elmaradása azt eredményezhette volna, hogy a szerződésszegő bérlő éveken át jogtalanul használhatta volna az ingatlant, amellyel a jogtalan állapotot tartotta volna fenn.
[14] Ezen túlmenően a védő a felülvizsgálati indítvány mellékleteiben (védőbeszéd, fellebbezés) részletesen értékelte a bizonyítást, sérelmezve a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét, illetve a tényállás felderítetlenségét.
[15] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kizártnak azon részében, mely a tényállás hiányosságait sérelmezte, illetve a bíróság bizonyítékértékelő tevékenységét kifogásolta, mivel mindez az irányadó tényállás meg nem engedett támadásaként értékelendő.
[16] Nem tartotta alaposnak a felülvizsgálati indítványt azon részében, mely szerint a terheltek büntetőjogi felelősségének megállapítására anyagi jogszabálysértéssel került sor. E körben kifejtette, hogy a birtokvédelem a jogos önhatalom egyik esete, a jogtalan támadás elhárítása, illetve az elveszett birtok visszaszerzése érdekében történő fellépés. Ehhez képest az ítéleti tényállás szerint a bérbeadó nem jogszerűtlen támadás eredményeként került ki az ingatlan birtokából, hanem szerződés alapján, ekként a bérlő jogszerűen tartózkodott az ingatlanban, s a felek között a bérleti szerződés felmondásának jogszerűsége volt vitatott. Emiatt nem tekinthető a bérleti szerződés birtokvisszavételre vonatkozó rendelkezése sem a sértett jogsérelembe történő előzetes beleegyezésének. A tényállás azt is rögzítette, hogy a birtok visszaszerzése érdekében a bérbeadó polgári pert indított, mely során a bíróság az ideiglenes intézkedés iránti kérelmét elutasította. A jogvita fennállásáig tartó időszakot pedig nem lehet a birtok elleni folyamatos támadásként értelmezni. Mindezek alapján jogos önhatalom gyakorlásának nem volt helye.
[17] A fenyegetés mindemellett a tényállásban rögzítettek szerint megvalósult, annak körülményei kizárják a terheltek fellépésének jogszerű voltát. Ezért a terheltek bűnösségének megállapítása nem volt törvénysértő.
[18] A felülvizsgálati kérelem megjelölte a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati okot is, azonban ennek mibenlétét nem fejtette ki, ezért felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot adó oknak nem tekinthető.
[19] Erre tekintettel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és az első- és másodfokú határozatokat a terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn.
[20] A védő a legfőbb ügyészi átirat ismeretében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta.
[21] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés I. fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[22] A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
[23] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
[24] A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak sincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[25] Ez azt jelenti, hogy a felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.
[26] Következésképpen a felülvizsgálati indítvány azon részében, amelyben a bizonyítás hiányosságait kifogásolja, avagy a tényállásban megállapítottakhoz képest ellentétes, meg nem állapított körülményre hivatkozik, ténylegesen a bíróság mérlegelési tevékenységén keresztül az ítéleti tényállás megalapozottságát támadja, ami felülvizsgálati eljárásban kizárt.
[27] A védő emellett több okból is kifogásolta a terheltek bűnösségének megállapítását.
[28] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
[29] A védő vitatta az önbíráskodás bűncselekménye tényállásszerűségét, azt, hogy a kényszerítés, illetve a fenyegetés megvalósult volna.
[30] Ezzel szemben az eljárt bíróságok nem sértettek törvényt, amikor a terheltek bűnösségét önbíráskodás bűntettében megállapították.
[31] Önbíráskodás bűntettét az követi el, aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön.
[32] Az önbíráskodás elkövetési magatartása a kényszerítés, amely történhet erőszakkal vagy fenyegetéssel. Jelen ügyben az irányadó tényállásra tekintettel erőszak nem merült fel. A fenyegetés esetében az 1978. évi IV. törvény 138. §-a szerinti fogalom az irányadó, azaz fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Az adott fenyegetés értékelése mindig az adott ügy konkrét körülményeire, a fenyegető tartalomra, s annak a sértettet érintő hatására kiterjedő vizsgálat alapján lehetséges. A fenyegetés szempontjából annak van jelentősége, hogy a terhelt fenyegetett-e, nem pedig annak, hogy a fenyegetést a terhelt komolyan gondolta-e.
[33] A fenyegetést azonban nem az elkövető, hanem a megfenyegetett sértett tekintetében kell vizsgálni, ugyanis a fenyegetés a sértett akaratára ráhatás, így a fenyegetés komolysága is annak alapján ítélhető meg, hogy a sértettben félelmet váltott-e ki. A terhelti oldalról ekként elegendő az, hogy felismerje, hogy a fenyegetése alkalmas a sértettben ilyen hatás kiváltására.
[34] A jogerős ítéleti tényállás alapján a fenyegetés megállapításához nem fér kétség. Eszerint ugyanis a terheltek és további ismeretlen társaik éjjel, a sértettet álmából ébresztve, jelentős létszámban lepték meg, majd foglalták el a hotelt, miközben a biztonsági kamerarendszert és a liftet kikapcsolták, a sértettnek a „saját maga érdekében” figyelmeztetéssel megtiltották, hogy telefonáljon, az épületben folyamatosan többen kísérték.
[35] Eszerint a terheltek és társaik fellépése összehangolt, szervezett volt, kifejezett erődemonstráció, amely a többek általi elkövetésben rejlő erőkoncentráció miatt fokozott veszélyt hordozott magában. Az ilyen demonstratív, erőfölényt kihasználó, nyilvánvalóan hatalmaskodó fellépés kétségkívül alkalmas arra, hogy a sértettben komoly félelmet keltsen. Következésképpen a terheltek cselekménye tényállásszerű volt, így a minősítés törvényes.
[36] A védő arra is hivatkozott, hogy a 273. § (3) bekezdése szerint nem valósul meg önbíráskodás, ha az erőszak vagy a fenyegetés alkalmazása az igény érvényesítésének megengedett eszköze.
[37] A büntetőügy hátterét a felek közötti bérleti jogviszony képezte. Következésképpen a bérlő az ingatlan birtokába jogszerűen került, azaz a bérbeadó nem jogszerűtlen támadás eredményeként került ki annak birtokából. A bérbeadó és a bérlő között a cselekmény elkövetését megelőzően – a szerződés felmondását követően – már polgári per volt folyamatban, melynek során a bérbeadó (felperes) ideiglenes intézkedés iránti kérelmét, azt, hogy a bérlő (alperes) az ingatlan birtokát adja át a bérbeadónak, a bíróság végzéssel 2011. október 6. napján elutasította és új határnapot is tűzött 2011. december 8. napjára. E két időpont között, 2011. november 28-án került sor a tényállás szerinti bűncselekmény elkövetésére. A bíróság perbeli elutasító végzését azonban nem lehet peren kívüli önhatalommal orvosolni.
[38] A polgári jog alapján az elveszett birtok visszaszerzése érdekében önhatalommal akkor lehet fellépni, ha más birtokvédelmi eszköz igénybevételével járó időveszteség a birtokvédelmet meghiúsítaná. A felek között azonban a birtok visszaszerzése érdekében polgári per volt folyamatban, így jogos önhatalom gyakorlásának nem volt helye. Az ítéleti tényállás alapján a terheltek részéről tévedés sem merült fel, az elkövetés körülményeire tekintettel annak nyilvánvalóan nincs alapja.
[39] Ekként a védő felülvizsgálati indítványa ezen részében sem alapos.
[40] Az indítvány hivatkozott eljárási szabálysértésre is, azonban annak mibenlétét nem fejtette ki, így önmagában a felülvizsgálat okának jogszabályi hivatkozása a konkrét jogsértések megjelölése nélkül felülvizsgálati eljárás lefolytatására alapot adó oknak nem tekinthető.
[41] Következésképpen a Kúria – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatokat a II. r., III. r., VI. r., VII. r., VIII. r. és IX. r. terheltek tekintetében a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. III. 1.593/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás