PÜ BH 2018/277
PÜ BH 2018/277
2018.10.01.
Az ingatlan használati jogának gyakorlása egy folyamatos, elévülési időn belül érvényesíthető kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 108. §, 1962. évi IV. tv. (Vet.) 7. § (1) bek., 8. § (1) bek., 1994. évi XLVIII. tv. (Vet.) 26. § (1)–(2) bek., 2001. évi CX. tv. (Vet.) 69. § (2) bek., 2007. évi LXXXVI. tv. (Vet.) 121. § (1)–(2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes társasház 1987. február 11-én kelt alapító okirata szerint az alperes üzemelteti a társasházi közös tulajdonban lévő két darab transzformátorhelyiséget, ahol az alperes használatában lévő villamos-berendezéseket helyezték el. A társasházban kialakított külön „albetéteket” megvásároló tulajdonostársak már ennek ismeretében szereztek tulajdonjogot.
[2] A társasház alapító okiratának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére 1991. február 22-én került sor. A felperes 2013. február 25-én kelt levelében szólította fel az alperest, hogy a perbeli helyiségek használatárért fizessen 22 000 forint/m2/év összegű kártalanítást. Az alperes 4500 forint/m2/év+áfa összegű használati díj fizetésére hajlandó volt a jövőre nézve.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[3] A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 2013. március 1-jétől kezdődően 21 600 forint/m2/év megfizetésére kártalanítás címén. Emellett a 2008. március 1. és 2013. február 28. napja között lejárt 3 798 976 forint és ennek 2011. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére is igényt tartott.
[4] Arra hivatkozott, hogy a perbeli helyiségeket nem tudja hasznosítani, és elesik attól a piaci bérleti díjtól, amely a bérbeadás útján való hasznosításból megilletné.
[5] Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A felperes által előadott tényeket nem vitatta. Jogi érvelése szerint a kártalanítás károsodásért járó ellenérték, amely egyszeri fizetési kötelezettséget jelentő kötelmi igény s a károsodás időpontjában nyomban esedékes, ezért a felperes kártalanítás iránti igénye elévült.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[7] Indokolása szerint a felek jogviszonyára a villamos energia fejlesztéséről és átviteléről szóló 1962. évi IV. törvény (a továbbiakban: Vet.) rendelkezéseit együtt kell alkalmazni a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 108. § (1) bekezdésében foglaltakkal, valamint az azt kiegészítő 171. § rendelkezéseivel, amelynek értelmében a használati jog alapításáért jár kártalanítás a tulajdonosnak az akadályoztatás mértékének megfelelő összegben. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes az 1987-ben alapított használati jog alapján folyamatosan használja a perbeli helyiségeket. Álláspontja szerint azonban a használati jog alapítását követően e jog gyakorlása semmilyen térítés vagy díjfizetési kötelezettséget nem alapoz meg.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[9] A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság a releváns jogi tényeket helyesen állapította meg, azonban az elsőfokú bíróság jogi következtetéseivel csak részben értett egyet. A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a használati jog és a használat joga egymástól megkülönböztetendő jogi fogalmak. A használati jog alapításának ténye a perben nem volt vitatott. A másodfokú bíróság az eljárás adataiból megállapította, hogy az alperest megillető használati jog alapításának időpontja a felperes társasház-alapító okiratának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, azaz 1991. február 22-e, a használati jog alapítása ugyanis csak a tulajdonjog keletkezésével vált lehetővé.
[10] Idézte a Ptk. 108. § (1) bekezdésében foglaltakat, amely szerint a külön jogszabályban feljogosított szervek szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben jogosulttá válnak az ingatlan használatára, amelyet a tulajdonos időlegesen és tartósan tűrni köteles.
[11] Kifejtette a következőket: a Vet. 7-8. §-ai rendelkeznek a használati jog alapításáról, amely a tulajdonossal létesített megegyezés alapján keletkezik, ennek hiányában pedig a területileg illetékes építésügyi hatóság jogosult ezt engedélyezni, amely használati jogot az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. A Ptk. 108. § (1) bekezdésével összhangban a Vet. 8. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a használati jog gyakorlása ellenében térítést köteles fizetni a villamosmű üzembentartója az ingatlan tulajdonosának. A tulajdonos nem bérleti díjra vagy használati díjra, hanem kártalanításra tarthat igényt. A Ptk. 171. § (1) bekezdése a használati jog alapítását egyértelműen a közigazgatási szerv aktusához köti. A használati jog minden esetben annak ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével jár együtt, mivel az alapítás hatósági aktust feltételez.
[12] Rámutatott továbbá: a kártalanítás módjára és mértékére a kártérítés szabályait kell alkalmazni. Annak lényeges feltétele a kár bekövetkezése, a kár mind a kártérítés, mind a kártalanítás szükségszerű eleme. A felperest mint tulajdonost azzal érte kár, hogy a tulajdonjogából eredő használati jogának gyakorlását az alperes használati joga korlátozta. A kártalanítás a károsodás bekövetkeztekor – a használati jog keletkezésekor, azaz 1991. február 22-én – nyomban esedékessé vált. Ezt követően – figyelemmel az előbbi okfejtésre – a felperesnek további kára nem keletkezett, mert ettől kezdődően a hasznok szedésének joga a felperest nem illette meg.
Megítélése szerint a használati jogára tekintettel a hasznok szedésére is az alperes vált jogosulttá. Az alperes elévülési kifogását alaposnak találta, és megállapította, hogy a felperes kártalanítási igénye elévült.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[13] A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[14] Az alperes érdemi ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[15] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
[16] A Kúriának abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a másodfokú bíróság az irányadó jogszabályok helytálló értelmezésével jutott-e arra a következtetésre, hogy az alperest megillető használati jog alapításának időpontja a társasház alapító okiratának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése; továbbá, hogy a használati jog alapításakor az egyösszegű kártalanítási kötelezettség nyomban esedékessé vált, ezért a felperes kártalanítási igénye elévült.
[17] A Kúria elöljáróban rámutat, hogy a felek a felülvizsgálati eljárás során tartott tárgyaláson egybehangzó nyilatkozatot tettek arra vonatkozóan, hogy az alperest a használati jog megilleti, és azt 1987-től kezdődően folyamatosan gyakorolja. Ezért a felülvizsgálati eljárásnak nem volt tárgya annak vizsgálata, hogy az adott esetben a használati jog hogyan, milyen módon keletkezett.
[18] Az ügyben eljárt bíróságok a döntéshez szükséges tényeket teljeskörűen feltárták. A felek által sem vitatottan a felperes társasház tulajdonostársainak osztatlan közös tulajdonában álló transzformátorállomás céljára létesült két helyiséget a társasház felépítésétől, 1987-től kezdődően az alperes használja, és üzemelteti a berendezéseket. A peradatok alapján nem volt kétséges, hogy az alperes a használati jogot a felépítmény létesítésével egyidejűleg, már 1987-ben megszerezte, szemben a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint az alperes használati jogának kezdete a felperes társasház alapító okiratának ingatlan-nyilvántartási bejegyzése, azaz 1991. február 22. lenne.
[19] A felperes keresete az alperes folyamatos ingatlan-használatának az elévülési időn belüli, időszakonként visszatérően teljesítendő ellentételezésére – kártalanításra – irányult. A Ptk. 171. §-a az „államigazgatási szerv” határozatával alapított használati jogot szabályozza, azonban az adott esetben a használati jog nem vitásan nem hatósági határozattal keletkezett. A külön jogszabályban arra feljogosított szervek feladatainak ellátásához szükséges ingatlanhasználatról a Ptk. 108. §-a szól, amely az akadályoztatás mértékéhez igazodó kártalanítási kötelezettséget ír elő.
[20] A használati jog ún. idegen dologbeli jog, azaz más tulajdonán szerzett, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető, dologi hatályú jogosultság, amelynek ellentételezése az alapításért egy összegben járó kártalanítás, amely az alapításkor esedékes. Az adott esetben azonban nem dologi jogi hatályú abszolút szerkezetű jog jött létre, figyelemmel arra, hogy az abszolút szerkezetű dologi jogok azok ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével – konstitutív hatállyal – létesülnek.
[21] Ezzel szemben a relatív szerkezetű – azaz csak a szerződő felek viszonylatában érvényesülő – kötelmi jogosultság alapján a tulajdonos a használatot folyamatosan biztosítja a használó számára. Ugyanakkor amíg a dologi jog alapításakor egyösszegű kártalanításnak van helye, így az erre vonatkozó igény az általános szabályok szerint elévül, addig a kötelmi alapú használatért a szerződésben vagy a jogszabályban meghatározottak szerint időszakonként kell fizetni a használati díjat mindaddig, amíg a használat fennáll.
[22] Az adott esetben a peres felek használati jogviszonyára speciális jogszabály vonatkozik. A használati jog keletkezésekor irányadó 1962. évi IV. törvény (Vet.) 7. § (1) bekezdése és 8. § (1) bekezdése, valamint az ezzel azonosan rendelkező 1994. évi XLVIII. törvény (Vet.) 26. § (1)–(2) bekezdései, a 2001. évi CX. törvény (Vet.) 69. § (2) bekezdése és a jelenleg hatályos 2007. évi LXXXVI. törvény (Vet.) 121. § (1)–(2) bekezdései egyértelműen és egybehangzóan arról szólnak, hogy a használat gyakorlása során az ingatlan használatának akadályozásával vagy korlátozásával okozott kárt az engedélyes az ingatlan tulajdonosának vagy használójának köteles megtéríteni. A speciális jogszabályok tehát nem az alapításért járó egyszeri kártalanításról, hanem a jog gyakorlása során rendszeresen járó kártalanításról rendelkeznek. E vonatkozásban a kiszámítható időtartamú korlátozás kritériuma nem értelmezhető.
[23] A perbeli esetben az alperes nem fizetett a felperesnek térítést, azonban ebből nem a használat ingyenessége következik, mert azt a régi Vet. hivatkozott rendelkezései kizárták. Jogszabályon alapuló jogosultságról – a felperest megillető térítési jogról – lemondani csak kifejezett nyilatkozattal lehet. Az a körülmény pedig, hogy a felperes igényét először 2013-ban jelentette be, nem tekinthető ilyen lemondásnak.
[24] A Kúria utal továbbá az Alkotmánybíróság 331/E/2004. AB határozatában kifejtettekre is, amely szerint a Vet. 121. § (2) bekezdés c) pontja egy folyamatos kártalanítási igényt, illetve kötelezettséget teremt a felek számára. Az adott esetben ezért az alperes nem egyösszegű szolgáltatásra, hanem időszakonként visszatérítő kártalanítás megfizetésére köteles. Az ilyen jellegű szolgáltatás annak folyamatossága és időszakonkénti esedékessége miatt öt év alatt évül el [Ptk. 324. § (1) bek.]. A felperes azonban 2008. március 1-jétől kezdődően – elévülési időn belül – érvényesítette igényét, mindezért az alperes elévülési kifogása nem volt alapos.
[25] Az ügyben eljáró bíróságok eltérő jogi álláspontjuk folytán nem foglaltak állást a kártalanítás összegszerűségéről. A Kúria ezért közbenső ítélettel megállapította a jogalapot, és az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 213. § (3) bek., Pp. 275. § (4) bek.].
(Kúria Pfv. I. 20.220/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás