PÜ BH 2018/280
PÜ BH 2018/280
2018.10.01.
Az adós jogutód nélküli megszűnése nem érinti a még azt megelőzően a hitelező felé teljesítő egyik készfizető kezesnek a másik készfizető kezessel szembeni regressz jogának az érvényesíthetőségét [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 275. §, 276. § (1) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A P. Bt. és a V. Takarékszövetkezet 2011. július hó 28. napján Széchenyi-kártya hitelszerződést kötött 5 millió Ft induló hitelkeretösszeggel. A hitelszerződés biztosítékát képezte az alperes és a pénzintézet között 2011. július 28. napján létrejött, valamint a felperesi jogelőd G. Zrt. és a pénzintézet között 2011. augusztus 1. napján létrejött készfizető kezesi szerződések. A felperesi jogelőd készfizető kezessége a hitelszerződés felmondását követő 30. napon fennálló tőketartozás, ügyleti kamat és kezelési költség 80%-ára vonatkozott, míg az alperes a hitelszerződés alapján fennálló tartozás és járulékai megfizetéséért vállalt készfizető kezességet. A társaság a fizetési kötelezettségének nem tett eleget, ezért a pénzintézet a szerződést 2012. május hó 11. napján felmondta. A felmondás idején a tartozás összege 5 409 078 Ft volt, melyből a készfizető kezesi szerződés alapján a felperesi jogelőd 2012. augusztus hó 2. napján megfizetett 4 293 784 Ft-ot, melyből fakadó megtérítési igényét a kezes a jelen per felperesére engedményezte. Az engedményezést követően a felperes 2012. szeptember 20. napján felszólította az alperest a jogelődje által teljesített összeg megfizetésére. A P. Bt. felszámolás alá került, melynek kezdő időpontja 2013. március 7. napja volt. A társaság felszámolásában a felperes a hitelezői igényét bejelentette, majd a társaság vagyon hiányában egyszerűsített felszámolással 2014. január 3. napján megszűnt. Ezt követően a felperes kérelmére 2015. június 3. napján kibocsátott fizetési meghagyás 2015. július 27. napján jogerőre emelkedett, majd az alperessel szemben végrehajtási eljárás indult. A jogerős fizetési meghagyással szemben az alperes perújítással élt, melyet az eljárt első- és másodfokú bíróság megengedhetőnek talált.
A perújítási kérelem és a felperes védekezése
[2] Az alperes perújítás iránti kérelmében a jogerős fizetési meghagyás hatályon kívül helyezését és a felperes kereseti kérelmének az elutasítását kérte, hivatkozással arra, hogy a társaság jogutód nélküli megszűnésére tekintettel a felperesi jogelőd járulékos jellegű követelése is megszűnt.
[3] A felperes érdemi ellenkérelmében a jogerős fizetési meghagyás hatályában való fenntartását kérte. Előadása szerint a felszámolási eljárásba hitelezőként bejelentkezett, így jogvesztés nem következett be. Kiemelte, hogy a felszámolási eljárás megindítását megelőzően az alperest a teljesítésre felszólította.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével a közjegyző által kibocsátott fizetési meghagyást hatályon kívül helyezte és a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a társaság jogutód nélküli megszűnésére tekintettel az alperesi kezességgel biztosított követelés is megszűnt. Mivel a főkövetelésnek nincsen kötelezettje, így az alperes kezesi helytállási kötelezettsége is megszűnt.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a kibocsátott fizetési meghagyást hatályában fenntartotta. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes magánszemélyként készfizető kezességet vállalt a társaság tartozásáért, amely alapján felelőssége nem mögöttes. Főszabály szerint a szerződés a kötelezett halálával, társaság esetén annak jogutód nélküli megszűnésével nem szűnik meg. A kölcsönszerződés nem tartozik ugyanis a régi Ptk. 323. § (1) bekezdésében rögzített, csak személyesen teljesíthető szolgáltatások közé. A felperes követelésének megszűnését az eredményezte volna, ha az adós betéti társaság ellen indult felszámolási eljárásban nem jelentette volna be a hitelezői igényét; ez következik a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 37. § (3) bekezdéséből is. A készfizetőkezesség-vállalások időpontja eltérő volt, és bár ugyanazt a kötelezettséget biztosították, de a kezesek által kötött szerződések egymásra tekintettel történő kötelezettségvállalást nem tartalmaztak. Mindezek alapján a peres felek belső jogviszonyában a felperes a régi Ptk. 276. § (1) bekezdése alapján az általa kielégített tartozás teljes mértékét a korábban készfizető kezességet vállaló alperesre háríthatta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályában tartását.
[7] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[9] Az eljárt bíróságok a tényállást az ügy elbírálásához szükséges mértékben feltárták, azt helyesen állapították meg és helyes a jogerős ítélet levont jogi következtetése is, jogszabálysértés tehát nem történt. A Kúria egyetért a jogerős ítélet indokaival, azokat megismételni nem kívánja, a felülvizsgálati kérelemben foglalt érvelés sorrendjét követve mutat rá a következőkre:
[10] A perben eljárt másodfokú bíróság helyesen foglalt állást a jogvita eldöntése szempontjából releváns jogkérdésben, amikor úgy ítélte meg, hogy az adós jogutód nélküli megszűnése nem érinti a még azt megelőzően a hitelező felé teljesítő felperesi jogelőd készfizető kezesnek az alperes készfizető kezessel szembeni regressz jogának az érvényesíthetőségét.
[11] A helyesen megállapított tényállás szerint a felperes jogelődje, mint készfizető kezes még az adós jogutód nélküli megszűnését megelőzően teljesített a hitelező felé, így a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 276. § (1) bekezdése szerinti törvényi engedmény folytán rászállt az alperes korábbi kezességvállalásával biztosított követelés, amelyet a felperesre engedményezett. A felperes a regressz igénye teljesítésére felszólította az alperest, ezzel az igényét esedékessé és egyben lejárttá is tette. Az alperes akkor járt volna el az általa vállalt készfizető kezességből eredő kötelezettségeinek megfelelően, ha legkésőbb a felszólításra teljesít, majd a rá átszálló követelést érvényesíti az adóssal szemben. A készfizető kezes ugyanazon kötelezettség teljesítéséért felel, mint a főkötelezett. Vele szemben a követelés ugyanakkor válik esedékessé, mint a főkötelezettel szemben, vagyis a főadóssal egyidejűleg esik teljesítési késedelembe. Az alperes ezen mulasztásával szerződést szegett, ezért nem hivatkozhatott arra, hogy az adóssal szemben később bekövetkezett felszámolás eredményeként azért szabadult a kötelemből, mert a kötelezettel együtt a főkötelezettség, ezáltal pedig a készfizető kezesi kötelezettsége is megszűnt.
[12] A felperes az adós felszámolási eljárásában hitelezői igényét bejelentette, azonban regressz jogát az alperessel szemben is érvényesíteni kívánta. Az adós jogutód nélküli megszűnése tehát már nem érinthette a kezesek egymás közötti jogviszonyát, a felperes regressz jogának az érvényesíthetőségét. A készfizető kezesi szerződésnek – az egyszerű kezesi szerződéssel szemben kimutatható – jellegzetessége, hogy a jogosult közvetlenül fordulhat a követelésének érvényesítése érdekében a készfizető kezes ellen. Igénye érvényesítésének nem feltétele, hogy a követelését a főkötelezettel szemben (akár a készfizető kezessel együttes perlés útján, akár önállóan) érvényesítse. A készfizető kezessel szemben történő igényérvényesítés továbbá független attól, hogy a főkötelezett ellen utóbb felszámolási eljárás indult, illetőleg abban a jogosult a főkötelezettel szembeni igényét hitelezői igényként bejelentette-e. A jogosultnak nincs olyan törvényi kötelezettsége, hogy választását (vagyis a készfizető kezes elleni igényérvényesítést) követően a főkötelezettel szemben is érvényesíteni kellene az igényét. A jogosultnak csak az a törvényi kötelezettsége, hogy nem hiúsíthatja meg a készfizető kezesnek a főkötelezettel szemben fennálló megtérítési igényét. Csak ebből a szempontból lehet tehát jelentősége annak, hogy a jogosult bejelentette-e az igényét a felszámolási eljárásban. Jelen esetben a felperes az igényét bejelentette a felszámolási eljárásban, továbbá az alperest is felszólította a teljesítésre, így az alperes a készfizető kezesi szerződésből eredő joga gyakorlásával és kötelezettsége teljesítésével elháríthatta a felszámolási eljárásban bekövetkező jogvesztés bekövetkezését. A készfizető kezes késedelembe esése kizárta, hogy a követelés a jogosult hibájából váljon behajthatatlanná.
[13] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jelen jogvita eldöntése szempontjából irreleváns dogmatikai fejtegetéseket tartalmaz. Nem volt jelentősége annak, hogy a főkövetelés kötelezettje utóbb jogutód nélkül megszűnt, a kezesek egymás közötti viszonyáról van szó, a követelést teljesítő felperesi jogelőd kezesnek az időben korábban kezességet vállalt alperesi kezessel szembeni regressz jogáról, melyet nem befolyásol a főkötelezett utóbb történt megszűnése. A felperesi jogelőd mint készfizető kezes követelése még a jogutód nélküli megszűnést megelőzően önállósult és ezt a regressz jogát érvényesíthette függetlenül attól, hogy utóbb a főkötelezett jogutód nélkül megszűnt. Tehát egyrészt a jogutód nélküli megszűnést megelőző teljesítés, másrészt pedig az, hogy a felszámolási eljárásban nem következett be jogvesztés, együttesen teszi lehetővé, hogy a regresszió érvényesíthető legyen, ezért nem foghatott helyt a felülvizsgálati kérelemben kifejtett jogi érvelés.
[14] A régi Ptk. 338. § (1) bekezdése szerinti elszámolási elv akkor irányadó, ha a régi Ptk. 275. §-nak megfelelően ugyanazért a követelésért egyidejűleg vagy egymásra tekintettel vállalnak közösen kezességet. A felperesi jogelőd és az alperes viszonylatában az egyetemlegesség nem alkalmazható, mert nem egyidejűleg és nem egymásra tekintettel vállaltak készfizető kezességet (Ptk. 275. §). A felperes jogelődje, bár az alperes korábbi kezességvállalásáról tudva, de nem arra tekintettel vállalt kezességet, hanem a Széchenyi kártya konstrukció részeként. Az alperes által aláírt „Nyilatkozat a Széchenyi Kártya Konstrukcióban való részvételhez” elnevezésű dokumentum záradéka tartalmazta, hogy a kezes tudomásul veszi, hogy amennyiben a G. Zrt. készfizető kezesként teljesít a Banknak, az általa vállalt kezesség a G. Zrt. követelésének a biztosítékát is képezi, valamint, hogy a magánszemély készfizető kezest a G. Zrt.-vel szemben megtérítési igény nem illeti meg. A peres felek tehát nem a régi Ptk. 275. §-a szerinti egyetemleges kötelezettek, így a belső viszonyukban sem érvényesül a régi Ptk. 338. § (1) bekezdésének azon szabálya, amely szerint egyetemleges kötelezetteket a belső viszonyukban a kötelezettség egyenlő arányban terheli, a felperesi jogelőd tehát a teljes követelés megtérítését követelhette az alperestől, mint aki időben korábban vállalt készfizető kezességet (BH 2008.222., BDT 2008.1813.).
[15] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolása szerint elfogadta a felperes által csatolt okiratokat a jogosult követelése teljesítésének igazolására. A felülvizsgálati eljárás során általában nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Erre csak a tényállás feltáratlan volta, vagy a mérlegelés körébe vont bizonyítékok okszerűtlen, logikátlan vagy iratellenes értékelése adhat alapot. A másodfokú bíróság tényállásában helyesen állapította meg a kifizetés tényét. Ebben a körben a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok értékelését támadja, a Kúria megítélése szerint azonban a jogerős ítélet megalapozottan foglalt állást ebben a kérdésben is. A felperesi jogelőd készfizető kezességi szerződése megjelölte, hogy az M. Zrt. képviselője bizonyos takarékszövetkezeteknek, többek között a V. Takarékszövetkezetnek is. Az érdemi ellenkérelemhez csatolt mellékletek szerint a felperesi jogelőd 2012. augusztus 2. napján 155 054 578 Ft-ot utalt át az M. Zrt. részére és az utalás közlemény rovatában feltüntetésre került, hogy 35 db Széchenyi kártyás ügy kezességbeváltása kapcsán történt a kifizetés, az ügyek felsorolását pedig a mellékelt lista tartalmazta. Az okiratok csatolásával a felperes igazolta a jogosultnak megfizetett összeget, melyet helyesen fogadott el a másodfokú bíróság bizonyítéknak. Ennek megfelelően nem szegte meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 206. § (1) bekezdésében és a 221. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét.
[16] Figyelemmel arra, hogy a kifejtetteknek megfelelően az alperes legkésőbb a fizetési felszólításra teljesíteni volt köteles, a társaság felszámolására tekintettel a saját regressz jogának bírói úton való érvényesíthetetlensége az alperes saját mulasztására vezethető vissza. Megalapozott volt ezért a felperes igénye, így a Kúria a jogerős ítéletet, utalva annak helyes indokolására is, hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.290/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás