PÜ BH 2018/282
PÜ BH 2018/282
2018.10.01.
A felperes bank devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, alperesek által vitatott, kereseti követelésének alátámasztására a felülvizsgált elszámolás nem szolgálhat. Az elszámolásnak az adósok tartozására vonatkozó adatai nem kötik a perben eljáró bíróságokat. Kizárólag a pénzügyi intézmény által a fogyasztó terhére a különnemű árfolyamok, valamint az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelés alkalmazásával tisztességtelenül felszámított, és így az adósok által túlfizetett összeg az, ami további jogvita tárgyát már nem képezheti [2014. évi XL. tv. (DH2) 3. § (1) bek., 4. § (1) bek., 18. § (5) bek., 37/A. §, 38. § (6) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A hitelező felperes az I-II. rendű alperes adósokkal és a III. rendű alperes készfizető kezessel 2005. július 20-án kötött CHF alapú kölcsönszerződést 2009. október 16-án azonnali hatállyal felmondta és felszólította az alpereseket 12 644 113 forint tartozás megfizetésére. A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. (a továbbiakban: DH1) törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. (a továbbiakban: DH2) törvény szerint az elszámolási kötelezettségét teljesítette. A felülvizsgált elszámolása szerint 2015. február 1-jei elszámolási fordulónappal a követelése 26 608 272 forint: 16 061 764 forint tőke, 8 050 480 forint ügyleti kamat, 2 496 028 forint késedelmi kamat.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[2] A felperes a keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni a felülvizsgált elszámolása alapján a 2016. február 1-jén fennálló 29 085 669 forint – 16 061 764 forint tőke, 9 030 714 forint ügyleti kamat, 3 993 191 forint késedelmi kamat – és a tőke után 2016. február 2-ától évi 12% késedelmi kamat megfizetésére.
[3] Az alperesek az ellenkérelmükben érvénytelenségi kifogást emeltek, a tartozásukat 2016. augusztus 31-én 17 320 709 forint, abból 9 869 233 forint tőke összegben elismerték.
Az első- és másodfokú ítélet
[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletében egyetemlegesen kötelezte az alpereseket 17 320 709 forint és 2016. szeptember 1-jétől a törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére részletekben, 2017. január 10-ig 10 000 000 forint, 2017. február 1-jétől havi 50 000 forint összegben történő teljesítéssel azzal, hogy bármely részlet elmulasztása esetén a tartozás egy összegben esedékes. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a kölcsönszerződés érvénytelen, emiatt az azon alapuló felülvizsgált elszámolást figyelmen kívül hagyta. A keresetet az alperesek által elismert összegben ítélte alaposnak.
[5] A másodfokú bíróság a felperes és az alperesek fellebbezése folytán hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta: az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettségét 13 193 725 forintra, abból 9 869 233 forint után 2016. szeptember 1-jétől évi 12%, 3 324 492 forint után évi 6% késedelmi kamatra leszállította, a részletfizetést nem érintette. A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés érvénytelenségére tévesen vont le jogkövetkeztetést. Az érvényes szerződés felmondás folytán a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 321. § (1) és a 319. § (2) bekezdése szerint a jövőre nézve megszűnt. A felülvizsgált elszámolás szerinti tőketartozást a felperes a keresetében növelte 2015. február 2-től a kölcsönszerződés VI.2. pont szerint számított (6% ügyleti + 6% késedelmi) 12% késedelmi kamattal. Az elszámolás törvényi szabályai szerint a felmondáskor a követelését 11 826 814 forintban jelölte meg. A másodfokú bíróság szerint a felperes a perben a felmondáskor közölt tartozást meghaladó, 16 061 764 forint tőketartozást nem igazolt. Az elszámolás folytán a tartozásnak csökkennie kellett volna. A szerződés megszűnését követően ügyleti kamat nem volt felszámítható. A másodfokú bíróság szerint a felperes a követelésének az összegszerűségét nem bizonyította. Emiatt az alperesek marasztalását a felmondás időpontjához kapcsolódóan általuk elismert 9 869 233 forint tőkére és 3 324 492 forint kamatra leszállította, a késedelmi kamat esedékességi időpontját és a részletfizetését fellebbezés hiányában nem érintette.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen az alperesek keresete szerinti marasztalását kérte.
[7] Az alperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[9] A Kúria előrebocsátja, hogy a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okok – a megsértettként megjelölt jogszabályhely és a jogszabálysértés tartalmi körülírása, a kifejtett jogi álláspont – keretei között bírálhatta felül [Pp. 270. § (1), 272. § (2), 275. § (2) bekezdés, 1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3. 4., BH 2017.232.].
[10] Az a felülvizsgálati eljárásban már nem volt vita tárgya, hogy a perbeli devizaalapú, a DH1 és DH2 törvények hatálya alá tartozó fogyasztóikölcsön-szerződés érvényes és a felperes felmondása folytán 2009. október 16-án megszűnt. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúriának állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a szerződésből eredő, késedelmes követelésként a felperes által még nyilvántartott tartozásra a 38. § (6) bekezdés b) pontja szerint felülvizsgált elszámolás mennyiben irányadó a felperes perben vitatott követelésének az alátámasztására, annak mely adatai kötik a bíróságot.
[11] A Kúria nem értett egyet a felperes jogi álláspontjával, miszerint az eljárt bíróságoknak a felülvizsgált elszámolása adataiból kellett volna kiindulniuk a kereset érdemi elbírálásakor. A felperes bank – alperesek által vitatott – kereseti követelésének az alátámasztására a felülvizsgált elszámolás nem irányadó, annak a devizaalapú kölcsönszerződésből eredő, késedelmes követelésként még nyilvántartott tartozásra vonatkozó adatai nem kötik a bíróságot.
[12] A DH2 törvény 18. § (5) bekezdése valóban úgy rendelkezik, hogy ha panasz előterjesztésére nem kerül sor, azt követően az elszámolás nem vitatható. E szabály a normatív úton rendezett kérdésekre tekintettel csak az elszámolás eredményeként megjelölt túlfizetés a vitathatatlanságát jelenti. A DH1 törvény 3. § (1) és 4. § (2) bekezdése a devizaalapú kölcsönszerződésekben a különnemű árfolyamok alkalmazását előíró, és az egyoldalú kamat-, költség- és díjemelésre vonatkozó szerződéses rendelkezések tisztességtelen voltát, semmisségét mondta ki, e szerződési feltételeket küszöbölte ki mind a múltra, mind a jövőre nézve, és a DH2 törvény 3. § (1) és 4. § (1) bekezdése e két semmis kikötés alkalmazásából eredő fogyasztói sérelmeket orvosolta a pénzügyi intézmények elszámolási kötelezettségének előírásával. A jogalkotó által normatív úton eldöntött kérdésnek az ún. árfolyamrés, illetve az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötések jogi megítélése, semmissége, az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó „túlfizetés” ténye és a túlfizetésnek a jogszabályban meghatározott elszámolási elvek és szabályok szerint számított – fogyasztói követelésként elszámolt – összege tekinthető [DH2 törvény 5. § (1), (8) bekezdés]. Ez következik a Kúria jogegységi tanácsa által az 1/2016. PJE határozat indokolásának III/1. c) és IV/2. c) pontjaiban kifejtettekből is.
[13] A Kúria álláspontja szerint az előzőekből következően kizárólag a pénzügyi intézmény által a fogyasztó terhére a két semmis kikötés alkalmazásával tisztességtelenül felszámított összeg az, amely további jogvita tárgyát nem képezheti, csak ez a túlfizetés az, ami a jövőre nézve a devizaalapú fogyasztóikölcsön-szerződésekkel kapcsolatos perekre is irányadóan rendezettnek minősül. Így a perbeli jogvitában a felülvizsgált elszámolás nem vitatható adata kizárólag az az összeg, amit az alperes a kétnemű, a folyósításkor és a törlesztéskor eltérő árfolyam alkalmazásából, az árfolyamrésből és az egyoldalú szerződésmódosításból származó túlfizetésként elszámolt a fogyasztó felperes tartozására. Az elsőfokú bíróság erről helyesen tájékoztatta a feleket (8. számú jegyzőkönyv).
[14] A DH2 törvény 37/A. § felülvizsgálati kérelemben hivatkozott (1) bekezdése valóban a bíróságnak címzett, azonban a 37. §-sal összhangban értelmezendő rendelkezés {3098/2016. (V. 24.) AB határozat [25]}. Arra az esetre vonatkozik, amikor a bíróságnak az érvénytelenség jogkövetkezményeinek levonása, a szerződés hatályossá vagy érvényessé nyilvánítása során kell a felek fizetési kötelezettségét megállapítani. Csak annyit mond, hogy az érvényessé, hatályossá nyilvánítás során is alkalmazni kell az elszámolási elveket és szabályokat, a túlfizetésként való elszámolást, illetve ennek keretében sem lehet felülbírálni az elszámolás eredményét. A Kúria csupán megemlíti a Civilisztikai Kollégiumvezetők Országos Értekezletének – a Bírósági Határozatok 2016/1. számában közzétett – álláspontját, miszerint a bíróságot a tisztességtelenül felszámított árfolyamrésből és a szerződés tisztességtelen egyoldalú módosításából származó túlfizetés, e címen a fogyasztónak visszajáró összeg köti [III. 2.].
[15] Miután az eljárt bíróságokat a felperes felülvizsgált elszámolásnak az alperesek tartozására vonatkozó adatai nem kötötték, azt a Pp. 164. § (1) bekezdése szerint a felperesnek a perben bizonyítania kellett. Az elsőfokú bíróság a Pp. 3. § (3) bekezdése szerint tájékoztatta arról, hogy őt terheli a kereset összegszerűségének a bizonyítása, felhívta számításokkal történő alátámasztására, hiteltörténeti kimutatásra (8., 11. számú jegyzőkönyv, 12. sorszámú végzés). A felperes perbeli, a felülvizsgálati kérelmében is képviselt téves jogi álláspontja miatt a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Szerinte a felülvizsgált elszámolás a kereseti követelését jogalap és összegszerűség tekintetében is igazolja, könyvszakértő kirendelését a tartozásuk összegszerűségét vitató alperesek kérjék (10., 15. sorszámú beadvány, 11. számú jegyzőkönyv). Ezért az eljárt bíróságok a Pp. 163. § (2) bekezdése alapján valónak csak a tartozás alperesek által beismert összegét mint tényt, fogadhatták el. A tartozás CHF összegének bizonyítatlansága folytán nincs jelentősége a forintosítási törvény 15. § alapján történt, az elszámolás szerinti CHF-tartozás forintosításának.
[16] A felperes téved annak állításakor, hogy csupán a bíróság felhívására számolta ki a felmondáskori tartozást az elszámolás szabályai szerint. A felperest a perbeli, 2009. október 16-án megszűnt fogyasztóikölcsön-szerződés alapján a DH2 törvény 6. § (1) bekezdés alapján terhelte az elszámolási kötelezettség. A DH2 törvény 5. § (2) bekezdése egyértelmű rendelkezése szerint a fogyasztó követelését a fogyasztóikölcsön-szerződés fennállásának időszakában kellett kiszámítani, mégpedig fogyasztói fizetési késedelem esetén – így a perbeli esetben a felperesnek is – a pénzügyi intézmények fogyasztóikölcsön-szerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól szóló 54/2014. (XII. 10.) MNB rendelet (a továbbiakban: MNBr.) szerint. Az MNBr. 5. § (1)–(4) bekezdése szerint megvalósult törlesztési periódusonként kellett kiszámolni a forintban felmerülő túlfizetés mértékét, e lépéseket ismételve kellett meghatározni a következő törlesztési periódusok törlesztőrészleteit, a túlfizetések mértékét és a mindenkor fennálló tartozás nagyságát, egészen – miután a perbeli esetben a fogyasztói kölcsönszerződés az elszámolási fordulónapot megelőzően megszűnt – a fogyasztóikölcsön-szerződés megszűnésének napjáig.
[17] A felperes felülvizsgált elszámolásának az adatai nincsenek összhangban sem az általa a felmondáskor közölt tartozás összegével, sem a perbeli nyilatkozataival, sem az alperesekkel szemben fennálló tartozásként – az elsőfokú bíróság által a DH1 törvény 16. § (1) alapján hivatalból felfüggesztett, majd a felülvizsgált elszámolás bejelentését követően folytatott perben – a módosított keresetével érvényesített összeggel. Ennek oka az is, hogy az elszámolása sem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek. A Kúria ennek kapcsán emeli ki a következő adatokat:
– A felperes a felmondáskor az alperesekkel 12 644 113 forint tartozást közölt, amely a perbeli nyilatkozata szerint 70 573,73 CHF-nek felelt meg 179,17 forint/CHF árfolyamon (P.20.387/2013/8. sorszám). Ezzel szemben a részletes elszámolásának (15. sorszámú beadvány melléklete) adatai szerint 2009. október 16-án, a felmondáskor esedékessé vált „eredeti” tartozásnak csak a tőkeösszege 15 627 116 forint (59 679,65 CHF).
– A fellebbezési eljárásban csatolt irata szerint az elszámolás fordulónapján az összes tartozás 115 192,91 CHF. Azonban a felülvizsgált elszámolás szerint a lejárt tartozás elszámolás előtti összege a 115 192,91 CHF, a tartozás 11 444,85 CHF tisztességtelenül felszámított összeg elszámolását követően 103 748,06 CHF (3. sorszámú beadvány melléklete).
[18] Az elszámolás során az MNBr. 1. melléklet III. 2. és 3. pontja értelmében a hátralék átszámítását jogcímenkénti bontásban kellett elvégezni. A részletes (tisztességes) elszámolás adatai szerint 2009. október 16-án, a felmondáskor és az elszámolás fordulónapján a fogyasztói tartozás devizában nyilvántartott hátralékos ügyleti kamat összege 4012,55 CHF, illetve 22 433,29 CHF. Az elszámolás ezen adatai ellenében a Kúria utal arra, hogy a kölcsönszerződés megszűnésének az időpontjában, 2009. október 16-án rögzült a fogyasztói tartozás devizában nyilvántartott hátralékos ügyleti kamat összege, ahogyan a késedelmikamat-számításnál irányadó ügyleti kamat mértéke. A felperest a kötelem fennállása alatt, a szerződés megszűnéséig illette ügyleti kamat, azt követően késedelmi kamatra jogosult [BH 2007.369., 1996.378.II., 1996.215.II.]. Ebből következőn a kölcsönszerződés megszűnését követően kizárólag a késedelmikamat-tartozás emelkedhetett. Az csak késedelmikamat-számítási szabály, hogy a mértéke megegyezik a szerződéses, azaz ügyleti kamat és a késedelem esetére kikötött további kamat együttes összegével [szerződés VI.2. pont, Ptk. 301. § (2) bekezdés].
[19] A Kúria a kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Pfv. VI. 21.459/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás