GÜ BH 2018/284
GÜ BH 2018/284
2018.10.01.
I. Nem tisztességtelen az a szerződéses kikötés, amely szerint a zálogtárgy helyébe lépő biztosítási összeg kedvezményezettje a zálogjogosult, ha nem vonja el, illetve nem korlátozza a zálogkötelezettnek azt a jogát, hogy a biztosítási összegnek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelje [1959. évi IV. tv. (rPtk.) 260. § (3) bek., 261. § (2) bek., 268. § (3) bek., 271. § (1) bek.].
II. Nem vizsgálható annak a szerződéses rendelkezésnek a tisztességtelensége, amely a felek szerződésére egyébként irányadó törvényi szabályozással azonos tartalmú [rPtk. 209. § (5) bek., 261. § (1) és (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes és a II. rendű alperes mint adósok az I. rendű alperessel mint hitelezővel 2008. február 18-án devizaalapú fogyasztóikölcsön-szerződést, valamint ugyanezen a napon a kölcsönszerződés biztosítására a felperes és a II. rendű alperes mint zálogkötelezettek az I. rendű alperessel mint zálogjogosulttal a tulajdonukban álló ingatlanra vonatkozó jelzálogszerződést kötöttek.
[2] A kölcsönszerződés II.2. pontja a kölcsön folyósításának együttes feltételei között többek között előírja, hogy: „A zálogul lekötött ingatlanfedezet(ek) legalább tűz- és elemi kockázatokra, legalább az ingatlan(ok) mindenkori újjáépítési értékének összegéig – ami nem lehet kevesebb, mint a szerződött kölcsön összege –, a kölcsön teljes futamidejére a Bankot a kölcsön és járulékai erejéig egyedüli kedvezményezettként megjelölve, vagyonbiztosítással biztosítva van(nak) és ezt az Adós a biztosítási kötvény(ek)nek, illetve ajánlat(ok)nak és/vagy a biztosító, illetve az eljáró biztosítási bróker nyilatkozatá(ai)nak bemutatásával igazolta.”
[3] A jelzálogszerződés 8. pontja egyebek mellett rögzíti: „Kötelezett tudomásul veszi, hogy a Jogosult a zálogtárgy meglétét, rendeltetésszerű használatát, annak állagát bármikor ellenőrizheti, valamint azt, hogy amennyiben a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, úgy a Jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását, vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását.”
A kereseti kérelem és az alperesek védekezése
[4] A felperes módosított keresetében – többek között – a kölcsönszerződés II.3. (helyesen: II.2.) pontjába, valamint a jelzálogszerződés 8. pontjába foglalt fenti rendelkezések tisztességtelenségen alapuló semmisségének megállapítását kérte a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. számú törvény (a továbbiakban: rPtk.) 209. § (1) bekezdése, 209/A. § (2) bekezdése, továbbá a fogyasztóval kötött szerződésben tisztességtelennek minősülő feltételekről szóló 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 1. § (1) bekezdésének a) pontja alapján.
[5] Az I. rendű alperes a kereset elutasítását kérte. A II. rendű alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.
Az első- és másodfokú ítélet
[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
[7] Határozata indokolásában megállapította, hogy a vagyonbiztosítás a zálogjogosult részéről indokolt elvárás. A jelzálogszerződés 8. pontja az I. rendű alperest az rPtk. 261. § (2) bekezdése alapján megillető jogot tartalmazza, ezért az nem minősülhet tisztességtelennek.
[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a kölcsönszerződés II.2. pontja, valamint a zálogszerződés 8. pontja tekintetében az elsőfokú bíróság érdemben helyes, keresetet elutasító döntését annak indokolását kiegészítve hagyta helyben.
[9] A kölcsönszerződés II.2. pontja sérelmezett szövegrésze tekintetében rögzítette, észszerű követelmény és nem bontja meg indokolatlanul a felperes hátrányára a szerződéses egyensúlyt, hogy az I. rendű alperes a fedezeti ingatlanra biztosítási szerződés kötését követeli meg az adósoktól. A kölcsön megtérülésének esélyei akkor nem romlanak, ha biztosítás kedvezményezettjének pozíciójába az I. rendű alperes kerül. E szerződés kikötés ugyan valóban nem tartalmaz a biztosítási összeggel való elszámolási kötelezettséget, de az I. rendű alperes ezen kötelezettsége a kölcsönszerződés VIII.12. pontjából, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 206. §-ából fakad, amivel szemben a fogyasztót kifogásolási jog illeti meg. Mivel a biztosítási összeg a szerződés értelmében a zálogtárgy helyébe lép, amennyiben abból az I. rendű alperes kielégítést keres, úgy az rPtk. 258. § (3) bekezdése alapján áll fenn elszámolási kötelezettsége, ezért arról a szerződésben külön rendelkezni nem kellett.
[10] A másodfokú bíróság a zálogszerződés 8. pontjával összefüggésben megállapította, hogy az az rPtk. 261. § (2) bekezdésében foglaltakkal megegyező feltétel, ezért a szerződéskötés időpontjában hatályos rPtk. 209. § (5) bekezdése alapján a tisztességtelensége nem volt vizsgálható.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[11] A jogerős ítélet fenti rendelkezési ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet.
[12] Felülvizsgálati kérelmében – tartalma szerint – a jogerős ítélet elsőfokú ítéletet helybenhagyó rendelkezésének hatályon kívül kívül helyezését, és az elsőfokú ítéletet e körben megváltoztató, a keresetének helytadó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet – többek között – az rPtk. 209. § (1) és (5) bekezdésébe, 209/A. § (2) bekezdésébe, a Korm. rendelet 1. § (1) bekezdés a) pontjába ütközik.
[13] A felperes a kölcsönszerződés II.2. pontja tekintetében arra hivatkozott, hogy annak alapján nem terheli az I. rendű alperest elszámolási kötelezettség. Az nem köti továbbá a biztosítási összeg felhasználhatóságát az adós vele szemben fennálló lejárt tartozásához, egyáltalán nem tér ki a kölcsönszerződés és a biztosítási szerződés teljesítésének egymást feltételező viszonyára. Álláspontja szerint továbbá e kikötés következtében nem érvényesülhet az rPtk. 260. § (3) bekezdésében írt azon diszpozitív rendelkezés, hogy tulajdonosként a biztosítási összegnek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelje.
[14] A felperes megítélése szerint a zálogszerződés 8. pontjának tisztességtelensége vizsgálható, mert az nem azonos a normaszöveggel, ugyanis az a zálogtárgy állagromlása mellett más körülményt is megjelöl feltételként. Az rPtk. 209. § (5) bekezdése azért sem zárja ki továbbá a tisztességtelenség vizsgálatát, mert az csak olyan feltételre alkalmazható, amely további értelmezést nem igényel és kellően részletes, ennek az rPtk. 261. § (2) bekezdése nem felel meg. A felperes véleménye szerint ugyanis az csak abban az esetben jogosítja fel a hitelezőt további fedezet követelésére, ha annak pontos és teljesíthető feltételeiben az adóssal megállapodik. A perbeli feltétel ilyet nem tartalmaz, ezért a Korm. rendelet 1 § (1) bekezdés a) pontjába ütközik, mert egyoldalúan az I. rendű alperest jogosítja fel a szerződés értelmezésére, arra, hogy maga döntse el, az ingatlan értékét befolyásoló, egymással ellentétes hatású tényezők eredményeként mikor és mennyivel köteles a felperes a fedezetet kiegészíteni.
[15] Az I. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (rPp.) 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmek keretei között vizsgálta, és megállapította, hogy a kölcsönszerződés II.2. pontjának a keresetben sérelmezett rendelkezése, valamint a zálogszerződés 8. pontja tisztességtelenségének megállapítására irányuló keresetet elutasító jogerős döntés a felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
[17] A kölcsönszerződés II.2. pontjából nem következik, hogy a biztosítási összeg elszámolási köztelezettség nélkül a zálogjogosult szabad rendelkezési joga alá kerül. Téves az a felperesi hivatkozás, hogy a támadott kikötésből nem következik a biztosítási szerződés és a kölcsönszerződés szerves viszonya. A szerződés értelmében a biztosítási szerződés megkötése a kölcsön folyósításának feltétele, a perbeli kikötés szövegszerűen is utal a zálogul lekötött ingatlanfedezetre.
[18] A jelzálogszerződés keresettel egyébként nem támadott 7. pontjából, valamint az rPtk. azon szabályából, miszerint a biztosítási összeg a zálogtárgy helyébe lép, illetőleg a zálogfedezet kiegészítésére szolgál, az következik, hogy a zálogjog tárgya részben (az ingatlan mellett) vagy egészben (az ingatlan helyett) a biztosítási összeg lesz, amelyen óvadék jön létre. [Hasonlóan az rPtk. 268. § (3) bekezdésében foglaltakhoz, amely szerint az elzálogosított követelés teljesítéseként a zálogjogosulthoz befolyt pénzre az óvadék szabályait kell alkalmazni.] A biztosító által közvetlenül a bank mint kedvezményezett részére folyósított összeg tehát zálogjog (óvadék) tárgya lesz. Az óvadék jogosultját az rPtk. 271. § (1) bekezdése értelmében ugyan megilleti a közvetlen kielégítés joga, azonban csak annak megnyíltakor. Ettől eltérő rendelkezést a perbeli kikötés nem tartalmaz. Az I. rendű alperes tehát kizárólag a lejárt tartozás kiegyenlítésére fordíthatja a hozzá befolyt biztosítási összeget. Az adós tartozását pedig a jogerős ítéletben rögzített jogszabályi és szerződéses rendelkezések alapján köteles nyilvántartani és a felperessel közölni.
[19] Ellentétes tételes szerződéses rendelkezés hiányában a kölcsönszerződés II.2. pontja nem érinti, nem vonja el, illetve nem korlátozza a zálogkötelezettnek az rPtk. 260. § (3) bekezdésén alapuló jogát, azt, hogy a biztosítási összegnek a zálogtárgy helyreállítására fordítását követelje.
[20] A zálogszerződés 8. pontjával összefüggésben a Kúria rámutat, a felperes a zálogjogosult ellenőrzési jogának gyakorlását nem kifogásolta, e rendelkezés tisztességtelenségét nem állította. A 8. pont ezt meghaladó rendelkezése pedig szó szerint megegyezik az rPtk. 261. § (2) bekezdése rendelkezéseivel. E körben a felperes iratellenesen hivatkozott arra, hogy az a normaszövegtől eltér. Nem helytálló azon érvelése, miszerint az a zálogtárgy állagának romlásán túl más körülményt is megjelöl a fedezet pótlásának alapjául szolgáló okként.
[21] A felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra is, hogy az rPtk. 261. § (2) bekezdése keretszabálynak minősül, és ezért nem alkalmazható az rPtk. szerződéskötéskor hatályos 209. § (5) bekezdésében írt kizáró rendelkezés. Az rPtk. 261. § (1) és (2) bekezdéseiben a jelzálogfedezet védelmére meghatározott jogosultságok – a zálogtárgy épségét veszélyeztető magatartás abbahagyásának, vagy a zálogtárgynak a követelés kielégítése veszélyeztetésével járó csökkenése esetén a helyreállításának, illetve megfelelő biztosíték nyújtásának igénylése – a zálogjogosultat a törvény erejénél fogva, külön megállapodás nélkül is megilletik. A jelzálogfedezet védelmének kérdését, a feleket e körben megillető, illetve terhelő jogokat és kötelezettségeket az rPtk. 261. §-a úgy rendezi, hogy a törvényi szabályozás – a szerződő felek eltérő megállapodása nélkül – tartalmává válik a zálogszerződésnek az rPtk. 205. § (2) bekezdése szerint. E rendelkezés a szerződés tartalmává válik egyébként a szerződés esetleg semmis kikötésének kiesésével is. Ha a felek az rPtk. rendelkezését kiegészítették volna további feltételek meghatározásával, azok esetleges tisztességtelensége lenne vizsgálható.
[22] A nem keret jellegű jogszabályi rendelkezést szó szerint megismétlő szerződéses rendelkezés tisztességtelenségének vizsgálatát a jelen ügyben irányadó rPtk. 209. § (5) bekezdése kizárta. Eszerint nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg. A Kúria utal az Európai Unió Bírósága C-92/11. számú RWE Vertrieb AG ügyben hozott határozatára is, amelyben a fogyasztói irányelv 1. cikk (2) bekezdésének hatályát illetően úgy foglalt állást, hogy az ott rögzített kivétel kiterjed a szerződő felek választásától függetlenül alkalmazandó nemzeti jogi rendelkezésekre, valamint a nemzeti jog olyan rendelkezéseire, amelyek automatikusan, vagyis a felek ilyen irányú eltérő megállapodása hiányában alkalmazandóak [C-92/11. számú ítélet 26 pont].
[23] A Kúria utal arra, hogy a kölcsönszerződés II.2. és a jelzálogszerződés 8. pontjával azonos rendelkezések tárgyában már hasonlóan foglalt állást a Gfv.VII.30.610/2017/6. számú felülvizsgálati határozatában.
(Kúria Gfv. VII. 30.742/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás