KÜ BH 2018/288
KÜ BH 2018/288
2018.10.01.
A harmadik országbeli állampolgár a tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel akkor rendelkezik, ha kiadásait jogszerűen szerzett jövedelemből tudja biztosítani [2007. évi II. tv. (Harm.tv.) 13. § (1) bek., 18. § (1) bek., 20. § (1) bek., 114/2007. Korm.r. 59. § (2) bek.].
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A kínai állampolgár felperes 2015. szeptember 20-áig érvényes, keresőtevékenység célú tartózkodási engedéllyel rendelkezett, amelynek meghosszabbítását kérelmezte. Az elsőfokú idegenrendészeti hatóság 2015. december 18. napján kelt határozatával a felperes kérelmét elutasította, egyúttal a felperest az Európai Unió tagállamainak területéről Kína területére kiutasította. Határozatának indokolásában rögzítette, hogy a felperes tartózkodási célját nem fogadta el igazoltnak, mivel az ügyvezetése alatt álló gazdasági társaság, a B. R. Kft. (a továbbiakban: Kft.) legalább 6 hónapja folyamatosan, megszakítás nélkül jogszerűen teljes munkaidőben 3 magyar vagy EGT-állampolgárt nem foglalkoztat, továbbá üzleti terve hiányos, így nem minősül a tartózkodást megalapozó, hitelt érdemlő dokumentumnak. Az elsőfokú hatóság a felperes által benyújtott igazolások és munkaszerződések, valamint az elsőfokú eljárás során megkeresett NAV tájékoztatása alapján rögzítette a tényállást. Megállapította, hogy a felperes – állítása szerint – korábban a B. Kft.-nél dolgozott, amelyről azonban az adóhatóság azt a tájékoztatást adta, hogy a munkáltató felperes tekintetében bejelentési kötelezettségének nem tett eleget. A felperesnek 2014. szeptember hónapot követően nem állt fenn munkaviszonya, állítása szerint részben a Kft.-nél, részben a W. M. S. Kft.-nél töltött be ügyvezetői státuszt, más munkáltatónál munkavégzést vagy más gazdaság társaságoknál ügyvezetői tevékenységet nem látott el ebben az időszakban. A fentiekből az elsőfokú hatóság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes magyarországi megélhetésével összefüggésben valótlan tényt közölt, illetőleg tartózkodási célja nem igazolt, megélhetését erre tekintettel sem lehet biztosítottnak értékelni. Összességében az elsőfokú hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm.tv.) 13. § (1) bekezdés d) és f) pontja, valamint 18. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján elutasította a kérelmet.
[2] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2016. március 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta és a felperes kiutasítását is megerősítette.
A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem
[3] A felperes keresetében az alperesi határozat hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.
[4] Az alperes ellenkérelmében a határozatának indokolásában foglaltakat fenntartva, a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú ítélet
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) alapelvi rendelkezéseinek megsértése nem állapítható meg az alperes részéről, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ezek az alapelvi rendelkezések a hatósági eljárás minden egyéb előírásaiban jelen vannak, azok a tételes jogi szabályokban tükröződnek, s amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. A Ket. 2. § (3) bekezdésének sérelmét sem látta valósnak, nem fogadta el, hogy a felperes esetében a korábbi munkavégzés körülményei nem relevánsak. Az a körülmény, hogy a hatóságok a korábbi munkaviszonyra vonatkozó tényekből a felperes magatartására vonatkozóan következtetéseket vontak le, nem eredményezi a határozat jogszabálysértő voltát, hiszen a B. Kft.-nél létesített munkaviszony kapcsán a hamis adatszolgáltatás megtörtént. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon újabb állítását, hogy a B. Kft.-nél nem valósult meg a munkaviszonya és azért nem került bejelentésre az adóhatóságnál, hiszen a 2015. szeptember 20. napjáig érvényes tartózkodási engedélyt a B. Kft.-nél való munkavállalásra tekintettel kapta meg. Azon felperesi hivatkozás, hogy 2014. évben 1 800 000 forint jövedelme keletkezett, jelen perben nem releváns, mivel az alperes nem erre a körülményre alapította határozatát.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[6] A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében annak hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új, a kereseti kérelemnek helyt adó döntést meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet jogsértő, mert bár foglalkozott a kereseti kérelemben előadottakkal, de jogszabályba ütköző módon értelmezte a vonatkozó rendelkezéseket. Álláspontja szerint megélhetése biztosítása bizonyított, ehhez jön még hozzá az, hogy a 2016. április 7. napján fennálló állapot értelmében folyószámláján 950 000 forint követelése mutatkozik. A hamis adatszolgáltatással kapcsolatban a felperes előadta, hogy az alperes jogellenesen vont le a korábbi munkavállalásából rá nézve hátrányos következtetéseket, mivel kérelmét a Kft. ügyvezetőjeként terjesztette elő, így a korábbi munkavégzés körülményei esetében nem relevánsak. Kifejtette, hogy jogszabály nem tiltja a harmadik országbeli állampolgárok számára a Magyarországon bejegyzett gazdasági társaságban ügyvezetői tisztség betöltését, korábban már más cégnél betöltött ügyvezetői tisztség – meglátása szerint – önmagában nem képezheti a Harm.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazását. Kiemelte, hogy a 2014. évi adóigazolás szerint 1 800 000 forint összevontan adózó jövedelme keletkezett, ami önmagában alátámasztja, hogy megélhetése biztosított.
[7] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a jogszabályoknak megfelelő.
A Kúria döntése és jogi indokai
[8] A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
[9] A 2/2015. KJE határozat kiemelt megállapítása, hogy ha a tartózkodási engedély kiadása iránti eljárásban a felperes valótlan tényt közöl, nyilatkozatait, adatszolgáltatását és iratpótlását pedig a magyarországi tartózkodásra jogosító engedély további megtartása érdekében teljesíti, megvalósítja a Harm.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjában rögzített tényállást. A felperes pontosan ezt tette, mivel az elsőfokú hatóság a tényállás tisztázása körében nyilatkozattételre hívta fel a felperest arra nézve, hogy tartózkodásának időtartama alatt mely gazdasági társaság vonatkozásában állt fenn munkaviszonya, illetőleg milyen bruttó havi jövedelme volt. Ebből adódóan a felperes tudatában volt annak, hogy a hatóság – tartózkodási engedélye megszerzése érdekében – milyen információt vár el tőle. A felperes magatartása így a Harm.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontjába ütközött, mely törvényi rendelkezés nem tűr mérlegelést, a valótlan tényközlés esetén a tartózkodási engedély kiadását meg kell tagadni. E körben a Kúria hangsúlyozza, hogy a felperest a hatóság a hamis adatközlés tényével már az elsőfokú határozatban szembesítette. Nem vitásan a Kúria 2/2015. KJE határozata III. pont 2. alpontja nem zárja ki, hogy a hamis adatközlés tényét az érintett cáfolja. Ez nem a hatóságra hárít további bizonyítási terhet, hanem a kérelmezőre, a felperesre. Az alperes a hiánypótlás kibocsátásával lehetőséget adott a cáfolatra, mellyel a felperes nem élt. Az a körülmény, hogy a felperes utólag azt állítja, miszerint nem munkavállalóként, hanem ügyvezetőként tagi jövedelmet kapott, nem írja felül korábbi munkavégzésre vonatkozó állításait és nem igazolja jogszerű jövedelmének hiányát, adózási kötelezettsége elmulasztását. A Kúria – korábbi ítéleteivel egyezően – rámutat arra, hogy a felperes valamennyi iratot, így különösen a tartózkodás alapfeltételéül szolgáló, a megélhetést igazoló iratot a tartózkodási engedélye megtartása érdekében nyújtotta be, ezért annak tartalmától a hatóságnak nem volt módja eltekinteni. A jogegységi döntésben összegzett kúriai álláspont szerint a külföldi állampolgárnak saját ügyében olyan körültekintéssel kell eljárnia, amely kizárja a hamis adatközlés tényét. A Kúria egyetért az alperessel abban, hogy a kérelmezői adatszolgáltatás tartalmáért a kérelmező felel.
[10] A felperes téved ugyanakkor, amikor arra hivatkozik, hogy a korábbi munkavégzése során elmulasztott adóbevallás nem ad alapot a Harm.tv. 18. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazására. A Kúria töretlen álláspontja, hogy a – meghosszabbítások útján fenntartott – folyamatos tartózkodás a tartózkodás feltételeinek folyamatos teljesítése függvényében tekinthető jogszerűnek és engedélyezhetőnek. Az alperes éppen hogy körültekintően járt el, amikor a felperes megélhetésének vizsgálatakor a korábbi megélhetést megalapozó jövedelemszerzés jogszerűségét is figyelembe vette. Ennek folytán mind a hatóságok, mind a bíróság megalapozottan állapította meg a hamis adatközlés tényét, mely önmagában kizárja a tartózkodási engedély meghosszabbításának lehetőségét.
[11] A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmének további állításaira nézve rámutat arra, hogy a hatóság a Kft. rentábilis működését csak a rendelkezésére álló adatok alapján mérhette fel, a felperes alaptalanul hivatkozott azokra az adatokra és dokumentumokra, amelyek az eljárást követően keletkeztek. A felperes megélhetésére nézve megjegyzi a Kúria, hogy annak alapjául egyfelől csak jogszerűnek minősülő jövedelem vehető figyelembe, másfelől az a jövedelem, amelynek forrása olyan gazdasági társaságból származik, amelynek működése a jogszabálynak megfelel, van hiteles üzleti terve [114/2007. (V. 24.) Korm.rendelet 59. § (2) bekezdés a) és b) pontjai]. Ezen feltételek teljesítését a felperes – állítása ellenére – nem tudta igazolni sem a közigazgatási eljárás során, sem a perben, ezért az elsőfokú bíróság mindezen adatokat a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően értékelte, ítéletét a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltak szerint példaértékűen, logikusan és a vonatkozó jogszabályok helyes értelmezése mentén megindokolta.
[12] Minderre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria, Kfv.II.37.464/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás