BÜ BH 2018/296
BÜ BH 2018/296
2018.11.01.
Amennyiben a személygépkocsival a frontális ütközés elkerülése érdekében le kell haladni az útról, és kb. 20-25 métert a vízelvezető árokban kell megtenni, felvetődik a vezető és az utasok sérülésének a veszélye, ezért a szembejövő, és ezt észlelő jármű vezetője azzal, hogy a helyszínt megállás nélkül elhagyja, a cserbenhagyás bűncselekményét megvalósítja [Btk. 239. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 58. § (1) bek.].
[1] A járásbíróság a 2016. május 31-én meghozott és kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki cserbenhagyás vétségében (Btk. 239. §).
[2] Ezért őt 100 napi tétel – napi tételenként 2000 forint –, mindösszesen 200 000 forint pénzbüntetésre, és 1 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
[3] Az elsőfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ítélet ellen a terhelt és védője jelentettek be fellebbezést elsődlegesen felmentés, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése, és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítása, míg harmadlagosan a büntetés enyhítése, a járművezetéstől eltiltás kategóriára korlátozása érdekében.
[4] A törvényszék a 2017. február 7-én tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett végzésében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
[5] A jogerős ítéleti tényállás szerint a terhelt 2015. február 15-én 11 óra 55 perc körüli időben személygépkocsival közlekedett közúton.
[6] Áttért a menetiránya szerinti bal oldali forgalmi sávba, ahol ekkor érkezett a sértett vezette személygépkocsi, a sértett személygépkocsijában három utast szállított.
[7] A sértett azért, hogy a terhelt járművével való ütközést elkerülje, fékezett és személygépkocsiját jobbra kormányozta, így letért a menetiránya szerinti jobb oldali 0,5 m széles, füves útpadkára, majd járműve mind a négy kerekével elhagyva a szilárd útburkolatot az út melletti 4 m széles füves vízelvezető árokba hajtott, ahonnan 3,8-3,9 másodpercig tartó pályaelhagyással, mintegy 20-25 méter megtétele után tért vissza az úttestre.
[8] A terhelt bár észlelte a sértett járművének árokba hajtását, a helyszínen nem állt meg, hanem B. irányába elhagyta a helyszínt.
[9] A baleset során személyi sérülés nem történt.
[10] A baleset azért következett be, mert a terhelt megszegte a KRESZ 25. § (2) bekezdésében írt rendelkezést. A balesetet követően megszegte a KRESZ 58. § (1) bekezdésében foglaltakat.
[11] A jogerős ítélet ellen a meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, amelynek jogalapját a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában jelölte meg.
[12] Indítványában előadta, hogy álláspontja szerint a terhelt azért nem valósított meg bűncselekményt, mert a sértetti jármű füves útpadkára történő lehaladása során senkinek élete vagy testi épsége nem forgott veszélyben, senki nem sérült meg.
[13] Álláspontja alátámasztásaként hivatkozott az igazságügyi műszaki szakértői véleményben foglaltakra, miszerint műszaki szakértői szempontból a személygépkocsiban ülőknél a sérülés veszélye nem állt fenn.
[14] A két jármű nem ütközött egymással. A 4 méter széles, sekély, füves árokba történő haladásakor a járműben helyet foglaló személyek oly mértékben nem mozdultak el semmilyen irányba, hogy azok sérüléssel jártak volna. Az árokba haladáskor létrejövő deformáció nem volt akkora, hogy az az élettérre kihatással lett volna. A személygépkocsi üvegfelületei nem törtek ki, így kisebb mértékű vágási sérülések lehetősége sem állt fenn.
[15] A gépkocsi az árokban haladás után az úttestre visszahaladt, és ott állt meg.
[16] A védő felülvizsgálati indítványában kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság az igazságügyi műszaki szakértői véleményt ítéletében nem értékelte kellő alapossággal, illetve erről nem adott számot ítélete indokolásában. Az ítéleti tényállásnak nem képezi részét, hogy a balesetben személyi sérülés veszélye nem állt fenn. A bizonyítékok mérlegelésénél is éppen csak érintette az ítélet ezt a szakértői megállapítást, a jogi indokolásnál viszont ezt az igen fontos részt ismételten teljesen kihagyta: nem indokolta meg kellő alapossággal az elsőfokú bíróság, hogy a szakvélemény ellenében mi alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy az Opelben „ülők sérülésének potenciális veszélye [...] bekövetkezett”.
[17] Az indítvány ezt meghaladóan bírósági határozatokra hivatkozott.
[18] A terhelt védője mindezek alapján a marasztaló jogerős döntés megváltoztatását, és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését indítványozta.
[19] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta. Átiratában foglaltak szerint az a védői érvelés, amely szerint a személyi sérülés potenciális lehetősége a jármű utasterébe is ható balesetből lehet következtetni, az elbírált esetben nem foghat helyt. A menetirány szerinti jobb oldalon megengedett sebességgel haladó sértetti gépkocsi csak úgy tudta elkerülni a terheltnek a szemközti sávból szabálytalanul érkező gépkocsijával a frontális összeütközést, hogy az útpadkára, majd a 4 méter széles füves vízelvezető árokba hajtott. Önmagában a szilárd burkolat nem tervezett kormánymanőverrel történt elhagyása és arról a megelőző haladási sebesség mellett (80 km/óra) a füves vízelvezető árokba történő behaladás potenciális veszélyhelyzet. Ilyen helyzetben a gépkocsiban ülők sérülése a stabilitásvesztés, a felborulás veszélye, valamint az útfelület váratlan megváltozása, a gépkocsi irányíthatatlanná válása miatt a mindennapi élettapasztalat szerint rendszerint bekövetkező baleset reálisan várható következménye az életet és testi épséget közvetlenül fenyegető veszély reális lehetősége.
[20] Ennek megfelelően az eljárt bíróságoknak e bűncselekményi tényállási elemre levont következtetése helyes és a bírói gyakorlatnak is megfelel. Ugyanakkor a szakértői vélemények a felülvizsgálati indítványban idézett rendelkezése nem része a tényállásnak, ezért az arra történt hivatkozás – a szakértői kompetencia vizsgálata nélkül is – a tényállás támadásaként értékelhető. A bíróság a megvizsgált bizonyítékokból helyesen következtetett az élet és testi épség veszélyeztetésére, amelynek alapján a bűnösség megállapítása anyagi jogi rendelkezéseket nem sért.
[21] A leírtakra figyelemmel indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában tartsa fenn.
[22] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára a következő észrevételeket tette. Megjegyezte, hogy a legfőbb ügyészségi nyilatkozat pontatlanul fogalmazott, amikor arra hivatkozott, hogy a védői álláspont szerint „a terhelt a sértett által vezetett személygépkocsi utasai életét és testi épségét nem veszélyeztette”. Előadta, hogy ilyen állítást a felülvizsgálati indítványban nem tett, hiszen a tényállás szerint a frontális ütközés veszélye állt fenn, amit a sértett hárított el. Az elhárításig természetesen veszélyben voltak a jármű utasai, azonban a baleset nem következett be, az elhárító manővernek köszönhetően ez a veszély elhárult.
[23] Kihangsúlyozta, hogy érvelését csupán arra alapította, hogy az elhárítás következtében a sértetti jármű füves útpadkára történő lehaladása során senkinek az élete vagy a testi épsége nem forgott veszélyben, és senki nem is sérült meg. Észrevételében egyebekben a felülvizsgálati indítványban foglaltakat továbbra is fenntartotta. A felülvizsgálati indítványának jogalapját pedig kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára hivatkozva tartotta fenn.
[24] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[25] A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapulvétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt, illetve tartalmában hivatkozott – a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott – okból, másrészt – a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében – hivatalból [Be. 423. § (4)–(5) bek.] bírálta felül.
[26] Ennek során a felülvizsgálati indítványt érdemében alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
[27] Elöljáróban jegyzi meg a Kúria, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ebből következően kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdésében tételesen felsorolt okok miatt van helye. Emellett a Kúria a felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (4) bekezdésére tekintettel csak az indítványban megjelölt felülvizsgálati okra, valamint – a hivatkozott rendelkezés (5) bekezdése alapján hivatalból folytatandó vizsgálat keretében – a 416. § (1) bekezdés c) és d) pontja szerinti eljárási szabálysértésekre lehet figyelemmel.
[28] A felülvizsgálat szabályrendszere értelmében a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. § (1) bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Ebből következően a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Annak vizsgálatánál tehát, hogy a bűnösség megállapítása, vagy a cselekmény jogi minősítése törvényes-e, csak a jogerős határozatban megállapított irányadó tényállás vehető figyelembe. Eljárási szabálysértés vizsgálatára is csak akkor kerülhet sor, ha az a büntetőeljárási törvényben kimerítően felsorolt, felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések között szerepel. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra, vagy a tényállásban nem szereplő tényekre hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak helye nincs [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].
[29] A Kúria az indítványozó által felhozott érveket a felülvizsgálat törvényileg szabályozott okainak tükrében vizsgálta.
[30] A Btk. 239. §-ában meghatározott cserbenhagyás szerint a közlekedési balesettel érintett jármű vezetőjének a baleset helyszínén megállási kötelezettsége van azért, hogy meggyőződjék arról, hogy valaki megsérült-e, nem szorul-e bárki életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra. E kötelezettség – közvetve – tehát a balesettel összefüggésben keletkezhető személyi sérülések ellátásának – s következményei elhárításának – célját szolgálja, s kizárólag akkor áll fenn, ha a baleset jellegéből, körülményeiből adódóan személyi sérülés objektív lehetősége fennáll.
[31] A cserbenhagyás tényállása tehát alapvetően morális kötelezettség megsértését pönalizálja. Részben a közlekedés és a forgalom rendjének, biztonságának fenntartása érdekében, részben az élet és a testi épség védelmében létesít büntetőjogi felelősséget. Védett jogi tárgya a közlekedés biztonságához, valamint az élet és a testi épség védelméhez fűződő társadalmi érdek.
[32] Elkövetési magatartását két fordulatban határozza meg a tényállás: 1. a megállási kötelezettség elmulasztása a baleset helyszínén, avagy 2. eltávozás – a megállást követően – a baleset helyszínéről anélkül, hogy a járművezető meggyőződne róla, marad-e a helyszínen olyan személy, aki megsérült, avagy az életét vagy a testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e.
[33] A baleset a szó köznapi értelmében sérülést, vagy halált, illetve anyagi kárt okozó véletlen szerencsétlenséget jelent (lásd a Magyar értelmező kéziszótárban). Az ítélkezési gyakorlat a cserbenhagyás szempontjából ennél szűkebben értelmezve, kizárólag a közlekedés körében bekövetkezett olyan véletlen szerencsétlenséget vonja e fogalom alá, amelynek hatókörében egy vagy több személy is volt. Ez a jogértelmezés áll összhangban a jogi tárgy kettős jellegével.
[34] A cserbenhagyás vétségének megállapítása szempontjából a „baleset” fogalmán nem csupán testi sérülést, halált, vagy anyagi kárt eredményező szerencsétlenséget kell érteni, hanem a közlekedés körében bekövetkezett olyan eseményt is, amely közvetlen veszélyhelyzetet idéz elő, és amelynek a hatókörében egy vagy több személy tartózkodik (BH 2002.131.I.).
[35] A Kúria fentiek előrebocsátása után mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a terhelt szabályszegése folytán a baleset jellegéből, körülményeiből fakadóan ténylegesen bekövetkezett-e a testi sérülés objektív, reális lehetősége.
[36] Abban egyetértett a felülvizsgálati indítványban megfogalmazottakkal, hogy jelen ügyben a frontális ütközés veszélye állt fenn, amit a sértett hárított el. A járművek ütközése elmaradt, a sértetti jármű a füves padkára lehaladt, majd visszatért az úttestre.
[37] Az indítványozó érveivel, miszerint a sértetti jármű füves útpadkára történő lehaladása és az úttestre történő visszahaladása során senkinek az élete vagy testi épsége nem forgott veszélyben, a Kúria nem értett egyet.
[38] Amint azt az irányadó tényállás rögzíti, a sértett azért, hogy a frontális ütközést elkerülje, fékezésre kényszerült, és jobbra húzta a kormányt a vízelvezető árok felé. A fékhatás miatt lelassult autó mintegy 20-25 métert haladt az árokban, majd onnan visszatért az úttestre.
[39] A tényállás rögzíti azt is, hogy a terhelt a sértett által vezetett személygépkocsi megváltozott mozgását észlelte, követte, mégis megállás nélkül továbbhaladt és így nem győződött meg arról, hogy a személygépkocsi vezetője, illetőleg utasai közül bárki megsérült-e, avagy segítségnyújtásra szorul-e. Megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítvány azon állítását, mely szerint a terhelt észlelte vagy észlelhette a sértett által vezetett személygépkocsi úttestre való visszatérését, a tényállás nem tartalmazza.
[40] Ebből a tényállásból helyesen vonták le az eljárt bíróságok azt a következtetést, hogy a terheltnek a balesettel érintett gépkocsiban utazó személyek sérülésének reális veszélyével számolnia kellett. A Kúria is azt állapította meg, hogy a frontális ütközés elhárítása érdekében az útpadkára történő felhajtás, onnan az út melletti 4 m széles vízelvezető árokba való hajtás, majd onnan – 20-25 m megtétele után – az úttestre történő visszatérés megváltoztatja a jármű addigi statikai helyzetét, és feltétlenül felveti a személyi sérülés lehetőségét. Az a tény, hogy az adott ügyben a körülmények szerencsés alakulása folytán ez utóbbi elmaradt – ahogy a sértetti gépkocsit vezető sértett nyilatkozta, a fékezés folytán lelassult gépkocsival anélkül tudott visszatérni az útra, hogy a gépjármű felborult, vagy kisodródott volna – ez semmiképpen nem szolgálhat a baleset helyszínét az általános erkölcsi parancsot és egyúttal a KRESZ 58. § (1) bekezdésében is előírt megállási és meggyőződési kötelezettségét szándékosan elmulasztó terhelt javára.
[41] Mindezekre figyelemmel a helyszín elhagyása nem pusztán adminisztratív jellegű normasértés, hanem annál több, immár bűncselekményt megvalósító magatartás.
[42] Mindezekre figyelemmel az ügyben eljárt bíróságok jogerős ítéletükben a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg a terhelt bűnösségét a Btk. 239. §-ában meghatározott és aszerint minősülő cserbenhagyás vétségében.
[43] Mindezekre figyelemmel – s miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.433/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás