BÜ BH 2018/297
BÜ BH 2018/297
2018.11.01.
A hátramenetet végző járművezető nemcsak a tolatás megkezdésekor, hanem folyamatosan köteles meggyőződni annak a veszélytelenségéről [1978. évi IV. tv. 187. §; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 33. §].
[1] A járásbíróság perújítási eljárás keretében a 2017. március 22. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett ítéletével hatályon kívül helyezte a járásbíróság – felmentő – ítéletét, valamint a törvényszék mint másodfokú bíróság végzését, és a terheltet bűnösnek mondta ki közúti baleset okozásának vétségében [1978. évi IV. tv. (korábbi Btk.) 187. § (1) bek., (2) bek. a) pont]. Ezért őt megrovásban részesítette.
[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság a 2017. szeptember 12. napján megtartott nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett ítéletével az elsőfokú ítéletet – pontosításokkal – helybenhagyta.
[3] Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által pontosított, illetve kiegészített tényállás lényege a következő:
[4] A terhelt érvényes vezetői engedéllyel rendelkezik a „B”, „Mgv”, „T”, „F”, „M” és „K” jármű kategóriákra.
[5] A terhelt 2011. május 13. napján a tulajdonában álló, és az általa vezetett személygépkocsival 16 óra 26 perc körül a gépkocsibejáróból hátramenetben az útra merőlegesen, majd balra kívánt kikanyarodni. A gépkocsi jobb első ülésén F.-né P. Sz., a gépkocsi hátsó ülésén pedig annak gyermeke gyermekülésben rögzítve utazott.
[6] A közlekedés körülményeit napos, derült idő, nappali természetes fényviszonyok, száraz aszfaltburkolatú úttest és gyér járműforgalom jellemezte. Az utca terhelti ingatlan előtti útszakasza irányonként egy-egy 3,2 méter széles, egymástól terelővonallal elválasztott forgalmi sávból áll. Az úttest szélén mindkét oldalon autóbuszöblöt és annak szélén autóbuszmegállót alakítottak ki.
[7] A terhelt a hátramenet megkezdése előtt mindkét irányba körültekintett és mivel akadályt nem észlelt, ezért balra nagy ívben megkezdte a kikanyarodást.
[8] Ugyanebben az időben a buszmegálló előtti, az úttest részét képező, 2,8 méter széles autóbuszöbölben, a túloldalon lévő buszmegálló irányába, a buszmegálló jelzőtáblától kb. 23-24 méterre lépett az úttest részét képező buszöbölbe a sértett, aki az úttesten arra merőlegesen kb. 2 métert (a korosztályos átlagot el nem érő – 1 m/s-os – sebességgel) behaladt azért, hogy meggyőződjék arról, hogy érkezik-e a majdani megfordulását követően B. felé továbbközlekedő menetrend szerinti autóbuszjárat.
[9] A sértett az úttestre – ide értve a buszöböl területét is –, történt behaladását követően kitekintett a várt buszjárat irányába, majd folyamatos mozgással jobbra kezdett visszafordulni, hogy visszatérjen a járdára. A 2 méter hosszan tartó és a forgalmi sávban befejeződő behaladásra legalább 2 másodpercet, míg a megfordulásra legalább 1,5 másodpercet fordított.
[10] Eközben a terhelt – aki gépkocsijával még nem lépte át a terelővonalat, amikor a sértett behaladt a forgalmi sávba –, folytatta a balra nagy ívben, mintegy 5-8 km/óra sebességgel végrehajtott hátramenetet. A terhelt által vezetett gépkocsi vészfékezéssel 1,6-2,6 méter, míg lassító fékezéssel 2-3 méter távolságból lett volna megállítható.
[11] A sértett közel azonos időpontban – a terhelt által vezetett jármű sebességéhez tartozó féktávolságon kívül – akkor lépett a buszöbölbe, amikor a terhelt az általa vezetett gépkocsival megkezdte a behaladást az úttestre. A sértett úttestre lépését és a forgalmi sávba történő behaladását a terhelt annak ellenére nem észlelte, hogy számára a bal oldali visszapillantó tükörben vagy hátrafordulva mind a sértett úttestre lépése, mind a buszöbölben a forgalmi sávba történő behaladása észlelhető volt.
[12] A gépkocsit vezető terhelt még a terelővonalon történő áthaladását megelőzően észlelhette volna a baloldali visszapillantó és/vagy a belső tükrön keresztül a sértett gyalogost, annak veszélyt jelentő mozgását vagy elhelyezkedését, és saját forgalmi műveletének a megszakításával – vagy akár lassító fékezéssel is – elkerülhette volna a balesetet. A terhelt azonban nem észlelte a sértett behaladását, mivel a terelővonalon történő áthaladását megelőzően már nem ellenőrizte a mögöttes forgalmat a bal oldali visszapillantó tükörben. Ennek következtében változatlan sebességgel az úttest szélétől kb. 2 méterre gépkocsija középső részével meglökte a sértettet, aki ennek következtében a földre esett. A koppanást észlelve a terhelt előremenetbe kapcsolt, néhány métert megtéve megállt, kiszállt és segítséget nyújtott a sértettnek.
[13] A sértett behaladását követően az eredeti haladási irányához képest jobbra, mintegy 120 fokot fordult, amikor az elütés bekövetkezett. A terhelt eközben összesen 3,5 másodpercet töltött a buszöbölben és a forgalmi sávban együttesen. A sértettet a jármű által okozott direkt erőbehatás balról elölről, balról oldalról, a bal oldali szeméremcsont alsó-, és felső szárán érte.
[14] Amennyiben a terhelt a sértett buszöbölbe lépésekor, illetve a forgalmi sávba lépésekor észleli és ekkor lassító fékezést alkalmazva a tolatást megszakítja, a balesetet elkerülhette volna.
[15] A sértett a baleset következtében, azzal közvetlen okozati összefüggésben a bal oldali singcsont és orsócsont távoli végének nyílt törését, a baloldali könyökcsúcsot alkotó singcsont törését, valamint a bal oldali szeméremcsont alsó és felső szárának törését szenvedte el. E sérülések következtében közepes mértékű maradandó fogyatékosság alakult ki, amely 40%-os munkaképesség-csökkenést eredményezett.
[16] A terhelt magatartásával megszegte a KRESZ 33. § (1) bekezdésében foglalt közlekedési szabályt.
[17] A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a), illetőleg c) pontja alapján.
[18] Az indítvány szerint a terhelt bűnösségének megállapítására, és vele szemben büntetés kiszabására a büntető anyagi jogszabályok sérelmével került sor. A jogerős ítélet azért jogszabálysértő, mivel a másodfokú bíróság a büntetőeljárásban lefolytatott bizonyítási eljárásban felmerült bizonyítékokból téves következtetést vont le, valamint a kapcsolódó jogszabályhelyek helytelen értelmezésével téves tényállást állapított meg.
[19] A védő felülvizsgálati indítványa szerint törvénysértő az is, hogy a bíróságok a perújítási eljárásban a tényállást az igazságügyi műszaki szakértő, valamint az igazságügyi orvos szakértő véleménye alapján állapították meg, amelyek csupán a valószínűsítés kategóriában mozoghattak. A bíróságok a szakértői vélemények megállapításait, a szakértők tárgyalási kijelentéseit, az ellentmondások feloldását mellőzve, minden kritika nélkül elfogadták, és a szakértői véleményekben foglaltaknak tulajdonítottak perdöntő jelentőséget.
[20] A védő szerint az alapügyben eljárt bíróságok nem észlelték a bizonyítási eljárás során rendelkezésre álló több igazságügyi szakértői vélemény közötti – a felülvizsgálati indítványban hosszasan részletezett – ellentmondásokat. A bíróságok a Be. 109. §-ában, valamint a Be. 111. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezések ellenére nem rendelték el a szakértői vélemények kiegészítését, amelynek esetleges eredménytelensége esetén más szakértő bevonását kellett volna elrendelni.
[21] Az eljárt bíróságok nem adták pontos indokát annak, hogy a terhelt miért szegte meg a KRESZ 33. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabályt, miért nem volt szabályos a terhelt által végzett hátramenet, illetve ezt hogyan kellett volna szabályszerűen végrehajtani. Így emiatt a bíróságok az indokolási kötelezettségüknek oly mértékben nem tettek eleget, amely miatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, ezért a Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés valósult meg.
[22] A védő ezért elsődlegesen a terhelt felmentését, másodlagosan a jogerős marasztaló döntés hatályon kívül helyezését, és az ügyben eljárt bíróságok új eljárásra utasítását indítványozta.
[23] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
[24] Utalt arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ezért a felülvizsgálati indítvány a tényállás megalapozottságát vitató részében a törvényben kizárt. A védő az egyesített szakértői vélemény hibáira történő hivatkozással a tényállás felderítetlenségét, iratellenességét, továbbá tényből tényre vont téves következtetésre visszavezethető megalapozatlanságát sérelmezi, amely azonban a felülvizsgálati eljárásban a törvényi tilalom folytán nem vizsgálható.
[25] A védő a felülvizsgálati indítványában az indokolási kötelezettség megsértését az általa megalapozatlannak tartott tényállásra figyelemmel tekinti megállapíthatónak. E körben (is) a bizonyítékok bírói mérlegelését támadja, így az érdemi felülvizsgálat e körben is kizárt.
[26] A Legfőbb Ügyészség szerint a terhelt a közlekedése során megsértette a KRESZ 33. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabályt, mivel nem észlelte a sértett behaladását az úttestre. Az általa vezetett személygépkocsival történt hátrament során a terelővonalon történt áthaladását megelőzően már nem ellenőrizte a mögöttes forgalmat a visszapillantó tükörben. A sértett mozgása a terhelt számára a bal oldali visszapillantó tükörben vagy hátra fordulva észlelhető lett volna. A sértett a terhelt által vezetett személygépkocsi haladási sebességéhez viszonyítva féktávolságon kívül lépett az úttestre, és a terhelt a tolatást megszakítva el tudta volna kerülni az elütést.
[27] Miután a Legfőbb Ügyészség hivatalból vizsgált, feltétlenül az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést sem észlelt, ezért a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta.
[28] A védő felülvizsgálati indítványa részben a törvényben kizárt, részben alaptalan, a Legfőbb Ügyészség indítványa megalapozott.
[29] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be. 416. § (1) bekezdés a)-g) pontjaiban tételesen felsorolt esetekben vehető igénybe. E felülvizsgálati okok köre tovább nem bővíthető.
[30] A felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható [Be. 423. § (1) bek.]. A felülvizsgálati eljárásban nincs helye bizonyításnak [Be. 419. § (1) bek., Be. 388. § (2) bek.].
[31] A jogerős határozatban megállapított tényállás irányadósága azt jelenti, hogy a felülvizsgálati eljárásban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami maga a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan. Így a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonylatában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, és ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a – minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül – kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására.
[32] A védő a felülvizsgálati indítványában a bíróság jogerős ítéletben megállapított tényállást, illetve a bizonyítékok mérlegelésének a helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti értékelését vitatta, azok átértékelését célozta, és mindezeken keresztül kifogásolta a bűnösség megállapítását, ami azonban a törvényben kizárt.
[33] A Kúria a felülvizsgálati eljárás során abból indult ki, hogy a tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálandó el abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), tehát az alapügyben megállapított tényállás az irányadó a felülvizsgálati eljárásban függetlenül attól, hogy az megalapozott-e vagy sem. A bizonyítékok eltérő értékelésére, eltérő értékelés alapján eltérő következtetés levonására, illetve ilyen célból az ítélet hatályon kívül helyezésére nincs törvényes lehetőség (BH 2016.264. Indokolás [16]). Mindezzel a Kúria értelemszerűen nem arra kívánt utalni, hogy a jogerős ítéletben szereplő tényállás bármilyen okból megalapozatlan volna és a tényálláshoz kötöttség folytán erre nincs is törvényes lehetősége.
[34] Az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a sértett a baleset előtt megfordult, és már a járda felé haladt, amikor a terhelt a gépkocsijával őt elütötte. Így erre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány azon része, amely a sértettnek a baleset előtti mozgását vitatja, a tényállás támadásának tekinthető, ezáltal a törvényben kizárt.
[35] Szintén a törvényben kizárt a felülvizsgálati indítvány azon része – amint arra a Legfőbb Ügyészség az átiratában helyesen utalt –, amely az ügyben rendelkezésre álló szakértői vélemények megalapozatlanságára hivatkozással az azokban lévő megállapításoknak, következtetéseknek a bíróság által történő elfogadását, a szakértői vélemények kiegészítésének elmaradását vitatja. Ezzel a védő a bíróság tényállást megállapító, bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadja, és erre a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
[36] A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerint akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. § (1) bekezdés I/b) vagy II/c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott ún. feltétlen (más megjelöléssel: ún. abszolút) eljárási szabálysértéssel került sor.
[37] A Be. 373. § (1) bekezdés III/a) pontja alapján ilyen abszolút eljárási szabálysértés, ha a bűnösség megállapítása, a cselekmény minősítése vagy a büntetés kiszabása tekintetében a bíróság indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
[38] Felülvizsgálati indítványában a védő arra hivatkozott, hogy az ügyben eljárt bíróságok indokolási kötelezettségüket is megszegték, mivel nem adták indokát annak, hogy a terhelt a közlekedési magatartásával miért szegte meg a KRESZ 33. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabályt.
[39] A Kúria e kérdés vizsgálata során abból indult ki, hogy az indokolási kötelezettség megsértése nem az indokolás bármely elemének hiányát, hibáját jelenti, hanem annál szűkebb terjedelmű. Az indokolási kötelezettség – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező – megsértése csak akkor valósulhat meg, ha a megtámadott határozat indokolása olyan mértékben hiányos, hogy nem állapítható meg belőle, mire alapította a bíróság a döntését, ezáltal ugyanis az érdemi felülbírálat lehetősége hiúsul meg. A törvény csak a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy büntetés kiszabása tekintetében elmulasztott bírói indokoláshoz fűzi a hatályon kívül helyezés körülményét (BH 2012.32.). A felülvizsgálati indítványban foglaltakkal szemben azonban az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság – bár más közlekedési szabályra hivatkozva [KRESZ 3. § (1) bek. c) pont, illetve a KRESZ 43. § (4) bek.] – jogi indokát adta annak, hogy a terhelt magatartása miért sértette a közlekedés szabályait. A másodfokú bíróság a határozatának indokolásában csupán a KRESZ szabályszegés jogszabályhelyét [KRESZ 33. § (1) bek.] helyesbítette, azonban az elsőfokú határozat jogi indokaival egyetértett.
[40] A felülvizsgálati eljárásban az indokolási kötelezettség megszegésének vizsgálata során az indokolás helyessége már kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén (BH 2017.48.).
[41] A KRESZ 33. § (1) bekezdése szerint járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű, és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza.
[42] A hátramenet a forgalom áramlási irányához képest különleges, magas veszélyfaktorú forgalmi művelet. Hátramenet esetén a tolató a járműfogalom rendeltetészerű irányával ellentétes mozgást végez, amely során – a járművek kiképzése folytán – a járművezető észlelési feltételei nehezítettek. E közlekedési manőver magas fokú veszélyességére figyelemmel ír elő a KRESZ 33. § (1) bekezdése – csupán – akadályozási tilalmat a hátramenetet végző jármű vezetőjének.
[43] Az akadályozástól mentes közlekedéshez való jog megilleti az ott haladás céljából már az úttesten tartózkodó gyalogosokat is. E jogosultság független a gyalogos haladási irányától, illetve kereszirányú haladás esetén a haladás helyétől.
[44] Az akadályozás tilalma nem kizárólag a tolatás megkezdésekor áll fenn, hanem folyamatosan, a tolatási manőver teljes ideje alatt érvényesül. A hátramenetet végző járművezető mindvégig, a mozgás befejezéséig köteles tartózkodni a forgalomban részt vevő más járművek és gyalogosok akadályozásától (BH 1996.183, BH 2001.312. számú eseti döntések).
[45] A terhelt és a sértett együttmozgását vizsgálva az irányadó tényállás alapján az volt megállapítható, hogy a sértett már az úttesten tartózkodott, amikor tolatása során a terhelt áthaladt a felezővonalon és őt elütötte. Erre tekintettel a terhelt még a sértett tartózkodási helyéül szolgáló forgalmi sávba történő behaladása előtt a gépjárműve bal oldali külső vagy a belső visszapillantó tükrébe történő (ismételt) belepillantással észlelhette volna az akkor már kb. 3 másodperc óta az úttesten tartózkodó sértettet, és a tolatási manőver megszakításával – a járművét lassító fékezéssel megállítva – elkerülhette volna a balesetet. A terhelt azonban a figyelmetlensége folytán nem észlelte az elütés pillanatáig a sértettet. Ez terhére észlelési késedelmként volt felróható. Semmi nem gátolta abban a terheltet, hogy a sértett helyzetét és mozgását észlelje. Minderre tekintettel terhére a KRESZ 33. § (1) bekezdésében írt közlekedési szabály megsértése megállapítható volt.
[46] Ezekre az indokokra figyelemmel a terhelt bűnösségének a megállapítása és a bűncselekmény jogi minősítése egyaránt törvényes. A terhelt a cselekményét hanyag gondatlansággal követte el (korábbi Btk. 14. § 2. fordulat); a cselekménye lehetséges következményeit azért nem látta előre, mivel a tőle elvárható figyelmet és körültekintést elmulasztotta.
[47] Mindezek folytán a védő felülvizsgálati indítványa érdemben sem bizonyult alaposnak.
[48] A kifejtettek értelmében a Kúria – a Be. 424. § (1) bekezdés 1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. § (1) bekezdés 1. mondat 1. fordulata szerinti összetételben eljárva – miután a felülvizsgálatot megalapozó hivatalból vizsgált eljárási szabálysértés sem észlelt [Be. 423. § (5) bek.], a terhelt és a védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 1.898/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás