BÜ BH 2018/299
BÜ BH 2018/299
2018.11.01.
A lopás elkövetési magatartása, az elvétel befejeződik akkor, amikor az eredeti útvonalától eltérített kamion rakteréből az árut az elkövetők lepakolják, abban az esetben is, ha a kamion nyomkövetővel van felszerelve, és ezért a sértett az útvonal megváltoztatásáról tudomást szerezhetett [Btk. 370. § (1) bek., (6) bek. a) pont].
[1] A törvényszék a 2015. november 12-én meghozott és kihirdetett ítéletében a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett lopás bűntettében [Btk. 370. § (1) bek., (6) bek. a) pont]. Ezért őt 7 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.
[2] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a II. r. terhelt terhére téves minősítés miatt, a cselekménynek a Btk. 365. § (1) bekezdés b) pontjában meghatározott és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő rablás bűntetteként értékelése és a terhelttel szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett jelentett be fellebbezést, míg a II. r. terhelt és védője a bűnösség megállapítása miatt felmentésért fellebbezett.
[3] A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést csak szűkített körben tartotta fenn. A bűncselekmény jogi minősítését már nem támadta, kizárólag a büntetés súlyosítása érdekében tartotta fenn az ügyészi fellebbezést a terhelt vonatkozásában.
[4] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2016. október 27-én tartott nyilvános ülésen meghozott ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:
[5] a II. r. terhelt szabadságvesztés-büntetését 6 évre enyhítette.
[6] A jogerős ítéleti tényállás szerint az I. r. és a II. r. terheltek testvérek, akik a III. r. terhelttel gyermekkoruk óta ismerik egymást. A három terhelt az időközben elhalálozott IV. r. terhelttel a jelen ügy kapcsán ismerkedett meg.
[7] Az I. r. terheltnek 2012-ben ismeretlen személynél szerencsejátékból származó adóssága keletkezett, amelyről a II. r. terhelt is tudott.
[8] A III. r. terhelt korábban nemzetközi fuvarozócégeknél volt kamionsofőr. A vádbeli időszakban nem volt munkája, emiatt anyagi nehézségei voltak.
[9] Az I. r. terhelt a szerencsejátékból származó adóssága elengedése fejében arra vállalkozott, hogy 2012. szeptember 28-án megszervezi egy kamion rakományának az eltulajdonítását.
[10] Ismeretlenül maradt megbízója néhány nappal korábban már jelezte, hogy el kell hoznia egy kamionszállítmányt, de mivel a sofőrök ki fognak szállni a kamionból, szükség lesz egy kamionsofőrre, és az áru le-, illetve átrakodásához egy telephelyre. A terhelt vállalkozott a feladat megszervezésére és lebonyolítására. Minderről testvérét, a II. r. terheltet is tájékoztatta.
[11] 2012. szeptember 27-én a megbízó jelezte, hogy másnap esedékessé válhat a feladat teljesítése. Az I. r. terhelt még aznap délután telefonon megkereste a III. r. terheltet azzal, hogy pár napon belül el kellene hoznia egy kamiont a pótkocsival együtt, miután abból a sofőrök kiszálltak. Az I. r. terhelt biztosította terhelttársát, hogy anyagilag nem fog rosszul járni.
[12] Az I. r. terhelt egy ismerőse révén úgy értesült, hogy a IV. r. terhelt egy b.-i autószerelő műhelyben dolgozik. Az I. r. terhelt telefonon felhívta a IV. r. terheltet, aki vállalta, hogy a V. Kft. telephelyén biztosítja a kamionszerelvény beállását és rakományának zavartalan átrakását.
[13] Az ismeretlen megbízó – akivel a cselekmény elkövetését megelőzően az I. r. terhelt folyamatosan tartotta a kapcsolatot – 2012. szeptember 27-én este egyértelművé tette, hogy a megbízást másnap kell teljesíteni.
[14] 2012. szeptember 28-án délelőtt 8-9 óra között az I. r. terhelt kérésére a III. r. terhelt vele és a II. r. terhelttel együtt a V. Kft. telephelyére ment, ahol már a IV. r. terhelt várta őket, akivel közösen nézték meg, hogy a IV. r. terhelt ismerőse cégének a telephelyen lévő autószerelő műhelye alkalmas-e arra, hogy oda egy kamion pótkocsival együtt beálljon. A helyszín megtekintése után a III. r. terhelt közölte társaival, hogy a műhely erre alkalmas, de arra kérte a IV. r. terheltet, hogy gondoskodjon az annak bejárata közelében lévő, javításra váró törött gépkocsi arrébb viteléről, mert az útban lesz.
[15] Az ismeretlen megbízótól kapott információ alapján az I. r. terhelt kérésére 16 óra körül a III. r. terhelt gépkocsival átment az I. és II. r. terhelt lakóhelyére, ott beszállt egy ismeretlen rendszámú fehér személygépkocsiba, amelyben két, ugyancsak ismeretlenül maradt – és a III. r. terhelt számára is ismeretlen – férfi ült. A gépkocsival V. külterületére mentek, a bekötőúton leparkoltak oly módon, hogy a gépkocsi eleje a bekötőút irányába mutatott. Ezt követően a gépkocsit vezető ismeretlen férfi kérésére a III. r. terhelt kiszállt a járműből és mintegy 15-20 méterre eltávolodva egy útszéli bokor mögé ment, ahol kb. 15-20 percen keresztül várakozott.
[16] 16-17 óra között az I. és II. r. terheltek a V. Kft. telephelyére mentek, ahol már várta őket a IV. r. terhelt.
[17] Ezzel egy időben – 2012. szeptember 28. napján 16 óra körüli időben az MF C. Szállítmányozási Kft. vontatóból és félpótkocsiból álló járműszerelvénye, melyet a Kft. alkalmazásában álló Sz. I. és P. G. vezetett, az M. H. Kft. telephelyén tartózkodott, ahol a sofőrök a munkáltatójuk megbízásából árut – 11 194 db, 30 raklapnyi mobiltelefonkészüléket – pakoltak fel rá, melyet Angliába kellett szállítaniuk.
[18] A vontató és a pótkocsi külön-külön működő elektronikus védelemmel volt ellátva, amely lehetővé tette a jármű útvonalának és megállásainak folyamatos figyelemmel kísérését. A rendszer részét képezte a raktérriasztó is, amely a pótkocsi ajtajának illetéktelen nyitását hangos szirénázással és mobilon történő elektronikus jelzővel is jelezte. Az elektronikus védelmi rendszer működésére a sofőröknek nem volt befolyásuk, míg a raktárriasztót a sofőrök rendelkezésére álló távirányítóval lehetett hatástalanítani. Ezen kívül a jármű pánikriasztóval is fel volt szerelve, amelynek az indítógombja ugyancsak a vezetőfülkében volt.
[19] A pakolás befejezése után a rakteret úgynevezett „spanyol zárral” – amely a raktér két ajtaján lévő vaspántokat összefogó fémlakat – zárták le, és annak kulcsát P. G. a műszerfal fölé akasztotta fel.
[20] A telephely elhagyása előtt a védelmi rendszer beélesítésre került.
[21] Sz. I. és P. G. 17.00 óra körüli időben a jármű szerelvénnyel elhagyták a telephelyet, annak közelében néhány percre még megálltak, majd az Sz. út, B.-N. A. utcán haladva az autópálya irányába indultak.
[22] Amikor a jármű a körforgalmat elhagyva V. külterületén a déli bekötőúthoz – egy bokros területhez – ért, megállásra intette az út szélén parkoló, a III. r. terheltet a helyszínre szállító fehér színű személygépkocsi ismeretlen sofőrje és utasa, akik a személygépkocsi mellett álltak és ekkor már kék színű, „Rendőrség” feliratú pólót, valamint sárga színű „Rendőrség” feliratú láthatósági mellényt viseltek. Mivel ezen az útszakaszon korábban is gyakran volt rendőri ellenőrzés, a sofőrök úgy gondolták, hogy ez alkalommal is ez történik, s ezért megálltak a járművel. Az ismeretlen elkövetők Sz. I. oldalához lépve P. G.-től az iratokat kérték, aki a vontató iratait át is adta, majd kiszállt a járműből, hogy a pótkocsi okmányait – amelyet a pótkocsi oldalán elhelyezett dobozban tároltak – is átadja. Miután P. G. elhagyta a vezetőfülkét, az ismeretlen elkövetők Sz. I.-t is kiszállították a járműből.
[23] Az „intézkedéssel” egy időben, vagy közvetlenül azt követően – 17.46-kor – a vontató biztonsági rendszere ismeretlen módon blokkolásra, majd – ennek pontos időpontja nem állapítható meg, de mindenképpen a pótkocsi ajtajának a telephelyen való kinyitása előtt – a raktárriasztás is hatástalanításra került. A blokkolás időtartama alatt a vontató jeladása – az adatok továbbítása – megszűnt, de a pótkocsi jeladása továbbra is működött.
[24] Miután a sofőrök az „álrendőröket” követve a személygépkocsihoz mentek, az ismeretlen elkövetők közölték velük, hogy a cégüknél történt adócsalás miatt intézkednek velük szemben, majd felszólították őket, hogy tegyék a kezüket a személygépkocsi hátsó csomagterének tetejére, mert motozás lesz, majd P. G. kezére egy fémbilincset, Sz. I. kezére pedig gyorskötözőt tettek. A megbilincselt sofőröket beültették a gépkocsiba, az egyik ismeretlen elkövető pedig intett a 15-20 méterre lévő bokor mögött tartózkodó a III. r. terheltnek – aki nem volt szemtanúja az eseményeknek –, hogy mehet a kamionhoz. Erre a jelzésre a bokor takarásában várakozó, kapucnis pólót és napszemüveget viselő III. r. terhelt gyors léptekkel, lehajtott fejjel a járműszerelvényhez ment, abba beszállt és a járművel – a terhelttársaival előzetesen történt megállapodásnak megfelelően – a V. Kft. telephelyére hajtott.
[25] Eközben az ismeretlenül maradt elkövetők személygépkocsival és az abban utazó Sz. I.-vel és P. G.-vel egy ideig az autóúton haladtak, majd arról letérve egy erdős területre hajtottak, ahol P. G. kezéről levették a bilincset és azt gyorskötözőre cserélték.
[26] A III. r. terhelt a jármű szerelvénnyel 18.00 óra körüli időben érkezett meg a V. Kft. telephelyére, ahol már várták terhelttársai, az I. r., a II. r. és a IV. r. terhelt.
[27] Mivel a terheltek nem találták a spanyolzár kulcsát, ezért egyikük felhívta az erdős területen tartózkodó ismeretlenül maradt társaik egyikét, hogy tudakolja meg a sofőröktől hol tartják azt. P. G. közölte az ismeretlenül maradt elkövetővel a kulcs feltalálási helyét, melyet az továbbított a terhelteknek, akik aztán azzal a pótkocsi ajtaját kinyitották.
[28] A III. r. terhelt a kamionnal betolatott oda, ahová a terhelttársai mutatták, majd mind a négyen nekiláttak lerakni az árut a kamionról a földre. A dobozokat a súlyuk miatt csak közös erővel tudták mozgatni. Miután a rakteret kiürítették, a III. r. terhelt – a terhelttársai tudtával – a kamiont egy vasúti átjáró közelébe vitte, ahol leparkolt vele és a vontató kulcsát annak lépcsőjére tette.
[29] Az I. r. és a II. r. terhelt gyalogosan hagyta el a telephelyet és a külső parkolóban álló, a II. r. terhelt által előzőleg G. K.-tól kölcsönkért ezüstszínű gépkocsival követték a kamiont, majd annak leállítása után a III. r. terhelttel együtt az I. r. terhelt lakására mentek, akit később a megbízója arról tájékoztatott, hogy még aznap 11 óráig el kell szállítania az árut az általa megadott helyre, s ehhez az I. r. terheltnek kell a tehergépkocsit is biztosítania.
[30] Ezt követően az I. r. terhelt közölte a társaival, hogy vissza kell menniük árut pakolni, majd az áruszállításhoz egy ismerőse közvetítésével kölcsönkért egy tehergépkocsit.
[31] Az I. r. és a III. r. terhelt a kisteherautóval, míg a II. r. terhelt a személygépkocsival tért vissza a telephelyre, melynek külső parkolójában a IV. r. terhelttel találkoztak, aki a telephelyre való betolatás előtt felállt a jármű hátsó részére, eltakarva ezzel annak hátsó rendszámtábláját, míg az első rendszámtábla ekkor már a gépkocsi utasterében volt elhelyezve. A telephely portása ezért nem tudta belépéskor a teherautó rendszámát a gépjármű-nyilvántartó füzetbe beírni.
[32] A III. r. terhelt a teherautóval háttal beállt az M. Kft. műhelyébe és mind a négyen elkezdték a rakodást. Ennek során kézzel széttépték a göngyöleget és a fóliázott csomagokat, majd az egyenként 10 telefont tartalmazó kereskedelmi dobozokat egyesével pakolták be a Renault teherautó rakterébe. Kb. egy órája pakoltak, amikor 22.20 körüli időben a rendőrök rajtuk ütöttek.
[33] Időközben az ismeretlenül maradt elkövetők az erdős területen elengedték Sz. I.-t és P. G.-t, akik ezt követően mintegy két órán át gyalogoltak az erdőben. Útközben sikerült a gyorskötözőket elvágniuk, majd egy tanyához érve segítséget kértek. Bejelentésük alapján a rendőrség még aznap este – kb. 21.30 óra körüli időben – a leállítás helyén a kamiont is megtalálta.
[34] A mobiltelefon készülékeket – 159 db kivételével, amelyeknek holléte ismeretlen –, illetve a járműszerelvényt a nyomozó hatóság lefoglalta és a tulajdonosoknak kiadta.
[35] Az eltulajdonított telefonok értéke összesen 906 366 000 forint volt, amelyből 893 616 000 forint a lefoglalással megtérült. A hiányzó 12 750 000 forint értékű 159 db mobiltelefon készülék árát a sértetteknek a biztosító térítette meg.
[36] A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt terjesztett elő meghatalmazott védője útján felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján.
[37] Az indítvány szerint a II. r. terhelt terhére megállapított bűncselekmény a kísérlet szakaszában megrekedt, ezért a befejezett bűncselekmény megállapítására büntető anyagi jogszabálysértéssel került sor. A védő utalt ezzel kapcsolatban a Kúria EBH 2012.B.32. szám alatt közzétett határozatában foglaltakra, amelyben kifejtette, hogy a lopás elkövetési magatartása az elvétel, amely kétmozzanatú fizikai behatás. Az első mozzanat az addigi tényleges uralom (birtokállapot) megszüntetése, a második az új, tényleges uralom megszerzése. A befejezett elvétel nem azonos önmagában a dolog megragadásával, összeszedésével, becsomagolásával, elmozdításával, más helyre tételével, elrejtésével, elvitelével. Ezek az elvétel egyes mozzanatai lehetnek. Nem haladja meg a lopás kísérleti stádiumát, amíg a birtokos jelenlétében, szeme előtt, „élőben” történik, a birtokos azt folyamatosan észleli, figyelemmel kíséri, és lehetősége is van közbeavatkozni. Hasonló érvelést tartalmaz az LB-H-BJ-2009-108. számú bírósági határozat is. Az ebben kifejtettek szerint a lopás a dolog elvételével befejeződött. Vagyis akkor, amikor a dolog kikerül a tényleges birtokos rendelkezési köréből, és a tettes úgy kerül annak birtokába, hogy a tulajdonosnak a korábbi birtokállapot helyreállítására már nincs meg a reális lehetősége.
[38] A védő meghatározó körülménynek tartotta azt, hogy nemcsak a kamion, hanem a pótkocsi is jelzőberendezéssel volt ellátva. A terhelteknek – köztük a II. r. terheltnek – azonban nem volt tudomása arról, hogy jelen esetben éppen a külföldi szállítás miatt, a pótkocsi is jeladóval van felszerelve, amely a helyzetjelzéseket a diszpécserközpontba a megtalálásig folyamatosan küldte. Az az eljárás során nem derült ki, hogy a diszpécserközpontban dolgozó munkatársak a vontatójármű jeladásának megszűnését követően miért nem jelezték ezt a rakomány tulajdonosának.
[39] Ettől függetlenül, az indítványozók szerint az áru tulajdonosának mindvégig módja volt a kamion mozgását figyelemmel kísérni, következésképpen az áru felett a rendelkezési jogot gyakorolni. A rakomány tulajdonosának a pótkocsi folyamatos jeladására tekintettel mindvégig fennállt a reális lehetősége arra, hogy a korábbi birtokállapotot visszaállítsa. Megítélésük szerint ez a lehetősége nem szűnt meg azáltal, hogy a kamiont elvitték a lerakodás helyéről, így a rakomány elvált a működő jeladót szállító pótkocsis kamiontól, hiszen a lerakodás helye könnyedén visszaazonosítható volt.
[40] A védő a felülvizsgálati indítványában sérelmezte azt is, hogy az eljárás során elő nem került 159 darab mobiltelefon eltulajdonítása egyértelműen és kétséget kizáróan nem róható a terhelt terhére. Kétséget kizáróan ugyanis nem állapítható meg, hogy egyáltalán rajta voltak a kamionon, amikor a terheltek eltérítették, és az sem, hogy ezen telefonokat egyáltalán a terheltek vették-e el, vagy mi lett a sorsuk, kitől kihez kerültek. Ily módon e körben a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására szintén anyagi jogszabálysértéssel került sor. Előadásuk szerint bizonyítottság esetén kizárólag ebben a tekintetben lenne megállapítható bűnösség esetére a befejezett bűncselekmény.
[41] Mindezek alapján a cselekmény befejezett bűncselekménykénti jogi értékelése sérti a büntető anyagi jog szabályait. A II. r. terhelt terhére csupán kísérleti alakzat állapítható meg, ezért a kiszabott büntetés törvénysértően eltúlzottan súlyos.
[42] Erre tekintettel a jogerős ítélet megváltoztatását és a II. r. terhelt tekintetében a kiszabott büntetés jelentős enyhítését, az enyhítő szakasz alkalmazásával felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását indítványozta.
[43] A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta.
[44] Az átirat szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás tényként tartalmazza az indítványban hivatkozott és lefoglalással meg nem térült 159 darab mobiltelefon eltulajdonítását, ily módon az e körben támasztott kétségek a tényállás megalapozottságát sérelmezve vitatják a jogkövetkeztetés helyességét, amelyre a felülvizsgálati eljárás során nincs törvényes lehetőség.
[45] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni. A törvény 82. § (4) bekezdése értelmében kísérlet esetében, ha a (2) bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, akkor a büntetést a (2) bekezdés soron következő pontja alapján is ki lehet szabni. Erre tekintettel a cselekmény kísérletkénti jogi minősítése esetére sem tekinthető a kiszabott büntetés törvénysértőnek. A törvény a kétszeres enyhítést csupán lehetőségként tartalmazza.
[46] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja a felülvizsgálati eljárás megengedhetőségét kettős feltételhez köti. A büntetőjog szabályainak megsértése, amely téves minősítésben is megnyilvánulhat, törvénysértő büntetést kell hogy eredményezzen, amely jelen esetben nem állapítható meg.
[47] Mindemellett a Legfőbb Ügyészség szerint a cselekmény jogi minősítése törvényes. Helyesen mutatott rá ugyanis a másodfokon eljárt ítélőtábla, hogy a lopás elkövetési magatartása a kamion eredeti útvonalától eltérítésével elkezdődött és a telefonok lepakolásával befejeződött. Ily módon lényegtelen, hogy a tulajdonos tudta, hogy hol van a teherautó, hiszen nem volt lehetősége a tulajdona feletti rendelkezésre. Erre tekintettel a lopás az árunak a vádlottak által az autóról történt lepakolásával befejezetté vált.
[48] A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot a II. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.
[49] A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. § (1) bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el.
[50] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén nyílik lehetőség. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható, nem bírálható felül. A Kúria ezért figyelmen kívül hagyta a felülvizsgálata során az indítványnak azokat a hivatkozásait, amelyek eltérő, vagy éppen az irányadó tényállásban nem rögzített tények állításával vontak le következtetést a terhelt ártatlanságára. A Be. 423. § (1) bekezdése szerint ugyanis a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás – függetlenül annak megalapozott, vagy megalapozatlan voltától – nem támadható, a jogerős ítéletben megállapított tényállástól eltérő tényállás megállapítására ennélfogva nem kerülhet sor és ilyen eltérő tényállás megállapítása érdekében a jogerős döntés hatályon kívül helyezésére sincs törvényes lehetőség.
[51] A Kúria mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a kötelezően irányadó jogerős ítéleti tényállás alapulvételével kell és lehet állást foglalni a rendkívüli jogorvoslat tárgyában.
[52] A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen – egyebek mellett – akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Erre a felülvizsgálati okra hivatkozott a védő akkor, amikor azt állította, hogy a bűncselekmény valójában a kísérlet szakaszában megrekedt, s erre az enyhébb minősítésre tekintettel lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt.
[53] A Kúria e körben elöljáróban azt állapította meg, hogy a bizonyítékok megítélésén keresztül az irányadó tényállás megalapozottságát támadta a II. r. terhelt védője útján akkor, amikor indítványukban azt állította, hogy a 159 db, meg nem került mobiltelefon eltulajdonítása nem róható a II. r. terhelt terhére, miután annak a sorsa ismeretlen. Tekintettel arra, hogy e körben a tényállás megalapozottságát sérelmezve vitatja a jogkövetkeztetés helyességét, a Kúria az indítványnak ezzel az indokaival érdemben nem foglalkozott.
[54] Az irányadó tényállásból az eljáró első- és másodfokú bíróság helytállóan vont következtetést a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségére és a cselekmény jogi minősítése [Btk. 370. § (1) bek., (6) bek. a) pont] törvényes. A Kúria az ítélőtábla e körben adott – egyébként mindenben helytálló – indokolását kiegészítve az alábbiakra mutat rá.
[55] Az irányadó tényállás szerint a terheltek a kamion pótkocsijában elhelyezett idegen dolog (áru) megszerzése érdekében részt vettek az árut szállító, már eltérített és sofőrök nélkül maradt járműnek a terheltek által szerzett telephelyre vitelében, majd ott az árunak a szállítójárműből való kipakolásában. Helyesen állapították meg az eljáró bíróságok, hogy a telefonok elvételének folyamata azzal kezdődött meg, hogy a III. r. terhelt az eredeti útvonaláról már eltérített, sofőr nélküli szállító járművet a telephelyre vitte, és akkor fejeződött be, amikor az I., II., III. r. terheltek és az időközben elhunyt IV. r. terhelttársuk az árut a pótkocsi rakteréből kipakolták.
[56] A raktér kiürítése után a III. r. terhelt – terhelt társai tudtával – a kamiontól oly módon szabadult meg, hogy azt egy vasúti átjáró közelébe vitte, ahol leparkolt vele, és a vontató kulcsát annak lépcsőjére tette.
[57] A tényállás szerint a terheltek egymással szorosan együttműködve tevékenykedtek. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az volt megállapítható, hogy az útnak indított telefonok hiánytalanul megérkeztek a telephelyre, ahol a terheltek azokat lepakolták. Az nem nyert bizonyítást, hogy a terheltek közül bárki is valamennyi telefont a telephelyről elvitt volna. Mindezekre figyelemmel a lopás társtettesi elkövetésének megállapítása, és ezzel összefüggően a jogi minősítésnél valamennyi eltulajdonított mobiltelefon összértékének a figyelembevétele a helyes, és ez felel meg az ítélkezési gyakorlatnak.
[58] Azáltal, hogy az eltérített jármű raktere kiürítésre került, az áru lepakolásával a lopás befejeződött. Ezzel a mobiltelefonok a terheltek hatalmába, birtokába kerültek. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy ezzel a mozzanattal különvált egymástól az eredeti birtokos folyamatos ellenőrzése alatt álló jármű és az áru, amelynek ellenőrzésére viszont a továbbiakban az MF C. Kft.-nek már nem volt lehetősége. A korábbi birtokosnak ezzel a dolog a birtokából végleg kiesett, s afölött a kizárólagos uralmat a terheltek szerezték meg. Ettől kezdve kizárólag a terheltek tartották a hatalmuk alatt a telefonokat. Annak helyéről is csak nekik volt tudomásuk. Ezáltal megfosztották a tulajdonost attól a lehetőségtől, hogy vagyontárgyaival rendelkezzék.
[59] Önmagában az a körülmény, hogy a mobiltelefonokat szállító jármű nyomkövető rendszerrel volt ellátva, amely az indulástól kezdve lehetővé tette az adott jármű útvonalának és megállásainak figyelemmel kísérését, pillanatnyi tartózkodási helyének megállapítását, nem zárja ki a befejezett lopás megállapítását. Az ilyen és ehhez hasonló berendezések – emberi közbeavatkozás nélkül – a tettes távozását, elmenekülését nem akadályozzák meg. A nyomkövető rendszer a jelen esetben is csak egy befejezett bűncselekmény leleplezését és a kár túlnyomó részének a megtérítését eredményezte.
[60] A Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a büntetés revíziójára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután az elbírált cselekmény minősítése törvényes, és a már kifejtettekre figyelemmel más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta (EBH 2011.2387.).
[61] A Kúria mindezekre figyelemmel – miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. § (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.
(Kúria Bfv. II. 522/2017.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás