GK ÍH 2018/38.
GK ÍH 2018/38.
2018.03.01.
A felszámolási eljárásban kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére van helye szünetelésnek [1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 26. § (4) bekezdés].
Az elsőfokú bíróság a 8. sorszámú végzésével az adós felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította, megállapítva a mérsékelt eljárási illeték; kötelezte továbbá az adóst, hogy a végzés jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül rója le a mérsékelt illetéket.
Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint az adós – a bíróságra 2017. május 31. napján érkezett kérelmével – önmaga ellen kezdeményezett felszámolási eljárást, egyúttal illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte. A bíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 6. § (3) bekezdése értelmében alkalmazandó Pp. 95. § (2) bekezdése alapján felhívta, hogy a kézbesítéstől számított 8 napon belül pótolja kérelme hiányait, míg külön végzésben az illetékfeljegyzési jog engedélyezése vonatkozásában is hiánypótlást rendelt el. Az adós a 2017. július 4. napján benyújtott 7. sorszámú kérelmében az eljárás szünetelésének megállapítását kérve bejelentette, hogy az eljárás szüneteléséhez a hitelező hozzájárulását nem tudja csatolni, mivel a felszámolási eljárás az adós kérelmére indult.
Az elsőfokú bíróság leszögezte, az adós 7. sorszámú kérelmét nem tudta értelmezni, az adós a hiánypótlási felhívásról szóló 3. és 4. sorszámú végzésben foglaltakat pedig nem teljesítette.
A hiánypótlás elmulasztása miatt az elsőfokú bíróság a Cstv. 25. § (1) bekezdés c) pontja alapján az adós felszámolás iránti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt, tartalmilag annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására utasítását kívánva.
Fellebbezésében kifejtette, az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a 2017. július 3. napján benyújtott, a felszámolási eljárás szünetelésére irányuló kérelmét. Ezt az adós az FPK-40 sorszámú, „A felek felszámolási eljárás szünetelésének megállapítása iránti kérelme” megjelölésű nyomtatványon keresztül, szabályszerűen nyújtotta be. Emiatt érthetetlen, hogy a bíróság az adós kérelmét nem tudta értelmezni. A jelzett nyomtatvány kifejezetten a szünetelés megállapítására irányul, a szövegének megismétlése nélkül, önállóan is rögzíti a fél eljárási nyilatkozatát.
Az ítélőtábla a fellebbezést nem találta alaposnak, ezért végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.
A másodfokú bíróság döntését azzal indokolta, hogy a Cstv. 26. § (4) bekezdése értelmében a felszámolási eljárásban szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére, a felszámolás elrendeléséről szóló végzés jogerőre emelkedéséig van helye.
A felszámolási eljárásban tehát szünetelés egyoldalú kérelemre nem lehetséges, amin nem változtat, hogy a felszámolás iránti kérelmet az adós önmaga ellen nyújtotta be. A Cstv. 26. § (4) bekezdése az itt megfogalmazott szabály alól kivételt nem állapít meg, és a jogintézmény rendeltetésének lényegével is ez egyeztethető össze. Az adósnak – a hat hónap után megszűnő, szünetelő eljáráshoz képest – önmaga ellen bármikor, szabadon módjában áll újabb felszámolás iránti kérelmet benyújtani.
A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. § (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a szerint megfelelően irányadó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Fpkf.44.431/2017/3.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás